Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-23 / 249. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. október 23. Békelánc Az emberlánc a hasselbachi amerikai rakétatámaszpont és a duisburgi munkaügyi hivatal között, ha néhol hézagos is volt, a politikai tiltakozás demonstratív, nagy hatású jelképe. Tükrözi a nyugatnémet békemozgalom életerejét, a tömegméretű elégedetlenséget a bonni kormányzat katonapolitikájával. Az emberlánc túl ezen jelkép azért is, mert világosan utal arra az összefüggésre, amely a fegyverkezési kiadások és a munkanélküliség jelenlegi rekordszintje között húzódik. Az NSZK-ban a békemozgalom — a dolog természeténél fogva — éppúgy irányul a rakétatelepítés, az amerikai katonapolitika, mint a szövetségi köztársaság NATO tagsága, a környezeti ártalmak vagy a munkanélküliség ellen. Nagyot tévedtek mindazok, akik a rakétatelepítésről folyó vita kezdeti szakaszában átmeneti jelenségnek vélték a hatalmas tömegtüntetésekben testet öltő békemozgalmat. A jelenség annál elgondol- kodtatóbb, mert a rakétatelepítéssel szembeni ellenállásban a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű és politikai felfogású ember találkozik össze. Tagadhatatlan, vannak különbségek is köztük. Amíg a szociáldemokraták és a szakszervezetek atomfegyvermentes övezeteket sürgetnek, de nem vitatják a NA- TO-tagságot, addig a bololdal aktivistái éppúgy nemet mondanak az észak-atlanti tömbre, mint a Pershingekre. Valahol a kettő között helyezkednek el a zöldek, akiknek ez a jelszavuk: Kelet és Nyugat építsen ki partneri viszonyt a biztonság kérdésében. A Hamburg, Bonn, Stuttgart és Duisburg utcáit ellepő hét végi tüntetők egy dologban azonban pártállásra való tekintet nélkül egyetértettek: az amerikai kormányzat fegyverkezési politikája világunkat egyáltalában nem tette biztonságosabbá, ellenkezőleg, veszélyes konfrontáció szélére sodorta. Márpedig ahogy a nyugatnémet béke- mozgalom aktivistái megfogalmazták: kontinensünk nyugalma és békéje, a világ biztonsága kizárólag közös erőfeszítéssel őrizhető meg. Azaz, nincs külön keleti és nyugati biztonság, a kettő nem játszható ki egymás ellen, a köztük levő szakadékot nem lehet fegyverekkel áthidalni, hanem csakis észszerű tárgyalásokkal. Ez volt a hét vége nyugatnémet tömegdemonstrációinak mindannyiunk számára szóló fontos üzenete. Irak—Irán Heves harcok Az iraki—iráni frontvonal középső részén, Mejmak körzetében fellángolt harcok vasárnap a korábbiaknál is hevesebbekké váltak és a front déli — Bászra környéki —, valamint északi szakaszára is átterjedtek. Az iráni hírügynökség vasárnapi jelentése szerint az iráni csapatok visszaverték a múlt heti offenzívájukra válaszként indított iraki ellen- támadást, s jelentős veszteségeket okoztak az ellenfélnek. Bagdad ezzel szemben arról számolt be, hogy az iraki erők szombati ellenlökésük eredményeként valamennyi elveszett területet visszaszerezték és igen súlyos veszteségeket okoztak az iráni csapatoknak. Megfigyelők szerint a középső fronitszakaszon öt napja folyó harcokban igen magasak az emberveszteségek. Teherán szerint az iraki csapatok szerda óta 3600 katonát vesztettek halottakban, illetve sebesültekben. Az iráni veszteségekről szóló bagdadi jelentések 2099 iráni halottról és sok sebesültről szólnak. [ Muakásőrök csapatnévadila (Folytatás az 1. oldalról) eimúlt évtizedekben a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével elért. Fogadják tisztelettel a csapatzászlót, legyenek mindig hűek esz- ménkhez, Szamuely Tibor emlékéhez, a csapatzászlóhoz.” A csapatzászlót Erőss Károly, a Volán Vállalat igazgatója adta át Kántor Zoltán városi egységparancsnoknak. Ezt követően hét szalagot tűztek a zászlóra. Az országos parancsnokság nevében Borbély Sándor, a városi pártbizottság nevében Szemerszki Miklós, a Volán Vállalat képviseletében Berencsi Gyula párttitkár, az alapító bázis vállalatok nevében Kanda Pál, a SZÁÉV igazgatója, a társadalmi szervek nevében Tukacs Sándorné, a HNF városi bizottságának titkára, a fegyveres erők és testületek képviseletében Rátonyi Sándor ezredes, a megyei rendőrfőkapitányság helyettes vezetője, a fiatalok nevében Márkus Gyula, a KISZ városi bizottságának titkára tűzött szalagot az új csapatzászlóra. Az ünnepség végén a munkásőrök díszmenetben vonultak el a csapatzászló előtt. Papandreu Varsóban Wojciech Jaruzelski lengyel miniszterelnök meghívására hétfőn délelőtt háromnapos hivatalos látogatásra Varsóba érkezett Andreasz Papandreu görög kormányfő. Személyében először látogatott NATO-tagország miniszterelnöke Lengyelországba 1981 vége óta, amikor ott átmeneti időre bevezették a szükségállapotot. Éppen ezért Papandreu varsói tárgyalásainak jelentősége túlnő a kétoldalú kapcsolatokon. A lengyel fővárosban azt remélik a látogatástól, hogy meggyorsítja a kapcsolatok normalizálódását Nyugat-Euró- pa és Lengyelország között. Keresik az elrabolt lelkészt A lengyel rendőrség nagy erők mozgósításával kutat azok után az ismeretlen tettesek után, akik pénteken késő este elrabolták Jerzy Popieluszko varsói papot. A rádió és televízió valameny- nyi híradásában ismertetik a nem mindennapi emberrablásról kiadott közleményt, s kérik a lakosság közreműködését. A rendőrség első lépésként olyan személyek után kutat, akik hamis rendszámtáblák készítésével gyanúsíthatok, vagy jogtalanul rendőri egyenruhához juthattak. A 37 esztendős varsói papot i— akinek neve eddig elsősorban kormányellenes uszító tevékenységéről volt ismert — három ismeretlen személy hurcolta el ismeretlen helyre. Elrablóinak egyike rendfokozatjelzés és valószínűleg sapkajelvény nélküli közlekedési rendőri egyenruhát viselt. Minderről a pap sofőrje számolt be, akinek sikerült az emberrablás idején megszöknie, értesítenie a rendőrséget, és személyleírást is adnia a három tettesről. Az emberrablás úgy történt, hogy Popieluszko Volkswagenjét pénteken este tíz tájban a három tettes megállította Torun környékén, rendőrségi közúti ellenőrzés látszatával. Az emberrablók egy krémszínű Fiat 125 P-t használtak, amelynek rendszáma nem ismeretes. Keresnek egy másik, nagyobb Fiat gépkocsit is, amelyet a rablás napján korábban láttak Byd- goszczban, nem messze attól a helytől, ahol a pap éppen akkor tartózkodott. Annak a kocsinak is három utasa volt, s — mint azóta már kiderült — hamis rendszáma. Angola Leváltották a külügyminisztert Felmentették tisztségéből Paulo Teixeira Jorge angolai külügyminisztert. Az afrikai ország külügyeit 1976 óta irányító miniszter leváltására a vasárnap közzétett elnöki rendelet szerint „szolgálati okokból” került sor. Az új miniszter kinevezéséig Jósé Eduardo dos Santos államfő veszi át a külügyi tárca irányítását. j fl Kelet-Magyarország pályázatára Érkezett Tornyospálca, 1944 végén A GYERMEKKORI ÉLMÉNYEK, események általában minden embernél jó! bevésődnek az agysejtekbe Amit átélt az ember, arra 40—50 év múlva is jól emlékszik. így próbálom most felidézni azt a történelmi napot, amely 1944. október 31- én történt Tornyospálcán, községünkben, hogy mit jelentettek ezek a hónapok községünk lakói számára. Saját tapasztalatomra, édesapám elbeszélésére és ma élő több idős ember elbeszélésére alapozom írásomat. Segítségemre volt Furda Ferenc, 70 éves, 1944—45 között az MKP helyi titkára, az UFOSZ, majd a DÉFOSZ elnöke, Varró Gyula, 75 éves, földosztó bizottsági tag, UFOSZ vezetőségi tag. Za- kor István, 80 éves, rendőrőrsvezető, a szociáldemokrata párt helyi titkára, a Nemzeti Bizottság elnöke, Géczi Sándor, volt urasági cseléd, 64 éves, Bokros Géza, volt repülős szakaszvezető, Balogh Imre, édesapám, aki földosztó bizottsági tag, a Nemzeti Paraszt Párt helyi vezetőségi tagja volt. A háború már több éve tombolt. A középiskolában 1944-ben a tanévet a háború miatt 1944. március 22-én befejeztük. Én mint parasztgyerek éltem a többi gyerekkel az akkori falusi életet. A frontról jövő halálhírek hol az egyik, hol a másik családot sújtották porba, mert vagy a férj, vagy a 20— 25 éves fiú halt meg a fronton. A mi családunkat is ugyanaz érte, mert Lajos bátyám 26 évesen halt meg a Don-kanyarban. A család le volt törve, se dolgozni, de még enne sem volt kedve. Anyám sírt-sírt, később várt-várt, de hiába. Az „acélmadarak” sokasága az égen, e gépek „nehéz morgása”, a szőnyegbombázások, a „Sztálin-gyertyák” ágas-bogas világítása, a német katonák mindennapos látása az egyszerű falusi parasztemberek lelkére rányomta a komor hangulatot. A bizonytalanság, félelem a jövőtől, a haláltól elvette a munkakedvét a becsületes és szorgos parasztembernek. Az őszi munkát csak ímmel-ám- mal végeztük, mert a repülőgépek a mezőn is géppuskáztak. KÖZSÉGÜNKET 1944. SZEPTEMBER 6-ÄN — szombat este volt — a ledobott „Sztálin-gyertyák” úgy bevilágították, hogy a tűt a földön is meg lehetett látni. Féltünk, hogy az a tűz a szalA Kelet-Magyarország hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából pályázatot hirdetett; dokumentumokat, beszámolókat kértünk a negyven évvel ezelőtti eseményekről. Felhívásunkra szép számmal érkeztek pályamunkák, amelyeknek közlését most kezdjük meg. matetős házakra, vagy szalmakazalra esik, akkor nem marad a faluban semmi, mert a házak kétharmada szalmatetős volt. Az udvaron pedig mindenkinél szalmakazal volt. Ezen az estén a Záhony —Csap közötti Tisza-hidat akarták megsemmisíteni a repülőgépek. Este 9 óra tájban egy repülőgép elhúzott Tornyospálca felett és a falutól 1,5—2 kilométerre tizenhét egymázsás bombát dobott le. A hatalmas reccse- nés, légnyomás olyan pánikot, fejetlenséget idézett a falu lakossága között, mintha a „világ vége” közeledne. Ha a rádió — amelyből összesen kettő volt a faluban — bemondta estére, hogy „légiveszély”, úgy eltűntünk a bunkerten, hogy ki se lássunk belőle. Légiveszély Ungvár—Munkács— Nyírség! A 17 bombából 13 felrobbant az úgynevezett „Csontos ároknál” és az emberderék- nagyságú akácfákat úgy el- nyeste vagy 40—50 méter hosszúságban, mintha lefűrészelték volna. Három bombát akkor hatástalanítottak, egyet a tsz markológépe vagy 8—10 éve kapart elő. A pánik és a félelem volt az úr. Aztán az egyik napon a község vezetői: Hegedűs Béla főjegyző úr, Benyó József uradalmi intéző, Pál Gyula református kántortanító, Kazicsku Mihály görög katolikus kántortanító, Rusz- nák Imre görög katolikus tanító elhagyta a községet. A csendőrség is elmenekült. A németek közül 3—4 katona maradt a faluban, akik az uradalmi jószágot hajtották el, valamint a vasút robbantásánál vigyáztak fel. De még mielőtt elmentek volna, olyan hangulatot igyekeztek az emberek körében teremteni, hogy a „vöröskatonák”, a „tatárfejű kozákok” a lányokat megbecste- lenítik, az öregeket megölik, a gyerekeket „janicsároknak” viszik el. Különböző híreket terjesztettek a nyilasok, hogy féljünk a szovjet katonáktól. A német katonák a „csodaFelmentették a tarkast Mintha nem lenne elég baj a bűnözéssel, terrorizmussal, maffiával, Olaszországban most még a Piros- ka-ügy is napirendre került. Méghozzá szó szerint: a napokban egy velencei bíróságon összeült nyolc esküdt, három hivatásos bíró, két ügyész és két védő, és megtárgyalták, bűnös-e a Grimm-meséből jól ismert farkas magánlaksértés, személyi szabadság megsértése, továbbá különös kegyetlenséggel két ember sérelmére elkövetett emberevés bűntettében. Az ítélet felmentés volt. Először azt firtatták, hány éves is lehetett Piroska az esemény idején. Ennek eldöntése lényeges, mert nem Piroska nagyon gyanús tudni, miért nem fogadta meg Piroska édesanyja tilalmát: le ne térjen az erdőn át a nagymama házikójához vezető útról. Az életkort nem sikerült kideríteni, de jegyzőkönyvbe került, hogy Piroska legalábbis gyanús: nem műkö- dött-e együtt a farkassal, vagy legalábbis nem tanú- sított-e kihívó magatartást. A lélektani magyarázat szerint elképzelhető, hogy Piroska többé-kevésbé szándékosan sértette meg az anyai utasítást, mert tudat alatt arra vágyott, hogy „kísértésbe vigyen" és „kompromittáljon” valamiféle képzeletbeli apát. Lehet, hogy a farkas valójában csak Piroska „vérfertő- ző képzelgésében" létezett? A tárgyaláson ezenkívül néprajzi kutatási eredmények is előkerültek. Eszerint a mese olyan ősrégi avatási szertartások hagyományait őrzi, amelyek különböző kegyetlen cselekményekből álltak, közéjük tartozott a félelemkeltés, az éheztetés, az ismeretlen helyen magára hagyás. Ebből azt okoskodták ki, hogy a farkasnak tulajdonított bűncselekmények java része korábban bevett szokásnak számított a társadalomban — azokat nem kell mindenáron a farkasra kenni. Grimmék e szájhagyományokra alapozták meséjüket, s csupán az ő áttöltésükben változott a történet a farkast vádló, társadalomellenes szörnyűséggé. Mindez arra utal, hogy a Piroska-ügy bonyolultabb, mint gondolnánk. De jött még egy jogi csavarás: a farkast végül azon az alapon mentették fel, hogy állat lévén, a bíróság nem illetékes ügyében. Állatokból álló bíróság elé kell terjeszteni a kérdést. Ám aki azt gondolná, hogy az olasz jogászok a mindennapi élet bonyolult ügyei elől, kikapcsolódni menekültek a mesébe, az téved. A Piroska kontra farkas-ügyet valójában az olasz büntetőjogi eljárási reform ösztönzésére rendezték meg. Nem lehet szó igazi reformról addig, amíg maguk az igazságszolgáltatás résztvevői képtelenek megszabadulni a látszatoktól, az előítéletektől — mondták a tárgyalás után a résztvevők. Ami igaz, az igaz: a farkast sikerült némileg tisztára mosdatni az előítéletektől. Most már csak az a kérdés: ki védi meg ezután Piroskát? fegyverről” beszéltek: majd az megállítja az oroszokat. Ilyen hangulat, ilyen munka, ilyen pánik uralkodott 1944 augusztus, szeptember és október hónapokban Tornyospálcán is. Október közepén a németek a vasúti síneket és vasúti raktárakat felrobbantották. Egy-két nap múlva a kíváncsi gyerekek kimentek. Legény Endre 15 éves fiú is kiment és a „gyutacs” 3 ujját elvitte. Garasos Béla 13 éves fiúnak a német burkerben talált kézigránát az ujját levágta. Örökös nyoma emlékeztető a gyerekek számára ma is. 1944. október 29—30- án aztán csendes volt a falu. Mindenki várt, mi lesz? Igazak lesznek-e a hírek? Féltünk, mert nem ismertük az oroszokat. ELÉRKEZETT 1944. OKTÓBER 31-E. Megjegyeztem ezt a történelmi napot. A szekrényajtó belső falára írtam be. „Megjöttek az orosz katonák.” Ezen a napon szabadult fel Tornyospálca és a tiszai járás, valamint Nyíregyháza is. A németek a Tisza-könyökből végképp elmentek. Hogy zajlott le a felszabadulás? Emlékszem, másnap gyertyát akartunk égetni a temetőben, november 1-én szokott ez történni. Őszi, borús, kissé ködös, szemerkélő esős idő volt. Hideg, fagy nem volt még. Senki nem álldogált az utcán, mindenki az ablakon figyelt ki. Édesapám akkor 54 éves volt, és tudott „tótul”, ő ki-kinézett az utcára, hogy mit lát. Én utánaosontam, de csak a kerítés nyílásán mertem kinézni az utcára. • Ügy 9—1/2 10 óra tájban megjött Mezőladány felől az első orosz katona. Becsültem olyan 30 évesnek, jóképű, jól öltözött, lovon ült, dobtáros géppisztolya a hátán lógott. Meglátta édesapámat és szólt hozzá: „igyi szudá sztári”. Édesapám értette és félénken hozzáment. Nagyon figyeltem, mi lesz most. Kezet fogtak és köszöntötték egymást. „Drásztutye Pán” hallottam a hangot. Ezt még aznap megtanultam édesapámtól. Beszélgetésbe kezdtek, nem mindent érthetett az apám, mert gondolkodott a szavakon és bizony kézzel-lábbal magyarázott. „Nyimecki szóidét”, partizán majszter stb. szavak hangzottak el. Egy másik bácsi is odament, erre én is le mertem menni az utcára. Kezet fogott a katona velem is. Bátrabbak lettünk, oldódott a feszültség. Kérdezte a németeket, partizánok után érdeklődött és hogy kovácsmester van-e a faluban, mert a lovát kellene patkol- ni. Édesapám megmagyarázta neki, hogy hol talál kovácsmestert a faluban. Mire 10—15 perc eltelt, a szomszédok is körbeállták a lovas orosz katonát. Sőt, egy asz- szony egy kancsó bort hozott és kínálta. Előbb édesapámnak kellett inni, csak utána fogadott el ő is egy pohárral. A KATONA ELVÁGTATOTT a falu felé, és 15—20 perc múlva ment vissza a csapatához. Fél óra múlva zárt rendben, az úton jöttek a felszabadító orosz csoportok. Fáradt, elcsigázott, fiatalabb, idősebb katonák vonultak végig a falun. A falu lakossága már ki mert állni az utcára és kenyérrel, borral, szalonnával kínáltuk a menetelő katonákat. Lövés és vér nélkül szabadult fel községünk. Balogh István Tornyospálca (Folytatjuk)
