Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-17 / 244. szám
1984. október 17. Kelet-Magyarország 3 Hi lesz veled, zöldség?----- Hozzászólás a Kelet-Magyarország sorozatához ----Ne mondjunk le! Sersényi Béláné, Bede Ferenc, Éles Miklós. Lörincz János. Barna István,Szarka Sándor. H árom évtizede nem tudunk megnyugtató megoldást a zöldségre. Ez idő alatt hoztunk számos rendeletet, született felügyeleti presszió a termelővel szemben, festették át a cégtáblát a legfőbb zöldségesnél gyakorta, csak éppen friss és elfogadható áru — együttesen a kettő! — zöldség nem került a vevő elé. Most már van áru, friss is, de drága. Aligha hihető, hogy akár az újabb rendeletek, akár a lánckereskedelmet ostorozó sajtókórus hangjai mérsékelni tudnák az árakat, de még az sem, hogy tőlük egyetlen zöldségnepper is a szívéhez kapott volna. A közvélemény háborgása jogos, és nyilvánvaló, hogy valamit tenni kell. De mit? A válasz keresésekor pillantsunk egy csöppet hátra. Kikerülhetetlennek számít e három évtizedben a Zöldért szerepe, jó és rossz oldalaival együtt. Jelenleg is a Zöldért rendelkezik a legnagyobb tömegű áruval, bárha versenytársai sem alszanak a fülükön. Ármérséklő szerepének azonban ma már nem képes eleget tenni. (Föl sem tételezzük, hogy nem akar.) Számos szakember állítja, hogy a zöldséggondok gyökerei a Zöldért és jogelődjeinek elhibázott — némelyek szerint: káros — üzletpolitikájára vezethető vissza. Természetesen ez túlzás, de nem az egész az. Fölemlegetik, hogy a Zöldért— MÉK. Mezőker — valósággal uralkodott a partnerein. Az egyre gyarapodó szakembergárda — kertész- és üzemmérnökök — nyakára szakképzetlen, ám csaknem hatalmi pozícióból számonké- rő felügyelőket küldtek. (A felügyelő nem elírás — ez volt a beosztásuk.) Ők ellenőrizték, megy-e a tsz-ben a munka. A konzervgyár a táblaszéli dűlőben vette át a paprikát, a Zöldért telepére be kellett szállítani. Ott aztán úgy minősített, ahogyan akart. A teljesen szubjektív, ám meg- föllebbezhetetlen minősítés következtében a termelők rontották a minőséget — „oly mindegy...” —, s ezért lehetetlen elítélni őket, hiszen örömünnepnek számított, ha a 3,60-as felvásárlási árú krumpliért 1,60-at kaptak. Ha jó is volt, leminősítették. A Zöldért árut kapcsolt, káposztát például csak akkor szerződött, ha a térmelő minden egyéb zöldséget és az almát is rajta keresztül értékesített. E régi gyakorlat 1984-ben sem változhatott, az idei káposztatermésnek még a huszadát sem szerződték le A Zöldért szerződése sem csupa öröm. Ez a Szerződés ugyanis — diktátum! Kiment a felügyelő az előre, nyomtatott szöveggel, s' azon ő nem változtathatott. Vagyis tárgyalóképtelen „partnerral" kellett volna tárgyalni, ami nem megy. De ez csak az eleje A római szokásjogot írásba foglaló tizenkét táblás törvény óta eltelt 24 évszázad a bizonyság rá, hogy ha egy adásvételnél a vevő utólag és önkényesen állapíthatja meg az arat, akkor ott korántsem megállapodásról van szó. Márpedig a Zöldért esetében ez történt, és ez történik ma is. E „szerződés", e példátlan gyakorlat alighanem a jogászok szégyene, noha ők csali formába öntötték. Ne folytassuk, bár lenne mit. Mindez hozzájárult, hogy az elmúlt évtizedekben olykor kormányhatározatokra, olykor pedig a felügyeleti hatóságok asztalverésére volt szükség, hogy a nagyüzemek zöldségtermelésbe fogjanak. Ez — szerencsére — elmúlt. Az árak miatt dühöngő vevő szívesen olvasott volna a Kelet-Magyarországban a közelmúltban megjelent riportban — Speidl Zoltán irt a zöldség drága voltának okairól —, hogy miként szeretné a gondokat megoldani a vállalat? Erről azonban az igazgató nyilatkozata nem szólott. És például arról sem, hogy miként oldják, meg a kistermelők árujának felvásárlását? (A kistételes konzervgyári átvétel húsz kilométeres körön túl puszta illúzió.) És arról is szeretett volna olvasni, hogy miért nincs a Zöldért-nek tárolótere? Ez a folyton újjáalakuló vállalat ugyanis egy fölöttébb fontos dologban állandó maradt: a nyeresége százmilliókra rúgott. Miért nem épített belőle tárolóteret idejében? És szeretett volna e vevő arról is olvasni, mit tett a Zöldért az egyre dráguló munkaerő kihívása ellen? Mennyivel csökkentette a már régen hatalmasra duzzadt, indokolatlan, s nem termelő apparátusát? Nőtt-e a szervezettség? (Mert a régi...) Vagy abban reménykedik, hogy visszatérnek a régi szép idők, mikor hatalmi szóval kényszerítették ki a vele. történő „szerződéskötést” ? A jelek szerint a munkája gazdaságosságán volna mit javítani, erre mutat, hogy kénytelen óriási árrést a fel- vásárlási árára tenni. Vagyis: a fölényeskedő üzletpolitikát, a szervezetlenséget, a belső munkanélküliséget, £ gyakori áruromlást a vásárlókkal fizetteti meg. S erre még a nyereségérdekeltség sem mentség!. .. Veszedelmesen kockázatos egy forrásban levő gazdaság esetében jóslásba bocsátkozni, mégse megkerülhető: a Zöldért aligha képes gyorsan változtatni habitusán, ami — a tehetetlenség érzésével párosulva — Szabolcsban számos nagyüzemet a Zöldérc- es kapcsolatainak teljes megszakítására késztetett. Emiat! a zöldségbeli kiút a tévedés kockázata nélkül nem alapozható a Zöldért-re. E vállalat valószínűleg egy lesz majd a zöldséggel és gyümölccsel kereskedők sorában, egy, s nem több. És megélhet belőle, ha meg tud élni. 'Mit tehetünk akkor? Hogyan lelhetné meg a termelő és kereskedő tisztes hasznát, -s hogyan kaphatna a vevő tisztességes, áron zöldséget ? A tévutak közül párat ki kellene zárni. Bár lehet, hogy sokaknak tetszik, de aligha érdemes a kereskedést is a nagyüzemek nyakába varrni. Jó dolog, ha a milliókkal kupeckodókat u gazdasági rendészet kapja köröm közé. ám egyáltalán nem jó, ha mások ismét újabb rendeletekért, utasításokért, erélyes föllépésért kiáltanak, netán emlegetik egyeseknek a piacról történő kitiltását. A zöldség kényes portéka! Szabolcs földjeinek fele öntözhető, a talaj alkalmas zöldségtermelésre, és szabad munkaerő is kerül, sajnos egyre több. Az alacsony eszközigényt még a mostani, fejlesztési pénzszűke időkben is elviselnék az üzemek. Csak kedv kellene hozzá, meg ... Meg piac! Méghozzá biztos piac! Olyan jókora zöldségtermelés mellett, amilyen a megyénkben kialakult — nem beszélve arról, ahová fejleszthető lenne —, egy nagybani piac szinte létkérdés. Vásárolhatna ott a kiskereskedő, s a magánkereskedők, szerződésesek sem szorulnának a Bosnyákra, és vásárolhatna a Zöldért is. . . És van egv meglehetősen stabil háttér: a konzervgyár. Ki szervezze a piacot? Számba jöhetne egy rugalmas üzletpolitikát folytató gazdasági társulás, a legkézenfekvőbb pedig egy, a termelőkből alakult részvénytársaság létrehozása volna. A piac erkölcseit, írott íratlan törvényeit azonban el kellene tanulni, de nem a Bosnyákról, hanem onnan, ahol rég kitalálták, s ahol nincs élettere a lánckereskedelemnek. Például Hollandiából. Ott a termelők áruit hajnalonként árverezik, a legtöbbet fizető viszi, ami romló áru nem kél el, azért a piac- szervező szövetkezet kifizeti — ha nem csal az emlékezet — a kikiáltási ár 92 százalékát. Akkor is, ha konzerv lesz belőle, akkor is, ha a tengerbe öntik. De hát ez álomnak is túlságosan szép lenne. E tervezet egy a száz lehetségesből, említésre méltó ugyan, de más jó megoldás is elképzelhető. Ám tanulnunk és lépnünk kell, mégpedig úgy, hogy áruval árut, árral árat helyezünk szembe. Ez törvény! Reménykedhetünk másban, folytathatjuk az eddigi gyakorlatot is, ám akkor a sikertelenség miatt ne panaszkodjunk. S ne feledjük: az uralmon levő démosz érdeke még a zöldségkereskedelemben sem a zűrzavar, hanem a rend, és a legrosszabb rend is ezer- szerte jobb a rendtelenség- nél. Kun István f A Gyakran halljuk mostanában népművelőktől, szociológusoktól, társadalmi életünk kutatóitól, hogy jelen korunk nem kedvez a kultúrának. Hazánk átmeneti gazdasági nehézségei miatt az emberek nagy csoportja jövedelemkiegészítő tevékenységgel foglalkozik szabad idejében, ami egyértelműen a műveltség gyarapításának rovására megy. V ________^ Nehéz fizikai munkát végző munkásokat kérdeztünk meg, mi erről a véleményük, hogyan látják ők jelenleg ezeket a kérdéseket? A Csepel Művek Szerszámgépgyár nyírbátori fúrógépgyárában -a Krúdy brigád tagjaival beszélgettünk: Sersényi Béláné köszörűssel, Bede Ferenc esztergályos brigádvezetővel, Éles Miklós művezetővel. Barna István és Lörincz János esztergályosokkal. — Rengeteg most a munkánk — mondja a brigádvezető —, lcivesszt szűrüket a túlórázásom is. aztán társadalmi munkát is ajánlottunk az új csarnok felépítéséhez, szóval van mire nézni. De ez nem mentség arra, hogy teljesen lemondjunk a művelődésről, tanulásról. Este olvasni kell... — Akármilyen fáradt vagyak is — teszi hozzá Sersényi Béláné —, nem múlik el nap, hogy ne olvasnék. Megszoktam kislánykoromban, hogy este, ei,alvás előtt olvasni kell. Ez már olyan szükségletféle. Az ember gyerekeket nevel, szeretné, ha ők. nálunk is műveltebbek lennének, ami biztos így is lesz, de amit m-eg lehet tenni, azt nem szabad elmulasztani. Ez az elv vezérelte Éles Miklós művezető eddigi pályáját is. Sók fiatal elé oda lehetne állítani példaképnek, tájékozottsága, érdeklődése, a világ eseményei iránti nyitottsága miatt. Mindig többre törekedett, azzal az igénynyel, hogy minden nap tartogat valami újat, amit érdemes megszerezni, mert azáltal az ember gazdagabb lesz. — Nemcsak a pénz a gazdagság — magyarázza —, bár az sem árt, ha van. Viszont az emberben kell, hogy munkálkodjon egy érzés, nevezzük öntudatnak, büszkeségnek, ami sarkallja. Utolsó senki sem akar lenni . . . Talán ez a „versenyszellem” az oka, hogy ez a brigád most már harmadik alkalommal készült fel az Igaz ez a szép című kulturális vetélkedőre. — Amúgy talán, ha nem lennének megszabott keretek, könnyebben legyinte- nénk — ez Bede Ferenc véleménye. — így a vetélkedő feladatlapjainak kérdései szinte rákényszeríteitek bennünket, hogy utánanézzünk mindannak, amit nem tudtunk. A megye értékei — Most jöttünk rá például — folytatja Barna István, aki egyébként tanul a munkaidő után, középiskolába jár —, hogy milyen sok érték van itt a megyében, a táko- si templom, meg a szatmári, beregi részek... Lörincz Jánosnak az irodalom jutott, most nagy szorgalommal tanulmányozza Radnóti életművét, s esténként verseket tanul. Tíz Rad- nóti-vers ismerete szükséges. Tavaly a Nyugat költőiből készültek fel. Csak úgy kíváncsiságból kipróbáljuk, mi maradt meg a tavaly tanultakból — sokat, elegendőt tárolt a memória. De hát mi az elegendő? Lehet-e művelt például az, aki a komoly zenében nem jártas ? — Zene, képzőművészet, ezek többnyire a fehér foltok — felel Lörincz János —, engem is meg lehetne fogni, de azt hiszem, nem az a lényeg, hogy rajongunk-e a szimfóniáért. Lehet, hogy valaki rajong, de nem ismeri a technika legújabb csodáit. És ezzel visszakanyarodtunk a kezdő kérdéshez, tisztáztuk, hogy valóban kevés az idő, az alkalom is a műveltség állandó gyarapításához, de tisztázódott az is. hogy ennek igényéről nem szabad, nem lehet lemondani. Elmondták: középiskolai tankönyveket, főiskolai jegyzeteket böngésztek a vetélkedő miatt, s ezért is tartják fontosnak, hogy mindig legyen valami ösztönző, ami a tanulásra, a több tudásra serkent. A gyár sokoldalúan segíti ezt az igényt, persze érdekből, hiszen a termelés növekedését segíti, ha több a műveltebb munkás. Errő! Szarka Sándor, a szakszervezeti bizottság titkára így fogalmazott: Háttérbe kerül — Jelenlegi gazdasági életünk nehézségei, az elanya- giasodás miatt, átlalunk is tapasztalhatóan háttérbe került a kulturális élet. Ezt éri azért tartom nagy problémának. mert a közéletre is hátrányos hatást gyakorol. Az emberek elhúzódnak, távolmaradnak, s ez tovább nem romolhat. Ezért igyekszünk sok olyan közösségi rendezvényt szervezni, tanfolyamokat, továbbképzéseket, vetélkedőket, amelyek érdeklődésre számítanak. Soroljuk: dolgozók gimnáziuma. gépgyártástechnológiai szakközépiskola kihelyezett osztálya, klubház a fiataloknak, pályázatok, szakmai, politikai előadások, versenyek, kulturális vetélkedők. Most pedig jön az NC-;tanfolyam, amelyen a Krúdy brigád tagjai is részt vesznek. Számjegyvezérlésű — lyukkártyás — eszterga kezelésére tanítja meg azokat a szakmunkásokat, akik most még alig-alig tudják elképzelni. hogy eljön az idő, amikor fehér köpenyben fognak dolgozni. . Baraksó Erzsébet í z öreg parkrongálót /§_ egyre több jel figyelmeztette arra, hogy közeledik a vég. Legutóbb már nem tudta egyetlen roppantással derékba törni a kisujjnyi facsemetét sem. Megromlott a látása is: egyre gyakrabban mellélépett a kitaposni szánt egynyári virágoknak. A parkgarázda, amikor közeledni érezte ntolsó óráit, magához . hivatta gyermekeit, tanítványait, akik közül sokat kertésznek nevelt, hogy meg tudják különböztetni a juniperuszt a öetula pendulától, ha belső indíttatásból le akarják tördelni az ágaikat. — Gyermekeim — kezdte az agg férfi végakaratát. — Nekem már nincs sok hátra, de úgy érzem nem éltem tétlenül. Nézzétek végig a parkokat, mindenütt meglátszik a kezünk nyoma . .. Folytassátok a munkát. Józsi, te vagy a legnagyobb, a te brigádodra bízom a legnagyobb, a Május 1. teret. Te karaté- zol is, a műkő asztalok és padok széttörése gyerekjáték volt eddig is neked. Külön felhívom a figyelmeteket a Robinzonkertre. Nem sok maradt belőle, de még nem egyenlő a földdel. Béci, tied a Szamuely lakótelep. Vigyázzatok, ott sok minden társadalmi munkában készült és így még a falnak is szeme van. Szerencsére nem locsolják. — A Toldi utcai népies játszótér faelemeinek megrongálása szép munka volt. A Vörösmarty téren láttam hasonlót, — figyelmedbe ajánlom — az még működik. Gazsi: a tied a Bessenyei és a Benczúr tér. Nem sok dolgod lesz, csak hagyni kell az idő vasfogát hatni. Tönkremegy az magától is. Az Örökösföld a jövő lakótelepe: talán te, kisuno- kám tudsz majd rongálni rajta valamit. Eltelik vagy 20 év is, amíg rendezett parkot sikerül az építőknek _ott létrehozni. A legnehezebb területet rád bízom legkisebb fiam: a városközpont főtereit, a tanácsok előtt. Itt minden bokorban közterületellenőr lapul. Itt csak nagy szervezéssel és ravasz cselekkel lehet célt érni. És pontosan az állami szervekkel kell végrehajtatni a feladatot. Segítségedre lehet a benzingőzterápia, a műtrágyával való kiégetés és a közművezetékek keresztül- kasul való fektetése ... Gyermekeim, nehéz idők következnek. Szűkülnek a gazdasági lehetőségeink. Egyre kevesebb pénz marad parkfenntartásra és parképítésre. És persze erre a kevésre, jobban is vigyáznak. De ez már a ti gondotok legyen. rm munkásságomhoz flj méltón akarok meghalni. Egy óra múlva gyomirtót iszom. Ez — úgy tudom — a legerősebb méreg. Az ellenségeim szerint úgyis én vagyok a Gaz. A temetéssel ne csináljatok nagy ceremóniát. Hamvasztás után pofáimat szórjátok szét a legszebb téren .. . ott nagyon jól beállt a növényzet... És a parkban azóta nyílik egy mákvirág. Kulcsár Attila
