Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-17 / 244. szám

XLI. évfolyam, 244. szám ÁRA: 1,40 FORINT 1984. október 17., szerda •! Befejeződlek Kádár János párizsi megbeszélései Találkozó a gazdasági élet képviselőivel, közös sajtóértekezlet, a magyar pártvezető tegnap este hazaérkezett Budapestre Kádár János Párizsban megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tagja kedden délelőtt látoga­tást tett a francia szenátus­ban, aihol találkozott Alain Poherrel, a törvényhozó tes­tület elnökével. A megbeszé­lésen hangsúlyozták a külön­böző országok törvényhozó testületéinek szerepét és fele­lősségét a nemzetközi bizton­ságot fenyegető veszélyek el­hárításában. Megállapították, hogy a parlamentek közötti kapcsolatok építése, így a magyar és a francia törvény- hozás képviselőinek találkozói hasznosan járulnak hozzá a kölcsönös bizalom erősítésé­hez, a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Kádár János ezután az Ely- sée-palotában folytatta meg­beszéléseit Francios Mitter- rand-nal, a Francia Köztár­saság elnökével. Második négyszemközti találkozóju­kon a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről és a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseiről tárgyaltok. A megbeszélésen — ame­lyet a szívélyesség és egy­más álláspontja iránti figye­lem jellemzett — megállapí­tották, hogy a mostani láto- gafás, a két ország vezetői­nek újabb találkozója a vá­rakozásnak megfelelően meg­erősítette a magyar—francia kapcsolatok fejlesztésére irá­nyuló kölcsönös politikai aka­ratot. Egyetértettek abban, nogy a gazdasági együttmű­ködés bővítésének is további lehetőségei vannak. Hangsúlyozták, hogy mind­két ország alapvető érdeke és közös törekvése földrészünk békéjének és biztonságának megszilárdítása, az európai és a nemzetközi együttműködés bővítése, a bizalom és a meg­értés szellemének erősítése. Ebből kiindulva szükségesnek ítélték, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Francia Köz­társaság folytassa erőfeszíté­seit a helsinki folyamat to­vábbviteléért, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatrendszer fenntartása és bővítése ér­dekében. Kifejezték országa­ik arra irányuló készségét, hogy elősegítsék az európai biztonság és együttműködés kérdéseit áttekintő madridi találkozón született megálla­podások végrehajtását, a biz­tonság és bizalomerősítő, va­lamint leszerelési kérdések­kel foglalkozó stockholmi konferencia, a budapesti kul­turális fórum és más összeu­rópai találkozók sikerét. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, az Elnöki Tanács tag­ja a Francia Munkaadók Or­szágos Szövetségének székhá­zéban találkozott a francia gazdasági, pénzügyi élet ve­zető képviselőivel. A találkozón Kádár János áttekintést adott a magyar gazdaság helyzetéről, eredmé­nyeiről és szólt gazdaságpoli­tikánk legfontosabb törekvé­seiről. A beszélgetésen szóba került, hogy a magyar—fran­cia gazdasági együttműködés elmarad a két ország politi­kai kapcsolatainak szintjétől. Egyetértés nyilvánult meg abban, hogy mindkét részről nagyobb erőfeszítésekre, kez­deményezésekre van szükség a gazdasági együttműködés kölcsönös előnyökkel járó fej­lesztése érdekében. Párizsi látogatásának má­sodik napján, kedden, tiszte­letadással kezdődött Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, az Elnöki Ta­nács tagjának programja: a Diadalívnél megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját. A Központi Bizottság első titkára Jean Laurain-nek, a hadviseltek ügyei államtitká­rának kíséretében érkezett a Charles de Gaulle (Étoile) térre, ahol Barthe hadsereg­tábornok, Párizs katonai kor­mányzója fogadta, s a koszo­rúzása ünnepségre katonai díszegység sorakozott fel csa­patzászlóval. A magyar és a francia himnusz elhangzása után Kádár János nemzeti­színű szalaggal átszőtt koszo­rút helyezett el a síremléken. A koszorúzást követően beír­ta nevét «az emlékkönyvbe, majd üdvözölte a francia volt frontharcosok képviselőit. A lcoszorúzási ünnepségen részt vettek a Központi Bi­zottság első titkárának kísé­retében levő magyar szemé­lyiségek. Jelen volt Mód Pé­ter, az UNESCO párizsi köz­pontja mellett működő állan­dó magyar képviselet vezető­je, valamint a párizsi magyar nagykövetség és a magyar kolónia számos képviselője. (Folytatás a 4. oldalon) Az emberi tisztesség üzenete Hegyei véradó konferencia Nyíregyházán A vér nem egyszerűen egy a gyógyszerek közül, ha­nem az emberi tisztesség üzenete a bajba jutott társ iránt — ezt a szellemet tükrözte a megyei véradó konferencia, amelyet közel százötven donor és szervező, párt-, állami, gazdasági és társadalmi vezetők részvételével tartottak meg Nyíregyházán az MTESZ székházában október 16-án. Bürget Lajosné, a Vörös- kereszt megyei vezetőségének titkára adott számot az el­múlt öt esztendőben végzett munkáról és határozta meg a következő évek feladatait. Az éppen negyedszázados jubile­umát ünneplő térítésmentes véradás az utóbbi évek vész­terhes, gazdasági nehézségek­kel fenyegető világában sem veszített társadalmi bázisá­ból, sőt nőtt a rendszeresen vért adók száma. Megyénk­ben már 24 ezren nyújtják karjukat, hogy a betegek se­gítségére siessenek. Bővült a véradást szervezők hálózata. Az önkéntes véradók áldo­zatkészségének elismerése lenne az is, hogy megfelelő körülmények közt vegyék le a vért tőlük. A nyíregyházi véradó állomás például húsz évvel ezelőtt évi ezerliteres kapacitásúra épült, s ma már itt 4—5 ezer liter vért vesz­nek és dolgoznak fel. Az Egészségügyi Minisztérium a vérellátás fejlesztését, a VI ötéves terv kiemelt szakmai programjának minősítette, s így a következő ötéves terv­időszak fejlesztési program­jait is határidőre megvalósít­ják. A friss vér felhasználása mellett — noha még mindig igen magas ennek az aránya — egyre nagyobb jelentősé­get kap a vérkészítmények adása. A betegek jó része a vérnek csak egyes alkotóele­meire szorul, ezért o vér fel­dolgozása, az ebből előállított- készítmények célzott adása jelenti a korszerű vérterápia útját. Szorgalmazni kell a plazmaferezises vérvételt, amelynek révén a donortól csak a vérplazmából vesznek le. Megyénkben is megtör­téntek ehhez a kezdeti lépé­sek. A vér felhasználását a Vöröskereszt orvosetikai kérdésnek minősítette, hiszen a humánus tettel sáfárkodni csak nagy szakmai hozzáér­téssel, gondos szervezéssel szabad. A megyében levett vér mennyisége nemcsak fedezi a gyógyintézmények szükségle­tét, hanem a növekvő kór­házi ellátáshoz, a mintegy 37 ezer fős betegforgalomhoz is elegendő gyógyító vér áll az egészségügyi szolgálat rendel­kezésére. Akárcsak az országban, ná­lunk is az ipari és a mező­gazdasági munkásság adja a donorok zömét. Növekszik a véradók száma a fegyveres testületek és néhány munka­helyen a fiatalok körében. A véradók áldozatkészségének társadalmi megbecsülése, a mozgalom rangja szélesedett. A véradás legfontosabb résztvevőjéről, az önzetlenül vérét kínáló emberről ne fe­ledkezzenek meg ezentúl sem, hiszen a literek mögött em­berek vannak — szabták meg a feladatok közt. A véradást szervezők jobb szakmai felké­szültséggel végezzék munká­jukat. Eredményesebb együtt­működésre van szükség a Vöröskereszt és az egészség­ügyi intézmények között. Dr. Kovács Árpád, a me­gyei kórház főigazgató-he­lyettese rámutatott: az el­múlt 25 év kitartó szervező, felvilágosító munkájának kö­szönhetően Szabolcs-Szatmár- ban is tömegmozgalommá fejlődött a térítésmentes vér­adás. örvendetes, hogy egyet­len beteget sem vesztett el az intézmény vérhiány miatt. Az életmentőknek kijáró tiszte­lettel köszöntötte az egészség­ügy nevében azokat a tízez­reket, akik éjjel-nappal, ön­magukat nem kímélve isme­retlen embertársaik segítsé­gére sietnek. A hozzászólók sorában Sza­bó László záhonyi véradó­szervező elmondta: életre szó­ló élménye volt, amikor meg­sérült diáktársának vért adott, s az illető felépült. Dr. Szegedi János megyei belgyó­gyász szakfőorvos szólt a kór­házi osztályok növekvő vér­igényéről, az új belgyógyá­szati kezelések alkalmazásá­nak lehetőségéről, amelyek Dakó József megyei titkárhelyettes megnyitja a konferenciát. (Jávor L. felvétele) révén sok-sok ember életét, egészségét tudják visszaadni a véradók önzetlen segítő­készségére számítva. A tár­sadalom, a Vöröskereszt, a véradószervezők és az egész­ségügy feladata az összehan­golt, átgondolt együttműkö­dés, hogy tisztességgel, be­csülettel tudjanak elszámol­ni a véradóknak a legdrá­gább kincsük felhasználásá­ról. Gulyás Lászlóné megindult hangon mondott köszönetét az ismeretlen véradóknak, akik hozzásegítették a kisfi­át, hogy a vele született szív­rendellenesség miatt halaszt­hatatlan, súlyos szívműtétet átvészelje. Az Alkaloidában folyó szervező munkáról dr. Fodor Istvánná mondta el tapaszta­latait, majd Szilágyi Dezső, u MOM párttitkára említette meg: egyik munkásőr társu­kért a gyár egész munkásőr- szakasza buszra szállt és vért adott a gyógyulása érdeké­ben. Simon László a vásáros- naményi körzetből sorolt pél­dákat ' az ellenszolgáltatást nem váró donorokról. A Magyar Vöröskereszt 1. kongresszusán 1959-ben Deb­recenben 145 ember egysége­sen felállt és elkötelezte ma­gát: évente egyszer rendsze­resen vért ad és így szolgál­ja szocialista társadalmunkat. Köztük volt Szabó Ferenc, aki a záhonyi MÁV nyugdí­jasaként szólt a mai véradók ­hoz és szervezőkhöz, s a régi vöröskeresztes aktivisták len­dületét kérte a ma aktivistái­tól is. (Folytatás a 4. oldalon) I ü KFYSSii megyei faizotts3j|3 felölt* A nyereség és a bér kapcsolata Több-kevesebb nyereség­gel zárták az első fél évet a megye kereskedelmi vállala­tai. Közülük a legkiemelke­dőbbek: az iparcikk-kiskeres­kedelmi vállalat 9 százalék­kal, a TÜZEP kiugróan — majdnem 30 százalékkal — teljesítette túl nyereségi ter­vét a múlt év összehasonlí­tásában. A vendéglátóipari vállalat, amely tavaly vesz­teséges volt, most ehhez a szerény „bázishoz” képest megközelítőleg 2 milliós nye­reségre tett szert. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága állapította meg ezt keddi ülésén, ahol a vállala­tok idei bérpolitikájának napiren­elemzése szerepelt den. A szakszervezeti bizottság előtt elhangzott, hogy a nye­reség említett növekedése és a takarékos eszközgazdálko­dás eredményeként emelke­dett a vállalatok dolgozóinak jövedelme is. Az iparcikk­kiskereskedelmi vállalatnál a bérfejlesztési lehetőség 2,24, a TÜZÉP-nél 3,35 százalékos. „A vállalatok ösztönzőbb bé­rezési formák bevezetésére törekszenek”, — mutattak rá a megyei bizottság tanács­kozásán. Hangsúlyozták, hogy a forgalom növelésére ösztönző jutalékérdekeltsé­get fokozatosan a nyereség- érdekeltségnek kell felválta­nia. Mátészalkán a káztáfirál, Nyírbátorban a gyermekellátásról tárgyalt a tanács vb Két városi tanács végre­hajtó bizottsága ülésezett kedden Szabolcs-Szatmár megyében. Mátészalkán a háztáji és kisegítő gazdasá­gok helyzetét értékelték, Nyírbátorban a csecsemőott­hon tevékenységéről hallgat­tak meg beszámolót a testü­let tagjai. A városok sajátos vonása immár, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a zártkertek, a tartós földhasználat iránt, s — ahogy azt Mátészal­kán megállapították — a szatmári városban is 200 igénylőt tartanak nyil­ván. Akinek már van kis gazdasága, háztájija, a bol­tok mellett nyolc területet jelöltek ki, ahol eladhatják amit termeltek, s ahol az nem ütközik az urbanisztikai ér­dekekkel, az állattartásra is lehetőséget teremtettek. Je­lentős segítséget ad tagjainak a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ a szakcsoportok mun­káját segíti és felvásárolja a termést, ezt teszi a ZÖL­DÉRT és az állatforgalmi és húsipari vállalat. Nyírbátorban száznál több gyermek ellátásáról, fejlődé­séről gondoskodnak a csecse­mőotthonban. Többségük ál­lami gondozott, de sok — ta­valy 42 volt — aki egészség- ügyi okból került az otthon­ba. A várossá válás óta je­lentős mértékben javultak a gondozás feltételei, de az épületek többsége elavult, s mivel nem ilyen célra épült, nem oldható meg a koraszü­löttek utógondozása, a napi , 3—4 mázsa szennyes ruha mo­sása.

Next

/
Thumbnails
Contents