Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-16 / 243. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. október 16. Kádár János Párizsban Kádár János és Francois Mitterrand megkezdte tárgyalásait. (Folytatás az 1. oldalról) dig hozzáférhetetlenek vol­tak a francia közönség szá­mára. Kezdik meghozni gyü­mölcseiket azok az akciók is, amelyeket önök folytatnak Magyarországon a mi nyel­vünk tanítására. A francia nyelvoktatás fejlődik Magyar- országon, és ezért személye­sen köszönetét mondok ön­nek. Az elnök ezután rámutatott arra, hogy gazdasági téren az eredmények nem felelnek meg a közös törekvéseknek. Pedig ezen a téren is vannak távlatok. A magyar gazdaság jód fejlődik, korszerűbbé vált, s több területen, így a vegy­ipar, a gyógyszeripar terén a francia—magyar együttmű­ködés példássá válhat. Az ön mostani látogatása, első titkár úr, olyan jelentő­séget nyer, amely messze meghaladja a kétoldalú kap­csolatok közös vizsgálatának területéit — folytatta Mitter­rand elnök. — Közösen vizs­gáljuk meg a világ helyze­tét, s ezen a téren nincs tilos téma. Mindkettőnket egy­aránt érdekel minden, ami a békével és a béke megterem­tésének feltételeivel kapcso­latos. Van mondanivalónk ezen a téren. Mi a világpoli- kánaik nem tárgyai vagyunk, hanem alanyai, szereplői és igényellj ük azt a lehetőséget, hogy a bennünket megillető szerepet töltsük be. Politikai és társadalmi-gazdasági op­cióink ugyan különbözőek, de keressük azt, ami közelebb hoz bennünket egymáshoz. Egyaránt ragaszkodunk a bé­ke és a nemzetek közötti megértés eszméihez. Teljesen tudatában vagyunk jannak, hogy Európához tartozunk1, és ez mindkét nép történel­méből fakad. A két ország közötti reális különbségeken felülkerekedve, kezet nyújt­hatunk egymásnak, és meg­tanulhatjuk egymás nyelvét. Európa tudja azt, hogy mivel tartozik a magyar népnek, amely oly büszke hagyomá­nyaira, nyelvére, s mely bá­torságot tanúsít a viszontag­Francois Mitterrand köz- társasági elnök pohárkö­szöntőjére Kádár János vá­laszolt : Mélyen tisztelt köztársasá­gi elnök úr! Francia barátaink! A magam és a kíséretem­ben levő honfitársaim nevé­ben őszinte köszönetét mon­dok a meghívásért, a szívé­lyes fogadtatásért, a Magyar- ország iránti érdeklődésért és rokonszenvért, amely elnök úr szavaiból is megnyilvá­nult. Mi, a Magyar Népköztár­saság képviselői abba a di­cső történelmű Francia Köz­társaságba érkeztünk, amely a nemzetközi élet, különös­képpen az európai helyzet alakulásának nagy és fontos tényezője. Örömmel teszek eleget annak a megbízatá­somnak, hogy átadjam a Francia Köztársaság vezetői­nek és népének a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, kormánya és népe szívé­lyes üdvözletét és jókíván­ságait. A magyar nép nagyra érté­keli országaink jó és szélese­dő kapcsolatait, kiemelkedő eseményként tartja számon elnök úr 1982. évi magyaror­szági látogatását. Minden bi­zonnyal mostani tárgyalása­ink is eredményesek lesznek, és a közös szándékoknak, a reális lehetőségeknek megfe­lelően lendületet adnak min­den téren a magyar—francia kapcsolatok továbbfejleszté­sének. Bizonyos, hogy ezzei nemcsak országaink, hanem kontinensünk népeinek érde­keit is szolgáljuk. Megbe­szélésünk mai kezdete is meggyőzött arról, hogy ez a várakozás reális. Meggyőző­ságok közepette is, nyitott a külvilág felé. Tudom, hogy önt nagyon érdekli mindaz, amit Fran­ciaország tesz és mond, ér­dekli Franciaország politiká­ja, a. világban elfoglalt helye. Ez az érdeklődés kölcsönös. Én személyesen. ' nagy ro- konszenwel és pontosan fi­gyelem azt a politikát, ame­lyet ön folytat a Duna part­ján. Azt óhajtom, hogy a kétoldalú kapcsolatok konst­ruktív szelleme hasson ihle- tően akcióinkra azokban a nemzetközi szervezetekben, amelyekben jelen vagyunk. Így például a genfi konferen­cián, ahol globális tárgyalás indult meg a vegyi fegyverek teljes kiküszöbölésére. Meg­állapítható, hogy a kelet— nyugati viszony nehézségei ellenére is az utóbbi időben bizonyos haladás mutatkozott itt a párbeszédben. Azt óhajtjuk, hogy a stock­holmi konferencia munkája is jobban haladjon élőbe. Eu­rópa a helsinki záróokmány vonalán haladva lesz hű sa­ját sorsához, csak ez teheti lehetővé, hogy népeink hiva­tásuknak megfelelően élhes­senek, hogy Európa, mint földrajzi egység hallassa sza­vát a világban. Íme néhány konkrét példa arra, hogy mit tehet együtt két európai ország, mely kü­lönböző rendszerekhez tarto­zik, mihelyt az a közös akia­rat vezérli őket, hogy le­küzdjék a bizalmatlanságot és hozzájáruljanak a nemzet­közi feszültség tényezőinek kiküszöböléséhez. Ezt az Eu­rópát kell építenünk, vagy jobban mondva, újjáépíte­nünk. Meg kell szilárdítani biztonságának és virágzásá­nak alapjait. Mi a magunk részéről nagy fontosságot tu­lajdonítunk az Európai Gaz­dasági Közösség fejlesztésé­nek, mert az nélkülözhetetlen eleme a globális európai épí­tésnek. Újra fel kell venni a pár­beszéd szálait a kontinens másik felével. Magyarország közép-európai helyzeténél fogva e vállalkozás egyik fő láncszemét, képezi. désem, hogy további véle­ménycserénket is a konst­ruktív szellem, a kölcsönös jó szándék fogja jellemezni. Tisztelt elnök úr! ön az előbb szólt arról, hogy országaink társadalmi berendezkedése eltérő, és más szövetségi rendszerekhez tartoznak; másként ítéljük meg a nemzetközi helyzet több kérdését. Fontos azon­ban az, .hogy nézeteinkben és törekvéseinkben lényeges ta­lálkozási pontok vannak, és ezekre a jövőben is építeni lehet. Kapcsolataink megha­tározó eleme, hogy egyik nép, egyik kormány sem akar háborút, s ez ad súlyt és tar­talmat a béke megőrzéséről folytatott véleménycserénk­nek. Találkoznak törekvése­ink abban is, hogy a külön­böző társadalmi berendezke­désű országok a békés egy­más mellett élés elve alap­ján fejlesszék kölcsönösen előnyös kapcsolataikat. Sajnálatos, hogy legutóbbi találkozásunk óta is folyta­tódott a fegyverkezési ver­seny, szaporodtak a konfron- tációs elemek a nemzetközi életben. Mindez olyan idő­szakban történik, amikor az atomfegyverek száma rend­kívül megnőtt, s a tömeg- pusztító fegyverek újabb és fejlettebb fajtái jelennek meg. Meggyőződésünk, hogy a több nukleáris fegyver nem növeli, hanem csökkenti a biztonságot. Akik egy atom­háború megnyerhetőségéről, egy korlátozott nukleáris összecsapás lehetőségéről fe­lelőtlenül beszélnek, ember­milliók sorsát. Európa és a világ holnapját teszik koc­kára. Az elnök azután arról szólt, hogy Magyarország kulturá­lis területen eminens szerepet játszik, és e szerepének je­lentőségét még inkább fokoz­za majd 1985-ben Budapes­ten tartandó kulturális fó­rum. Ezzel kapcsolatban azt az óhaját fejezte ki, hogy a kulturális fórom munkája si­keres legyen, és képezzen ki­indulópontot arra, hogy még gazdagabb kapcsolatok ala­kuljanak ki az európai orszá­gok értelmiségei és művészei között A közelmúltban a magyar és a francia rádió 48 órás adásban sugárzott kö­zös programot melyet a fran­ciák és a magyarok egy idő­ben hallhattak. Ez egy na­gyon sikeres premier volt, és újabb lépést jelent a ko­rábban megállapított irány­ban. Mitterrand elnök utalt ; "ra is, hogy Kádár János párizsi tartózkodása alatt találkozni fog francia gazdasági és ipari vezetőkkel, s hangsúlyozta, hogy ő a maga részéről min­dent meg kíván tenni a két ország közötti gazdasági kap­csolatok előmozdítása érde­kében. Nagyon vonz bennünket az — mondotta ezután —, hogy a magyar nép évszáza­dokon át hű maradt önma­gához nagy veszélyek köze­pette is, s ez kétségtelenül a magyar nép mély belső tu­lajdonságainak köszönhető. Nekem, mint franciának, meg kell mondanom, hogy Magyarországot olyan or­szágnak látom, mely bebizo­nyította: az akarat nemcsak az életben maradást biztosít­ja, hanem az előrehaladást is. E szavakkal elismerésemet szeretném kifejezésre juttat­ni a magyar nép iránt, s azt óhajtom, hogy a magyar nép a távolból is átérezze, milyen különös jelentőséget tulajdo­nítunk az ön látogatásának itt a Szajna partján. Az elnök végül a magyar nép boldog jövőjére, és Ká­dár János egészségére ürítet­te poharát. A Magyar Népköztársaság tevékenyen működött közre a Varsói Szerződés számos, ma is érvényes állásfoglalá­sának és javaslatának a ki­dolgozásában. A Varsói Szer­ződés tagállamai nem törek­szenek katonai erőfölényre, de a másik félnek sem en­gedhetik meg a fölény meg­szerzését. Mi a jelen időszak fő feladatának olyan szerző­dések kidolgozását és meg­kötését tartjuk, amelyek ga­rantálják a felek egyenlő biztonságát a fegyverzetek alacsonyabb szintjén. Érvé­nyes az a javaslatunk, hogy a Varsói Szerződés és a NATO országai — első lépésként — kössenek megállapodást az erő alkalmazásáról való le­mondásról — és a békés kap­csolatok fejlesztéséről. Egy ilyen megállapodás jelentő­sen hozzájárulna a feszültség csökkentéséhez Európában, s kedvező feltételeket teremte­ne a leszerelési tárgyalások előmozdításához. Támogatjuk a Szovjetunió javaslatát a világűr demili- tarizálására, és üdvözöljük a vegyi fegyverek betiltására vonatkozó tárgyalások meg­kezdését. Konkrét eredmé­nyeket várunk a stockholmi bizalomerősítő és leszerelési konferenciától, s a helsinki folyamatba illeszkedő többi tárgyalási fórumtól, így az 1985. évi budapesti kulturá­lis fórumtól is. Megtisztelte­tésnek vesszük, hogy Ma­gyarországra bízták e fontos tanácskozás megrendezését, s e megbízatásnak megfelelő­en eleget fogunk tenni. Európa népeinek történel­mi tapasztalatai arra intenek mindnyájunkat, hogy min­den lehetségest tegyünk meg földrészünk békéjének meg­őrzéséért, a megértés, a köl­csönös bizalom és az együtt­működés erősítéséért. Európa térképe tele van a korábbi nagy csaták színhelyeire emlékeztető jelzésekkel. Ezek nagy része az emberiség ed­digi történelmének legpusz­títóbb háborúját, a fasiszták által kirobbantott II. világ­háborút idézi. A katonasírok mellett ott vannak a megsemmisítő tá­borok, az ártatlan áldozatok millióinak emlékhelyei. Néhány hónap múlva lesz a fasizmus feletti történelmi jelentőségű győzelem 40. év­fordulója. Négy évtized táv­lata sem csökkentheti a há­lát azon népek és fiaik, köz­tük a francia ellenállás hő­sei és a francia földön is küzdő magyar antifasiszták iránt, akik vállvetve harcol­tak a náci barbárság ellen. Az idő múlása sem homályo- síthatja el emlékezetünkben a történteket; elítéljük a fa­sizmus akár új köntöst vise­lő, bárhol jelentkező kísértő árnyait. Határozottan vissza­utasítjuk azokat a veszélyes törekvéseket, amelyek meg­kérdőjelezik az antifasiszta koalíció áldozatos harca nyo­mán kialakult európai reali­tásokat. Kádár János ezt követően hangsúlyozta: a Magyar Nép- köztársaság következetesen kitart a béke és a biztonság megszilárdítása, a nemzet­közi együttműködés erősítése ' mellett. Változatlanul nagy jelentőséget tulajdonítunk annak a dokumentumnak, amelyet csaknem 10 évvel ezelőtt önökkel együtt írtunk alá a finn fővárosban. A kö­zeledő évfordulót akkor le­hetne a legméltóbban meg­ünnepelni, ha ismét a helsin­ki záróokmány betűje és szelleme hatná át Európa po­litikai életét. A Magyar Népköztársaság külpolitikája abból indul ki, hogy az enyhülésnek nincs ésszerű, elfogadható alterna­tívája. Támogatunk minden olyan érdemi tárgyalást, amely konkrét problémák megoldására, rendezésére irá­nyul. A kétoldalú megbeszé­lések hasznosan járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a konfron­táció helyett a tárgyalások és a megegyezések, a feszültség növekedése helyett ismét az enyhülés jellemezze a nem­zetközi helyzet alakulását. Elnök úr! Kétoldalú kapcsolatainkat áttekintve már nemegyszer szót váltottunk a világgazda­sági válságról és a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok­ról is. Bár vannak javulást ígérő halvány kedvező jelek, de ezek hatása kontinensün­kön még nem érzékelhető eléggé. Ebben a helyzetben senkinek sem használ, ha a kelet—nyugati gazdasági együttműködés szűkül, és még politikai indíttatású in­tézkedések is hátráltatják. Hozzá kell tenni, hogy Ma­gyarország a jövőben sem az elzárkózás, hanem a nemzet­közi munkamegosztásban való aktívabb bekapcsolódás útján kíván járni. Meggyőződé­sem, hogy a különböző tár­sadalmi berendezkedésű, más-más szövetségi rend­szerhez tartozó országok gaz­dasági kapcsolatainak fejlő­dése mindkét fél érdekeit szolgálja, hozzájárulhat mind a gazdasági fellendü­léshez, mind az enyhülés ügyéhez. Erre és a sok eddig ki nem aknázott lehetőségre is gondolva a magyar—fran­cia gazdasági kapcsolatok fejlesztését igyekszünk elő­mozdítani. A Magyar Népköztársaság a jövőben is állhatatos és megbízható partner lesz a nemzetközi együttműködés­ben. Ezen az alapon készek vagyunk a magyar—francia kapcsolatok további, sokol­dalú fejlesztésére és gazdagí­tására az élet minden terü­letén. Tisztelt elnök úr! Élve az alkalommal őszinte köszönetét mondok önnek mindazért, amit a sokoldalú magyar—francia kapcsolatok feljesztéséért tett. Megköszönöm önnek azt a korrekt, rendkívül jó lég­kört, amely eddigi és a ma megkezdett tárgyalásainkat is jellemezte, és azokat a me­Kádár János az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn délután a Ma­gyar Népköztársaság párizsi nagykövetségének épületé­tében találkozott Georges Marchais-sal, a Francia Kommunista Párt főtitkárá­val, majd Lionel Jospinnel, a Francia Szocialista Párt el­ső titkárával. Kádár János és Georges Marchais szívélyes, elvtársi légkörű találkozóján az FKP főtitkára hangsúlyozta, hogy a fejlődő magyar—fran­cia kapcsolatok nemcsak a két ország, hanem a konti­nensünk minden népének érdekeit is szolgálják. Egyet­értettek abban, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság együtt­működésének bővítése hoz­zájárul az európai népek kö­zötti megértés erősítéséhez, az enyhülési politika ered­ményeinek megőrzéséhez. Megerősítették, hogy a kom­munistáknak különösen nagy a felelősségük és a szerepük a nemzetközi politikában az emberiséget fenyegető veszé­lyek elhárításában és felszá­molásában. Az MSZMP és az FKP továbbra is ezért tevé­kenykedik a két párt kap­csolatait jellemző elvtársi együttműködés és szolidari­tás szellemében. Kádár János és Lionel Jos­pin megbeszélésén hangoz­tatták, hogy az MSZMP és a szocialista párt szilárd tö­rekvése előmozdítani a Ma­gyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság köl­csönösen előnyös, sokoldalú leg szavakat, amelyeket a magyar néphez intézett. A munkát folytatnunk kell. Tisztelettel átadom önnek a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa meghívását, hogy arra alkalmas időpont­ban ismét látogasson el Ma­gyarországra. Látogatását magam is örömmel üdvözöl­ném. Mi magyarok nagyra érté­keljük Franciaország nem­zetközi szerepét és az ön sze­mélyes erőfeszítéseit. Fran­ciaországnak jelentős tekin­télye és súlya van a világ­ban, s ezért sokat tehet a nemzetközi viszonyok jobbí­tásáért. A maga lehetőségei­nek keretein belül a Ma­gyar Népköztársaság is erre törekszik. A nagy francia népnek minden jót, sikere­ké1; kívánok, s azt, hogy bé­kében élvezhesse munkájá­nak gyümölcseit. Kádár János végül a fran­cia népre, Mitterrand köz- társasági elnök, a jelenlevő francia személyiségek egész­ségére, a magyar—francia kapcsolatok fejlődésére, a bé­kére emelte poharát. kapcsolatainak fejlesztését. Egyetértés volt abban, hogy a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének nincs ész­szerű, elfogadható alternatí­vája. Az MSZMP és a szo­cialista párt kész tevékenyen fellépni a nemzetközi' légkör javításáért, a béke és a tár­sadalmi haladás egyetemes ügyének előmozdításáért. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, az Elnöki Tanács tagja délután szálláshelyén, a Marigny-palotában talál­kozott Claude Cheyssonnal, a Francia Köztársaság külügy­miniszterével. Nyílt, őszinte légkörű vé­leménycserét folytattak a nemzetközi,. s különösen az európai helyzet legfontosabb kérdéseiről. Egyetértettek ab­ban, hogy minden államnak — társadalmi rendszerétől és szövetségi rendszerhez való tartozásától függetlenül — a nemzetközi feszültség csök­kentésén kell munkálkodnia. Megállapították, hogy a ma­gyar—francia kapcsolatok, a rendszeres magas szintű ta­lálkozók és a különböző te­rületeken folytatott együtt­működés jól szolgálják az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élpsót. Este a külügyminisztérium­ban Laurent Fabius francia miniszterelnök vacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán Laurent Fabius és Kádár János pohárköszöntőt mondott. Kádár János pohárköszöntője Kádár János találkozott Marchais-sal, Jospinnel, és Cheyssonnal

Next

/
Thumbnails
Contents