Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. október 14. ESEMÉNYEK — CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: KEDD: SZERDA: CSÜTÖRTÖK: PÉNTEK: SZOMBAT: Az amerikai elnökjelöltek első tévévitáját Mondale „nyerte meg”, a közvélemény-kutatások szerint azonban továbbra is Reagan az esélyesebb. — Kohl kancellár Pekingben Csao Ce- jang kormányfővel találkozott. — A libanoni baloldali pár­tok új politikai tömörülésének élére Valid Dzsumblatt állt. Szaleh ezredes, Észak?Jemen államfője Moszkvában tárgyalt, találkozójukon Konsztantyin Csernyenko kifejtette a Szovjet­uniónak a Közel-Kelettel kapcsolatos álláspontját. — Fran­cia-osztrák államfői találkozó Párizsban. — Mubarak egyip­tomi elnök Jordániába érkezett és Husszein királlyal tár­gyalt. Reagannal volt megbeszélése után Peresz kilátásba helyezte, hogy 6—9 hónap alatt kivonják az izraeli csapatokat Liba­nonból. — Shultz amerikai külügyminiszter Panamába, Sal­vadorba és Mexikóba vezető körútra indult. — Kohl kancel­lár Teng Hsziao-pinggel találkozott. Szovjetellenes jelentést terjesztettek az amerikai kongresszus elé a SALT-szerződések megsértésének vádjával — Moszkva cáfolja az amerikai állításokat. — A kambodzsai kormányfő Prágában. — Tizennégy NATO-ország hadügyminiszterei az észak-olaszországi Stresában tanácskoznak. Bombamerénylet Brighton egyik szállodájában, ahol a kon­zervatív párt küldötteivel együtt Thatcher asszony is meg­szállt. — Az Olasz Kommunista Párt Andreotti külügymi­niszter lemondását követeli. — Görög—török vita az Égei-ten- geren rendezett NATO.-hadgyakorlat miatt. Shultz amerikai külügyminiszter Mexikóban a Contadora-cso- port tervéről tárgyal. — Willy Brandt Nicaraguában. — Az ír kormányfő elítélte az IRA tevékenységét. — A Bizton­sági Tanács meghosszabbította a libanoni ENSZ-erők meg­bízatását. A hét három kérdése 0 Folytatódhat-e a kelet —nyugati párbeszéd? Olyan szovjetellenes, . vá­daskodó jelentés került a hét közepén az amerikai kong­resszus elé, amelynek olvas­tán sokan azt gondolhatják: máris oda a remény, hogy a Szovjetunió és az USA kö­zött egy idő elteltével újra­kezdődhetnek a tárgyalások. Persze, épp azok válnak pesz- szimistává, akik túlzott opti­mizmussal azt várták Gromi- ko washingtoni tárgyalásai­tól, hogy egyik napról a má­sikra elolvad a jég a két nagyhatalom rendkívül fa­gyos viszonyában. Illúziók­nak nem lehet létjogosultsá­guk, de a reményt vesztő sö- tétenlátásnak sem. Moszkvában keményen visszautasították a vádakat, amelyek szerint a Szovjetunió megsértette volna a SALT—1 és SALT—2 szerződéseket, s arra mutattak rá, hogy a washingtoni állítások válasz­tási célokat szolgálnak, mi­közben igazolni próbálják az amerikai fegyverkezés foko­zását. Hogy a kelet—nyugati pár­beszéd, ha nehezebb körül­mények között is, de folyta­tódik, azt az a bejelentés is jelezhette, hogy Gromikc Londonba szóló meghívást fogadott el. S természetesen a kelet—nyugati dialógus egyik eleme lesz Kádár János jövő heti párizsi látogatása is. Az MSZMP Központi Bi­zottságának a héten tartott ülésén is hangsúlyozták, hogy a béke megvédéséhez, a nem­zetközi biztonság megszilár­dításához, az enyhülés vív­mányainak megőrzéséhez és továbbfejlesztésükhöz szük­ség van a szocialista és a tő­kés országok közötti folya­matos, érdemi párbeszédre. Az MSZMP Központi Bizott­sága nagyra értékelte a szo­cialista országok kezdemé­nyezéseit a rendszeres érint­kezés és a kölcsönösen elő­nyös együttműködés fenntar­tására. A Magyar Népköztár­saság is folytatja ez irányú erőfeszítéseit. A két nagyhatalom viszo­nyáról szintén megfogalmazó­dott magyar vélemény az MSZMP Központi Bizottsá­gának ülésén. Üdvözöltük a szovjet külügyminiszternek az USA vezetőivel folytatott megbeszéléseit. Az MSZMP Központi Bizottsága szerint a továbblépés lehetősége fő­ként attól függ, hogy az amerikai vezetés viszonozza a kapcsolatok fejlesztésére irányuló szovjet készséget és támassza alá tettekkel a nyi­latkozataiban hangoztatott megegyezési szándékot. Mi a jelentőségük a Közel-Keleten sokaso­dó diplomáciai lépéseknek? A Közel-Kelettel kapcsola­tos diplomáciai tevékenység két fő eleme az, hogy egy­részt az amerikai választá­sok közeledtével vált idősze­rűvé Izraelben és a nyugat- barát arab vezetők soraiban a kezdeményezés, másrészt a Szovjetunió fűzi szorosabbra kapcsolatait egyes arab or­szágokkal. Utóbbira jó példa, hogy barátsági és együttmű­ködési szerződés jött létre a Szovjetunió és Észak-Jemen között, amely ország eddig Szaúd-Arábia árnyékába hú­zódott és gyakran szemben is állt Dél-Jemennel, az pedig hosszabb ideje már igen jo kapcsolatokat tart fenn a szocialista országokkal. Mind a két Jemen vezetői megfor­dultak most Moszkvában és megbeszéléseket folytattak Konsztantyin Csernyenkóval. A túlsó táborban Peresz iz­raeli miniszterelnök washing­toni útja érdemelt figyelmet, illetve Mubarak egyiptomi államfő váratlan ammani lá­togatása. Az új izraeli vezető azért sietett a Fehér Házba, hogy annak lakójától még november 6-a, a választás napja előtt anyagi támoga­tást csikarjon ki, méghozzá izraeli engedmények nélkül. Az elnökválasztás után ugyanis valószínűleg olyar. feltételhez kötötte volna az USA a dollármilliárdok fo­lyósítását, hogy Izrael men­jen bele egy libanoni komp­romisszumba. A kölcsönös engedménye­ken alapuló, a Nyugat ér­dekeit mégis messzemenően figyelembe vevő közel-keleti megállapodás lebeg az egyiptomi és a jordániai ve­zetők szeme előtt is. A két ország között szeptember végén helyreállt a diplomá­ciai viszony, amely valaha Cam David miatt szakadt meg. Alig két hét elteltével Hoszni Mubarak egyiptomi elnök ellátogatott Jordániába. A képen: Husszein jordániai királlyal látható megérkezése­kor Ammanban. az egyiptomi elnök tár Husszein királyhoz sietett. Öt év óta ez volt az első eset, hogy egy egyiptomi államfő betehette lábát egy másik arab országba. Katonai beavatkozás­ra készül-e az USA Közép-Amerikában? Szinte kísérteties a közép­amerikai helyzet: Nicaragua vezetői nem szűnnek meg figyelmeztetni az amerikai „A demokrácia védelmezője” (A Washington Post című amerikai lap karikatúrája Ronald Reaganról.) járt Panamában. Tárgyalásai során az úgynevezett Conta- dora-csoport javaslatai ke­rültek napirendre. Váratlanul tárgyalási lehe­tőség bontakozott ki Salva­dorban. Napoléon Duarte, az államfő felajánlotta a sza­badságharcosoknak, hogy az ő ellenőrzésük alatt álló te­rületen kész találkozni kép­viselőikkel. A hazafiak már korábban is sürgettek tár­gyalásokat, így most sem zár­kóztak el az október 15-re és a világközvéleményt, hogy Washington katonai beavat­kozásra készül, ugyanakkor pedig az USA vezető körei a megfélemlítés különböző esz­közeihez nyúlnak, ahelyett, hogy cáfolnának, s így ma­guk is hozzájárulnak az in­tervenció valószínűsítéséhez. Daniel Ortega több ameri­kai városban tartott előadá­sai során mindegyre leleplez­te . egy agresszió előjeleit. Ugyanakkor Washingtonban amolyan „haditudósító” cso­portot szerveztek... Shultz amerikai külügymi­niszter és Ortega egyszerre volt jelen Panamában az új panamai államfő beiktatásán. A State Department ura Salvador és Mexikó előtt jelzett találkozótól. Mint hangoztatták: politikai meg­oldást akarnak találni a salvadori belső konfliktusra. A közép-amerikai helyzet békés rendezését sürgeti Willy Brandt is, aki a szo­cialista Internacionálé elnö­keként háromhetes latin­amerikai körúton van, s Ku­bát követően Nicaraguába is ellátogat. Közismert, hogy a szociáldemokraták Nyugat- Európában már rég szorgal­mazzák — még Washington­nal szemben is — Nicaragua és a salvadori hazafiak tá­mogatását, nyilván azért, hogy Közép-Amerikában meg lehessen őrizni a tőkés világ befolyását. Pálfy József Egy fecske nem csinál nyarat — így szól a köz­mondás. Amikor néhány hónapja híre jött, hogy „el­ső fecskeként” Kínában már van egyetlen egy ma- gánképkocsi, sokan gunyor- kodni kezdtek. Azóta azon­ban már van kínai—nyu­gatnémet megállapodás is. A héten írták alá Kohl kancellár hivatalos látoga­tása kapcsán, s egy sangha- ji Volkswagen-üzem felállí­tásáról intézkedik. Persze, még ez sem hozza el az „autós nyarat’’ Kíná­nak. A tervek szerint 1989- re évi 20 000 Santana típu­sú gépkocsit fognak előállí­tani, majd a termelést évi 30 000-re növelik. 1990-re Az első fecske 100 000 VW-motort is gyár­tani akarnak. De ... a nyugatnémet au­tógyár elnöke elismerte, hogy Kínában, ahol a San­tana vételára — s ez 26 000 jüan, vagyis 10 000 dollár — a legtöbb dolgozó 30 évi fi­zetésével egyenlő, egyelőre nem számíthatnak jelentős magángépkocsi-ipacra. A Volkswagennek talán így is megéri, hiszen taxik és állami kocsik lehetnek a Kínában gyártott Santanák. No meg presztízs is van a világon. A szerződés aláírá­sával eldőlt a VW és a Cit­roen versenye. A francia cég is szeretett volna bejut­ni a kínai fal mögé. A Volkswagen lekörözte. Pintér Mi cikksorozata 1944. október 15-e éiiorMján: Nemzetvezető a Várban Hlatky Endre, a rádió kor­mánybiztosa, a kormányzó bizalmi embere még oda sem ér a stúdióhoz, amikor alig 20 perccel Veesenmayer távozása után Rahn nagykö­vet, Hitler különmegbízott- ja jelentkezik kihallgatásra. Nem támad gorombán Hor- thyra, hanem higgadtan azt magyarázza neki, hogy most a szovjet csapatok a néme­tek hátába kerülhetnek, s így a kormányzó tulajdonkép­pen hátba támadta szövetsé­gesét. A kormányzó ingadoz­ni kezd, azt mondja, elisme­ri, hogy politikai ügyetlen­ség történt, a legszívesebben visszacsinálná az egészet, de ezt már aligha teheti meg. . . A PROKLAMÁCIÓ Valóban, a kormányzónak erre nincs módja, mert mi­közben Rahnnal tárgyal, a rádió éppen beolvassa a proklamációt, amelyből elő­ző este — Lakatos javasla­tára és Horthy hozzájárulá­sával — Ambrózy kihúzta a legfontosabb mondatot, amely a Moszkvában vállalt kötelezettségre, a németek­kel való szembefordulásra utalt volna. A nevezetes szó­zat első részében Horthy szánalmasain gyenge érveket igyekszik mentségére felhoz­ni, s azt magyarázgatja, hogy a „geográfiai helyzet” az oka, hogy „belesodródott” az ország a háborúba. Hol van már az a Horthy, aki 1941 júniusában kijelentette, hogy lesülne a bőr az arcáról, ha kimaradna a Szovjetunió el­leni hadjáratból! Igyekszik mentegetni Csehszlovákia és Jugoszlávia megtámadását, majd rátér a lényegre! „Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette. A ha­zájuk sorsáért felelős kor­mányzatok le kell, hogy vonják ennek következteté­seit, mert amint azt a nagy német államférfi, Bismarck mondotta: egy nép sem ál­dozhatja fel magát a szövet­ségesük oltárán. Történelmi felelősségem tudatában meg kell, hogy tegyek minden lé­pést az irányban, hogy a to­vábbi felesleges vérontást elkerüljük.^ Olyan nép, amely egy már elvesztett háború­ban szolgalelkűséggel, ide­gen érdekek védelmében utóvédharcok színterévé en­gedné tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ előtt megbecsülését”. TITKOS JELSZÓ A proklamáció végén Hor­thy a „nemzet becsületének megőrzésére” hivatkozva be­jelenti, hogy „közölte a Né­met Birodalom itteni képvi­selőivel, hogy eddigi ellenfe­leinkkel előzetes fegyverszü­netet kötünk, és velük egyet­értésben kívánom a nemzet jövő életének folytonosságá­nak, békés céljainak megva­lósítását biztosítani”. E kétértelmű szöveg eleve lehetőséget biztosít a pa­rancsnokságot átvett nyila­soknak, hogy folytassák a szovjetek elleni harcot. S a honvédekhez intézett külön hadparanos sem szól arról, hogy meg kell támadni a németeket. Csupán arra, hogy „a honvédség minden egyes tagja e súlyos helyzet­ben kötelességtudó és vég­sőkig menő fegyelmezett magatartást tanúsítson”. Horthy, miután kézfogás­sal búcsúzik Rahntól, visz- szatér miniszterei körébe, akiktől kiveszi az esküt. Az­után, mivel itt az ebéd ide­je, elbocsátja őket, s maga is az ebédlőjébe vonul. Csu­pán Vörös János számára szab még egy teendőt: meg­hagyja neki, juttassák el a csapatokhoz azt a titkos jel­szót, amelynek értelmét már ismerik a hadseregparancs­nokok: „1920. március 1-i rendeletem végrehajtandó”. Ez annyit jelent, hogy végré kell hajtani az 1. és 2. ma­gyar hadsereg parancsnokai­nál lévő titkos parancsot. Be kell szüntetni a harcot a szovjet csapatokkal, fel kell venni velük az érintkezést, és meg kell kezdeni a néme­tek elleni harcot. A parancs tartalmát a 2. magyar had­sereg parancsnokának ösz- szekötő tisztje már előzőleg elárulta a németeknek. így a vezérkari főnökségen a nyilas zsoldban álló tisztek megakadályozzák a távmon­dat kiadását. S most már hiába próbál­ja fejét a homokba dugni Horthy, kénytelen tudomá­sul venni az egyre-másra érkező kellemetlen jelenté­seket. A hitleristák meg­szállták nemcsak a rádiót, hanem a főváros valameny- nyi fontos pontját. Minde­nütt a németek az urak. Le­tartóztatták Aggteleky al­tábornagyot, Budapest vá­rosparancsnokát, akire Hor­thy a főváros védelmét bíz­ta. Mit tesz most a kormány­zó? Egyetlen katonai intéz­kedést hoz: megparancsolja Lázárnak, hogy szervezze meg a vár védelmét. SZÄLASI KIÁLTVÁNYA Igaz, vannak, akik hűek maradinak hozzá most is. Lakatos jelentkezik, s azt indítványozza, hogy ajánl­ják fel: ha a németek sza­badon engedik a kormányzó fiát és Bakay Szilárdot, a csapatok tovább harcolnak — egyébként úgyis ezt te­szik. Horthy hálásan mond igent, s Lakatos elmegy Veesenmayerhez, akinek ter­mészetesen nem megfelelő ez a nevetséges ajánlat. Ö már tudja, amit Horthy és Lakatos még legfeljebb csak sejt: Szálasi már ott ül a német követségen, készül a nyilas kormány, amely min­den feltétel nélkül hajlandó az utolsó csepp magyar vé­rig harcolni a hitleri Német­ország oldalán. A birodalmi megbízott azonban szeretné, ha Horthy átadná Szálasi­nak a hatalmat, és aláírná kinevezését: a „jogfolytonos­ság” és „alkotmányosság” látszata nem mellékes szem­pont számára. Szálasi na­gyobb ellenállással számol­hat, ha a kormányzó akara­ta ellenére költözik be a Várba. Mert beköltözik, ez már biztos: a Panzerfaust terv sikerült, a nehezén már tül vannak, s mindeddig egyetlen puskalövés sem esett. S jóllehet a Vár még Horthyé, nincs akadálya an­nak, hogy bejelentsék a nyilas hatalomátvételt. Este háromnegyed tíz táj­ban elhangzik a rádióban Szálasi kiáltványa. Ebben a főnyilas nyíltan megtagadja szellemi nevelőapját, Horthy Miklóst: „öncélú érdekcim­boraság élősködött eddig nemzetünk életén... Ez a ciimboraság volt az, amely a kormányzót önös érdekeinek eszközévé tette, őt a nem­zettel szembeállította. Nem­zetünk élni akarása eltávo­lítja a létét veszélyeztető akadályokat”. Horthy dühösen hallgatja az „idióta” sértegetéseit. És aztán másnap, amikor a né­metek azt ígérik, hogy őt és családját biztonságba helye­zik és rangjukhoz méltó kö­rülményeket biztosítanak számukra, lemond a javára, és megbízza őt a „nemzeti összefogás kormányának” megalakításával. Kelt Budapesten, 1944. évi október havának 16. napján. És utána következik Horthy életének utolsó kormányzói aláírása. Horthy mént, jött Szálasi, a „nemzetvezető”, tovább vérzett az ország. Ez azonban már egy másik tra­gikus történet. — Vége — 1‘IWTíTíT‘Tj jKÍg ___ S -££ iá

Next

/
Thumbnails
Contents