Kelet-Magyarország, 1984. október (44. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-03 / 232. szám

1984. október 3. Kelet-Magyarország 3 Saját zsebre — nyereségesebben Kisvállalkozás a tsz-ben A KISVÁLLALKOZÁSI FORMA nem ismeretlen a termelőszövetkezetekben sem. Talán á legjelentő­sebb ezek közül a szak­csoporti rendszer. Már 1972-től léteznek szakcso­portok, s egy tavalyi fel­mérés szerint a megyében huszonhárom működik. Termelnek cukorrépát, do­hányt, almát, csonthéjaso­kat, bogyósokat, az állat­fajták közül pedig nyulat, baromfit, galambot, ser­tést tartanak. Közel ezer tagja van ezeknek a szak­csoportoknak, s igen je­lentős a termelésük. Az ipari és szolgáltató szö­vetkezeti szakcsoportok három esztendővel ezelőtt jelentek meg. Tevékeny­ségük többrétű: foglalkoz­nak építő-, lakatos-, textil­ipari tevékenységgel, vé­geznek gépjárműjavítást, karbantartást. A vállalati gazdasági munkaközösséget kizáró­lag egy szövetkezet tagjai, alkalmazottai, vagy nyug­díjasai hozhatják létre. Ok a szövetkezet eszközeit használhatják, a szövetke­zet pedig a vállalati gaz­dasági munkaközösség kö­telezettségeiért felelőssé­get vállal. A megyében két termelőszövetkezetben működik ilyen, összesen tizenegy munkaközösség. A vgrnk-k zöme tavaly alakult, s tevékenységük átöleli a növénytermesz­tést, az állattenyésztést és az ipari területet. Az utóbbi egy-két esz­tendőben a termelőszövet- , kezetek gyorsabb ütemben bővítik kereskedelmi te­vékenységüket. Ez egy­szersmind megteremti an­nak a lehetőségét is, hogy szerződéses üzemeltetés­re bérbe adják boltjaikat, vendéglátóhelyeiket. A kisvállalkozási formákhoz tartozik még az átalány­elszámolásos rendszer a költségtérítéses és bedol­gozói rendszer, valamint az ipari és szolgáltató egységek bérlete. ÚJ ÜT NYÍLT MEG ezekkel a nyereségesebb gazdálkodás felé a mező- gazdasági nagyüzemekben is. A lehetőségek vala­mennyi tsz-ben megvan­nak, helyben a vezetők­nek, a tagoknak kell dön­teni, mit választanak, mi­re vállalkoznak. A jelen­leginél mindenképpen in­dokoltabb lenne ezeknek a formáknak a . gyorsabb terjedése, amivel egyszer • smind javul(hat)nak az üzemi eredmények, csőic- ken(het)nek a veszteséges gazdaságok, ugyanakkor nagyon sokat tehetnek a kisvállalkozások a mun­kák időbeni elvégzéséért. Az érdekeltségi viszo­nyok erősödnek, bárme­lyik vállalkozási formát is tekintjük. Ha pedig sa­ját zsebre megy a munka, akkor mindenki jobban odafigyel. Márpedig itt erről van szó. S. B. NEVELŐKET NEVELŐ TANTESTÜLET „Nem féltem a kezdőket 99 Nyírcsászári iskolájába be­lépve a derű, a harmónia a meghatározó. A gyerekek sze­méből látszik a tisztelet, ahogy tanáraikra néznek, a nevelők nyugodtak, kapko­dásnak idegességnek nyoma sincs, a folyosó helytörténeti gyűjteménye rendezett, ápolt, pedig váratlan vendégek va­gyunk ... Kapcsolat a gyerekekkel Ez az iskola — legalábbis az utóbbi másfél évtizedben — nem túl sokat hallatott magáról, nem jöttek innen hírek ilyen-olyan módszerta­ni munkáról, pedig lett vol­na miről beszámolni. Egye­bek között például arról, hány képesítés nélkülit vet­tek föl, s neveltek ki diplo­más tanárrá. Vannak igazga­tók, akik félnek a fiatal, ta­pasztalatlan képesítés nélkü­liek alkalmazásától. Szép Lászlónak, a nyírcsászári is­kola igazgatójának más a vé­leménye : — A pedagóguspályára szü­letni kell. Igaz, óriási jelen­tősége van a tanításnak — tehát a szakmai hozzáértés­nek —, de nem ez a döntő. Hallottunk vörösdiplomások­ról, akik képtelenek voltak kapcsolatot teremteni a gye­rekekkel. Márpedig az a mű­vészet a pedagógiában, hogy minden egyes gyermeket is­merjek. És ezt a kapcsolatte­remtő képességet nem a dip­loma adja. Ezért szerintem a < képesítés nélküliek alkalma­zása nem rejt több veszélyt, mint a diplomás pályakezdő­ké. Én védem a képesítés nélkülieket, mert közöttük nincs olyan, akiknek csak úgy „nyakába hajították a szakmát". A tantestület minden egyes nevelője segítőkészen fogadja azokat is, akiknek nincs „pa­pírjuk” a tanári pályára való jogról, mert az érdeklődésben feltételezik az alkalmasságot. Olyan környezetbe kerülnek itt a kezdő képesítés nélküli­ek, ahol tekintélye van az is­kolának, mind a gyerekek, mind a szülők szemében, te­kintélye van a tanárnak, ugyanígy, függetlenül attól, diplomás-e, vagy nem. VargabetŰT*l Több olyan tanár, tanító dolgozik itt most is, aki itt kezdte, képesítés nélküliként és a tantestület segítségével szerzett diplomát. Sárréti Mi­hály igazgatóhelyettes peda­góguspályáját például elég nagy vargabetű előzte meg. — Én is, a feleségem is közgazdasági technikumban végeztünk. Ö a tanácsi háló­zatban dolgozott, volt anya­könyvvezető is, én statisz­tikusként kezdtem, aztán ké­sőbb főkönyvelő lettem. Mi már nem olyan fiatalok vol­tunk, mint a mostani képesí­Kémiaóra a nyolcadik osztály ban. (Jávor László felvétele) tés nélküliek, amikor ugyan­úgy az iskolát /válaszottuk. Váltottunk, pályát módosítot­tunk. A feleségem földrajz— biológiát végzett, én matema­tika szakot, munka mellett. Ebben a tanévben négy ké­pesítés nélkülit alkalmaznak. Ennyit tud túlterhelés nélkül fogadni a tanári kar, mivel összesen sincsenek harmin­cán. Hárman most kezdik a pályát, egy nevelő már vég­zett egy évet tanítói szakon. Tanácsért a tanárnőhöz Ez a tanév talán Fodor Il­dikónak lesz a legnehezebb, *hiszen a képesítés nélküliek közül egyedül ő tanít, a töb­biek napközis nevelők. Rá­adásul nem is azt tanítja, amiről álmodozott... — Bizony, elég messze esik a kémia azoktól a tantár­gyaktól, melyekből felvételiz­tem. Ének-zene és történe­lem. Most történelmet és ké­miát tanítok. Nagyon féltem az első naptól, de szerencsére a gyerekek olyan aranyosak. Lehet, hogy többet tanulok most, mint ők, sokszor este fél tizenkettőig. Át kell ven­ni a másnapi anyagot, mivel nincs kémiatanár. Tanácsért Nyírbátorba megyek volt ta­náromhoz, Gyurcsó Ildikóhoz. Ügy érzem, jól sikerült a kez­dés, a tanárok mellettem áll­nak. Szeretném jövőre ismét megpróbálni a főiskolát... Hogy kikből lesz tanáregyé­niség, azt most nem lehet megjósolni, mindenesetre biz­tató Szép László igazgató megnyugtató véleménye: nem féltem a kezdőket... Baraksó Erzsébet ÖkOrítótiUpős: Sikeres a szója Jó kísérletnek bizonyult a szójatermesztés Ököritófülpö- sön, a Szamos menti Egyetér­tés Termelőszövetkezetben. Az idén kezdték termeszteni 48 hektáron, s a várható ter­més eléri hektáranként a két tonnát. A környék gazdaságai közül itt a legszebb ez a nö­vény, s jó előveteménye a búzának. A szója érése kissé elhúzódott, csak október 10-e körül kezdik a betakarítását kombájnnal. Jövőre már 100 hektáron vetnek szóját, ugyanilyen területen lóbabot is, amitől még többet várnak. Mindkét növényt takarmá­nyozásra használják, import­ból származó fehérjét pótol­nak vele. Négyen a túloldalról Minősítés „fehéren-feketén" A szatmári tájon a Zöldért fehérgyarmati hűtőháza for­galmazza a megtermelt al­ma mennyiségének többségét. Koncz Ferenc hűtőházvezető és munkatársai naponta „üt­köznek” a termelőkkel, s a tőlük almát átvevőkkel. Koncz Ferenc: — Nyolc éve végezzük itt a munkán­kat. Természetesen az időjá­rás viszontagságai, az érési idő, a jégverés befolyásolják a tárolást. A termelő nehezen akarja megérteni, hogy a szeptember közepén tőle át­vett almát mi esetleg a kö­vetkező év tavaszán értéke­sítjük, s annak még akkor is piacképesnek kell lenni. Mi szezon kezdetekor eligazítjuk átvevőinket, s ^trra törek­szünk, hogy vevőkörünket év­ről évre megtartsuk. Ez biz­tonságot ad a velünk partne­ri kapcsolatban állóknak, de a termelőknek is. Ennek el­lenére elkerülhetetlen kisebb- nagyobb súrlódás. Mi a ter­melő jelenlétében, az általa kiválasztott almát minősít­jük. A megelégedettség azon­ban így sem biztos. Tóth Gedeon raktáros: — Reggel 7-től du. 5-ig vagyunk ugyan hivatalosan nyitva, de ez csak a nagykapura vonat­kozik. Amikorra az udvaron álló gépkocsisorok utolsó tagjai is a hűtőházhoz érnek, nemegyszer este 9 óra is van. Próbálom magam türtőztet­ni, de amikor egyértelműen látszik, hogy gyenge minősé­gű az alma, ehhez nincs mit hozzátenni. Természetesen ar­ra is gondolnunk kell, hogy holnap is, és az évek során újra találkozunk. — Már van választási lehe­tősége a termelőnek — kap­csolódik a beszélgetésbe Jakó Ernő, a hűtőház helyettes ve­zetője. — Az Áfész-ek mel­lett a termelőszövetkezetek is jelentős mennyiségű al­mát vásárolnak fel. Van tsz, amelyik a HUNGAROFRUCT- tal tart kapcsolatot. Nem mindegy tehát, hogy kinek az almájával telik meg hűtőhá­zunk. Szerencsére augusztus végétől lehetőségünk volt a feldolgozott alma exportálá­sára. A termék jelentős ré­szét viszont tároljuk, s közel kétszáz dolgozónk több hóna­pos munkával, a vevő által kért időpontban juttatja el a belföldi és a külpiacra Szat- már aranyát. Eddig nem volt gondunk, legyen szó Brazí­liáról, az NSZK-ról vagy ép­pen az angol, illetve a szov­jet piacról. Alig került sor az elmúlt években almavissza­küldésre. Ez minősíti az át­vevőket, de a kiszerelőket is. — 160—160 vagon almát tárolunk télire — vezet be a titkokba Kiss Károly főrak­táros. — Ezért személyesen felelünk. Ez anyagi felelőssé­get is jelent. Ügy kell tehát átvennünk az almát, hogy a kora őszön lezajlott minő­sítés értékálló legyen a kö­vetkező év tavaszán is. Azért is elmarasztalnak bennünket, ha aláminősítetttünk, azért is, ha többlet jelentkezik. Ki-ki a saját hűtőterébe raktároz, s a feldolgozást is maga irá­nyítja. Úgy látszik, én ke­vésbé szívom tüdőre a gon­dokat, de ez csak a látszat. Nagyon igyekszem úgy csi­nálni, hogy közmegelégedés­re végezzük munkánkat. So­kat dolgozunk a szezonban, ilyenkor jobban is keresünk. De ne irigyeljen senki ben­nünket. Komoly felelősséggel végzett munka a miénk is, s nem mindegy, hányán vág­ják ki esetleg éppen miattunk az almafát, vagy jön meg a kedvük újabb gyümölcsfák ültetésére. M. K. Koncz Ferenc, Jakó Ernő. Kiss Károly, Tóth Gedeon az alma mi­nőségét vizsgálja. A vajai II. Hákóczi Ferenc Termelőszövetkezet rohodi gyümölcs­zöldség desszertüzemében NSZK-exportra gyártanak tíz tonna éde­sített főzőtököt. Képünkön: a spárgatököt készítik elő a főzés­hez. (Császár Csaba felvétele) T Volt egy cickányunk .. No nem sokáig, csak w néhány óráig. Lent horgásztunk valahol Csa- holc táján, a Túr mentén. A halak persze most sem jártak, meg sem mozdult az úszó egész éjszaka. Néz­tük hát az eget, meg a túl­só partot, hiszen oly szép, oly gyönyörű őszi éjjelünk volt! Hallgattuk a róka re­kedt ugatását, a bagoly­szárnyak suhogását, s vár­tuk a hajnalt, amely sosem volt még tán annyira mesz- sze, mint akkor, szeptember elején. Egy almásládán bóbis­koltunk, mikor furcsa ne­szekre riadtunk. Még az este kerítettünk egy nagy öl szé­nát, hogy majd ráhevere- dünk, de csak az elemózsiás szatyrunk pihent rajta. On­nan jöttek a zajok. Zörgött a csontszáraz széna, meg a kenyeret rejtő zacskó. Mi lehet ez? De nem lát­tunk semmit, senkit, kü-^ lönben is sűrű hajnali pá­ra gomolygott a folyó fölött, s mi lassan már rémeket kezdtünk látni. Aztán egy- szercsak megszűnt a mocor- gás, hirtelen szellő támadt, elsodorta orrunk elől a kö­döt ... S akkor megpillantottuk a félöklömnyi, hosszú orrú jószágot. Ott ült a lábunk előtt, s bennünket, e 'fur­csa teremtményeket nézett. Pillantott néhányat, majd felcsípett egy kenyérdarab­kát, majszolni kezdte. — Te! Ez cickány, vízi cickány! — súgta Béla, aki ismeri az erdők, mezők min­den rendű, rangú lakóját. Én bizony sosem láttam még ilyen furcsa jószágot, de rog, hiába kaptunk mi már a bot után, messze járt a hal. Elöntött a méreg. Egész éjszaka egyetlen kapás, azt is elszórakozzuk egy egérké­pű jószág miatí. Na meg­állj! Vékony fűzfavessző­vel nagyott suhintottam rá. Rá? Hol volt ő már, mire a vessző a földre csapódott. Mintha madár lett volna, felemelkedett, s fejest ug­Parti cickány ezt gondolhatta a cickány is, mert a két ember közül csak engem figyelt. Béla rágyújthatott, krákoghatott, mocordghatott, rá se hede­rített. Bezzeg, ha én meg­mozdultam! Mint a gyík, surrant a vízparti bokrok közé, de kíváncsisága, éhsé­ge legyőzte félelmét. Né­hány pillanat múltán már újból ott kuporgott előt­tünk, s ette jóízűen a ha­laknak szánt csalit. Néztük, nézegettük egy­mást, mikor csattant a ho­rott... a vízbe. Ott éviekéit szegény a Túrban, de mere­dek volt a part az istennek sem tudott szárazra ver­gődni. Végül Béla nyújtott be neki egy suhángot. A cickány belekapaszkodott, s megmenekült. Ott szárítko- zott mellettünk, s egyre csak engem nézett. Meg­sajnáltam. Öcska pulóvert ejtettem mellé, megvetően pillantott fel. Bezzeg a Béla kalapja! Azonnal belefészkelte ma­gát, csak két gombszeme vi­lágított ki a karima fölött... És ki sem mászott addig, míg a felkelő nap be nem aranyozta a tájat. Akkor ki- kecmergett a kalapból, és — igaz, valamivel óvato­sabban — ott folytatta, ahol pirkadatkor abbahagyta: szedegetni kezdte az elhul- lajtott csalit, a kenyeret, a tengeriszemeket. Már cihelödtünk, de a cickányunk még mindig szorgosan takarított. Még mérgelődtünk is, hogy ránk se hederít, pedig végtére igaza volt: ki tudja, mikor várja hasonló terített asz­tal... Mert az idén már nemigen! fSzeptember végén jár- tunk már mikor pa- pírra vetettem e so­rokat, s vélelenül hallot­tam a hírt: árad a Túr, Gar­bóiénál már elöntötte az árteret. Vajon hová menekült a mi kis cickányunk? Vajon látjuk-e még egymást, vala­melyik szép, csendes haj­nalon ... Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents