Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-09 / 212. szám

1984. szeptember 9. Kelet-Magyaronzág 3 f---------------------\ Tudja-e Ön...? ... hogy Nyíregyházán május óta isszuk a Tisza vizét. Ekkor helyezték üzembe a regionális víz­mű első ütemét, így na­ponta tízezer köbméter­rel bővült a felhasználha­tó vízmennyiség... ... hogy a Budapesti MEKOFEM Ipari Szövet­kezet Fehérgyarmaton megépült evő- és tálaló eszközgyártó üzemében áprilisban megkezdődött a termelés, s évente öt­millió kést, villát, kana­lat gyártanak ezentúl a szatmári gyáregység­ben ... ... hogy mintegy 50 ezer tonnával több gabo­nát tárolhatnak a jövőben megyéinkben, amelyhez világbanki kölcsön járul segítségül... ... hogy az év első hat hónapjában több mint hétszáz új lakásba köl­töztek be a megyében ,.. ... hogy Szabolcs-Szat- már erdősített területe újabb kétezer hektárral nőtt... ... hogy több mint 50 ezer szarvasmarhát tar­tanak a megye háztáji, ki­segítő és egyéni gazdasá­gaiban. Megyénk sertés- állománya négyezerrel haladja meg a félmilliót... ... hogy ötvanhatezer- hétszázan dolgoznak már megyénk szocialista ipa­rában ... ... hogy nagyobb ütem­ben emelkedett a megyé­ben foglalkoztatottak át­lagbére a tavalyinál. A szocialista iparban 4333, a kivitelező építőiparban 4468, a mezőgazdaságban és erdőgazdaságban 3690, a közlekedésben 4882, az állami és szövetkezeti üzemben 4023 forint az egy dolgozóra jutó havi átlagkereset... ... hogy az év első hat hónapjában 9,3 milliárd forintért vásároltunk a megye üzleteiben. Ez lé­nyegében az egy évvel ko­rábbi szintnek felel meg. Az engedményes vásáro- _kon 43 millió forintot ta­karított meg a lakosság... ... hogy a megyei kór­ház új szárnyában már a szakipar dolgozik és sze­relik a berendezéseket. A megyében 4095 a kórházi ágy, 239 az általános or­vosi körzet. Tovább ja­vult az időskorúak szo­ciális ellátása is. Hodá- szon szociális otthon, Ra- kamazon öregek napközi otthonát alakítottak ki. V ____________> Megújul a kastélypark Vaja egyik büszkesége, az 1977 óta természetvédelmi, területté nyilvánított kas­télypark természeti értékei­nek megóvására rekonstruk­ciós munkák kezdődtek a •községben. A mátészalkai költségvetési üzem virágker­tészeti részlege tavaly kezdte meg itt a parkosítást. A múlt évben 200 ezer, az idén további 150 ezer forintot köl­tenek például virágok ülteté­sére, s a meglévő, dús lombú öreg fák rendbehozására, gondozására. A parkból ha­marosan kikerül a sportpá­lya. Az idén megszüntetik a vár előtt lévő közkutat is. (Mivel a településen befeje­ződött a közművesítés, nincs rá szükség.) Az így felszaba­duló terület a szoborgalériá­hoz csatlakozik majd. A JOGASZ SZAKÉRTELME NÉLKÜL IS VILÁGOS: HA AZ EGYIK EMBER KÖLCSÖNKÉR A MÁSIKTÓL, AZT MEG IS KELL ADNI... HA AZ ADÓS MULASZT, A BÍRÓSÁG DÖNT, S AZ ADÓS FIZET... DE MI TÖRTÉNIK, HA KÉT VÁLLALAT, SZÖVETKEZET (JOGI SZ0HASZNÄ- LATTAL: GAZDÁLKODÓ EGYSÉG) EGYMÁS KÖZTI TARTÓZÄSÄT, SZERZŐDÉSÜK VAGY EGYÉB EGYÜTTMŰKÖDÉSI KAPCSOLATUK JÓHISZEMŰ, VAGY ROSSZ SZANDÉKÜ ZAVARÄT KELL MEGSZÜN­TETNI? Ki érzi meg a büntetést? Három és fél esztendő gaz­dasági pereinek rendkívül gazdag tapasztalati anyagát gyűjtötte össze dr. Vékony János, a Szabolcs-Szatmár megyei Bíróság elnökhelyet­tese. A perek jellegüket tekint­ve rendkívül sokfélék: szer­ződési ügyek, határidőviták, szavatossági nézeteltérések, kötbér, kártérítés iránti igé­nyek, díjviták kerülnek a Megyei Bíróság elé, de még ez a felsorolás is távol áll a teljes képtől. Nagy ügyek és „makacsok,, Szabolcsban 1981 óta emel­kedő -irányt mutatnak a gaz­dasági perek. Míg az első év­ben 278 ilyen ügy volt, 82- ben már 336, egy évvel ké­sőbb 342, és az idén — au­gusztus végéig — már 284! És bizony elég sok, egyre több az ún. „nagy ügy” — mert így minősítik az egymilliós értékhatár feletti vitatott ösz- szeget képviselő gazdasági pereket. De amint a polgári bíróság előtt, itt is jól ismer­tek a „fülemüleperek” (Két „szomszéd vár” pl.) 141 fo­rintos számlatartozás ügyé­ben pereskedett, vállalva a 900 forintos eljárási illetéket is — noha, amint a megyei bíróság elnökihelyettese meg­jegyzi, az ilyen követelések­nek nem feltétlenül kellene bírósági úton- rendeződniük. (Olykor a makacsság nem csupán emberi, hanem „vál­lalati tulajdonság” is,) A bíró elmondja, hogy a gyakorlati ítélkezési tevé­kenység során a Megyei Bí­róság a gazdálkodók együtt­működésének elősegítésére, a tisztességtelen gazdálkodás mindenfajta jelenségének visszaszorítására törekszik. Egyenlőtlen pozíciók De vajon minden esetben él-e törvényes jogával a meg­károsított vállalat? Ugyanis bizonyos mendemondák sze­rint pl. a kereskedelemben előfordul, hogy a visszavá­gástól (bosszútól?) tartva, nem perelik a gyártó vállala­r------------------------------------------­tot a kereskedők, még ha ezerszeres okuk Lenne is rá. A megalkuvásról a bíró így vélekedik: „A szerződésszegés miatti sérelmének jogorvos­latát gyakorta nem kéri a károsult vállalat, félve a ter­melési kapcsolatok esetleges megromlásától. Ez bizony a szerződő felek erőpozíciójá­nak egyenlőtlensége.” A sokféle gazdasági per példatárából érdemes egy sajnos jellemző és nem ritka „témát” kiemelni: a szava­tossággal összefüggő ügyeket, mégpedig az építkezések munkaterületéről. Jól ismer­tek azok az esetek, almikor az új lakás (mondjuk OTP-tár- sasház) használhatatlan, vagy az éppen elkészült gazdasági épületet lehetetlen rendelte­tésének megfelelően hasz­nálni. Mi derül ki ilyenkor a bíróság előtt? Az építő fi­gyelmen kívül hagyta a terv­dokumentáció előírásait, megsértette a technológiai fegyelmet, vagy munkáját nem végezte körültekintő­en. Két ilyen ügyben pl. a tervezőt (Kelet-magyarorszá­gi Tervező Vállalat, Debre­cen). valamint a kivitelezőt (SZÁÉV) és a hőszigetelő anyagot gyártó vállalatot (Észak-magyarországi Vegyi­művek — a Megyei Bíróság több szövetkezeti és OTP- Lakás tetőszigetelési hibájá­nak gyors kijavítására köte­lezte és „díjleszállítás” címén 3 és fél millió forint megfize­tésére Milliós illetékek... Ha egy vállalatot a perben elmarasztal a bíróság, nem csupán a partnernek okozott kárt kell megtérítenie, ha­nem a perben szereplő min­den ezer forintnyi tétel után 30 forint illetéket is kell fi­zetnie az első fokú tárgya­lás után. Az idei perek nyo­mán már 2 millió 580 ezer forint illeték érkezett be az államkasszába. A tisztességtélen gazdasági tevékenység legcélravezetőbb szankciója a gazdasági bír- -ság. Ezek igen gyakori oka az árszabályok megszegésével szerzett tisztességtelen ha­szon. Megtörtént: a nyíregy­házi Tempó Ipari Szövetkezet annak ellenére felszámolta az anyag értékét a kerékpárke­rekek gyártásánál, hogy az anyagot a megrendelő válla­lat biztosította. A bíróság 14 és fél milliós gazdasági bír­ságot szabott ki. Felelősség légüres térben Ki érzi meg a büntetést, kinek hátrányos aiz illeték? A válasz rendkívül egyszerű: a vesztes vállalat vagy mond­juk így: a tisztességtelenül gazdálkodó vállalat, szövet­kezet egész kolelktívája, mert hiszen ezekkel az összegek­kel csökken a vállalati nyere­ség. Csakhogy az ilyen ese­tek egy részénél jogosan pa­naszolhatja a dolgozó kollek­tíva, hogy neki bizony semmi köze a pert előidéző mulasz­táshoz. Nem jogos ez a fel­háborodás mondjuk olyan minőségrontás esetében, arrü- koris a gyártószalag mellett dolgozó éppúgy tehet a selej­tes munkáról, mint a műve­zető, a minőségi ellenőr, vagy a termelést rosszul szervező, irányító igazgató. Az építke­zéseken pedig az elmarasz­taló ítélet anyagi következ­ményén a kőművesnek és a főépítésvezetőnek egyaránt osztoznia keik De a felelős­ség valóban mégsem mindig ilyen, az egész közösséget érintő kérdés. Amint dr. Vé­kony János mondja, a Megyei Bíróság a jogerős ítéleteket elküldi a felügyeleti szervek­nek azzal a felszólítással, hogy az egyéni felelősségre- vóriásról tájékoztassák majd a bíróságot És ha már a bírságokról is szóltunk, válaszolni kell ar­ra az ésszerű aggodalomra is, hogy vajon a gazdasági perek nem pusztán a vállala­ti jogtanácsosok párbaja a paragrafusok erdejében, va­jon a gazdasági bírságok csak az állam egyik zsebéből a másikba vándorolnak? Egé­szen egyszerűen: ezek az ösz- saegek is növelik az állami költségvetésben elosztható anyagi alapot, ami pedig újó­lag a társadalom javára for­dul. Szilágyi Szabolcs K ulimár Ambrus fon­tos ember volt a vá­rosban. Ö volt a só­hivatal vezetője. Az általa vezetett hivatalhoz fordul­tak az emberek, ha sótlan volt az üzemi konyhában készült étel, vagy éppen túlságosan sós. de felkeres­ték akkor is, ha csak egy­szerűen beleköptek a leve­sükbe. A családi torzsalkodások­ból se maradt ki. Amíg a fiatalasszony eltalálta vég­re a férje és az anyósa szá- jaízét, sokan fordultak hoz­zá panasszal, és ő, mint a magas hatóság — a tőle el­várható, és megszokott jó­indulattal megnyugtatta a rászorulókat. Kóstolgatta a bizonyítékokat, tanácso­kat adott és kis sótartójá­ból sózogatta az ügyfelek ízetlen ételeit. Az elsózott levesekhez hozzáöntött egy kis vizet — így aztán vala­melyest — ha lassan is — előbbre vitte az ízlelés ügyét. Ahogy múltak az évek. egyre unalmasabb lett szá­mára ez a munka, egyre tézte a dolgokat. Ügy érez­te, hogy fölöslegesen tölti idejét a sóhivatal lepárlójá­ban — ő sokkal többre hi­vatott. „Végül is bánya- mérnöki diplomám »van” — érvelt magában — nem azért tanultam, hogy- itt vesztegessem el a legérté­kesebb éveimet. „Mennyi­vel érdekesebb munka a gépiesebben, rutinból in­természet rejtett titkainak kifürkészése, a föld mélyé­ről felszínre hozni a sót — a holt tengerek kincsét.” Egy napon áthelyezését kérte a sóbányába, melyet felettesei értetlenül ugyan, de elfogadtak. És ahogy az lenni szokott, elérte a „bu­kott vezetők” sorsa. Min­denféle kósza mendemon­dák terjedtek el róla, a há­ta mögött az emberek ösz- szesúgtak, összenevettek. Egyesek tudni vélték, hogy nőkének keserűsót tett a levesébe és elsikkasztotta a rábízott sótartókat, mások, hogy sok esetben lassú volt az ügyintézés, hogy az íze­síteni beadott pergelttészta levesből öreglebbencs lett, mire visszaküldték. A nők szája a legcsúnyább — ők azt is tudni vélték, hogy impotens lett az ízlelő szer­tévedésből valamelyik fő­ve. Ezekről ő persze mit sem tudott, mert a szóbe­széd illegalitásban dolgozik. Viszont a barátai egyenesen rákérdeztek az állásváltoz­tatás okára. Kulimár Amb­rus hosszú sóhivatali mun­kássága alatt nagy ember- ismeretre tett szert. Tudta, hogy az igazat nem hinné el neki senki, ezért olyan magyarázatokat adott, ami a kérdezők számára elfo­gadható indok volt az ala­csonyabb beosztásba kerü­lésre. Termelésből jeles! A napokban gyorsaságból és rugalmasságból jelesre vizsgáztak a nyíregyházi VA- GÉP készáru üzemének dol­gozói. Július végén egy NSZK- cég kereste meg a vállalat ve­zetőit, hogy augusztus utolsó napjára 35 vegyes tüzelésű kazánt készítsenek el. A kazánok a kívánt időre elkészültek. A szakmunkások tudták, hogy nemcsak gyors, hanem jó minőségű munkát is kell végezniük, mert ettől függ az újabb exportrende­lés. Amennyiben a minőség megfelelő, jövő évre többet is gyárthatnak. A készáru szállításának módja pedig követendő pél­da lehet vállalataink, szö­vetkezeteink számára. A VA- GÉP és az Elekterfém közös kamionban juttatja el ter­mékeit a nyugatnémet meg­rendelőkhöz. Ezzel a meg­oldással jelentős szállítási költséget takarítanak meg. Képünkön: Nagy László, Lippa János és Gyurján Já­nos nyomáspróbára készíti elő a kazánokat. (Gaál Béla felv.) MIMÁSFÓKM Elismerik-e a több szakmát? Válaszol Stefán Miklós, a Fémmunkás Vállalat nyír­egyházi gyárának szakmun­kása. — Elismerik, csakhogy ezért többet illik letenni az asztalra. És ez logikus, ter­mészetes. — önnek az alapszakmája kovács. Vizsgázott szerkezet­lakatos szakmából is, sőt eb­ből mestervizsgát tett. Mi­ért? — Kovács szakmával ke­rültem a Fémmunkáshoz. Ismeretes, hogy ez kihalófél­ben lévő szakma volt és most sem virágzik. Éreztem, tovább kell lépni, fejlődnöm kell, ha jobban akarok él­— Horpács Béla kérdésére — aki szabad idejében ló- eitromot gyűjtött és a trá­gyával házalt a citromfa tulajdonosoknál — az anya­giakat hangsúlyozta —, hogy mennyivel keres így többet. Hogy az izzadságos munkával mindig leesik egy kis mellékes só is. A Kovacsevics kérdésére, aki a szoknyák bolondja — el­mesélte, hogy a sótlan nagyfőnök besózott titkár­nőjét csábította el és ezért kellett mennie. A tenisz­partnereinek, hogy így több ideje jut majd a játékra, vadásztársainak, hogy unta már, hogy mindig ő szór­ja a sót a nyulak farkára, vén kecske barátainak, hogy szeretné végre akkor meg­nyalni a sőt, amikor ő akarja. Lassan mindenki napirendre tért a nagy vál­tozás fölött, a sóhivatal új vezetőt kapott — Kulimár Ambrus pedig új munka­helyén nekilátott, hogy va­lamennyi érvét valóra vált­sa. Kulcsár Attila ____________________________ ■ni. Nem voltam tisztában a lakatos szakma elméletének bizonyos részeivel. Ügy érez­tem erre szükségem van, ha meg akafok felelni a köve­telményeknek. — Miért mestervizsgázott? — Ezt részben egy vélet­lennek köszönhetem. Nap­korra hazafelé utazva a vo­naton összetalálkoztam egyik ismerősömmel, aki azt pa­naszolta, milyen nehéz a vizsgára való felkészülés. Be­leolvastam a lakatos mester- vizsga tételeibe. Ügy láttam, a kérdések többségére meg­felelnék, amire pedig nem, az izgatott, hogy megtanul­jam. Egy év múlva sikeresen levizsgáztam. — Járt ez külön elismerés­sel? — Nem is tudtak róla a vállalatnál mindaddig, amíg egy kérdőívet kellett kitölte- nem a személyzetisnél és be kellett ezt is írni. A két szak­mával együtt már érzem a megbecsülést. — Miben? — Csoportvezető vagyok. — De hiszen ez több gon­dot, feladatot jelent. Nem?! — Elsősorban igen. Két­ségtelen, hogy nekem illik ellátni csoportom tagjait öt­letekkel, a szakmai fogások­ra megtanítani a fiatalokat, s ami gond adódik munka közben, nekem kell megolda­ni velük együtt. Ezt el is várják. — Ha öntől függne, ho­gyan ismerné el még jobban a több szakmás munkáso­kat? — Még jobban megfizet­ném őket... Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents