Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
dr. Rusznák Miklós megyei kardiológus főorvossal Tisztelt rendőr őrmester elvtárs! Pár nappal ezelőtt ön a nyíregyházi Korányi Frigyes utcán megállított engem, illetve, mint szakszerűen tudatta velem: gépjármű*-ellenőrzést tartott. Ez íz ön szolgálati kötelessége és az én magánügyem lenne, s most mégis közüggyé teszem ezt a kettőnk között lezaj lőtt alig 3—4 perces beszélgetést. Ha megengedi, felidézem az egész esetet. Megállította járművemet, pontosabban nem is az én kocsimat, hanem a barátomtól kölcsön kapott Skodát. Közölte — mégpedig határozottan, de rendkívül udvariasan —, hogy miért intett maga mellé a járdaszegélyre. Fél perc alatt megbeszéltük, hogy a kocsit kölcsön kaptam, és mert pontosan tudtam az autó tulajdonosának a forgalmi engedélyben levő adatait, ön le is zárta ezt a gondolatot azzal a kijelentéssel, hogy „rendiben van”. Ekkor számomra kissé izgalmasabb párbeszédet kezdeményezett: felszólított, mutassam meg az elakadásjelző háromszöget, a mentődobozt és a tartalék izzókészletet. Biztosan emlékszik: lázas keresésbe fogtam a számomra ismeretlen rejtekhelyekkel, zegzugokkal megáldott Skodában. A sikertelen kutatástól én egyre idegesebb lettem, ön pedig higgadt, kimért hangján így biztatott: „Keresse, kérem, nyugodtan, biztosan meglesznek”. Ettől valóban lecsillapodtak idegeim és meg is találtam a három közül kettőt, de az izzókészlet sehogyan sem került elő. „Sajnálom” — tártam szét karomat és az ön „ítéletét” vártam. És itt egy pillanatra megszakítom a történetet, mert egy lényeges dologra emlékeztetem. Eddig a percig nem nézett bele a forgalmi engedélyen kívül egyéb irataimba. Sem a jogosítványom, sem a személyi igazolvány lapjait nem forgatta még végig. Erre azért emlékeztetem, mert mindeddig sem a nevemet, sem azt nem tudta rólam, hogy újságíró vagyok, örültem is ennek, mert röstell- tem volna ön előtt, hogy szabálytalankodtam, pedig — a közlekedésbiztonsági témákban is egykoron járatos — újságíróként nekem még inkább tudnom kellene, hogy kölcsönkocsiban is meg kell lennie az izzókészletnek. De mint emlékszik, előbb közölte mulasztásom miatt a döntést, majd utána olvasta el adataimat. ön ekkor közölte, hogy „figyelmeztet” ■ és nem kioktató, de rendkívül jól oktató hangon ismertette velem az ide vágó KRESZ-paragrafust. Egyszóval nem bírságolt meg, vagy amint én magam éreztem, ön nem mindenáron büntetni akart. Éreztette velem, az állampolgárral, hogy szabályszegésem „most az egyszer elnézhető”. És ez jó érzést, jó véleményt keltett bennem, és tiszteletet is Ön iránt, akit most nem röstellek „közúti pedagógusnak”, jó pedagógusnak nevezni. Higgye el, a magamfajta kisstílű szabálysértőnek jobb leckét adott figyelmeztető szavával, mintha 100—200 forintra bírságolt volna vagy fennhangon, hatósági jogkörének túlzott hang- súlyozásával oktatott volna ki. őrmester elvtárs! Ha már erről írok, azt is megemlítem, hogy ön nem volt egyedül. Ha jól gondolom, járőrtársa, az az egészen fiatal ember, tizedesi vállappal, az ön neveltje. Fiatal, újonc rendőr lehetett. A közúti lecke — amit példásan adott nekem — tanítványának is szólt. Közúti illemtanóra, vagy amint az ön szolgálati szabályzata nevezheti, „a szabályszerű közúti ellenőrzés” úgy zajlott le, ahogyan az nekünk, az egyszerű állampolgároknak is tetszik. Kérem, félre ne értse: nem azért hálálkodom, mert a pénztárcámban maradt az ön jóvoltából pár száz forintom. Igaza lett volna akkor is, ha a hiányzó izzók miatt megbírságol. Én amiatt vagyok hálás — és talán fogalmazhatók így sok aszfaltkoptató autós nevében —, hogy a célravezetőbb, jobb nevelést módszert választotta, és erre a lehetőséigre is kiképezte új kollégáját. És megtanította őt arra a tiszteletet parancsoló, komoly, de az állampolgárt a legkevésbé megalázó hangnemre, amit még akkor is nyugodtan fogadunk, ha a köztünk zajló párbeszéd netán helyszíni bírsággal zárul. a szívbetegségekről A A világon csaknem minden második ember szív- és érrendszeri betegségben hal meg. A tízezer lakosra számított magyarországi halálozás sajnos a világ élvonalába tartozik, Szabolcsban is megközelíti az európai halálozási maximumot. ön hogyan ítéli meg ezt? Orvosi nyelven: milyen Szabolcs-Szatmár EKG-ja? — A 60-as évek végétől a keringési megbetegedések száma és az ebből eredő halálozás hazánkban is jelentős mértékben növekedett. 1982-ben az összes halálozás 53,9 százalékát okozta, s 10 000 lakosra 72,7 keringési eredetű haláleset jutott. A halálozás növekedése részben a lakosság öregedéséből adódik, de döntően a keringési rendszer betegségeinek a következménye. Ezen belül a szív koszorúsereinek betegségéből, va* lamint az agyi vérkeringési zavarból eredő halálozás nőtt a leggyorsabban. A halálozás növekedése mindkét nemnél a legfiatalabb korcsoportokban a legnagyobb mértékű. Ami Szabolcs-Szatmár helyzetét illeti, a statisztikai adatok szerint megyénk az 5. helyen áll, azaz négy megyében alacsonyabb a keringési rendszer betegségeiből eredő halálozások száma, összességében azt válaszolhatom a kérdésre, hogy a megye EKG-képe sem megnyugtató, sőt, komoly aggodalomra ad okot. A A koszorúsér-betegség pontos okát még nem ismeri az orvostudomány. Ismerjük viszont a koszorúsér-betegségekre hajlamosító néhány kockázati tényezőt, az úgynevezett rizikófaktorokat. Közülük melyik a legveszélyesebb? — A koszorúsér-betegség lényege a koszorúserek elmeszesedése, melynek következtében a szívizomban vérellátási zavar jön létre. Az 50-es években különböző vizsgálatok alapján nyilvánvaló lett, hogy több olyan tényező van, melynek együttes megléte tünetmentes embereken is bizonyos valószínűséggel előre jelzi a szívizominfarktust. Ezen tényezőket rizikófaktoroknak nevezzük, s közülük legjelentősebb a dohányzás, a magas vérnyomás és a vér magas koleszterinszintje. Az USA-iban végzett Framingham- tanulmány határozott összefüggést mutatott a vér magas koleszterinszintje és a koszo- rúsér-betegségek halmozódása között: Azok az országok, amelyekben túlzott a koleszterinben és állati zsiradékban gazdag ételek fogyasztása, élen járnak a koszorúsér-beteg- ségek számában is. Régi megfigyelés az is, hogy a magas vérnyomás is okoz érelmeszesedést, ezért gyakran észleljük együtt.a két betegséget. , A lakosság körében talán a legismertebb rizikófaktor a dohányzás. A dohányzással a szervezetbe kerülő szénmonoxid és nikotin károsítja a koszorúsereket, fokozza azok görcskészségét. Ha egy betegben a veszélyeztető tényezők halmozódnak, akkor a szívizominfarktus veszélye sokszorosan nagyobb lesz. A három rizikófaktor együttes előfordulása több mint nyolcszoros veszélyeztetettséget jelent. Tudomásom szerint elsősorban a magas vérnyomás ellen küzdenek. Miért? Orvosok ja vallják: a vérnyomás karbantartása sokak életét mentheti meg. Mit kell ezen érteni? I betegségmegelőzés!, egészségmegőrző... programban... az üzemeknek, intézményeknek, mindenfajta küzüsségnek, családnak és személy szerint minden állampolgárnak meg van a maga feladata és felelőssége. csalhatatlan jelei? Mi a teendő ilyen esetben? — A heveny szívizominfarktus súlyos, közvetlen életveszéllyel járó betegség, s ezt a lakosság többsége tudja. Az esetek nagy részében nem váratlanul, „derült égből vil- lámcsapás”-ként lepi meg a beteget, hanem előzőleg már okoz bizonyos panaszt, többnyire mellkasi fájdalmat. A heveny szívizominfarktus típusos esetben szegycsont mögötti, markoló, szorító fájdalommal jár, mely a bal vállba, karba, nyakba sugárzik, s ehhez halálfélelem, sápadtság, leizzadás, gyengeség, fulladás szokott társulni. Néha azonban a betegség atípusos formában, enyhe fájdalommal, vagy fájdalom nélkül is jelentkezhet,, s félrevezetheti mind a beteget, mind az orvost. A betegség halálozása az első 24 órában a legnagyobb, s mindkét nemnél eléri a 37 százalékot. Énnek viszont tekintélyes része, több mint 70 százaléka még a kórházba érkezés előtt meghal. Megdöbbentőek ezek az adatok, s arra hívják fel a figyelmet, hogy szívinfarktus gyanúja esetén a betegnek minél előbb a végleges orvosi ellátás helyére kell jutnia. A késedelmes kórházba érkezés, az ún. időfaktor több tényezőből adódik: 1. a beteg hibájából adódó, mely a fájdalom jelentkezése és az orvos kihívása között telik el. 2. az orvos hibájából adódó: a hívás és megérkezés közti idő. 3. a mentő hibájából adódó késedelem, mely a hívás és a kórházba szállítás közti időből származik. Az a feladatunk, hogy mindhárom forrásból eredő késedelmi időt a legminimálisabbra csökkentsük. Csak összehangolt ún. team-munkával tudjuk csökkenteni a prehospitalis (kórházba érkezés előtti) halálozást. — A magas vérnyomás, orvosi nyelven hypertonia kezelése a gyakorló orvos mindennapi feladatai közé tartozik. A hypertonia okát az esetek egy részében ismerjük, meg tudjuk állapítani a vesebetegség, hormonális rendellenesség és az aorta szűkülete által okozott magas vérnyomást. Akiben a kivizsgálás során az előbbi betegségek kizárhatók, ott a hypertonia oka a központi idegrendszer működészavara. A' magas vérnyomás gyógyszeres kezelésének beállítása az orvos feladata. A megfelelő gyógyszerek hatására az esetek többségében rövid időn belül normalizálódik a vérnyomás. A baj ott van, hogy mihelyt normális szintre csökken, a betegek egy része nem szedi tovább a gyógyszereket, vagy a közérzetére bízza annak eldöntését, hogy mikor szedi. Fontosnak tartom a magas vérnyomásban szenvedők rendszeres orvosi ellenőrzését és a gyógyszerek folyamatos szedését, mert ezzel megelőzhetjük a hypertonia súlyos szövődményeit. A Mi az oka annak, hogy a szívbetegek w egy tekintélyes része meghal már a kórházba szállítás előtt? Lehet szerepe ebben annak, hogy nem ismerik fel az emberek, sőt esetenként az orvosok sem az infarktust? Melyek az infarktus A Van-e úgynevezett infarktus-személyí- W ség? — Kétféle személyiségtípust szoktunk megkülönböztetni. Az egyik csoportba tartoznak az agresszívek, türelmetlenek, önmagukat hajszoló, nyugtalan, becsvágyó emberek, akiknek infarktuskockázata kétszerese a nyugodt, kiegyensúlyozott, türelmes emberekének. A személyiség azonban önmagában nem determináló, azt a többi rizikó- faktorral együtt kell értékelni. Milyen mértékben társadalmi probléma a szívinfarktus? — A bevezetőben említettem, hogy a keringési rendszer betegségei, s az abból eredő halálozás nagymértékben emelkedett. Ennek megelőzése jelentős mértékben társadalmi probléma. Szemléletbeni változásra van szükség ahhoz, hogy ezt a lakosság megértse, s a teendőket mindenki saját magára nézve meghatározza. Eddigi gondolkodásunk betegségcentrikus volt, ha egészségesnek éreztük magunkat, úgy gondoltuk, nincs semmi teendőnk, ha betegek voltunk, felkerestük az egészségügyi szolgálatot. Helyesebb lenne, ha egészségcentrikusak lennénk, vigyáznánk egészségünkre, óvakodnánk a betegségektöl és megelőznénk azokat. Az ország egész lakosságára kiterjedő betegségmegelőzési, egészségmegőrző programot az egészségügyi hálózat önmagában megoldani nem tudja. Ebben a programban nemcsak a különböző szervezeteknek, hanem az üzemeknek, intézményeknek, mindenfajta közösségnek, családnak és személy szerint minden állampolgárnak megvan a maga feladata és felelőssége. Jh Szeretünk jót enni, inni. Van-e étren- w dünknek szerepe az infarktus kifejlődésében? On szerint szükség van-e étrendreformra? — Az étkezés sok ember központi problémája. A lakosság táplálkozási szokásai nem korszerűek, nagyon sok a kövér ember. Étrendünkben nagy a szénhidrátok és állati zsiradékok aránya, viszont kevés zöldséget, gyümölcsöt és tejterméket fogyasztunk. Kalóriafelvételünk lényegesen nagyobb a szükségesnél. — Meg kell változtatni táplálkozási szokásainkat. Óvakodjunk a felesleges kalóriafogyasztástól, a túlzott szénhidrát felvételétől, a mértéktelen alkoholfogyasztástól. Állati zsiradékok helyett használjunk növényi olajat, s étkezzünk sószegényen. A Hol működnek Szabolcsban kardiológiai állomások? Mi a feladatuk a szívgondozóknak? Lehet-e a jövőben szerepük a rehabilitációban? — Megyénkben évek óta jól kiépített kardiológiai hálózat dolgozik. A járóbeteg-ellátást a megyei gondozón kívül két területi gondozó végzi: a kisvárdai és a mátészalkai. Az előbbi a vásárosnaményi, az utóbbi a fehérgyarmati kórház felvevőterületén lakó betegeket is ellátja. A heveny szívízomin- farktusos betegek ellátására speciális részlegek, az ún. coronaria-őrzők alakultak, amelyek alkalmasak az életveszélyes szövődmények elhárítására. A szívinfarktuson átesett betegeket a coronariagondozókban kezeljük és gondozzuk, s részben ennek keretében történik ambuláns rehabilitációjuk. Mihelyt a lehetőségek adottak lesznek, a megyei kórházban rehabilitációs részleg nyílik az infarktuson átesettek utókezelésére és rehabilitációjára. Ezek ellenére a szív- és érrendszeri betegek rehabilitációja hazánkban nem megfelelő. Jelenleg még e betegek több mint kétharmadát rokkantnak nyilvánítják, pedig következetesen végzett rehabilitációval a betegek fele munkába állítható lenne. Az elégtelen rehabilitáció oka a kevés rehabilitációs részleg, a nem megfelelő rehabilitációs szemlélet, s nem utolsósorban a vállalat és a dolgozó szempontja, ezek ugyanis nem érdekeltek kellően a foglalkozási rehabilitációban. E téren azonban az utóbbi időben haladás következett be. Jogszabály teszi lehetővé, hogy a csökkent munkaképességű, de nem rokkant egyének állapotuknak megfelelő munkakörbe kerüljenek. Hogy ez a gyakorlatban hogyan valósul meg, nagymértékben függ a munkahelyi lehetőségektől és a vezetőktől. A Statisztikák bizonyítják: elsősorban a w 40—50 év közöttieket harmadolja az infarktus, de már a fiatalabb korosztály felé haladva növekszik az arány. Mi az oka? Hogyan lehet ezt a tragikus folyamatot megállítani? — Sajnos, a szív- és érrendszeri betegségek egyre fiatalabb korosztályokban jelentkeznek. A magyar férfiak halálozási arányai a 35—44 éves korcsoportban Európában a legmagasabbak közé tartoznak. A szív- és keringési rendszer halálozásának növekedése az elmúlt 20 évben paradox módon az egészségügyi ellátás javuló feltételei között ment végbe. A halálozás növekedésének okait nem a gyógyító ellátás korlátaibán, hanem gazdasági, társadalmi és pszichológiai okokban kell keresni. A lakosság körében jelentős rizikófaktor-növekedés következett be, amit az egészségügyi hálózat önmagában képtelen volt befolyásolni. Ebből következik az is, hogy a megbetegedések száma, s az ebből adódó halálozás csak a rizikótényezők kiiktatásával csökkenthető. Hogy ez menynyire így van, azt az USA példája bizonyítja, ahol csupán a dohányzás csökkenése és egészségesebb étkezési szokások kialakítása következtében a keringési rendszerből eredő halálozás 20 százalékkal csökkent. £ Eszerint meg is találtuk a tennivalót... — A legveszélyesebb rizikótényező a dohányzás. Csökkentése érdekében el kellene érnünk, hogy a fiatalok ne szokjanak rá a dohányzásra. Nagy felelősség hárul e téren a szülőkre, pedagógusokra, orvosokra egyaránt. Hangsúlyozni kell a mozgás, a testedzés fontosságát. A mozgáshiány ugyanis igen veszélyes. Meg kell változtatni a mozgással kapcsolatos szokásokat, de ehhez biztosítani kell a lehetőségeket is. Fontos a szabadidő ésszerű eltöltése. Szakítsunk kellő időt a pihenésre, regenerálódásra. A túlhajszolt életmód káros az egészségre. A sokoldalú betegségmegelőzés a jelenlegi feltételek között nem végezhető hatékonyan. Ehhez új szervezeti és tartalmi keretekre van szükség. Csak az egész társadalom összefogásától várhatjuk az eddigi kedvezőtlen halálozási tendencia megállítását és visszafordítását. 9 Köszönöm az interjút. Farkas Kálmán 1984. szeptember KM NtTVt« MÉUÉKLET
