Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-07 / 210. szám

1984. szeptember 7. Kelet-Magyarország 3 Játék? N agyon várták már Ra- kamazon a második kazánt. Megérkezett. Annak rendje és módja szerint körbejárták a megrendelők, mustrálták elölről, hátulról, s akkor de­rült ki, jobboldali helyett baloldali kazánt küldött a szolnoki szövetkezet. Sebaj, a szerkezet azonmód visszain­dult az alföldi városba, újabb kérelem, másik megrendelő, s a tejüzemben ismét várták, de már a jót. Mert óriási szükség van rá, elképzelhető, mi történik egy élelmiszer- ipari üzemben gőzfejlesztő gép nélkül. Hiszen a meglévő elromolhat, műszaki hiba folytán pedig szinte vala­mennyi munkafolyamat leáll. Nem lehet tejet pasztörizál- ni, túrót gyártani, tejfölt ké­szíteni. Aztán megérkezett másod­szor is a kazán. Most már óvatosabbak voltak az üzem vezetői, egyenesen az ajtót keresték. S tessék, a vissza­küldött ikertestvérét küldték a szolnokiak. Mit lehet ilyenkor tenni? Vissza a fel­adónak, ismét megrendelőírás és újabb várakozás. Óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy a gyártónak sok azonos kazánja van, megpró­bálná ily módon rásózni ?. megrendelőre. Hátha megún- ja egyszer ezt a tilitolizást, beletörődik a megváltoztatha- tatlanba (?) és a kazánház átépítésével beépíti a neki megfelelőt. Minden mindegy alapon pe­dig nem lehet dolgozni egyik és másik helyen sem. Próbára teszik ezzel a meg­rendelő türelmét is. De va­jon meddig mehet el ennek a határa? Nem lehet közömbös, hogy ez a tejüzem hetvenezer ember tej, túró, tetjföl ellá­tásáért felel nap, mint nap. Ezen elgondolkozhat a gyár­tó. S. B. Tv-jegyzet Nem emlék csupán A szerkesztőhöz érkező le­velek, a nézők rendszeres vé­leménynyilvánítása a bizo- nyiték arra, hogy igen sokan várják, várjuk meg az adást a késői időpont ellenére. Mert hangulatos, mert nem létezik, hogy ne érdekelne valakit; milyen az a környe­zet, az a ház, az az utca, tér, város, ország, ahol él. Lehet tágítani Ráday Mihály: Uno­káink sem fogják látni című sorozatának kereteit, s eljut­hatunk egy szép régi posta­ládától a legmeszebbmenő következtetésig, akár a haza- szeretet fogalmáig. A szerda esti adásban is előkerültek a régebbi témák, hogyan lehetne megmenteni a szemétre vetett gyönyörű kovácsoltvas liftajtókat, ki a felelős azért, mert eltorzí­tották környezetünk esztéti­káját egy oda nem illő ,,egyenajtóval” stb. Ügy tű­nik, minden ház másmilyen, s mégis, minden eset hason­ló, mert Ráday makacs szen­vedélyességgel nyomoz, til­takozik, s döbbenti meg mű­sorról műsorra a jóérzésű em­bereket. Föltette most például a kér­dést a hangulatos angol vá­ros jellegzetes építkezési stílusát bemutatva: milyen lenne vajon York, ha ott is kicserélnék betonfödémmel a házak fagerendás tető­zetét? Erről jutott eszünk­be — s nem is kell olyan meszire menni: mi lenne, ha a mi nyíregyházi liftjeinkre is megtanulnánk vigyázni? Igaz, nincs annyi értékes portékánk, mint a fővárosiak­nak, de van épp elég lift, ülés a buszban, telefonfülke stb. Miért kell nekünk egy éven belül bebizonyítani, hogy ezeket is olyan kivá­lóan tönkre lehet tenni, mint amire a lándzsás istennő vi­gyáz? (be) Megkezdték a termelést a Nyírbátori ÁFÉSZ édesipari üzemében. A több mint 20 millió forint beruházásból létesült üzemben cukrászati termékek mellett nagy mennyiségben ké­szítenek két megye ellátására édes töltött teasüteményeket. Szőllősi Eleonóra szállításhoz készíti a linzerkarikákat. (Elek Emil felvétele) Miért mennek, miért maradnak? Á „kicserélt" tantestület Mivel és hogyan érik el, hogy évek óta jellemzője az oktató-nevelő munkának a pedagógusok kötődése az isko­lához? Mi az oka viszont, hogy az utóbbi két évben szinte „kicserélődött” a tantestület, ami önmagában még nem len­ne baj, de az új tanévben — bármennyire is nem akarták — hat érettségizett fiatalt, képesítés nélkülit is munkába kellett állítani... A „tipikus” színhely a bak­A gyógyítás légköre talórántházi általános iskola. Nagyjából ugyanolyan lakó- környezetben, gyermeklét­számmal dolgozik az iskola, mint a hasonló nagyközsé­gekben. Az eltérő sajátosság- a községbeli anyaiskola neve­lői hét épületben, meglehe­tősen nagy távolságok kö- zöitt ingáznak és hozzájuk tartozik a nyírkércsi és nyír- jákói tagiskola is. Nemköny- nyű mindenki számára meg­felelő órarendet készíteni, összesen negyven pedagógusa van a baktalórántházi iskolá­nak. A központi iskolában — a kisegítő osztályokkal együtt — 630, Nyírkércsen 150, Nyír- jákón 120 gyermek tanuk Igen magas, a 26 százalékot is megközelíti a cigánygyer­mekek aránya. Pártolják az újat — Az említett körülmények ellenére az iskola tantestüle­te hosszú évek óta stabil. Igaz, ezelőtt is volt mozgás, de ha nehezen is váltunk meg az elmenőktől, büszkék is voltunk rájuk. Többségük azért ment el, mert továbbta­nult, magasabb tudását kí­vánta kamatoztatni. Vagy a helyi gimnáziumban, vagy a megyeszékhely iskoláiban — magyarázza Oláh hajós igaz­gató. Sorolja is a neveket, akik között van egy sereg városi általános, középiskolai' sőt főiskolai tanár, megyei művelődési osztályvezető-he­lyettes, szakfelügyelő, közép­iskolai igazgató, kollégiumve­zető, sőt újságíró, múzeológus is, akik innen indultak. — Mindenki jól érezte itt magát — folytatja Silye L ászióné igazgatóhelyettes akit az új tanévben neveztek ki erre a posztra Vida Máriá­val együtt. (Az előző tanév­ben egy helyettese volt az iskolának, a most igazgató­nak kinevezett Oláh Lajos.) A tantestület összetartója Sárika^ azaz Bárdi Sándorné igazgató volt, aki most ment nyugdíjba. Minden újat nem csak engedett, de kifejezetten pártolt. Az iskolánk évek óta bemutató tanítások színhelye, bázisiskola, ahová szívesen jönnek a környékbeli neve­lők is tapasztalatokat szerez­ni. Én 19 éve tanítok itt, nem tűnik talán dicsekvésnek, de hívtak a gyakorlóiskolába a megyeszékhelyre. Nem men­tem el. Nagyobb a terheiás — Igaz, az átlagosnál na­gyobb a terhelés — mondja a másik újdonsült igazgató- helyettes, Vida Mária —, so­kat kell ingázni a községen belül is, többen pedig kijár­nak a két tagiskolába Az is tény, hogy magas a cigány- gyermekek aránya, amivel nem minden nevelő egyfor­mán tud megbirkózni. Az sem mellékes körülmény, hogy Baktalórántháza fejlő­dése — miután megszűnt já­rási székhely lenni — még- inkább lelassult. Ez az itt éiő értelmiségre is hatással van Mégsem gondolom, hogy ezért cserélődött ki az utóbbi két évben a tantestületünk, s ezért kellett képesítés nélkü­lieket is alkalmazni... Oláh Lajos igazgató azt fej­tegeti, a tantestület életében semmi olyan megrázó ese­mény nem történt, ami meg­bolygatta volna az eddigi sta­bilitást, a törzsgárdát. De tu­domásul kellett vennünk, hogy a növekvő iskolai fela­datok, a gyermeklétszám, a gyesen levők helyettesítése már-már elviselhetetlen több­letmunkát rótt a nevelőkre. A tavalyi tanévben megürese­dett helyeket nem azért nem tudták betölteni, mert nem szívesen jönnének ide képzett pedagógusok. Sajnos, nem tudják lakással fogadni a pá­lyázókat Sok túlórával — Olyan magasra szöktek már az előző tanévben a túl­órák, hogy nem csak a neve­lők testi-szellemi erejét tet­ték próbára, az oktató-nevelő munka minőségét is kezdték gyengíteni. Arra is rájöt­tünk, jobban kell kímélni ma­gunkat. Nyolc hiányzó he­lyett nem tud helytállni ez a gárda, hívnunk kell képesítés nélkülieket is, akik a mi ta­nítványaink voltak. A kö­zépiskolai évek alatt is kap­csolatot tartottak az iskolá­val és a nevelői hivatást vá­lasztották, de nem sikerült a felvételijük a főiskolán ... Örökös megújulásban él és dolgozik a baktalórántházi tantestület. Ez a korösszeté­telben is meglátszik; a 70-es években az átlagos életkor 35—40 év volt, jelenleg 30—35 éves a tantestület többsége, A hat képesítés nélküli neve­lő közül csak kettő tanít szaktárgyat — éneket és test­nevelést —, a többiek a nap­köziben kaptak munkát. Min­degyiket egy idősebb nevelő patronálja, szeretnék megol­dani az óralátogatásokait is. Vallójában maguknak nevel­ték a jelenleg más diploma nélkül dolgozó képesítés nél­külieket, s jól tudják, nem csak a nevelőjelölteken mú­lik, hogy valóban pedagógus­sá váljanak, hanem a tantes­tület tagjain is. Páll Géza Házfelújítás— gyorsabban Jó hír a nyíregyházi taná­csi lakásban lakók részére, hogy az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat kollektí­vája a kongresszusi munka­verseny keretében többek között a felújítások gyorsítá­sát tűzte ki célül. Ennek je­gyében az idei címjegyzék­ben szereplő 106 lakás fel­újítását november 30-ig be­fejezik, mégpedig az előírt költségkereten belül. A válla­lat 21 szocialista brigádja összesen nyolcezer óra tár­sadalmi munkát is vállalt. □ .zt álmodtam, hogy ma­gyar turista voltam, és nyelvvizsgát kellett tennem (nemzet) KÖZI nyelv­ből. Jól felkészültem, nem jöttem zavarba, amikor kér­deztek, szépen eltársalogtunk. — „Gó hóm, tűr, okuláré taszfenszter, sztoj, cslovek, gó-gó, hopsz plusz fünf nul­la — jonatán sampó." — Ez annyit tesz: „Ember, menj az ajtóhoz, nézz ki az ablakon, ott áll egy pasas, menj oda hozzá és kapsz tőle ötven forintot az alma sam­ponért.” — „Brávó! Trink pjety pi- va ohne mani avangard cím­mer anti-szuper sztol ...” — Ez pedif) azt jelenti: „Re­mekül csináltad! Megihatod az öt üveg sört, amit az elő­szobában az asztal alatt ta­lálsz.” — Gratulálok, fiatalember, igazán jól vág az esze! — „Gratulire, junior, ab­szolút ziher ponyemaj-szpik maximum”. I gazgató főorvos úr, az ön vezetői tevékenysé­gét, etikai magatartá­sát, beosztottjaihoz való vi­szonyát jónak minősítjük... Ilyen és ehhez hasonló érté­kelő mondat természetes mó­don belesimul egy „régi vá­gású” kórház, vagy rendelő- intézet légkörébe. De ha eb­be a minősítésbe netán el­marasztaló jelzők kerülnek, különösen ha azok megfogal­mazója olyan ápoló vagy be­osztott orvos, aki társadalmi posztján szb-titkár, nos ak­kor recsegni-ropogni kezd az intézmény fala, omlik a vakolat a feszülő légkör nyo­mására. Márpedig immár két esztendeje a szakszerve­zetek megnövekedett jogán — a vezetők éves tevékeny­ségének véleményezéséről van szó! — nemcsak dicsérni, bírálni is kell az arra „érde­mesült” vezetőt. így van ez, így kell lennie az egészség- ügyi intézményekben is, ahol — mint az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének csü­törtöki megyebizottsági ülé­sén elhangzott — az egész­ségügyben uralkodó hierarc­hikus viszonyok is befolyá­solják a reális értékelést. A tanácskozás előterjesztésé­ben olvasható továbbá; „A dolgozók többsége fél véle­ményt nyilvánítani főnöké­ről, tartva az esetleges meg­torlástól. Ugyanakkor a ve­zetők egy része is értetlenül fogadja a véleményezést, a bírálatban nem a segítő szán­dékot, a jobbítani akarást látják.” (Nem mindenütt igaz, de valós jelenség ez sok intéz­ményben. Ez is kiderült az ülésen.) Márpedig a szakszervezeti vezetőnek (legyen akár kór­házi nővér, rendelőintézeti asszisztens) véleményt kell mondania, olykor nem hí­zelgő véleményt is a vezető­ről, aki esetleg a legtekinté­lyesebb szakorvosok egyike. Mert ezt várja a bizalmitól az őt megválasztó közösség, er­re hatalmazza fel a kormány és a SZOT 1049-es számú Családi házak, kislakások új, korszerű falazóanyagát fejlesztette ki és gyártja az Alföldi Téglaipari Vállalat. Néhány évvel ezelőtt az or­szágban elsőként e vállalat karcagi gyárában kezdték meg a gipszkerámia válaszfa­lak gyártását. Ezeket az igen praktikus, sima, glettelt felü­letű, beszerelése után közvet­lenül festhető, tapétázható vagy éppenséggel esempézhe- tő falakat eddig döntően az építőipari vállalatok a nagy lakóépületeknél alkalmazták. Az újabb válaszíaltípus gipszperlitböl készül, magán viseli elődjének valamennyi jó tulajdonságát és a kisla­kások építéséhez is felhasz­nálható. Az előbbivel szem­ben előnye, hogy négyzetmé­terenkénti súlya amazénál 3—4 kilóval könnyebb, mivel — Ó, kedves barátom, ezt nem kellett volna lefordíta­nia. Na mindegy. Remekül csinálja, az biztos! És most lássuk a magyarról közire való fordítást. „A kismotort vagy elveszik a határon, vagy magas vámot kell érte fizet­ni.” — „Málenki motor vám-coli stop, kvázi capcara, kvázi mí­nusz multi szuper procent.” — „Csak egy kis ezt-azt hozunk, mert mi nem va­gyunk a hoci-nesze turizmus hívei, mi kint szellemiekben gazdagodtunk.” — „Málo-málo produkt, nejn biznisz-turiszt. Szuve­nír ráció.” — „Ha a tisztelt vámtiszt közös állásfoglalása is. Szó sincs itt a vezető valamiféle szakmai bírálgatásáról, hi­szen erre egészen más szak­mai, tudományos fórumok hivatottak. Az egészségügyi vezetők véleményezését olyan szempontok diktálhatják, mint a munkaerkölcs, az eti­kai magatartás, a munkahe­lyi légkör, a vezető-irányító készség és a szakszervezettel való együttműködés kérdése. Ilyen alapon pedig a tárgy­szerűen és a kollektíva egé­szének véleményét előzőleg megismerő asszisztensnő (szb- titkár) is nyugodtan formál­hat véleményt akár a legma­gasabb tudományos foko­zattal rendelkező főorvos­ról is. És mit mutat a tapasz­talat egy másik oldalon? A bizottság szerint a vezetők egy része elfogadja a kriti­kát is, sajnos mások még megsértődnek, visszautasít­ják a jogos bírálatot. Az is érdekes tény, hogy a ki­sebb intézményekben, ott, ahol a vezetők „emberközel­ben” vannak, családiasabb* barátibb a hangulat, jobban elfogadják a bíráló szót. Itt is türelemre és demok­ratikusabb jogok begyakor­lására van szükség ott, ahol a régi módi szokásjog, a hie­rarchikus viszonyok túlhaj- tása még mindig fékezi a kibontakozást. Joggal mondhatja az olva­só, aki nem részese, hanem páciense az egészségügyi kol­lektívának: a kórházak, ren­delők munkahelyi demokrá­ciája az orvosok, nővérek kö­zösségének ügye, rám miért tartozik? Nos azért, mert a színvonalas betegellátást — amint a tapasztalatok igazol­ják — azokban a kórházak­ban, rendelőkben, szanatóri­umokban kapjuk meg, ahol a bennünket gyógyítók között is jó a légkör. Nem járhatok messze az igazságtól, ha úgy vélem: az egészségügyi szak- szervezet minden egyes bi­zalmijában szövetségesét ke­resheti a gyógyulásra váró páciens is. Szilágyi Szabolcs téglabetét helyett perlitet al­kalmaznak. Beépítése egysze­rű, gépesítést nem igényei, tartós, jó szigetelő, akár kézi fűrésszel is könnyen, gyorsan és pontosan méretre vágható. Az új termékből — mely­nek előállításához beruházás­ra nem volt szükség — a kar­cagi téglagyárban két műsza­kos termeléssel évi 80 ezer négyzetmétert tudnak gyárta­ni. Ez a mennyiség 800—850 kislakás építéséhez elegendő. Az idén még nagyobb részt az építőipar által korábban megrendelt gipszkerámia fa­lazóanyagot gyártják, az év végéig azonban már 14 ezer négyzetméternyi új terméket is elkészítenek. A teljes üte­mű termelésre jövőre térnek át. úr nem vizsgálja át a kocsin­kat, akkor a szépséges úti­társnőm magyaros csókban részesíti.” — „Nix atombomba auto­mobil! Klassz masina ... Sex­bomba szinyorita cupp-cupp ungaris-manier oficir...” — Jól van, fiatalember, je­lest adok. Arra kérem, hogy maga is terjessze: hol kézzel, hol lábbal, hol a közi nyelv­vel, hogy a magyar turistá­nak végre át kell törnie a kommunikáció válságának nagy falát. Minél többet mu­togatunk, minél többet hasz­náljuk a közi nyelvet, annál nagyobb a valószínűsége* hogy leomlik a fal. Ekkor az egyik fal dőlni kezdett. Odaszaladtam, teljes erőből nyomtam vissza, de hiába. Rám dőlt... Ez volt az álmom csattanója, s ez lett a tanulság is... Saiga Attila Falazóanyag kislakásépítőknek

Next

/
Thumbnails
Contents