Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-06 / 209. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. szeptember 6. Csernyenko beszéd« az űrhajósok kitüntetésén ft világűrnek a békés egyiittmíiködés színterévé kell válnia Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének elnöke nyújtotta át szerdán a moszkvai Kremlben a Lenin- rendet Vlagyimir Dzsanibe- kovnak, Szvetlána Szavicka- jának és Igor Volknak. A há­rom szovjet űrhajós ez év jú­liusában több mint tíz napot töltött a Szaljut—7 űrállomás fedélzetén. A magas kitüntetést átadva Csernyenko méltatta az űrha­jósok által végzett munkát, és különösen azt a teljesítményt, amelyet Szvetlána Szavickaja nyújtott második űrbéli út­ján, amikor az űrhajósnők közül elsőként kilépett a vi­lágűrbe. A továbbiakban Konsztan­tyin Csernyenko szólt arról, hogy a Szovjetuniónak széles körű űrkutatási tervei vannak, amelyeknek megva­lósításához elengedhetetlenül szükséges az, hogy megőriz­zék a világűr békés jellegét. Ezt a célt szolgálják a világ­űr miiitarizálásának megaka­dályozására vonatkozó tár­gyalásokra tett szovjet javas­latok is. A Szovjetunió reméli, hogy az Egyesült Államok végül is politikai éleslátásról tesz ta­núbizonyságot, és méltókép­pen értékeli a Szovjetuniónak ezekkel a kérdésekkel kap­csolatos konstruktív állás­pontját — mondotta Cser­nyenko, majd végezetül le­szögezte: a világűrnek a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű államok közötti békés együttműködés, és nem a ka­tonai versengés színterévé kell válnia. Az erre vonatko­zó megállapdás létfontosságú volna az egész emberiség szá­mára, és bizonyos mértékben a jelenleg nagyon is hiányzó kölcsönös bizalom elemét vi- hetné be a szovjet—amerikai kapcsolatokba. Jövő évben meg kívánják tartani a Kínai Kommunis­ta Párt 13. kongresszusát. Az ezzel kapcsolatos előterjesz­tést a 12. központi bizottság októberben tartandó 3. ülésén fogják megvitatni. A KB-ülés másik fő napirendi pontja a gazdasági reform lesz — kö­zölte szerdán Pekingben Hu- Jao-pang, a KKP KB főtit­kára japán látogatókkal, köz­tük a Jomiuri Simbun című lap igazgatójával. A Kínai Kommunista Párt 12. kong­resszusát 1982 szeptemberé­ben tartotta. Japán források közlése sze­rint Hu Jao-pang is megerő­sítette, hogy az ősszel New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán sor kerül Vu Hszüe-csien kínai és Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter találkozójára. Hu Jao- pang úgy nyilatkozott, hogy Kína kész szélesíteni a kon­taktusok és a tárgyalások kö­rét a Szovjetunióval, mint ahogy a kétoldalú kereskede­lemben is újabb növekedésre számít: 1985-ben a volumen kétmilliárd dollár félé emel­kedhet. Koreáról szólva a főtitkár úgy vélekedett, hogy a fe­szültség a félszigeten jelen­tősen oldódott. A koreai prob­lémát Hu Jao-pang összetett­nek nevezte, „sok ország ér-i, dekelt benne”. Sajtóértekezletet tartottak Bécsben a kormányátalakítást kővető­en. A képen Fred Sinowatz kancellár és négy új minisztere a saj­tóértekezlet színhelyére tart. (Kelet-Magyarország telefotó) Nemzetközi konferencia a Szovjet Kultúra és Tudomány Hazátlan A szlovák nemzeti felkelés 40. évfordulója alkalmából „A szovjet hadsereg felsza­badító küldetése és a népek harca a német fasiszta meg­szállók ellen” címmel nem­zetközi konferenciát rendez­tek szerdán a budapesti Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házában. Molnár Béla, a Hazafias Népront Országos Tanácsá­nak titkára köszöntötte a megjelenteket. A szlovák nemzeti felkelés jelentőségé­ről szólva emlékeztetett ar­ra, hogy az 1944-ben lezajlott harcok nemcsak a szlovák és a cseh nemzet életét segítet­ték új útra, hanem egyik forrásul is szolgáltak a cseh ­szlovák államiság megújulá­sának, a társadalmi igazsá­got érvényesítő szocializmus csehszlovákiai győzelmének. A történelem a szlovák nem­zeti felkelést az európai an­tifasiszta ellenállás egyik leg­nagyobb méretű eseményé­nek minősíti. Ondrej Durej, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete a Szov­jetunió által nyújtott, mé­lyen internacionalista és sokoldalú — politikai, erköl­csi és katonai — segítség je­lentőségére emlékeztetett. Az évforduló alkalmából fotódokumentációs kiállítás nyílt a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. LESZÁLLT AZ amerikai űrrepülőgép Szerdán — helyi idő szerint reggel 6,38 órakor — a kali­forniai Edwards légitámasz­ponton leszállt a Discovery amerikai űrrepülőgép. A gép 6 napos Föld körüli úton volt, fedélzetén hattagú személy­zet, köztük a második ame­rikai űrhajósnővel, Ju­dith Resnikkel. A Discovery feladatait hibátlanul teljesí­tette, és csak kisebb nehéz­ségek támadtak az űrrepülés során. Személyzete három mesterséges holdat — köztük egy katonai hírközlési holdat indított útnak, sikerrel pró­bált ki egy újfajta napelem­telepet és fedélzetén egy nagy amerikai gyógyszerve­gyészeti gyár megbízásából hormonelőállítási kísérlete­ket is folytattak. három szovjet MŰHOLD A Szovjetunióból kedden egy hordozórakétával három műholdat állítottak Föld kö­rüli pályára. Az 1593, 1594 és 1595 sorszámot viselő Koz­mosz-műholdak rendeltetése, hogy tovább tökéletesítsék azokat a kozmikus navigációs rendszereket, amelyek a szov­jet polgári repülőgépek, ke­reskedelmi és halászhajók helymeghatározására szolgál­nak. NEM RAKTAK KI A FEGYVEREKET A dán kikötői rakodómun­kások szakszervezete megta­gadta öthajónyi brit kato­nai felszerelés kirakását. Dá­nia területén 15 000 brit ka­tona vesz részt az „Autumn Forge—84” fedőnevű héthe­tes NATO-hadgyakorlaton. A manőverek — amelyek szeptember 3-án kezdődtek — Norvégia északi csúcsától a Földközi-tengerig terjedő te­rületen a NATO-tagországok többségének részvételével zaj­lanak. A dán rakodómunká­sok nagy felháborodással fo­gadták a hadihajók befutását kikötőikbe és tiltakozásul ta­gadták meg rakományuk ki­rakását. ■■■■íhbbmbbmimhhbbh1111 ŰíiLaky, jüSn: jßaf&S utolsó évei 31. Egy kis papírt vett elő, arról sorolta kívánságait. — összes kiadói jogaimat az állam­ra ruházom, de efölött egy testület disz­ponáljon, és szeretnék egy alapítványt létesíteni. — Ez kormányzati kérdés. — Na jó. Az amerikai állampolgár­ságunkat megtarthatjuk-e? Ez érinti a nyugdíjunkat. — Azt hiszem, igen. — És szeretnénk visszakapni a ma­gyar állampolgárságunkat, amelyről egyébként soha nem mondtunk le. — Ez jogi kérdés, nem tudom, milye­nek a rendelkezéseink állampolgársági ügyekben. — Az Áfonya utcai telken lévő épü­letet szeretném visszakapni, nem tulaj­donjogilag, lakhatási engedélyt kérek. — Szerintem a hatóságok ezt a kéré­sedet méltányolják. — Felszámolom New Yorkban lévő lakásunkat, amikor biztossá válik, hogy öreg napjainkra valamilyen fedél ke­rül a fejünk fölé idehaza. A lakás fölszámolása egy olyan koc­kázatos valami, amire én nem mertem igent mondani. Eddig én a saját szakál­lamra tárgyaltam, minden fölhatalma­zás nélkül. Ha most azt mondom, hogy kezdjék meg a kinti lakás fölszámolását is, és ha előre nem látható módon va­lami mégis közbejön, vagy figyelmen kívül marad, nagyon nehéz helyzetbe hoznám őket, és minden felelősség az enyém. — Lajos. Ez így nem megy: a kor­mánytól kérjétek meg a hazatelepülési engedélyt, s a beadványban minden lé­nyeges kérdést írjál le azzal, hogy vá­laszt vársz. Ennek ez a biztos útja- módja. Megjegyzésemet helyeselte, az volt a kérése, hogy várjunk egy-két napot, mert Piroskával újra egyeztet. Október elsején délelőtt bejött a szerkesztőségbe és közösen megírtuk a kormány címére szóló beadványt, amelynek szövege a következő: „A Magyar Népköztársaság Kormá­nyának, Budapest Amerikában, New Yorkban élek fe­leségemmel 1947 óta. Amerikai állam- gárok vagyunk. Szeretnénk hazatele­pülni: amerikai állampolgárságunk megtartásával, amely nyugdíjunkkal is összefügg, és ha lehet, a magyar ál­lampolgárságot is visszakapni, amely­ről soha nem mondottunk le. író vagyok. Összes írói jogaimat a Magyar Népköztársaságra ruházom, az­zal a kikötéssel, hogy ezeket a jogokat egy létesítendő intézmény gyakorolja. Miért? Szerzői jogaim a világban szerteága­zóak. értékük megállapítása teljesen le­hetetlen. Az amerikai irodalom csak egyetlen művemet (Két fogoly) iktatta a klasszikusok közé, míg a spanyol iro­dalom valamennyit. Filmjeim közül ket­tő áll forgatás alatt, a Halálos tavasz — spanyol—jugoszláv koprodukcióban. A két fogoly olasz forgatás előtt áll. A spanyolok lekötötték hét regényemet, amelyek nem tekinthetők eredeti mű­veknek, mert régebbi színdarabjaim ké­pezik az alapgondolatot. Budapesten 1942-ben lemondtam va- gyonomról az akkori magyar állam ja­vára. E lemondás szövegébe egy olyan jogi kitételt iktatott a közjegyző, amely az akkori magyar jog értelmében: nem engedi meg a szülőknek, hogy egyetlen gyermeküket a vagyonukból kitagadják, csak abban az esetben, ha a gyermek „durva hálátlanságot” követ el szülei­vel szemben. (Szülőgyilkossági kísérlet stb.) Ugyanez vonatkozik a megajándé­kozott államra is. 1944. március 19-én, a Hitler bevonulását előkészítő állam engem magából kitaszított: letartózta- tási kísérletével elkövette a „durva há­látlanságot”. Ezért az adományozás ér­vénytelenné vált. Megjegyzem: 1945 után az új kor­mányzat megszüntette az alapítványo­kat, mint feudális intézményeket. En­nélfogva újabb alapítványra vonatkozó javaslatomat az akkori kultuszkormány­zat nem fogadta el. Hazatelepülésemhez szeretném kérni, hogy Budapesten, az Áfonya utcai 11. szám alatti telken (amely saját tulajdo­nom volt) lévő épületet megkapjam. Ezt még én építtettem a bombapusztí­tás előtt. Nem tulajdonjogot, csak lak­hatási jogot kérek ebben az épületben halálomig, illetve feleségem haláláig. Tisztelettel kérem a Magyar Népköz- társaság kormányát, hogy szíveskedjen velem közölni annak a személynek a nevét, aki hazatelepülésem, nemzetközi irodalmi munkásságom és írói jogaim átruházása ügyében felhatalmazással rendelkezik. (Folytatjuk) — Szabolcsi fiatalokkal a fesztiválon Tíz nap Torinóban Egy szép épület Torino belvárosában ;—~---------­Milyen lehet a mai olasz valóság? — érré volt kiván­csi az a tizenkét fiatal, akik a közelmúltban másfél he­tet tölthettek Torinóban. Harmadik éve, hogy delegá­ció utazik megyénkből az északolasz iparvárosban megrendezésre kerülő nagy­szabású ifjúsági fesztiválra. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság cserekapcsolata révén Szabolcs-Szatmár megyéből vesznek részt fiatalok a nemzetközi fesztiválon és hozzánk olasz egyetemisták, diákok, munkásfiatalok lá­togatnak. Huszonhét órás vonatozás után Torino egyik pályaud­varán lelkes olasz vendéglá­tók köszöntik a kicsiny ma­gyar csoportot. Még egy kis buszozás, ami már torinói városnézésnek tűnik és elfog­laljuk szálláshelyünket egy kollégiumban. A legtöbben sajnáljuk az időt a pihenés­re, inkább a környékre va­gyunk kíváncsiak. A közel kétmillió lakossú munkásvá­ros nappali nyüzsgésével, a szédületes sebességgel szágul­dó járművekkel lenyűgöz bennünket. Tiszta időben oda­látszanak az Alpok 4—5 ezer méter magas hegycsúcsai. A Pó folyó partján elterülő vá­ros hangulatos szűk utcái, fé­nyes kirakatai egy csapásra megnyerik az élményre éhes magyar fiatal érdeklődését. Bizonyára nehéz helyzetbe kerültek az olasz házigazdák, amikor minél többet akartak megmutatni saját környeze­tükből, s egyúttal lehetőséget kínáltak a párbeszédre az an­gol, a spanyol, a máltai, az NDK-beli, a nyugat-berlini és a magyar fiataloknak. A vá­rostól pár km-re levő, ma már ifjúsági célokat szolgáló kastély lett a fesztivál főha­diszállása. A bő egy hét elég az is­merkedésre, a beszélgetésre, ám bizonyára kevés ahhoz, hogy megismerjük a másik ország ifjúságának életét. Karl Kretschmer, az NDK- beli csoport vezetője, egy drezdai üzem lakatosa a pár­beszédet, a véleménycsere le­hetőségét emelte ki. A nyu­gat-berliniek egyik vezetője, Beate Berndt viszont azért panaszkodott, mert náluk a fiatalok nagy többsége pasz- szív, nem lelkesedik a közö­sen elhatározott célokért. Ö egy nagy kulturális központ munkatársa, és azt tapasztal­ja, hogy a tizenévesek szinte kizárólag csak a szórakoztató programokra mennek be. A 15 éves színes hőrű .-inén! kis­lány elmondta, hogy ők vala­mennyien dolgoztak a torinói részvételért, kocsit mostak, kifutók voltak, virágot hord­tak. Torinói a magyar történe­lem is számon tartja. Kos­suth Lajos itt töltötte élete utolsó éveit. A ház, amelyben a „turini remete” meghalt, ma lakóépület, az előtte elte­rülő hatalmas parkban áll Kossuth mellszobra. A koszo­rúzó magyarokra néhány já­rókelő is felfigyel. A közeli várostörténeti múzeum egyik szobáját Kossuth és a sza­badságharc relikvái töltik meg. A teremőr kéretlenül is mesél a magyar és az olasz történelem kapcsolatáról. Nem könyvből mondja, ér­deklődik a téma iránt. Torinóban majdnem min­den második ember kapcso­latban van az óriás autó­gyártó céggel, a FIAT-tal. Nyáron idegenvezetőt fog­lalkoztatnak, aki gyári busz­ból kalauzol végig az auto­mata gépek, robotok közt. Kesztyűben dolgozik a mun­kás — csodálkozunk, de a meglepetés akkor sem ma­rad el, amikor megtudjuk: csak igen kivételes esetben és akkor is csak egy órára hagyhatja el a helyét vala­ki. Ügy, hogy ha állít maga helyett valakit arra az idő­re... Ám a nyaranta nálunk dolgozó orvostanhallgató ide­genvezető egyszerre elhallgat, amikor a munka- és baleset- védelemről, az éppen az ud­varon zajló vörös zászló fel­vonulásról, a sztrájkokról ér­deklődtünk. Erről nem ha­talmazta fel munkaadója be­szélni ... Nyugati nagyváros és ke­leti kereskedőnegyed Tori­no. Esténként kipakolnak gyékényükre a jobbára szí­nes bőrű árusok, kvarcórát pénztárcát, napszemüveget kínálnak. Alkudni kell ve­lük, hiszen a keleti kereske­dőnek az alku a vérében van és azt a vevőtől is elvárja. Nem messze a modern szín­ház. amelynek árkádjai alatt különleges mozdulatokat, táncelemeket mutatnak be az ott élő ázsiai, afrikai fia­talok. Szabad őket utánozni. Ha sikerül... A hóhatárig megmászható Alpok hegycsúcsa, a patinás Ivrea és a találkozás, az is­merkedés Európa két felén élő fiatalokkal — mind nagy­szerű élmény. Ezt is megta­lálta a magyar csoport Tori­nóban. Tóth Kornélia Ha a fenti szelvény 1U db 1—10-ig sorszámozott példá- i nyait behozza vagy beküldi áruházunkba, szeptember | 15-én sorsoláson vesz részt, ahol értékes ajándékot nyerhet. (A szelvények leadhatók a gyermekmegőrző- I ben. vagv bedobhatok a n veremén vgála-Indába.) (1567) a ii ff Jovore: pártkongresszus Kínában

Next

/
Thumbnails
Contents