Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-29 / 229. szám

m HÉTVÉG a ÉK LET 1984. szeptember 29. Hogyan készíthetünk steppelt ruhát? Az utóbbi években nagyon divatossá váltak a steppelt ru­tadarabok. Akinek van egy kis kézügyessége és fantáziája, sa­ját maga is elkészítheti izékéi. Steppelni minimum kettő, de legtöbbször bárom réteget szoktak. Belső és külső réteg­nek legalkalmasabb a pamut­vászon, középre flanell vagy vatelin közül választhatunk. Először a három réteget ösz- .-4/esteppeljük, majd szabásmin­ta szerint kiszabjuk és össze­varrjuk. A párhuzamos vona­lakon kívül különböző motívu­mokat, mintákat is alkalmazha­tunk. A széleket rolnival szeg­jük el. A kész ruhadarabot bati­kolással díszíthetjük. Különö­sen eredetivé tehetjük ruhán- í.at. ha a külső és belső réteg- he.?., illetve a rolnihoz különbö­ző színű anyagot használunk. Megkérdőjelezett freudi dogmák A pszichiáterek, a pszicho- analitikusok körében általáno­san elterjedt nézet, hogy a felnőtt kori neurózisokért, könnyebb vagy súlyosabb lel­ki betegségekért a gyermek­korban elszenvedett lelki sérü­lések ci felelősek. Ebből a freu­en tételből kiindulva töreksze­nek a pszichoanalízis alatt a gyermekkori traumát kideríte­ni, hogy az ahhoz kapcsolódó bűntudattól megszabadítsák a beteget, hogy ezáltal lelki pa­naszai is megszűnjenek. Az USA-ban egy kutatópáros: dr. A. Thomas és dr. St. Chess 20 éven ác kísérte figyelemmel New Yorkban a születéstől a felnőtté válásig 133 ember sorsát. Húsz éven át figyelték e személyek reakpiótípusait, és az életük során esetleg mutatkozó maga­tartászavarokat, lelki panaszai­Megfigyeléseik arról tanúskod­tak, hogy alkalmazkodási és ma­gatartási zavarok először a má­sodik, majd a hatodik életév­ben mutatkoztak. Olyan esetek­ben pedig, amikor a lelki zava­rok, a neurotikus panaszok a ké­sőbbi életévekben mutatkoztak, gyermekkorban nyomát sem ta­lálták sem konfliktusnak, sem lelki traumának, amivel indokol­ni lehetett volna a felnőttkori panaszok létrejöttét. A gondos, húszéves megfigyelés alapján a szerzőpár úgy véli, hogy meg­dőlt Sigimmd Freud tétele, amely szerint a neurózisok csak a ko­rai gyermekévekben szerezhe­tők be, még akkor is, ha a tü­netei: csak .valamikor később, felnőttkorban jelentkeznek. Azt sem sikerült bizonyítaniok, hogy az alaptalan és nyugtalanító félelemnek jelentősége lett vol­na a neurotikus tünetek képző­désében. E téren a szülők maga­tartása és nem kevésbé a későb­bi élet környezeti hatásai látsza­nak mértékadónak. A félelem — nézetük szerint — tehát nem annyira oka, mint inkább kísé­rőjelensége a már fennálló lel­ki zavaroknak. A szerzőpár megfigyelései alapján a szakemberek meggyő­ződhettek arról, hogy a rossz körülmények között felnövekvő fiatalok is képesek voltak igen rugalmasan alkalmazkodni, és eközben gyakorlatilag sohasem került sor arra, hogy maradan­dó lelki károsodásra tegyenek szert. Emiatt megkérdőjelezik azt az eléggé általánosan elter­jedt nézetet, amely szerint az emberi személyiséget felnőtt korban kizárólag csak a gyer­mekévek lelki fejlődése szabná meg. Sokkal derűlátóbbak, mert vizsgálataik alapján úgy vélik, hogy az ember érzelmi, emocio­nális folyamatai nem válnak megmásíthatatlanná esetleges gyermekkori lelki sérülések mi­att, miként azt a freudi pszicho­analízis feltételezi. Ez az észle­lés egyben azt is jelenti, hogy a gyermekkorban lelkileg sérült gyermek későbbi életében nem menthetetlenül neurózisra kár­hoztatott, továbbá azt is, hogy a szülők nevelési hibái nem hagy­nak mindig és szükségszerűen megmásíthatatlan jegyeket a gyermek magatartásában, szemé­lyiségében. Természetesen azt a. következ­tetést is levonják, hogy a neu­rotikus betegek, vagy a szervi elváltozás nélküli szervi pana­szokkal küszködő pszichoszoma­tikus betegek gyógyításának egyáltalán nem elengedhetetlen és nélkülözhetetlen módszere a hosszan tartó, idő- és költség- igényes pszichoanalízis, amely­nek az a célja, hogy a lelki és testi panaszokért felelős trau­mát felkutassa. Dr. Szendéi Ádám Szépítő, gyógyító fürdő A víz gyógyító, szépítő ha­tását évezredekkel ezelőtt fe­dezte fel az emberiség. Az ókori Egyiptomban és Görög­országban azt vallották, hogy a ! testi-lelki béke záloga a tisz­taság. Rómában pedig, ahol már ekkor ismerték a vízveze- jj téket, egy-egy polgár évente 3 igen nagy mennyiségű fürdővi- J zet használt el. I Azt ma már tudjuk, hogy I nemcsak a fürdővíz hőfoka, hanem a benne feloldott ás­ványi sók és növényi kivona­tok is rendkívül nagy hatást gyakorolnak az ember közérze­tére. A szakboltokban a leg­különbözőbb fürdősók, tablet­ták, habok, gyógynövénykivo­natok kaphatók, ezek között mindenki megtalálhatja az al­kati adottságainak legmegfele­lőbbet. A modern bőrgyógyá­szok szerint a fürdés helyes me­nete a következő: először zuhany alatt, erős szappanos kefével vagy mosdókesztyűvel jól dör­zsöljük le testünket, s csak az­után feküdjünk bele a frissen engedett, maximum 37 fokos, kellően dúsított vízbe, amiben 20—-25 percnél tovább (bármi­lyen kellemes is) ne marad­junk, dúsított fürdővíz lehet nyugtató vagy éppen frissítő hatású, netán bőrápolást elő­segítő. Ezekből néhány: NYUGTATÓ FÜRDŐK: 1. 50 dkg konyhasó, vagy az illat­szerboltban vásárolt illatosított 5 kanál tengeri fürdősó a für­dővízben megnyugtat és jó ha­tással van az idegrendszerre. 2. Három marék hársfatea leszűrt főzetét öntsük a fürdővíz­be, kellemes és megnyugtató hatása van. 3. A szénsavas fürdőt 4—5 kanál szódabikarbóna és ecet hozzáöntésével készítjük, igen jó hatású kimerültség, ideg­gyengeség esetén. FRISSÍTŐ-ÜDÍTŐ FÜRDŐK: 1. 4—5 citromot felszeletelünk, leforrázzuk és 10—15 percig áll­ni hagyjuk. Utána a szeleteket jól kinyomkodva, a levét le­szűrjük a fürdővízbe. 2. 4—5 marék fenyőtűlevelet forrázunk le, 20—25 perc után leszűrve keverjük a fürdővíz­hez. 3. Ugyanilyen frissítő, élén­kítő hatású a borsmenta-, a rozmaring-, az üröm- és a szé- navirágfélékböl készült főzettel dúsított fürdő. BŐRÁPOLÓ, SZÉPÍTŐ FÜR­DŐK: 1. öt liter vízben meg­főzünk 1 kg búzakorpát, leszűr­jük és a fürdővízhez kever­jük. 2. 4—5 marék kamillavirágból erős főzetet készítünk, ezt tesszük a fürdővízbe. 3. A tejfürdőhöz az üzletek­ben kapható tejport kell ele­gendő mennyiségben (míg habfehérré nem válik) a vízbe keverni. Száraz bőrűeknek ki­váló hatású. (B. K.) A házaspár kétségbeeset­ten keresett meg. El­mondták. mind a ; ket- ‘ -_ tép. munkáserpherék.. Az asszony égy üzemi konyhán főz, immár tizenöt éve ugyan­ott, és a férje, akivel a gyár­ban ismerkedett meg, ugyan­csak több, mint fásfél évtizede, dolgozója, megbecsült szak­munkása az üzemnek. Három fiúk van. Nem köny- nyen, de tisztességben nevelik őket. A két kicsivel nincs Is különösebb gond, és nem volt a nagyobbal sem, a most nyol­cadik osztályt kezdő Ferikével sem. Csak ez a nyár. Ezen a nyá­ron valami mintha megválto­zott volna. Igaz, csak a két ki­csit adták napközis táborba, Ferike már nagyfiú, ő kulcsot kapott, és délben a mama es­ti f őztjét melegítette magá­nak. Eleinte csak azt vették ész­re, hogy Ferike nem maga járt otthon, hanem többedma- gával. S azután tünedezni kez­dett a lakásból egy és más. Először csak a soha addig nem zárt fiókos szekrényből tűnt el 1—1 huszas, ötvenes, százas. Az asszony eleinte bizonytalan is volt a dologban, de később, amikor gyanússá vált, pontosan megjegyezte, mennyi maradt reggel. Aztán eltűnt egy kisrádió. Igaz, régen nem használták, a fiók mélyén hevert, de bizony eltűnt . . . Most azt mondja nekem az asszony: — Sokáig titkoltam, de nem mertem szólni a férjemnek, féltem, bogy agyonveri a gye­reket. Ferikével négyszemközt beszéltem. Először tagadott, és tagadott másodszor, har­madszor is. Azután különböző meséket talált ki barátokról. akiknek ő fizetett mozit: ké­sőbb, afrikot már követelték tőle és fenyegették is, akkor bőrt is vett. .. l \ '"Pül asszony Éoffytatta r'^ — Mos* megkezdődött az is­kolaév, gondoltam, a gyerek elszakad nem tudom honnan szerzett barátaitól és minden rendbe jön. És tegnap itt járt nálunk az osztályfőnöke, ér­deklődni, mi van Ferikével, mert a tanévnyitó óta nem lát­ta. Akkor sem volt otthon, ami­kor a tanárnő nálunk járt. Es­te jött meg, furcsán csillogott a szeme és mintha furcsán ben- zinszagú lett volna a lehellete. Az egész gyerek benzinszagéi volt. Arra gondoltunk, talán motorozott számunkra isme­retlen barátjával, és a férjem már fel is készült az alapos leckéztetésre, amikor a gyerek egészen rosszul lett, majdhogy­nem az eszméletét is elvesz­tette. Kihívtuk a körzeti -or­vost, aki a szemünkbe mond­ta: „A gyerek ragasztót szí-’ vott. attól benzinszagú a le­hellete A szülők kétségbeestek, ezért jöttek tanácsért. A mit mondani tudtam, csak annyi: talán még nem késő. Kár, hogy a nyáron, amikor az első jelek mutatkoztak, az asszony titkolta a férje előtt, de ha most együtt, emberségesen be­szélnek a gyerekkel, ha job­ban odafigyelnek rá, ha el­mondják, hogy mi lehet egy ilyen útnak a következménye, ha őszintén ráijesztenek (mert a gyerek most maga is meg­ijedt a rosszullététől), akkor még nem késő. S a tanulság talán csak egy: az első jelekre fel kell figyel­ni. NYÜLPÁSTÉTOM. Hozzávalók: l 2 kg nyúlaprólék, 10 dkg füstölt szalonna, 2 cikk fokhagyma, 1 2 fej vöröshagyma, mustár, egy evőkanálnyi olaj, 15 dkg vaj, kakukkfű, pástétomfűszer, só. A nyúlhúst apró kockára vág­juk a szalonnával együtt. A fi­nomra vágott hagymát kevés olajon átfuttatjuk, hozzáadjuk a szalonnát, majd a húst, s kis­sé megpirítjuk. Kevés vizet ön­tünk alá, majd sóval, kakukk­fűvel, pástétomfűszerrel fűsze­rezzük. Beletesszük a szétzúzott fokhagymát, majd lefedve addig pároljuk, míg a hús teljesen meg nem puliul. A vajat habosra ke­verjük, hozzáadjuk a mustárt. Az elkészült pástétomhúst átdarál­juk (ha van lehetőségünk, gép­pé1 pépesítjük), és hülni hagy­juk. Mikor teljesen kihűlt, egyenletes keverés közben a mustáros vajhoz adjuk. Egy da­rab alumíniumfóliát vékonyan megkenünk olajjal, rátesszük a pástétomot, rúdalakúra formáz­zuk, belecsomagoljuk a fóliába, hűtőszekrényben kifagyasztjuk. Szeletelve tálaljuk. VADAS NYÜLGERINC. Hozzá­valók: 1 kg nyúlgerinc, 10 dkg füstölt szalonna, 30 dkg vegyes zöldség, 1 pohár tejföl, cukor, só, mustár, citrom, bors. Az előző nap bepácolt nyúlge- rincet hártyáitól megtisztítjuk. A füstölt szalonnát vékony csí­kokra vágjuk. Megtűzdeljük ve­le a húst, majd tepsibe rakjuk. A zöldséget karikára vágjuk, a hús mellé tesszük. Meghintjük . reszelt citromhéjjal, sózzuk, bor? sózzuk. Sütőbe tesszük, kevés hiLslevet vagy vizet öntünk alá. Addig öntünk alá egy-egy pohar­ka folyadékot, míg a hús meg nem puhul. Azután a húst ki­vesszük a tepsiből. melegen tartjuk. Párolólevét a zöldség­gel együtt átpaszírozzuk. Bele­keverjük a tejfölt, cukorral, mustárral, citromlével ízesítjük. Kiforraljuk a mártást, majd a felszeletelt hús mellé öntve tá­laljuk. Köretként zsemlegombócot vagy makarónit adunk. M. M. Az embernek egyik legrégebbi tápláléka a tojás. Eleinte min­denféle madár tojását megette, ; ha hozzájutott, később kiválogat- : ta azokat, melyeket ízesebbnek, kedvére valóbbnak találta. Mai a nyűktojás az, amit tojás néven emlegetünk. Egyesek fogyaszta­nak másféle tojást is, mint a napjainkban újra népszerűvé vált fürj tojást is, melynek fel- használására külön recepteket adtak ki. A tojás élettani jelentősége közismert. Magas a vitamintar­talma (A-, B.,.- B>- és D-), továb­bá fehérjét, sok zsiradékot is tartalmaz. A tej mellett a tojás egyik legfontosabb és legna­gyobb értékű táplálékunk. A rómaiaknál minden étkezés­nél ott volt az asztalon valami­lyen formában a tojás. Ezzel kezdődött, és ezzel végződött az ebéd. Innen származik az az is­mert római közmondás, hogy ,,ab ovo ad maiam” — azaz: a tojástól az almáig, vagyis elei­től végig .. . A tojás a különböző népek ba- bonáioan is jelentős szerepet ka­pott: ezerféle módon hasznosí­tották. Nérónak, a hírhedt ró­mai császárnak a felesége pél­dául elment egy jósnőhöz, és megkérdezte, hogy fia vagy lá­nya születik-e majd. Plinius ír­ta meg ezt a kis történetet, és a választ is, melyet a jósnő mon­dott: ,,Tégy kebledre egy friss tojást, és addig tartsd ott, amíg csak ki nem kel. Ha kakas bú­jik ki belőle, akkor fiad fog születni, és adj hálát az iste­Á tojásról neknek miatta ...” A császárnő megfogadta a tanácsot, és tény­leg fia született. Ennek híre ment, és ezután divattá vált az ókori Rómában, hogy a nők így akar­ták megtudni, milyen nemű lesz a gyermekük. Nemcsak étkezésre használták, hanem különböző babonás hie­delmek miatt a középkorban a bá j italnak is kelléke volt, de sokféle varázslathoz is igénybe vették. Mint szerelmet fokozó szert ősidők óta használják. Ró­mában például a tavasz ünnepén a család férfitagjai meglátogat­ták a család nőtagjait, és ilyen­kor tojással kedveskedtek nekik a hölgyek, cserébe a szerelmi játékokért. Feljegyezték, hogy 1322. szep­tember 26-án Seyfried Schwep- permann nürnbergi patrícius a frank csapatok segítségével megverte Mühldorf mellett az osztrákokat és Bajor Lajos csá­szár a harc előtti napon a fran­kokat és az említett Seyfried Schweppermannt tojással vendé­gelte meg, hogy legyen elég ere­jük a harc megvívására és meg­nyerésére. A tojással kapcsolatban sokfé­le mondás terjedt el. Az egyik például a hinduktól származik. Arra a kérdésre, hogyan fejlő­dött a világ és benne az emberi­ség, az egyik bölcs megkérdez­te: ...........mondd, uram, mi volt előbb: a tojás vagy a tyúk?. . Erre a választ mai napig sem tudták a bölcsek megadni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents