Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
1984. szeptember 29. mber? lődést, amely szerint a ze- határai egyre tágulnának, hogy ez végtelen folyamat me. Ügy gondolom, hogy az kifejezési skála, amelyen be- a barokk kor szerzői altiak, ugyanolyan széles volt, nt amelyen a mai szerzők ezik ki magukat. Viszont / látszik, a tonális kultúra, ii 1300 körül kialakult, véglezárulóban van. Az újabb le, amelyet már nem hang- nileg hallunk, hanem hantként, tulajdoniképpen már tönberggel elkezdődött, live kicsit már korábban is. legkorábbi korszak pedig a rokk, amellyel karmesterit még foglalkozhatok. In- i Mahlerig néhány szerző, :ént Mozart — és többek 't éppen Mahler — nagyon 'Ml áll hozzám. Pontosab- i: elsősorban a német— itrák kultúrkörhöz tartozó izsikához kötődöm, kevésbé dóul a franciához. De per- mindkét megközelítésben i számomra kivétel, mert dául Brucknerral, akit túl yosnak, komolynak érzek, cs olyan jó, bensőséges kap- ■latom, mint Mahlerral... — Mi a fontosabb önnek, ogy hol, melyik zenekart, agy milyen zeneművet ve- ényel?- Egy koncert sikere több zetevőtől függ. Ideális eset- í színvonalas zenekarral, ss, érdeklődő közönség előtt, darabot dirigálhatok. A leg- itosabb, hogy ennek meg- ósítása, tehát a koncert gy az operaelőadás egésze gyan sikerül. Az elmúlt sze- íban élményt adó vezényié- n volt például néhány Ti- -előadás a Covent Garden- í vagy a Bohémélet dirigá- a Firenzében, s az a léét ;, amit Detroitban töltöttem ráti zenekarával. Tavasszal r angol operatársulattal :dtem dolgozni, a Kenti érával, amellyel hároméves •rződést kötöttem. Persze 33 korában az ember még n siet mindent vezényelni, avinsky Le sacre du prein- nps című művéhez még nem úlok hozzá, csak két-három múlva. És nem volt még ;almam egyebek közt A va- izfuvolát vagy Mahler III. mfóniiáját sem dirigálni, vesen csinálnék egyszer egy >nteverdi-sorozatot, valami- később pedig Wagnert is fényeinek... Sz. Gy. íetetlen volt. Aztán már m is kapálózott, hagyta, gy a hullámok partra ves- í. Felhorzsolta a derekát a tat védő köveken. \ part mentén sokan sétál- t, de nem vettek tudomást a. Ez ingerelte: kirohant az íberek közé. — Én meg artam halni! — kiáltotta. — levetettem magam a folyó- , csakhogy hiába! — Miket beszél ez a félnó- i? — hallatszott innen-on- n. — Méghogy a folyóba! írcius elején ... Kicsit hideg víz, nem gondolja? Kovács István kétségbeeset- r állt a csöpögő konfekció- önyében. Egyre inkább dühjött: — Követelem, azonnal érte- sék a tűzoltókat és a mentő- t! — ordította. — Legalább hoz jogom van, hogy tisz- ;ségesen kimentsenek! — Bolond horgász — legyin- tt valaki. — Melyik szökőkútban für- tt a bácsi? — érdeklődött y kisfiú. — Lehet, hogy csak összevi- Ite magát — vélekedett a ityáját sétáltató éltesebb ihölgy. Kovács István megfordult, szehúzta testén a vizes za- it, lassan elindult. — Nem sikerül semmi... — innyögte hazáig. Borsos-tabernákulum Nyírderzsre A magyar építőművészet számos alkotója jelentkezett az utóbbi esztendőkben meghökkentő hatású, szokatlan formájú, a mai szemnek kissé furcsa épületekkel. Jól emlékszünk. milyen kíváncsian szemléltük pár évvel ezelőtt, hogyan bontakozik ki az új megyei művelődési ház körvonala, néhány hónapja pedig Nyíregvházán a színészház építését követhettük nyomon. Megyeszerte is több olyan épülettel találkozhatunk, melyet a tervező — legalábbis jelenlegi képzeletünk szerint — a jövendő századok, vagy évtizedek embereinek is szánt. Mai környezetükben meglepően hatnak, de ki tudja; emberöltő múltján vajon nem ezek lesznek-e az elavult, régimódi stílus képviselői. Mindenesetre most ezeknek járunk a csodájára. templomát hét évvel ezelőtt Hodászon adták át (A napokban a tévében is szó esett művészetéről.) A belső berendezés nagy része is az ő tervei alapján készült: például az oltár és a korszerű padsorok. Tiszta, áttekinthető’, egységes hatású a belső tér, a legnagyobb belmagasság tizennégy méter. Jobbról-balról színes üvegfal zárja a teret, a festményeket Kákonyi Asztrik festőművész készítette, akárcsak a hodászit, a színes üvegfal kivitelezője Mohay Attila iparművész. A stáció Prokop Péter, Rómában élő festőművész alkotása. Nagy nevű szobrászunk, Borsos Miklós is részt vesz a templom berendezésében. Annak idején Hodászra ő készítette el a tabemákulum, a szentségtartó ház rézdomborítását, amely Szent Pál megtérését ábrázolja. A nyírderzsi Meghökkentően modern külső ... ■* Ilyen a csöpp kis szabolcsi falu, az alig hétszáz lelkes Nyírderzs új katolikus temploma, amelyet néhány hónappal ezelőtt szenteltek föl. A község főutcáján álló szupermodem vonalvezetésű épület a skandináv típusú templomokra emlékezteit. Tervezője Csaba László Ybl-díjas főépítész, akinek hasonló stílusú templom tabernákulumának vörösréz-domborítását is ő vállalta el. A terveket a közeli napokban egyeztették, s ennek alapján a művész elkezdi a munkát, amelynek témája az utolsó vacsora. Nyírderzs modem templomát átadása óta az érdeklődők százai keresték föl. (be—jl.) Képzőművészeti világhét Szabó Iván: Színek és évek Soltész Albert: Parkban Tóth Sándor: Fráter György Horváthné Németh Katalin: Derékba tört fa Sebestyén Sándor: Edit tánca az öregeknek ... egyszerű, de művészi belső Weöres Sándor Bodnár István Hadi emlékek Van aki ottmarad, van aki visszatér, s otthon hőstetteket, borzalmakat mesél. Van aki mellre szívja, van aki ásít, unja már és nézi, lába bütykén hogy mászkál a bogár. A lakás szögletében türelmes lámpa ég, körében kelnek-múlnak a háborús mesék. IDE A PARTRA Ködöt lehelnek Ködöt lehelnek estefelé az erdők és a paplanod kék madarai a szürkeségbe vesznek kiábrándítóan szomorú az idő hetek óta hogy esik és esik végtelenségbe nyúlnak a felhők kifosztott virágok dőlnek a sárba mint elvetélt madonnák eszelős huzat fúj ablak zokog fel sirály hangon a hideg eltemette a napot oda a nyár szikrázó színeiddel Ide a partra csak Felfelé üledékét mutat itt hordta a nád buzogánya. a történelem. . ... .... TT . A part mögött, Hetven eve a domboldal felől huzza a kompot már elszökött az öreg a régí visszhang, a vízszintes harangkötelen. de kóprázva A ladikon, . ., mint a révész arcán vissza-visszater ezer rovatka, a szallon*0 P^XPang. sok-sok régi jel. Elidőz Verte, itt szívesen verte őket a vihar a vándor, mégsem kutatva gyűjt mosta el. hitet Hiába és erőt zúdított fagyot, ügy indul porfelhőt neki a hegynek, a szel a katlanba, legyűrni az emelkedőt, a tájra.
