Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
1984. szeptember 29. Kelet-Magyarország 3 ✓--------JEGYZETEK Közéleti törzsvendégek P olitikánk nyíltsága egyre kevésbé viseli el a zárt köröket. A közéleti demokrácia megannyi fóruma a legteljesebb nyíltságra épít, vagyis arra, hogy ott, ahol tájékoztatnak, véleményt várnak, tehát a meghívókon, plakátokon hirdetett találkozókon, ankétokon azok lesznek jelen, akiknek mondanivalójuk van. Várostervező nyíregyházi mérnök mondja: „Oj építészeti, rendezési terveinkhez rendkívül hasznos, ha előre ismerjük a lakosság véleményét, igényeit.” De vajon elmennek-e mindazok az emberek a Hazafias Nép- front-teremtette találkozókra, akik később (utólag) kifogásolnak köztereinken... Ez csak egyetlen példa, de tucatnyit említhetnek azok a szakemberek és közéleti személyiségek, akik vállalják a találkozók konfrontációját, akik „nehéz kérdéseket” vállalva is kiülnek az ankét emelvényére. Ilyen események gyakori . főszereplői mondják ugyanakkor, hogy a találkozók, ankétok amolyan önkéntesen zárt körcikké alakulnak. Sokszor ugyan- . azok az emberek — munkáséletükből megmaradt társadalmi fűtöttségű nyűg- díjasok és néhány, a közért tenni és véleményt mondani is hajlandó fiatal — már-már hivatásos hallgatóként, törzsvendég véleménynyilvánítóként ül ott ezeken a fórumokon. Ismert arcok és mindig ugyanazok. Nem őket, az állandóan lelkesedő öregeket és a tennivágyó fiatalokat sokallom. Sőt, bár még sakkal többen lennének. Azokat hiányolom és hiányolják e közéleti fórumok előadói, akik csak bíbicként, oldalról vagy utólag képesek beleszólni a város vagy akár a kisebb közösség, a kerület, a lakótömb, a munkahely ügyeibe. Persze tapasztalatot, néha megfontolható véleményt kínálnak fel a „lelátóról bekiabálok” is: van, aki közülük azt mondja, nem elég vonzók, nem eléggé konkrétak a közéleti fórumokra invitáló felhívások, meghívók. Mert még az sem konkrét, ha úgy általában „a mi utcánk" problémáját boncolgatja majd az ankét. Akkor persze ott lesz az utca apraja- nagyja, ha már a plakát felteszi a kérdést: „az új járdát a jobb — vagy bal oldalon építsék-e?” Ki vitatná, hogy a közéleti véleménynyilvánítás fórumai elegendő mennyiségben adottak. Csakhogy a zárt körök nyitásához, szélesítéséhez minőségi előrelépés is kellene, mégpedig a fórumokon, találkozókon meg kellene teremteni azt a légkört, amivel új „beleszólókat” lehet megnyerni a köz ügyének. De nem kellene röstellni az ilyen események beharangozásánál igénybevenni a figyelem, az érdeklődés felkeltésének jól bevált reklámlélektani fogásait is. Szilágyi Szabolcs Kockázat ? A lighogy indult az almaexport, napvilágot látott egy tudósítás, amelyben szerepelt; az elmúlt évibez képest minőségben most jól állunk. Kifogás néhány törött, megfeketedett láda és a címke. Ezek miatt, ha nem is sok, de volt néhány visszfuvar Tuzsérról. Fekete láda és címke. Nézem az egyik termelőszövetkezet telephelyén az exportra előkészített almásládákat tele gyümölccsel. Dátom és mondom: a rakományban van néhány olyan Szatmár láda, amely feketeségével szinte virít a sok új sárga színű csomagolóanyag között. És van — egyetlenegy — olyan láda is, amelyre fejjel lefelé ragasztották a címkét. Mit mond erre a termelőszövetkezet elnöke. „Ez még elmegy. Nem az a baj, ha itt-ott van a rakományban egy-egy esőtől, hólétől, napsütéstől megfeketedett láda. Az a baj, ha mind olyan. Ezt a kis kockázatot még megengedhetjük.” Kockázat? Jelen esetben nagyot tévedett a beszélgető partner. A néhány exportban nem kívánatos láda nem kockázat, hanem spekuláció. Annál is inkább, mert amíg a kockázat vállalása a gazdasági fejlődés érdekében szükséges és elengedhetetlen, addig a spekuláció káros és romboló hatású, a minőségi követelmények semmibe vétele, lebecsülése. Arra spekulálni, hogy két rossz láda miatt nem küldenek vissza 100 láda almát, több mint köny- nyelműség. Ez számokkal is bizonyítható. Egy láda értéke 36 forint, plusz a ládatető hét forint. Száz láda almában viszont 1800 kilogramm alma van, szerényen számolva is 12 ezer forint érték, ehhez jön a feleslegesen végzett munka, a szállítási költség. így kockáztatunk mi, illetve spekulálunk 45 forintért... (s. e.) __________________________/ A BIOGAL Gyógyszergyár nyírteleki telepén Lengyel János egy műszak alatt 800 darab zsákot tölt meg szarvas- marhatakarmány-kiegészítő anyaggal. (Gaál Béla felvétele) Xiszavasvári azon nagyközségek közé tartozik, melyek bár benyújtották pályázatukat, nem kapták meg a városi rangot. A döntés érthetően elkeserített néhány vasvári patriótát, de ez nem tartott sokáig. Üj energiát gyűjtve, az előző időszaknál még nagyobb akarással készülnek az eseményre, mely sokuk szerint előbb-utóbb bekövetkezik: város lesz Tisza- vasvári. Megmozgatott energiák Kerekasztal-beszélgetOs a várossá válás szellemi feltételeiről Erről a témáról beszélgettünk a helyi tanácson azokkal az emberekkel, akik beosztásukban, s azon túl is sokat tehetnek a cél érdekében. Beszélgető partnereink Porkoláb Árpád, a helyi áfész osztályvezetője, Laskai Károly, a pártbizottság első titkára, Morauszki György, a Munka Termelőszövetkezet elnöke, Pataki Tibor iskola- igazgató, Sulyok József tanácselnök, dr. Malinák Gyula körzeti főorvos és Girus András, az építő és szolgáltató szövetkezet elnöke. Szerkesztőségünket Mester Attila újságíró képviselte. SULYOK JÓZSEF: — Tanácsunk megismételte, a megyei vezetés pedig újból megerősítette a pályázati előterjesztést. A városi rang elérése olyan cél most a község lakossága és az itt működő gazdasági egységek vezetői előtt, mely már eddig is látványos eredményeket produkált. És nem elsősorban épületekben. Itt közel ezer értelmiségi él. Sok a helybeli és sok az ide települt is. Jelentős az intézményi háttér: van művelődési ház, könyvtár, ifjúsági ház, szabadtéri mozi, múzeum. Kellenek, mert az Alkaloidánál, vagy a három termelőszövetkezetben dolgozó magas képzettségű szakemberek igényeket támasztanak, melyeket nekünk ki kell elégíteni. LASKAI KÁROLY: — Négy-öt. evvel ezelőtt jelentős változások mentek végbe a településen Sikerült kialakítanunk egy fiatal, minden újért lelkesedő vezetői garnitúrát. A termelő egységek és a tanács közötti munkakapcsolat is alapvetően megjavult. Sikerült bevonnunk az értelmiség nagy részét, de a lakosságot is a közös célért való együttgondolkodásban. Ugrásszerűen megnőtt a társadalmi munka aránya. PATAKI TIBOR: — A cél, hogy Vasvári város legyen, most olyan energiákat mozgat, hogy ha semmi se lenne belőle, akkor is megérte. Az emberek megmozdultak. Az új iskolában 21 millió forint a társadalmi munka. A gyerekek most olyan környezetben nőnek, ahol a szülő munka után is dolgozik, községét szépíti, csinosítja. Ennek pedagógiai haszna felmérhetetlen. EKE FERENC (az Alkaloida építész tervezője, aki később csatlakozott a beszélgetéshez) : — Az Alkaloida-lakótelep lassan összeépül a községgel. Ez a közeledés jelképesen is felfogható. Az új községi vezetés tudott úgy nyitni, hogy ez a megyei szempontból is jelentős nagyüzem egyre nagyobb szerepet játsszon a község életében. A gyá'rhoz korábban jött fiatal értelmiségiek rendszerint öt éven belül elmentek. Most letelepednek, OTP-lakásra fizetnek be. Ez annak is köszönhető, hogy a község vezetői igénylik részvételüket a közéletben. Fontosnak érezhetik magukat, mert szavuk van, véleményükre adnak, terveik megvalósulnak. Rendkívüli módon emeli ez az értelmiségi lét minőségét, s összefügg a várossá válás igyekezetében érzett felelősséggel is. DR. MALINÁK GYULA: — Az értelmiség ittmaradásá- ban, közéleti szerepvállalásában nagy szerepe van a komfortérzésnek is. Hogy lakást kap, bölcsődébe, óvodába adhatja a gyerekét, egyre bővül az orvosi hálózat, öt körzeti orvos, 3 fogorvos, az Alkaloidában üzemorvos működik. Az ellátás, a bolthálózat, mind-mind fontos, de legfontosabb valóban a cél, amiért most mindenki úgy érzi: össze kell fogni. GIRUS ANDRÁS: — Korábban nem volt itt ilyen egyetértés. Tanács, szövetkezetek, téeszek, Alkaloida, mindenki élte a maga életét. Most barátok ülnek egy asztalnál, s barátságunk alapja a városi jogú nagyközség érdeke. Szövetkezetünk kapacitásának 90 százalékát ezen a településen köti le. Lehet, hogy máshol többet kereshetnénk, de a cél hosszabb távon ide köt. MORAUSZKI GYÖRGY: — Gond is van természetesen A gazdasági egységek együttműködése, anyagi áldozatai és a nagyarányú társadalmi összefogás ellenére sem tudjuk nélkülözni a központi támogatást. Az, hogy „jó a csapat”, hogy a vezetői garnitúrában nagy az együttműködési hajlam, hogy Eke Feri tervezőgárdájának elképzelései ma már rendre megvalósulhatnak, rendkívül sokat jelent az értelmiség közérzete szempontjából is. Ám a külső segítség nélkülözhetetlen. PORKOLÁB ÁRPÁD: — Ami ma elég volt, holnap már kevés. Egyik feladat adja a másikat. A városi jogú nagyközségi státus területi szemléletet adott nekünk. Ez kellett, mert a környező községek most már ránk számítanak. Kialakul bennük az idetartozás érzése. Ez is kötelez. LISKAI KÁROLY: — Bízunk az elkövetkező években. A kötelező mutatószámok már az idén is lehetővé tették volna a várossá válást, az egy célt akaró, megpezsdült szellemi életünk pedig még óriási tartalékokkal rendelkezik. Lepergett előtte minden... Életért vállaltak veszélyt Hűtéssel, segédeszközzel, egyelőre... „Pepsi-érzés?” címmel a Kelet-Magyarország augusztus 5-i számában a literes Pepsi Cola kinyitásával kapcsolatos elmarasztaló észrevétel jelent meg. E probléma sajnálatos módon nem mai keletű. Magyarországon csak a Mátra vidéki Fémművek gyárt záróelemeket, melyeket ezért más csatornán keresztül beszerezni nem tudunk. A fogyasztói panaszok és a válHír: Életmentőket tüntettek ki. Varga Gyulának és Micskei Mihálynak, az Életmentő emlékérmet dr. Csatáry Ernő, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára adta át szeptember 28-án a megyei tanácson. A vb-titkár irodájának pamlagán két fiatalember ül. A vb-titkár viszont áll, így mondja az üdvözlő szavakat. Meglehetősen ritka pillanat. Az életmentőknek a tisztelet ilyen formája is kijár. A kitüntetettek: Varga Gyula, született Csengerben 1960-ban, jánkmajtisi lakos, teherfuvarozó kisiparos, valamint Micskei Mihály, született Szamossályiban 1951 - ben, mátészalkai lakos, a MOM mátészalkai gyárának művezetője. Munkásőr. Mindketten nősek, Micskei Mihály egy gyermek édesapja. Az ünnepi percek után, mikor már megnéztük a szép kitüntetéseket is, arról beszélgetünk, mi is történt augusztus 5-én, vasárnap, Szamossályiban, a Szamos holtágánál. A történet — sajnos —, mondhatni szokványos. Azon a napon A. József csónakkal ment a holtágba, egy deszkadarabbal evezett, a csónak megbillent, ő pedig a vízbe esett. Megijedt, elmerült, sok vizet nyelt, annyit, hogy kiúszni már nem tudott. Közben a csónak is eltávolodott tőle. A félelem, az életért való küzdelem torkára forrasztotta a szót: még segítségért sem tudott kiáltani, majd eszméletét vesztette. Varga Gyula a partról észrevette, hogy valami nincs rendben, s amikor biztossá vált, hogy a csónakos férfi nemcsak tréfából merül alá, a vízbe vetette magát, s odaúszott, ahol a fuldokló elmerült. Hajánál fogva próbálta a partra húzni, de az ő ereje is fogyatkozott. Ekkor, szinte az utolsó pillanatban érkezett oda a színhelytől vagy kétszáz méterre családostól fürdőző Micskei Mihály, aki a fuldoklót partra húzta. A- parton, Varga Gyula feleségének segítségével, aki hatodéves orvostanhallgató, elsősegélyt nyújtottak. Eddig a történet. Varga Gyula így emlékezik: — Egyszerűen nem éreztem a karom ... Az eset után azt mondta A. József, hogy már a halálra készült, lepergett előtte minden, ami életében addig volt... Egyébként gyermekkori barátomról van szó. Micskei Mihály: — Amikor hallottam, hogy kiabálnak, elindultam. Ikerbátyámmal épp akkor érkeztünk vissza a túlsó partról, ahová átúsztunk, szerencse, hogy nem odaát voltunk, amikor a partról jöttek a segélykiáltások ... Az embernek eszébe sem jutott, hogy a saját életével is játszik ... Varga Gyula: — Ilyenkor, ilyesmin gondolkozni nem lehet. Nem sokat teketóriáztak, cselekedtek. Életet mentettek, egy apát adtak vissza a családjának. Varga Gyula és Micskei Mihály korábban egyáltalán nem ismerték egymást. Most úgy ültek a pamlagon, úgy beszéltek, mintha ki tudja, mióta ismernék egymást. Pedig, azóta sem találkoztak. De, ha tíz évig sem látják egymást, erős kötelék fűzi őket össze. A veszély közös vállalása, egy ember megmentése, egymás és a fuldokló harmadik segítése. SpeidI Zoltán lalatunknál végzett vizsgálatok alapján a gyártóműhöz sorozatosan nyújtottunk be minőségi reklamációinkat. A gyártó az alapanyag minőségére hivatkozva ezeket elhárította, de folyamatosan keresik a hiba megszüntetésének és új alapanyag beszerzésének a lehetőségét. Eddig sajnos sikertelen volt próbálkozásuk. így vállalatunk is a kiskereskedelemben ma már kapható segédeszközöket ajánlhatja a nyitás megkönnyítésére. A magas szénsavtartalmú italok jellemzője, hogy a záróelemek a felnyitáskor nagy sebességgel vágódnak ki, illetve le a palackról. Ez a hatás hűtéssel és kis figyelemmel elkerülhető. A cikkben közölt eset csak meleg, élvezhetetlen Pepsi Colával fordulhatott eiő. Reméljük, hogy rövidesen megfelelő minőségű csavarzárakkal ezeket a mellékhatásokat meg tudjuk szüntetni. Borsodi Sörgyár
