Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-27 / 227. szám

1984. szeptember 27 Kelet-Magyarország 7 Folytatják... A tunyogmatolcsi fazekas dinasztiánál természetes volt mindig az agyag szeretete. Dávidék nem rejtik véka alá tu­dományukat. Az Országos Hagyományőrző Űttörőtalálkozó kis vendégei csak ittlétük egy-egy napján, de a helyi úttö­rők rendszeresen felkeresik a műhelyt. Idős Dávid Meny­hért, de fia s menye is rendszeresen foglalkoznak a szak­kőrösökkel, gondolva a népi hagyományok megőrzésére. (M. K. felvétele) Most láthatod a természetben! Á boglárkalepke A falu szélén található tehén- legelő szinte új életre kelt a né­hány nappal ottjártunk előtt ér­kezett, régvárt esőtől. Friss fű­szálak bújtak elő, s haragoszöld, fodros leveleivel, mint fehér esernyők tekintgettek a napba a hosszan virágzó cickafarkfüvek. Csak úgy nyüzsögtek, csapongtak rajtuk a növény fűszeres illatá­tól csalogatva a mindössze 2—3 centiméter nagyságú kék és bar­na szárnyú pici lepkék. Ti is bizonyára megfigyeltétek már nyári, vagy nyár végi kirándu­lásaitok során ezeket a fajra jel­lemző szárnymintázatú, apró élő ékköveket, a boglárkalepkéket. Leginkább a rajzon is látható halványkék szárnyú közönséges boglárkával találkozunk, de úgy­szintén gyakori a szárnyalján ezüstfehér foltocskákat viselő, ezüstös boglárka Is. Persze, eze­ken kívül számos fajuk él még mezőinken. A kék színű hímek mellett mindig feltűnnek a bar­nás- vagy rozsdavörös szárnyú nőstények is. A déli-délutáni órák erősebb napsugarainak me­lege átjárja parányi testüket, s immár elő is bújtak a füvek, fák, rögök rejtekéből, s önfe­ledten kóstolgatják az őszi virá­gok nedveit. Kedvelt élőhelyei­ket, a réteket, legelőket, ala­csony fűvű gyomokat nem szíve­sen hagyják el. Petéiket is e te­rületeken élő növényekre rak­ják, s a kikelő apró, sárgászöld hernyók ezekkel táplálkoznak. Sajnos, még ma is akadnak, akik rovargyűjtemények szárad­va pusztuló preparátumaiként is­merik a természetet, s ezen be­lül a rovarvilágot. Holott az élő­világ megfigyelése és bizonyos szintű megértése, majd szeretete. s ezen keresztül védelme csak a szabad természetben igazán él­ményt nyújtó. Kerekedjetek fel, használjátok ki a szép őszi idő adta lehetőséget, ismerkedjetek, barátkozzatok a természettel! . Agárdy Sándor Rönkhordás ős komputer Számítógép az iskolának Kommunista műszakot szer­veztek az ÉRDÉRT Vállalat tu- zséri gyáregységében még júni­us 9-én. A dolgozók a keresetü­ket már akkor felajánlották kö­zösségi célokra. A szeptember 24-én a tmk-üzemben megtartott első munkahelyi ifjúsági parla­menten a gyáregység pártbizott­ságának titkára, Légrádi József bejelentette: községük iskolájá­nak 25 ezer forintot adnak a kommunista műszak béréből, hogy vegyenek a gyerekeknek egy számítógépet. Még marad közel 40 ezer forint, amit kul­turális célokra fordítanak. Nagy örömmel adták a dolgo­zók a gyermekeknek a pénzt a kis komputerre. Nyilván arra gondoltak a szülök, hogy köz­tük az idősebbek még a vállu­kon hordták a rönkfát. ma pe­dig modern fűrészipari beren­dezések. nalgy értékű gének vég­zik helyettük a nehéz fizikai munka jó részét. Az ő gyereke­ik pedig lehet, hogy tudomá­nyosan szervezett termelési programot irányítanak majd, igénybe veszik a modern tech­nika vívmányait is a tuzséri üzemben. Ehhez pedig nélkülöz­hetetlen, hogy a napjaink okta­tástechnikai eszközévé előlépett számítógépet megtanulják ke­zelni. És ne csak a megyeszék­hely néhány iskolájának kivált­sága legyen ez. hanem a tuzséri gyerekek is ismerkedjenek már az általános iskolában a kor­szerű számítógéppel. Éppen ezért adták jó szívvel a pénzt a dolgozók. A rönkhor­dástól a számítógépiig alig egy emberöltő vezet. T. K. Csutka baba Csutka baba, neve Kata S ibaj-csuhéj. csuhája, tengeri-szösz a haja. Furcsa baba, hosszú nyaka, ihaj-csubéj, csuhája, nincs neki semmi baja. Rajta puha csuhéj-ritha ihaj-csuhéj. csuhája mégis gyönyörű baba öibey Irén Ismerkedjünk megyénkkel Betű virág Az ábrába írt betűpárokat rakjátok egymás mellé olyan sorrendbe, hogy egy közmon­dást kapjatok eredményül. Hogy szól ez a közmondás? (A megfejtést az 5. oldalon találjátok.) — Hova mentek? — A táncsuliba. Fogtam egy jó csajt, csörgünk egyet. Ez a beszélgetéstöredék éppen harmincéves, 1954-ben rögzítette egy diákgyerek iskolai pályázat keretében, melyet a diáknyelv jellemzésére tűztek ki. Kérdésként fűzte hozzá: vajon aki „csörögni” megy a „csajok­kal”, csak szóban tesz-e más­ként, mintha táncolni indulna a lányokkal; vagy más a viselke­dése is. Akkoriban persze ritka volt még a „csőnaci” meg a „tornyos háré”; és „Szving Tóni” még negatív figura volt a magyar filmművészetben. Azóta „csaj”-ból „jó bőr” lett, ha nem éppen „jó dög”; s már nem csörögnek, nem is „csurg- liznak”, hanem „ráznak” vele és „lesmárolják” utcán, villamoson, nyilvánosan. A kiszélesített koe­dukáció első nemzedékéből szü- lőgeneráciő lett (nem tudni is mindig — főleg hátulról —, hogy a csemetét kísérő farmem adrá- gos, csapzottan lógó hajzatú fel­nőtt anyja-e a kicsinek, vagy apja). Illetőleg hát nem „szülök” let­tek — hiszen halad a világ —, hanem „ősök”; s már a „fater” meg a „műtér” is lomtárba ke­rült; kiszorította a „családdiri” meg az „öreglány”. Valóban csak a nevek változ­tak? — Aligha! Amikor a diáknyelvben „oko- sulda” lett a „suli”-ból, a ko­rábbi becézést egyfajta gúnyoló­dás váltotta, ha talán szándékta- lanul is. S mikor az iskolára (másutt kollégiumra) átkerült a „láger” vagy épp a „börtön” el­nevezés, ahol a tanár is „smasz- szer”; ez újabb szemléletváltás! tükröz és terjeszt. Siépan magyarul? Csak a szó más? Nomen est omen. A név: elő­jel; az elnevezés véleménynyil­vánítás. Nem is csak az iskola iránt. — Jössz a diszkóba? — hang­zik a kérdés. — A, dajkálom a lerohadt őse­imet! — így a válasz. Ápolni a beteg szülőket: szép dolog. De vajon a közlésnek ez a formája forma-e csupán! — És úgy gyászolja-e halálra gázolt apját, mint más, az a gyerek, aki — bármily szomorú hangon is — így mondja el barátjának: „Ki­nyiffant az öregem, szétmázolta egy piás pilóta”! — Ebben az alvilági eredetű és félvilági köz- vetítésű beszédmodorban még akkor is ott rejlik a cinizmus és a kívülmaradás, ha csak elfedi a mélyebb érzést, nem pedig he­lyettesíti. Forma és tartalom itt semmi­képp sem adekvát; s a forma visszahat a tartalomra, de leg­alábbis rejti. Tetéződik mindez aztán az idestova egész életünket elöntő trágársággal. Már akaratlanul, már öntudatlanul is; a legszebb, legbensőbb, legmagasztosabb té­mákhoz is odatolakodva. Bölcsészhallgatók beszélget­nek. Egy-két év múlva tanárok, a még fiatalabbak nevelői. — Hallgattad tegnap a Máté- passiót? — kérdi a fiú. — Oltári volt! — lelkesedik a lány. — Be kellett tőle sz . . ni. így, ahogy kipontozom. Ö nem pontozza ki. Észre sem veszi, hogy mit kent a vajas kenyeré­re. Beszéltünk, írtunk már sokat erről. Hogy a tizen- és huszon­éves fiúk és lányok úgy röppen­tik ki a szájukon mindezeket, ahogy a hólyagokat fújják és pukkantják a rágógumijukból. Nyilvánosan. reflexként, rossz szándék és jó érzés nélkül. Eszembe jut: egy diáktársam­nak ez volt hajdan a szava já­rása: „Ugye”. Vesróő, pont. ket­tőspont értékben ezt dobta min­den szakasz végére. így utá­noztuk: „Mondtam, ugye, hogy siessünk, ugye, mert elkésünk, ugye!” — Ez az „ugye” ma fel­szólító mondat; de ugyanúgy ott áll minden szakasz végén, ref- lexszerűen, öntudatlanul, — bán­tóan. Rádiósismerősöm meséli: ko­ratizenéves leányka lelkendezik a villamoson hasonló korú tár­sának egy bizonyos Petiről. Hogy azzal mindenről lehet be­szélgetni: matekről, zenéről, könyvekről. Igaz: kicsit ferde a feje, meg ripacsos is . .. — Akkor mit zabálsz rajta? — kérdi a barátnő. — Hát, hogy olyan gyönyörű lelke van, ugye! (Az „ugye” át­számítandó a szakaszzáró felszó­lító mondatra, mai árfolyamon.) Remélem: imádkozni nem szo­kott. Mert bizonyára belemonda­ná a Miatyánkba is! Deme László Kevés olyan gyönyörű tája van hazánknak, mint ahol ez a felvétel készült, messze Szat- márban. Kishódos és Sonkád között, a Túr mentén. Széles le­gelők. vadkörték, galagonyás ligetek és a régi, megmaradt tölgyerdők foltjai váltogatják egymást, szabdalják a mezőket. És itt kanyarog a Túr. hazánk legtisztább vizű folyója, a hor­gászok, halászok paradicsoma. Innen nem messze, Garbóiénál érkezik magyar területre, hogy néhány kilométerrel távolabb. Sonkádnál két ágra szakadjon: az egyik Szatmárcseke és Tisza- kóród között ömlik a Tiszába hatalmas buíkógáton át. míg a másik Kölesén és Túristvándin át Komoréig folytatja zegzugos útját, hogy itt újból kétfelé vál­jon, s innen aztán már meg sem áll Olcsvaapátiig, illetve Nagy- arig, ahol a „legmagasabb” fo­lyóval. a Tiszával ölelkezik. (E. E. felv.) HONVÉDELMI nap csapatunkban Szeptember közepén a pákozdi csata hőseire em­lékezve egésznapos programot szerveztünk. Sportvetél­kedőket, mini akadályversenyt rendeztünk, diafilmet vetítettünk és meseolvasás egészítette ki a programot. Minden raj külön tartott egy-egy foglalkozást, amelyen a titkos parancs feladatait teljesítettük. Ebéd után az egyik laktanyába látogattunk el, ahol haditechnikai be­mutató keretében ismertük meg a fegyvereket és harci járműveket. Agócs Mária, Tiszavasvári 2911-es Petőfi Sándor úttörőcsapat LENGYELORSZÁGBAN NYARALTUNK Ezen a nyáron egy lengyel faluban töltöttünk tíz felejthetetlen napot. Itt különböző nemzetiségű pajtá­sokkal találkoztunk és kötöttünk barátságot. Több ki­rándulást szerveztünk, voltunk az egykori koncentrá­ciós táborban, Auschwitzban, megkoszorúztuk a ma­gyar mártírok emlékművét. Titkos Rózsa, Petneháza RÁDIÓFELVÉTEL MISKA BÁCSINÁL Budapesti vakációzásom közben egy rádiófelvétel­re kaptam meghívást. A Miska bácsi leveles ládája cí­mű műsort rendszeresen hallgatom, éppen ezért nagy izgalommal készültem a felvételre. Miska bácsi hívásá­ra átmentünk a próbaterembe, ahol a szöveget kétszer is figyelmesen elolvastuk. Utána jött az igazi megpró­báltatás, a stúdió. Izgalmamban alig tudtam mihez kez­deni. Végül határozottan és szépen elmondtam a rám bízott sorokat. Jutalmul egy könyvet kaptam ajándék­ba, amelyet Miska bácsi személyesen dedikált. Ezután nagy izgalommal hallgattuk a rádió gyermekműsorát. Sikorszki Ildikó, ököritófülpös ÜJ JELMONDAT Csapatunk hagyományaihoz híven az úttörők dob­szó mellett kísérték be az elsőosztályosokat az iskolába. A napközisek megajándékozták a kisiskolásokat. Pá­lyázatot is hirdettek nekünk, találjunk ki új jelmonda­tot. A legötletesebb a 8. C. osztály jelmondata lett. Miterli Edit, Magy TERMÉSZETKUTATÁS, TEREPMUNKA Az elmúlt napokban tartottuk természetvédelmi szakkörünk alakuló foglalkozásait. A két csoportba jó­val több, mint száz tanuló jelentkezett, összeállítottuk munkatervünket, amelyben sok kirándulás, természet­kutató terepmunka mellett, érdekes elméleti előadások is szerepelnek majd. Szeretnénk továbbfejleszteni odú­telepünket és a Kotyoron átvezető tanösvényt. Nagy ambícióval láttunk munkánkhoz, amelyben már eddig is igen sok örömet találtunk. Kiss Mónika, Tornyospálca KERÉKPÁRTÚRA, ÉPÍTŐTÁBOR, KRESZ-VETÉLKEDŐ Iskolánk tanulói közül kétszáz pajtás jutott el vala­milyen táborba ezen a nyáron. A kisdobosok Raka- mazra mentek, az úttörők Ibrányba, Komáromba, a Balatonra, néhányan kerékpártúrán vettek részt, a 8. osztályosok építőtáboroztak. Egy őrsünk Kiváló címet kapott és Zánkára mehetett táborozni. Burik István Zánkán az elmebajnokságon földrajzból első lett. Maj- láth Attila KRESZ-vetélkedőt nyert és így jutott el egy úttörőtáborba. Kövessy Zsolt eszperantó nemzetközi táborban nyaralhatott külföldiekkel Csillebércen. A hulladékgyűjtésben élenjárók szintén ingyen vehettek részt különböző táborokban. Vitrinünket zsúfolásig megtöltik azok az emléktárgyak, amelyeket nyári tá­borozásunk során kaptunk. Zsíros Erika, Levelek Vízszintes: 1. Megfejtendő, a nyíregy­házi színház tervezője (nyolcadik négy­zetben: N). 6. Római 1050. 7. Tejipari melléktermék. 8. Tetejére. 9. Ausztráliai futómadár. 11. Római 93. 12. Gáborka. 14. Némán lenézek! 16. A tágabb családhoz tartozik. 18. Csapadék. 20. Égitest. 21. Csermély. 22. Talpon van. 24. Vissza: tü­zet szüntet 25. Zoltánika. 27. Jön, de táv­írdái helyesírással. 28. Ókori szerelemis­ten. 29. Kortyolta, Függőleges: 1. Gyümölcs. 2. A Ludolff- féle szám. 3. Kereskedelmi cikk. 4. Irdal, karcol. írásjelet vés. 5. Búzadara. 6. Meg­fejtendő: nyíregyházi középület, terve­zője a vízszintes 1. sorban (negyedik négyzetben: YE). 10. Urán, bróm vegy- jele. 11. Nyugat-ausztriai folyó. 13. Elekt­romos töltésű részecske. 14. Csen. 15. Megfejtendő, ismert nyíregyházi épület, tervezője a vízszintes 1. sorban. 17. Vég­tag. 19. Puhafém. 21. Lét. 23. Olló. mely­nek az eleje hiányzik! 24. Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsa. 26. Észak- európai nép. 27. Vissza: ősi fegyver. Megfejtendő: Vízszintes 1., függőleges 6.. 15. Múlt heti megfejtés: NYÍRBÉLTEK— ÖFEHÉRTO—CSARODA. Könyvjutalomban részesültek: Pulveri Mónika Kemecse, Milő Gyöngyi Nagy­leálló, ifj. Jármy László Nyíregyháza, Papp Erika Nyírmeggyes, Balogh Mária Szatmárcseke, Kovács Enikő Tunyogma- tolcs. Napközis csoport Besenyőd. Kállai Zsolt Nyirgyulaj, Tóth Anna Kállósem- jén, Fejes Enikő Vásárosnamény. Heren­di Krisztina Nyíregyháza, Borbás Viktó­ria Jármi, Szucsányi Jutka Tiszavasvári, Bán Ottó Nyírderzs és Varga Sándor Tu- zsér. Megfejtéseket csak levelezőlapon foga­dunk el. Miénk a szó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents