Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

1984. szeptember 1. Kelet-Magyarország 3 A második serpenyő Szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetés a Fémmunkásban A TAVALYI ASZÁLY okozta terméskiesés a meleg idő ellenére hideg zuhany volt mindenkinek, aki a tavaszi ragyogó kilátások után a ta­valyelőttit meghaladó re­kordot várt. Az elkeseredés nem tartott sokáig és nem is tarthatott, hiszen a poros ősz lehetőséget nyújtott egy vigaszt adó újabb nagy ter­més megalapozására. A re­ménykedés, és a kudarcot el­felejtő megfeszített munka nem maradt eredmény nél­kül: utána vagyunk az .idei aratásnak, és most már a ter­mésátlagok megállapítása után elmondhatjuk: nem is akármilyenek. Mielőtt az értékelésbe bocsátkoznánk, amit egyébként egy-egy szempontból már megtettünk lapunk hasábjain, okulásul a jövőre, tegyünk egy vissza­pillantást a nemrég lekaszalt gabonafélék előéletére. A magágykészítés, mint említettük, a talaj keményr ségétől eltekintve, probléma- mentes volt, és ez utóbbi „pusztán” több energia fel- használásában növelte a költségeket. Nem hagyható azonban figyelmen kívül a termést jelentősen befolyá­soló tényező, az alapműtrá­gyázás, amelyet néhány he­lyen már el sem hanyagol­nak, hanem egyszerűen el­hagynak valamiféle rosszul értelmezett takarékosság okán. Különösen élen jár eb­ben a szatmári térség, de más helyeken is gyakran spórol­nak vele. Az Agroker beszé­des számokat tudna sorolni, mennyivel csökkent ebből az áruból a forgalma, és_ pontos névsort adhat, amiről most hadd ne idézzünk neveket, megtettük már korábban, és később se fogunk megfeled­kezni róla, ha ismétlődik. A VETÉS, akárcsak a leg­utóbbi két aratás, nagyon gyorsan befejeződött, és saj­nos néhol alig talált nedves­séget a mag, enyhén szólva. tarkán kelve ment a télbe. A vetőmag, vagyis a biológi­ai alap időben a gazdaságok­ba került, és jónak mondha­tó a korábbi és későbbi éré- sűek fele-fele aránya is, mert így nem érett egymás nyakára minden fajta. Fel­gyorsult azonban a fajtavál­tás és kopogtatnak az új martonvásári, szegedi és ju­goszláv fajták, amelyekből több szaporítóanyag kerülhet­ne a megyébe, természetesen a meglévő, beváltak megbe­csülése mellett. Az ország más részein eb­ben jóval előttünk tartanak, és erre az sem indok, hogy Szabolcs-Szatmár nem tarto­zik kimondottan a búzater­mesztő megyék közé. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a Tisza menti déli földjeink minősége felveszi a versenyt a hajdúsági löszhá­téval. Bizonyítja ezt, hogy a rendszerek ide a legmoder­nebb gépeket és technológiá­kat ajánlják. És még a ve­tésnél maradva, nem mehe­tünk el szó nélkül a vetés­váltás mellett sem. A gabo­naprogram ösztönzésére ta­valy már nagy területen ve­tettek harmadjára is önma­ga után búzát, ami ijesztő torzsgombafertőzéshez veze­tett. Aggodalommal töltött el mindenkit a kór, sőt egyes országot járó szakemberek Fejér megyében látták, amint a zöld búzát emiatt silóz- ták... Mértékletesség a re­cept, és a gondos talaj munka ilyen esetben. A telet enyhe volta miatt jól vészelte át az összes ka­lászos, és az aszály végét jel­ző áldott tavaszi esők ered­ményeként elég jól helyre­jöttek. Eltűnt tarkaságuk, és a szívekben titkon ismét éb­redezni kezdett a bizodalom: most ismét nagy termés lesz. Lett! Pedig a fej trágyázás is­mét akadozott helyenként, a rozs megint egyszerre kapta meg az összest, pedig ma már mindenki tudja, a meg­dőlés elleni legjobb fegyver a fokozatos növénytáplálás. Az ősszel elszúrt gyomirtást na­gyon sok helyen még pótol­ni lehetett volna, hiszen min­denki tudta: a ritka búza so­rába besüt a nap, és felhoz­za a labodát, az acatot. Hej, hány kombájnos fogott med­vét, vagyis dugult el a dobja a zöld gaztól. A gombák el­len is lehetett volna koráb­ban, szántóföldi gépről vé­dekezni — egy kis lombtrá­gyával megspékelve. A ké­sőbb, levegőből kijuttatott szer a kevés vízzel, a magas állományban már soha nincs olyan hatásos. MOST CSAK A HIBÁKAT soroltam, de az igyekezet, és a magas szakmai tudás, ami tagadhatatlanul megvan a megye szakembereiben, még­is csak érlelte gyümölcsét. A visszatérő esőkkel együtt egyre bizonyosabbá vált az addigi titkolt óhaj: nagy ter­més ringott a kalászokban. A minden eddiginél több gabona learatására, fogadásá­ra, szárítására és tárolására nagyon gondosan készült minden érintett. A TESZÖV emberei bejárták a déli me­gyéket, északi szomszédun­kat, Szlovákiát, hogy kiegé­szítsék kombájnparkjukat, ami lehetne több is, mint amennyi. Tanulságos volt az az érthetetlen magatartás, hogy a rászorulók éppen a megye tehetősebb gazdasá­gaiból nem fogadták szíve­sen a felajánlott kombájno­kat. Jó lenne végére járni, mi az oka ennek. Az időjá­rás mindenesetre kegyeibe fogadta az aratókat, így nem csak a termés volt rekord, hanem a betakarítás gyorsa­sága is. A gabonaforgalmi vállalat előkészületei példá­sak voltak, sorállás csak egy- egy eső után volt tapasztal­ható. Kevés ideig halogatható azonban a nyírbátori térség több szárítóval való ellátása, és még több korszerű tároló építése. KRITIKAI HANGON szól­tunk az elmúlt év gabona- termesztéséről, holott cikke­ink korábban ünnepelték a sikert. Az érdemeket kisebbí­teni ezzel nem is akartuk, az elismerést megtagadni, el­venni nem lehet. A hibák, amikről szó esett, nem ki­csik, ezért nem lehet szőr- szálhasogatásnak tekinteni az előbbi eszmefuttatást. A se­gítő szándék vezetett ben­nünket, felidézni — mintegy a mérleg második serpenyő­jébe tenni — azt, amit elke­rülni, vagy épven pótolni úgyis igyekszik mindenki. Esik Sándor Kórházkorszerűsítés Egészségügyi intézmények korszerűsítésére 1 millió 200 ezer forintot költenek az idén Fehérgyarmaton. A kórház­rendelőintézetben elkészült a főépület festés-mázolása, s kicserélték az olajkazánok égőfejeit is. Felújították a nőyérhívő berendezést, vala­mint vásároltak 4 új inkubá­tort. A tervben szerepelt 3 orvosi rendelő és tanácsadó tatarozása, melyek közül ket­tőt már rendbe hoztak a szak­emberek. Intenzivebb fokozatban cím­mel jelent meg elemző írás a Kelet-Magyarország május 25-i számában, amelyben be­számoltunk a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyárában tartott taggyűlés hangulatá­ról, arról a kritikus légkör­ről, amelyben sorra vették a gazdaságpolitikai gondokat. Bíráltuk a vezetést, mert a termelési szerződésekkel el­maradtak, szóvá tettük a vita alapján a piaci munka fogya­tékosságait és az osztályok közötti együttműködés hiá­nyából következő hibákat. Három hónap elteltével a gyárban kerekasztal-beszélge- tésen térünk vissza arra, mi történt cikkünk megjelenése óta? A beszélgetésen partne­rünk volt: Novák Lajos tech­nológiai csoportvezető, Musz- bek István, a pártszervezet titkára. Román Sándor sze­mélyzeti osztályvezető és Tri­fonov Gábor termelési fő­mérnök. Lapunkat Farkas Kálmán képviselte. — Sikerült-e a 450 milliós termelési kapacitást szérző- désekkel lekötni erre az év­re? Vállalkozni, versenyképesei A beszélgetés résztvevői (balról jobbra): Trifonov Gábor, Novák Lajos, Román Sándor, Mnszbek István és Farkas Kálmán. Trifonov G.: — Nem egé­szen. Ügy véljük, ezután már teljesen nem is lehet. Szük­ségintézkedések bevezetésére készültünk fel. Ezek a követ­kezők: kisebb árbevételi terv teljesítése mellett is el akar­juk érni a célul tűzött 28 mil­liós nyereséget. Természete­sen ez csak akkor lesz így, ha a termékek, a nyílászárók, a PEVA-rendszerű alagútzsa- lu, a mezőgazdasági vázszer­kezet, az álmennyezet és a többi termék önköltségét je­lentősen csökkentjük. Ennek jegyében szigorú takarékos- sági intézkedéseket fogana­tosítunk. A festőüzemünkben például az eddig két műszak­ban festett mennyiséget egy műszak alatt teljesítjük, ke­vesebb energiával. Ezt ösz­tönzőbb bérezési rendszerrel segítjük. Novák L.: — Négyszázmil­lióra van szerződésünk. Hogy többre nem sikerült, össze­függ a visszafogott beruhá­zásokkal is, amelyek érintik partnereinket: az építőipart és a mezőgazdasági üzeme­ket. Engem a szükségintéz­kedések bevezetése sem tesz optimistává. Kétségeim van­nak afelől, hogy a IV. ne­gyedévet teljesítjük. Román S.: — örvendetes, hogy nincs pánikhangulat az emberek között. A vezetés a munkáról gondoskodik, a törzsgárda szilárd, s ez fon­tos ahhoz, hogy a feladato­kat megoldjuk. Rugalmasan is tudunk alkalmazkodni a megváltozott körülmények­hez, ha a szükség is erre kényszerít bennünket. Muszbek I.: — Van még négy hónap az évből, igyek­szünk megtenni mindent, hogy legalább még 20—30 milliós rendelést „összeka­parjunk”. A gyár vezetői fel­keresik az ország különböző ipari, építőipari vállalatait, s újabb szerződésekről tárgyal­nak. Jártak már Győrben a Közmű- és Mélyépítő Válla­latnál, a Ganz-MÁVAG-ban, a Nógrád megyei ÁÉV-nél és másutt. Még remélhetők to­vábbi rendelések. — Miként reagálnak a pia­ci igényekre? Hatékonyabb-e a termelés szervezése, irányí­tása? Trifonov G.: — Gondjaink és a megoldásuk is sürgették piaci munkánk javítását, s ezért érezhetően javult ez a tevékenység. Éppen az imént telefonált a 22-es ÁÉV. Fél­millió értékű acélszerkezetre lenne szükség, de négy héten belül! Kérdezték: vállal- juk-e? Vállaltuk. Korábban ezt bonyodalmas adminiszt­ráció előzte volna meg, s nem biztos, hogy elvállaltuk vol­na. Alapelv: megrendelést határidővita miatt nem uta­sítunk el. Ezzel együtt javult az ármunkánk is. Hatéko­nyabbá válik a termelés szer­vezése, irányítása. Különben nem kockáztatnák a vállalás­sal, s tartjuk a határidőket. Román S.: — Nem elég az üdvösséghez, ha mi gyorsan reagálunk a piac igényeire és a partnereink, de az alap- anyaggyártók „kényelmesek”. Sajnos, az LKM, a Dunai Vasmű és az Ózdi Kohászati Üzemek részéről ezt tapasz­taljuk. Késve érkeznek hoz­zánk a fontos hengerelt ter­mékek, s bizony olykor „rá kell verni”, ha a határidőt tartani akarjuk. Novák L.: — Jelentős elő­relépésnek tartom, hogy a visszatérő termékek árait fe­lülvizsgáljuk. Ez a verseny- képességünket növeli a jövő­ben. Már vannak kezdeti pró­bálkozások. A mezőgazda­sági vázszerkezetek fajlagos anyagfelhasználását csökken­tettük, s ezzel alacsonyabb lett az áruk is. — Javult-e az osztályok közötti munkakapcsolat? Novák L.: — A kapcsolatok hibáiról és a bennük rejlő lehetőségekről én szóltam a taggyűlésen. A gyakorlat iga­zolta, nem hiába. Tapasztal­tuk, hogy az emberek a baj­ban ismerik meg igazán egy­mást. Itt is közelebb hozott egymáshoz bennünket a kényszer, a gond. Most pél­dául a technológiai csoport és a műszaki osztály viszo­nya elvszerű, segítő, továbbá a kereskedelmi és a termelé­si, szerkesztési osztályok kap­Augusztus 31-én avatták a gyógyszertárat Nyíregyházán, a Ságvári-telepen. Az ABC szomszédjában kapott helyet a patika, melyet az Üjfehér- tói Építő- és Szakipari Szö'-' vetkezet épített több, mint csolata is javul. Most — emi­att is — gyorsabb a megren­delések folyamata, a gyár­tás előkészítése, a termékek értékesítése. Ez hasznára van egész gyárunknak. Trifonov G.: Még azért lehet javítani az együttmű­ködést az osztályok között. Ezt igényli a piac- és az ár­munka javítása, mely nem egy-két osztály feladata, ha­nem a gyáré. Román S.: — A helyes kap­csolatrendszer kialakítását szolgálja az új gyári szerve­zeti működési szabályzat is, amely most készült el. Eb­ben minden osztály részére rögzítettük az új helyzetből adódó követelményeket, fel­adatokat. Muszbek I.: — Az a tag­gyűlés valóban felrázta az egész kollektívát, valóban intenzívebb fokozatra kap­csolt gyárunk és a vezetés. Remélem meg is lesz az eredménye. 4 millió forintos költséggel. Berendezéssel, s a tervezte­téssel együtt közel 6 millió forintba került a gázfűtéses gyógyszertár. Az új létesít­mény hétfőtől áll a lakosság rendelkezésére. Gyógyszertár a Ságvári- telepen Maltereskanál és cifra palota Ki ne csodálná meg Kecskeméten átuta­zóban a város szívében a „cifra palotát”. Sajátos formájával, va­rázslatosan szép színeivel, díszítésével a település egyik büszkesége ez az épü­let. Kevesen tudják, hogy egy Szabolcs-Szatmár me­gyéből származó építész- mérnök: Valkó Zoltán ke­ze munkáját dicséri. A fiatalember, mikor ap­ja biztatására — a frissen szerzett érettségivel a zse­bében — kőművestanuló­nak szegődött egv építő­mester mellé, aligha gon­dolta, hogy hamarosan a mérnökök pauszpapírjára cseréli a vakolókanalat. Már segéd volt, mikor le­hetősége nyílt rá, hogy je­lentkezzen a műegyetem V. ______________________ építészeti karára. 1951-ben kapta meg diplomáját, ^ az ország egyik legnagyobb középület-tervező irodájá­ban helyezkedett el. Nem könnyű csokorba szedni, hogy mi minden született meg a keze alatt. Arra a legbüszkébb, hogy tíz éven át dolgozott a vár újjáépí­tési munkáin. De nem ez volt a végle­ges állomás. Hamarosan a MÁV tervezőirodájába ke­rült át, s ezzel megnyílt a lehetősége az önállóbb, sza­badabb alkotó munkára. Az első nagyobb feladata a zalaszentiványi állomás tervének elkészítése volt. S ezt követte tucatnyi több : Záhonyban a számítógépes üzemirányító központ, a művelődési ház, Nyíregy­házán a villamosmozdony- javító műhely, Debrecen­ben a vonatindító torony, vagy a pályaudvar közpon­ti irányítóépületének meg­tervezése. S közben sorra- másra kapta a mérnök az elismeréseket, okleveleket. Valkó Zoltán ma egy kisvállalkozás, a Generál Mérnöki iroda Gazdasági Munkaközösség tagja. E munkakörében a kecskemé­ti „cifra palota” újjávará­zsolásával debütált. Az ő tervei alapján lett iroda­házból képtár ez az épület — a város egyik legszebb látványossága, s a mérnök büszkesége. Ezen a mun­kán feleségével együtt dol­gozott, aki statikus terve­ző. Ez a terv hozta meg Valkó Zoltán számára a- szép elismerést: az avató­ünnepségen a „Szocialista Kultúráért” kitüntetéssel jutalmazták. A mérnök 1963 óta tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének. Tanácsko­zásokon, konferenciákon, kongresszusokon vett részt — például Párizsban, ahol találkozhatott szakmája vi­lágnagyságaival. Turista- és tanulmányutak keretében azóta beutazta Európát, de megfordult a tengerentúl» is. Párizs, Londop, Berlin. 3 felsorolni sem lehet, meny­nyi város, ország után ezen a héten Nyíregyházára ve­zetett Valkó Zoltán út?». Szeptember 1-én ismét fii­keresi a régi iskolát a Kossuth gimnáziumot, ahol osztálytársaival együtt az érettségi 40. évfordulóját ünnepli meg. (hsai) ____/ Sikeres aratás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents