Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-23 / 224. szám

1984. szeptember 23. Kelet-Magyarország 3 Sikerrel szerepeltek az őszi Budapesti Nemzetközi Vásá­ron a Szabolcs-Szatmár me­gyei üzemek, szövetkezetek termékei. Különösen sokan érdeklődtek ayuha- és cipő­ipari szövetkezetek produk­tumai iránt, s nemcsak az egyszerű vásárlátogatók, ha­nem a külkereskedelmi vál­lalatok és a külföldi cégek is. A Nagykállói Textilruházati Szövetkezet jövőre tízezer tollaskabátot szállít Svájcba, s ugyancsak egy svájci áru­házi hálózattal folytatott tár­gyalások eredményeként ha­sonló terméket exportálnak 1985-ben. Kanadai exportról is szó esett. A tengerentúli ország gyermek sportruhákat vásárolna szívesen. A Nyír­ség Ruházati Szövetkezet NSZK-céggel bérmunkáról tárgyalt. Cipőipari Szövetkezet kiállítása. (Elek Emil felvétele) Beruházás rekordgyorsaságga! Álmafeldolgozó társulás Szabolcsbákán Szovjet partnerekkel talál­kozott a BNV-n a nagykállói KALLUX Cipőipari Szövet­kezet képviselője, s az eddi­gieknél nagyobb mennyiségű szállításról egyeztek meg. A rakamazi RACITA Cipőipari Szövetkezet elnöke nyugati partnerekkel tárgyalt, konk­rét üzletkötés csak később várható. A szabolcsi ipari szövetkezetek termékeit kü- löndíjakkal is elismerték, többek között a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet kapott sportos férficipőiért OKISZ- plakettet. Végre egy új, sokoldalú kisgép. Sóhajtanak fel az anyagbeszerzők, szakemberek egyaránt a DAVID KÉS 10Ö típusú esztergagép láttán. Ezt a VAGÉP fejlesztette ki és gyártja, s már a tavalyi őszi BNV-n is slágernek bizo­nyult. A gép iránt érdeklő­dők örömére az idén már százat értékesít a NOVOTRA­DE Rt. -fi felismerve a gép­ben rejlő üzletet. A széles ér­deklődésre jellemző, hogy ipari vállalatok, termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok képviselői tekintették meg, ugyanakkor sok kisiparos, gmk-k, bedolgozók is szíve­sen látnák műhelyeikben. Ügy lehet fogalmazni, hogy a hazai piacon ez az első olyan eszterga, amely kielégíti a kisgép kategóriát, viszont fél- professzionáltnak tekinthető. Jö . őre már ezer darab gyár­tását tervezi a VAGÉi . s az alapgép ára — ilyen is ke­vés . olt a BNV-n, hogy konk­rét árat mondjanak — kilenc­venezer forint. Már fejlesztés alatt áll a marórész és a fa­eszterga változata is. A RACITA és a Nyíregyházi A Szabolcs Cipőgyár kol­lekciója új érdeklődőket von­zott a tőkés megrendelők kö­zött. Ugyanakkor a vásári részvétel arra is alkalmas volt, hogy erősítsék a kap­csolatot a hazai megrendelők­kel. A közvetlen tárgyalási lehetőség a dunántúli vevők­kel ezt szolgálta. Így lehet, hogy a gyár a belföldre ke­rülő termékeinek 80 százalé­kát közvetlenül értékesíti. Üj vásárlók is jelentkeztek, több budapesti szakbolt és a du­nakeszi áruház. Szőayegtisztítás Nyíregyházán Korábban a háziasszony, ha megrendelte szőnyege tisztítását a Nyírségi Pa­tyolatnál, azt a válla­lat Miskolcra szállította, mert ezt a munkát ott végez­ték. Hosszú volt a várakozási idő. Szolgáltatásai színvona­lának javítása érdekében megoldották a szőnyegek Nyíregyházán tisztítását! Er­re a célrá egy nagy teljesít­ményű amerikai gyártmá­nyú szőnyegtisztító gépet vásároltak, amely az igénye­ket kielégíti. Május végén kaptak enge­délyt import gépek beszer­zésére, mégpedig azzal a fel­tétellel, hogy még az idén olyan mérvű exportot bo­nyolítanak le, amely „behoz­za” a gépek árát. A napok­ban már hozzákezdhettek a próbaüzemhez — talán eny- nyivel lehet érzékeltetni egy példásan gyors beruházást, amelyet a szabolcsbákai Bú­zakalász Termelőszövetke­zet gesztorságával valósíta­nak meg. A Felső-szabolcsi Almafeldolgozó Társulás 12 tagja között van az ajaki, fé- nyeslitkei, kékesei, kisvárdai, nagyhalászi, nyírtassi, pet- neházi, tornyospálcai, tuzséc ri, vásárosnaményi és záho­nyi közös gazdaság, vala­mint a Nyíregyházi Konzerv­gyár. Ha 150 napos ciklussal dolgozzák fel az almát, ak­kor 30 ezer tonna gyümölcs­ből nyerhetnek levet az üzemben. Az idén — az elő­zetes kilátások szerint — mintegy 20 ezer tonna ipari almára számítanak, amelyet a taggazdaságok szállítanak az almafeldolgozóba. A ta­valyitól magasabb, 2.50-es felvásárlási ár mellett a gaz­daságok az elért nyereség­ből is részesednek — ez teszi gazdaságossá a beruházást. A gyors építkezéshez jó kivitelezőket találtak az Ibrányi Építőipari Szövet­kezet és a Nyíregyházi Köz­úti Építő Vállalat személyé­ben, akik az Agrober tervei alapján láttak a megvalósí­táshoz. A technológiai be­rendezéseket pedig — a szál­lító osztrák Seitz-cég irá­nyításával — a tsz emberei szerelték, alvállalkozók köz­reműködésével. Két svájci prést szereltek fel az üzem­ben, amelyek a napi 500 ton­nát fogadó tárolókból dol­goznak. A darált almából kinyerik a levet. Ezt tartály- kocsikban szállítják Nyír­egyházára, a konzervgyár sűrítő üzemébe, hogy onnan végül tőkés exportra kerül­jön. Az üzem teljesen auto­matizált. A 110 millió forintos be­ruházás — amelyhez hitelt is vettek fel a társulás gaz­daságai — a felső-szabolcsi térségben keletkező ipari alma feldolgozását oldja meg. Ezzel tulajdonképpen a me­gyében valamennyi nagyobb, almatermelő körzetben meg­teremtették a helyi feldolgo­zás alapjait. Mit szól az új vállalkozási formákhoz? Válaszol Kuliár Ferenc, a Fehérgyarmati Asztalos- és Faipari Szövetkezet lakatosa. — Szövetkezetünkben jó két éve kezdett el mozgolód­ni a tagság, s ma már ott tar­tunk, hogy majd minden második ember tagja vala­melyik szakcsoportnak. — A vállalkozásnak miért pontosan ezt a formáját vá­lasztották? — Mert jóval egyszerűbb szervezeti szabályok szerint dolgozhatunk, mint például a gazdasági munkaközösségek­ben ténykedők. Kezdetben mi is egy gmk megalakításával kísérleteztünk, de ahhoz annyi engedély kell, hogy rá­ment volna egy évünk, ha mindet meg akarjuk szerez­ni. — Már-már legendák ke­ringenek a gmk-ban, szak­csoportokban továbbdolgo- zók keresetéről. — Ha nem járnánk jól anyagilag, világos: nem eről­tetnénk. Szó sincs azonban arról, hogy az így keresett pénzből villát építhetnénk, mondjuk valahol a Balaton mentén. —Mégis, havonta hány fo­rintot visz haza? — Átlagosan úgy tízezret. — S mennyi ebből a cso­portban keresett összeg? — Az az igazság, én nem nagyon számolgattam még ezt eddig. De talán kielégíti a válasz, ha azt mondom, ko­rábban, mielőtt tagja lettem volna a szakcsoportnak, a fizetésem ügy 5500—6000 fo­rint körül mozgott. — Hány órát dolgozik ha­vonta a szakcsoportban? —Az engedélyezett óra­szám ha jól emlékszem nyolc­vanhét, de még soha nem mentem el a plafonig. Ha­vonta úgy ötven—hatvan órát teljesítek, de higgyék el, ezt is nagyon megsínyli az ember. Főleg a család. Van két fiam ... szóval nem nagyon örülnek, ha megtud­ják, hogy az apjuk már me­gint késő este megy haza, hogy már megint dolgozik szombaton. — Meddig bírja ezt a feszí­tett tempót? — Még néhány év és la­zítok a gyeplőn. Most viszont kell a pénz, hiszen renge­teg az OTP törlesztésünk, és a kocsit is most akarom ki­cserélni. Ha kicsit is eny­hülnek anyagi gondjaink, azonnal leveszem lábam a gázról. De most még dolgozni kell! Balogh Géza L. B. ■ * alahol félúton, Pest és V Nyíregyháza között a 4-esen futó kocsi ab­lakából olvasom az út­menti fogadó tűzfaláról kiabáló reglámszöveget: Különlegességünk a „Pász- torgrill”! Időm híján a kóstolót ki­hagytam, de útközben — alföldi faluikon robogva át — látomásaimat lejegyez- gettem: Először is láttam egy ha­talmas juhnyájat, mellettük két öreg pásztort. A kö­zeli tanyából, egy elektro­nikus gémeskútból kive­zetett hosszabbító zsinór­ra kapcsolt osztrák gyárt­mányú grillsütőben for­gattak egy fél bárányt. El­beszélgettem velük. Pana­szolták, hogy a vegyesbolt­ban csak törkölyt kaptak volna, ezért bementek a városba white ladyért, mert ők már csak azt szeretik így nyárutóin. Az öregebbik pásztor — miközben kirakta a cam- pingasztalra a meisseni kristálypoharakat — oda­szólt a fiatalabb és ennek megfelelően rövidebb ba­juszának: „Nem látod, hogy kijelzett a sütő digitális f--------------------------------------------------------------------------------------> „...nem ünneplő ruha..." N émeth László egyik gyönyörű gondolatát választották a szer­vezők a nyíregyházi mun­kásművelődési hetek ren­dezvényeinek mottójaként. A műsorfüzetet több ezren veszik kézbe ezekben a na­pokban a programokon részt vevő több mint har­minc üzemben, s bizonyára sokan elgondolkodnak majd a szavak jelentésén: „A mű­veltség nem ünneplő ruha, amelyet hordani kell. A műveltség a helytállás se­gédeszköze, a kifejezés szer­száma, a vállalkozás fegy­vere.” Ennek a műveltségnek a gyarapításához ad segítséget a most hatodszor megrende­zett munkásművelődési he­tek eseményei. Gondozói, előkészítői ezúttal is arra vállalkoztak, hogy másfél hónapon át a gyárkapukon belül kínáljanak gazdag vá­lasztékot a kulturális érté­kekből. Vállalatok, ipari üzemek, szövetkezetek je­lentkeztek a megyei és a nyíregyházi városi tanács művelődésügyi osztálya, a Megyei és Városi Művelő­dési Központ, az SZMT Mó­ricz Zsigmond művelődési háza és a megyei könyvtár rendezvényeire, mert vonzó volt a cél: olyan progra­mokból válogathatnak a munkahelyek dolgozói, me­lyek a szűkebb szakterüle­ten túli kitekintésre, az ál­talánosabb műveltség gaz­dagítására serkentenek. Ma már senki sem cso­dálkozik azon, ha a vasas­üzem folyosóin, vagy a munkapadok mellett szín­házbérletet hirdetnek a pla­kátok, író-olvasó találkozó­ra invitálnak, esetleg ko­molyzenei vetélkedőt ren­deznek az ebédszünetben. Egyre gyakoribbak a kama­raszínházi előadások, az ön­álló előadóestek, az ipari üzemek klubjaiban. Mind több nagyvállalat kér se­gítséget a művelődési házak szakembereitől gyáron belü­li képzőművészeti kiállítá­sok megrendezésére. A po­litikai ankétok, a lakáskul­túra, az egészséges életmód témaköreivel foglalkozó elő­adások és viták is megsza­porodtak, s ez ma már ter­mészetes. Alapos szemléletváltásra volt ehhez szükség, főként az elsőszámú munkahelyi vezetők körében. Az a veze­tő, aki korszerűen gondol­kodik és előrelát: idejében fölméri beosztottjai szellemi kapacitását, feltétlenül tá­mogatja a műveltséget gya­v__ rapító üzemi rendezvényt, mert a több tudás, ha nem ma, akkor holnap megtérül. Az ilyen vezető tudja: a műveltség nem magánügy. Szerencsére egyre több munkahelyi vezető dönt úgy, hogy az üzem részt vesz a művelődési központ által kínált rendezvényeken, hadd legyenek színvonalas kulturális események kar­nyújtásnyira a munkahely­től. Idén ennek különösen nagy a jelentősége, hiszen most tízéves a közművelő­dési párthatározat, örven­detes, hogy azóta egyre több vállalat, üzem, gyár, szövetkezet házatájáról ka­punk ezt megerősítő híre­ket. Ma már sok helyen ele­ven gyakorlattá vált az, amit a határozat annak ide­jén óhajtott célként megfo­galmazott a munkahelyi ér­dekeltségi viszonyokról, ne­vezetesen azt, hogy a gazda­sági intézkedések, követel­mények legyenek ösztönző hatással a művelődésre. Valljuk be, sokan tudná­nak panaszkodni, ha pél­dául arról érdeklődnénk: miként támogatták a mun­kahelyi vezetők egyes dol­gozók művelődési igényét? Kaptak-e bíztatást a to­vábbtanuláshoz, vagy éppen ellenkezőleg, akadályokat gördítettek elé ? Tudunk olyan példákat is, amikor a lakatosbrigádot nem lehe­tett rábeszélni a múzeumlá­togatásra, mert ez a fajta „szórakozás” még nem tar­tozik az ebben a körben el­fogadott értékrendbe. De sorolhatnánk újabban az ellenpéldákat is, amelyek azt igazolják, a közművelő­désről hozott párthatározat nem pusztába kiáltott szó, hatása egyre jobban érzé­kelhető. K ülönösen most, ezek­ben a napokban, amikor a másfél hó­napon át tartó munkásmű­velődési hetek keretében egymást érik Nyíregyházán a különféle üzemi kulturá­lis rendezvények. Egy kiál­lítás, egy filmvita, egy an­két persze nem hoz lénye­ges és gyors változást. Ezentúl is lesznek brigádok, melyek távolmaradnak a múzeumoktól, könyvtárak­tól. Mégis, igen hasznos ez a rendezvénysorozat, mert so­kakat figyelmeztet a mun­kások műveltségének fon­tosságára. Ami szintén „nem ünneplő ruha”. Baraksó Erzsébet műszere, édes fiam, for­díts már a bürkén egyet a grillsütőben!” Amaz szófo- gadóan megtette, s cseleke­detét sűrű „all right” köz­beszólásokkal nyomatéko­sította. Már épp arról akartam faggatni a pásztorokat, hogy mi a hobbyjuk, hogyan töltik hasznosan szabad ide­jüket, netán járnak-e disco- bá, amikor megszólalt a dudva árnyékában fekte­tett „Midland” típusú CB- rádió: „Braek, braek Pista bácsi, itt a Jani. C^ak azt akarom mondani, hogy es­te átugrom a France Soire szerdai számáért, ha már maga kiolvasta...” Elővettem miniatűr ja­pán diktafonomat, hogy rögzítsem ezt a hamisítatlan pátszoridillt, de tüstén el kellett szégyellnem ma­gam. Pista bácsi rámpirí­tott: nem röstelli ezt a leg­alább három évvel korábbi évjáratot használni? Egy újságírónak nem futja ar­ra a cuki kis norvég masi­nára, amit már fél éve a legócskább londoni kera- villban is meg lehet ven­ni? Hm... Az ifjabb — 90 évesnél nem idősebb — pásztor, hogy mentsen szégyenem­ben, torkon ragadta az egyik kristálypoharat és a helybéliek ízes-zamatos tájszólásával mondta: „Pro­sit!” Én persze csak tonicot kaptam metszett poharam­ba jéggel, mert jégkocka is volt a hűtőtáskájukban. Közben a grillben pirosra sült a bárányhús. Megkí­náltak, majd „by by journa­list!” köszöntéssel búcsúz­tattak. A Hortobágy fölött épp lemenőben volt a másfél voltos gombakkuval mű­ködtetett mű-Nap és a hupikék ál-horizonton fel­tűnt egy hamisítatlanul va­lódi madarakból verbuvá­lódott fecskecsapat. Délre vonultak, melegebb égtá­jak felé. (Remélem, visz- szajönnek ...) Szilágyi Szabolcs Tárgyalások a vásáron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents