Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-21 / 222. szám
1984. szeptember 21. Kelet-Magyarország 3 — Mi ä településfejlesztés jövőjének legfontosabb kérdése? — Nos, az egyik legfontosabb mindenképpen az, hogy a helyi ügyekben a helyi vezető testületek szava legyen a mértékadó. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a helyi közösséget érintő kisebb vagy nagyobb kérdésekben felhasználják a lakosság véleményét és javaslatait. Mindamellett az elképzelések megvalósításához szükség van anyagiakra is. Magyarán tehát, arról van szó, hogy a helyi döntések megvalósításához helyben legyenek meg a hozzá szükséges anyagiak. Szükséges azonban egyúttal kitérni arra is, hogy a helyi érdekek megvalósítása nem történhet egy nagyobb terület, vagy az ország érdekének a rovására, fgy tehát a helyes településtervezésben ötvöződnie kell a helyi szándéknak és a központi irányításnak. Ez egyúttal azt is feltételezi, hogy a legfontosabb teendőket a központi telepú- léspolitikai elképzelések szerint ösztönözzék. — Régóta világjelenség: a falvak lakossága arra törekszik, hogy városlakó legyen. Nálunk kiváltképpen a mezőgazdaság szocialista átszervezése után — a különféle társadalmi és gazdasági változások hatására — gyorsult fel ez a folyamat. Megállítható ez? — Az elvándorlásnak részint múltból hozott, részint pedig a jelenben kialakult okai voltak. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy valaha a falun élő ember számára a városba költözés szubjektív értelemben is vett kiemelkedést jelentett. A folyamathoz azonban ennél erőteljesebben járult hozzá az extenzív fejlesztésért élő ipar elszívó hatása, miközben a mezőgazdaság — éppen a munkaerő-veszteségek folytán — mind erőteljesebben kényszerült ráhangolódni az intenzív fejlesztésre. Ez az át- rétegeződés tehát szükségszerű volt, de nanjainkra már hátrányos körülményeket is teremtett. E hátrányos körülmények lemérhetők a városokban tapasztalható túlzsúfoltságon, amely kétségkívül az életfeltételek bizonyos fokú romlásával jár együtt. Gondoljunk csak a lakásgondokra, vagy az óriási erőfeszítések ellenére is tapasztalható iskolai gondokra. Sokat — fgyermekkoromban, — Mm mint afféle utcára ki- csapott gyereknek — a mozgás volt a mindenem. Fociztunk, bicikliztünk, fára másztunk, úsztunk, koriztunk, — mikor mit lehetett. Újév reggelén kimentünk az Ele-tóra, karácsony estére bejöttünk. Akkor már nem volt MHK, de még nem volt kocogómozgalom, tófutás, tv-torna, olimpiai ötpróba. Persze azért nem estünk kétségbe, ha megzavart a csősz és át kellett ugrani a kerítésen, vagy, ha utói kellett érni a villamost. Neves sportoló nem lett belőlünk. Sanyi bokszolt egy darabig, Kálmán atlétizált, de legtöbben focizni mentünk. Ki ide, ki oda: utcacsapatba, ifibe, megyei IX. osztályba. Aztán jött a család — lasNépfront a kistelepüléseken Beszélgetés Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával Hazánkban több száz olyan település van, amelyben a Hazafias Népfronton kívül nincs egyetlen más politikai szervezet sem. Miként tudja segíteni a népfront a falvak népességmegtartó képességét? — ezekről beszélgettünk Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával. Búzakeményítő Idén 5500 tonna búzakeményítőt gyártanak a Kisvár- dai Szeszipari Vállalat de- mecseri gyárában. Képünkön: a szárítóüzemben ősz Bertalan állítja a késeket a dobszűrőkön. A gyártás során itt jelenik meg a keményítő por alakban. (Gaál Béla felv.) HA ROSSZ A GÉP... Félretaposott cipők útja Amikor akadozik a terv teljesítése Morognak a munkások Nyírbátorban, a Minőségi Cipőgyár gyáregységében. Megbízhatatlanok az aljaüzemben a gépek, megesik, hogy órák hosszat áll » szalag, s ők nem azt szeretik, ha az állásidőre fizetik a kevesebb bért, hanem teljesítménybérben akarnak becsületes keresetet. beszélünk mostanában az urbanizációról. E fogalmat gyakran és sokan tévesen értelmezik. Az urbanizáció ugyanis nem azonos a városok feldúzzasztásával, kizárólagos fejlesztésével. Sokkal inkább jelenti az életfeltételek széles körű városivá tételét. Falun, tanyán is lehet használni az urbanizáció fogalmát, s persze nemcsak használni, hanem egyúttal komfortos életfeltételeket is teremteni. Ebből következik, hogy igenis megállitható a falvakból való eláramlás folyamata és különféle körülmények megteremtésével vonzóvá tehető a falu is. — MI a teendő? — A tapasztalatok szerint a sorvadó településekről mindenekelőtt a fiatalok költöztek el, s ezáltal igen kedvezőtlenül alakult ezekben a településekben a lakosság korösszetétele is. Ma már az is világos előttünk, hogy az intézményüket vesztett kisközségek ezzel közösségi jellegüket, közösségi életüket veszítették el. Ezt nagyon gyakran szóvá is teszik az érintettek különféle falugyűléseken. A társadalmi vitában az is nagy hangsúlyt kapott, hogy a lakosság talál- ' jón megfelelő munkaalkalmat lakóhelyén, vagy ha ott nem is, legalább elfogadható utazási távolságon belül. A felmérések szerint az utóbbi években megnőtt az ingázók száma és egyúttal az utazás távolsága is. Ezt tudva, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a közlekedési tarifák emelkedése hátrányosan érinti a falusi lakosságot. Joggal várják el tehát a segítséget. Amikor a falvak népesség- megtartó szerepének fontosságáról beszélünk, társadalmi érdekről szólunk. E társadalmi érdek kifejeződhet abban is, hogy a termelőerők elhelyezkedése jobban igazodjon a kistelepülések lakóinak igényeihez. Manapság, amikor mindinkább gyakorlattá kezd válni a decentralizálás, ennek meg is van a lehetősége. Miért ne kaphatna például a mainál jobban helyet a falvakban a fogyasztási szolgáltató- és feldolgozó ipar? — Munkaalkalmak mellett a mainál jobb infrastruktúrára Is szükség volna. Az egészséges ivóvíz, a használható telefonhálózat, avagy a jó alapellátás ugyancsak előfeltétele annak, hogy az emberek szívesen maradjanak falujukban ... — Valóban így van. A Hazafias Népfront igyekszik is a maga lehetőségeivel élve ezekben a kérdésekben előbbre lépni. Talán jó példa erre, hogy évek óta együttműködünk a falvak és a kistelepülések alapellátásának javítására a fogyasztási szövetkezetekkel. Ennek az együttműködésnek is része van abban, hogy ma már több tucat mozgó ABC járja a falvakat, s gazdagabb lett az áruválaszték. Különféle ipari szolgáltató szakcsoportok létesítésével, a közétkeztetés lehetőségeinek bővítésével a falvakban is mérséklődtek a háztartási munka terhei. Ugyanakkor a népfrontbizottságok akciókat szerveznek a takarékosság népszerűsítésére, valamint a szövetkezeti lakótelepek környezeti kultúrájának fejlesztésére. — Kedvezőtlenül alakult a kistelepülések lakosságának korösszetétele. Ez milyen feladatokat ró a népfrontra? — A Hazafias Népfront valamennyi nemzedékkel kapcsolatot tart. Teszi ezt például oly módon, hogy az iskolákban állandó a kontaktus a szülőkkel, a szülői munkaközösségből nevelési konszenzust alakítanak ki a gyerekek érdekében a pedagógusok és a szülők között. Emellett a népfrontbizottságok komoly részt vállalnak az öregek gondozásában is. Azon vagyunk, hogy ennek a feladatnak egyre jobban megfeleljünk. Befejezésül tehát azt mondhatom, hogy a népfrontmozgalomnak megannyi területe kínál teendőket beszélgetési tárgyul, a kistelepülések népességmegtartó képességének javítása. A nyíltabb helyi községpolitika a szervezett közművelődési tevékenység javítása mellett több számos olyan lépéssel, intézkedéssel is elő lehet segíteni ezt a képességet, amely még csak jelentősebb anyagi eszközöket sem kívánna. A helyi lakosságnak a mainál aktívabb bevonása a lakóhely gazdagításába, szépítésébe, szintén szolgálhatja ezt a célt. — Két műszak esett ki az utóbbi időben gépállás miatt — jellemzi a helyzetet Ostorházi Árpád termelési osztályvezető. Nem hallik messzire... Persze korántsem annyi történt, hogy a helyi vezetők megállapították a tényeket, belenyugodtak abba, hogy a rossz gépekkel akadozik a termelés. Csakhogy úgy tűnik, kiabálásuk, panaszkodásuk nem hallik elég messzire, a budapesti központban talán nem veszik eléggé figyelembe. Ezért történt, hogy a pártvezetőség titkára a szokásos információs jelentésben a felsőbb pártszerveket is tájékoztatta az akadozó tervteljesítés okáról. „A II. fél évben termelésre kerülő zárt modellek gyártásához szükséges kulcsgépek elavultak, üzembiztonságuk nem megfelelő. Javításukat gátolja a sorozatos alkatrész- hiány” — szerepel a jelentésben. — Bizony nincs alkatrészünk se az új gépek javításához, se az ócskákéhoz — támasztja alá Hajósi József karbantartó lakatos. — És még ahhoz sincsenek meg a feltételek, hogy itt, a műhelyben elkészítsük őket. Ezt erősíti meg Katona Pál, a tmk vezetője, aki nemrég került a karbantartók élére: — Az aljaüzemben import gépek vannak, aminél a pótalkatrészek beszerzése nehezen, hosszú átfutási idővel megy. Ráadásul a nálunk lévő gépek kifutott szériák, azért sem lehet alkatrészt beszerezni hozzájuk. Mínusz 15 ezer pár Júliusban és augusztusban a számítások szerint emiatt mintegy 15 ezer pár cipővel maradiak le —- a tervhez képest. Pedig Nyírbátorból teljesítik a Szovjetunióba irányuló magyar export tíz százalékát, így a lemaradás nemcsak egy vállalat belső ügye. — És természetesen bennünket marasztalnak el a lemaradás miatt — indokol Csapos János, a pártvezetőség titkára. — Megvonják a prémiumot, s más felelősségre vonások vannak. Nem arról van szó, mintha minden hibát „fentre” szeretnének hárítani Nyírbátorban. Hiszen a lemaradásból sem minden a gépek hibája miatt adódik. Azt viszont szeretnék, ha a nagyvállalat nem kezelné mostohagyermekként távoli gyáregységét. — Naprakészen megkapják a termelésjelentést Budapesten — folytatja Ostorházi Árpád. — Tudnak róla, mi gátolja a termelést, de a konkrét beavatkozást nem tapasztaljuk. Van olyan érzésünk, hogy egyesek nem érzik a súlyát a termeléskiesésnek. Éppen a legutóbbi napok példáját említi, amikor telexen kértek sürgős segítséget, de elutasító választ kaptak — úgymond létszámhiány miatt. Amikor viszont eggyel feljebb kopogtattak, a műszaki igazgató máris tudott intézkedni. Lehet arról is beszélni, hogy a Minőségi Cipőgyár egészét tekintve nem a termelésnek és a minőségi követelményeknek megfelelő a gépek elosztása, fgy a csen- geri üzemnek sem tudnak segíteni Nyírbátorból, s ott hasonló gőnekik adódnak. — A termelési tanácskozásokon is felvetették a dolgozóik ezeket a hibákat — folytatja Csapos János. — Aztán elmondtuk a vállalati pártvégrehajtóbizottság itteni, kihelyezett ülésén. Szóban elismerték a jogosságát, de ettől többet nem tapasztaltunk. Az emlékeztetőben az szerepel, hogy vizsgálja meg a vállalat gazdasági vezetése a felvetett kérdéseket. Elhárítani az akadályokat Házon belül a gyors átcsoportosításokkal, az esetenkénti túlórákkal igyekeznek elhárítani a gondokat. A karbantartók tudomásul veszik, ha éppen éjszakára benn kell maradni, hogy egy kulcsgép reggel induljon a szalagnál. A tmk-ban dolgozó párttagokat külön összehívták, hogy tisztázzák a lehetőségeket, mindenki tegye meg a magáét a termelés érdekében. Feltehető, hogy végül valahol azonos a központi dolgozók és a gyáregységben lévők érdeke, hiszen ha itt, ahol a vállalati termelés felét adják, nem teljesülnek a tervek, akkor az egész Minőségi Cipőgyár rosszul zárhat. Ezért szeretnék Nyírbátorban, ha jobb kapcsolat alakulna ki, ha jobban istápolnák őket, vagy pedig olyan feltételeket teremtenének, amelyek mellett valóban önállóbban és felelősségteljesen végeznék a munkájukat. S ha ehhez jobb alkatrészellátás szükséges, ha rövid időre Budapestről vagy Tiszakesziről kellenek a gépek, akkor ne legyen akadály az a már-már „belvillongás”, amit ha kimondatlanul is, de éreznek a nyírbátori gyáregységben. san mindanyian kikoptunk a sportból, pocakot eresztettünk és ma a labdarúgásból doktorálunk vasárnaponként a lelátón. És akkor jön a gyerek és 2-est hoz haza tornából. Persze lány és biztosan az anyjára ütött, de mégis csak szégyen, hogy nem tud átugrani 70 centimétert. Igaz hogy egy kicsit el van hízva, meg a tizedik emeleten lakunk, de ezt mégse nézhetem tétlenül. Az osztálytársa állítólag — akinek orvos a papája és gyermekkorában tornából fel volt mentve — magántanárt fogadott. — Majd én korrepetállak — szóltam rá egy délután — gyere megtanítlak ugrani. Levittük az ugrókötelet a játszótérre, odakötöttük a hinta lábához, kimértem a colstokkal a 70 cm-t és mint akinek a kisujjában van az egész tananyag — átugrottam. — Ez eddig egyes — szólt a lányom. — Elmondom neked, hogyan kell ezt csinálni. Jobbról vagy balról futunk neki, a léc tengelyével 30 fokos szöget bezáró rohamvonallal. A nekifutás hossza kb. 10 méter 20 centi legyen. A rugaszkodó láb a léchez közelebb lévő, lendítő láb a külső. Fontos, hogy a kéz rézsútos fetfelé mozdításával segítsük az elrugaszkodó testet. A léc felett ráfordulunk hassal a magasságra és a rugaszkodó lábat felrántva átsurranunk a kívánt szint felett. A talajra esést kézzel és a lendítő lábbal tessék fékezni. Megpróbáltam az iskolai módszer szerint, nem ment. Ha a lendítő lábamat figyeltem, a rugaszkodó beleakadt, ha a kezemet lendítettem, a lábam lemaradt. Amikor a hasammal ráfordultam a lécre, a 70 cm magasnak bizonyult. Már a környék összes gyereke körénk sereglett: a környező bérházakban a kismamák mind kikönyököltek az ablakba, — és én egyre rosszabbul csináltam. Pedig már 50 cm-re lelógat------------------------------------------N tűk a kötelet, hogy a technikát begyakorolhassam, de minden hiába. Az egyik földet érésnél — amikor már a levegőben minden tökéletes lett volna — a lendítő lábbal nem fékeztem eléggé — és odakenődtem a talajhoz. Még szerencse, hogy jó volt a lift és hogy a lányom odatámogatott. 4 zóta elnézőbb vagyok a gyerekkel. Akinek nem megy, ne ugráljon. Rájöttem, hogy nehéz tantárgy ez a torna és, hogy jó jegy az a kettes: csak el ne bukjon az ugrásból. Legfeljebb nem lesz tornatanár, csak elmetornász; a férje majd csak átemeli a 70 cm-es akadályokon. Ha másként nem ölben. Kulcsár Attila __________r Lányi Botond
