Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
1984. szeptember 15. Kelet-Magyarország 3 Ifjúsági parlament E gész ifjúságunk életében fontos esemény, hogy ötévenként kétszer minden munkahelyen olyan fórumot kap a fiatalság, ahol legégetőbb gondjait teheti szóvá. Ifjúsági parlamenteket tartanak, ahol a gazdasági vezetés egyrészt beavatja a fiatalokat a gyár, az üzem, az intézmény munkáját meghatározó legfontosabb kérdésekbe, másfelől számot ad arról is: miként sikerült megvalósítani egy bizonyos időszak alatt az ifjúsági törvény helyi tennivalóit. Az idén tavasztól az esztendő utolsó napjáig rendezik a soron következő ifjúsági parlamenteket, méghozzá olyan körülmények között, amikor köztudottan nehezebb a gazdasági helyzet, az eredményekért jobban meg kell küzdeni, s csak ezután lehet számba venni a juttatásokat. Mint mindig, ezúttal sem bízta a véletlenre a felső vezetés a parlamentek kimenetelét. — Megjelent a kormány, a SZOT és a KISZ KB együttes irányelve, amely a főbb kérdéseket helyezte a figyelem középpontjába. Újdonság ezúttal, hogy a parlamentért felelős gazdasági vezetés az eseményt megelőző négy héttel köteles az írásos beszámolót a KISZ és a szakszervezet elé tárni, hogy legyen idő felkészíteni a fiatalokat a vitára. Hasonlóan újdonság — mely a látszatrendezvényeknek szab gátat —, hogy a munkahelyen dolgozó egész fiatalság legalább 50 százaléka vegyen részt a parlamenten. Megyénkben eddig csak néhány helyen — például a HAFE-ben, a Fémmunkás Vállalatnál, az ajaki, az aranyosapáti, a gacsá- lyi termelőszövetkezetekben stb. — tartották meg a parlamenteket. Kitűnt, hogy minden eddiginél nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a fiatalok körében a gazdálkodás iránt, élesen vetik föl a bérkérdéseket, a pályakezdés nehézségeit, a lakáshoz jutás helyi támogatását. Most felgyorsulnak az események, hiszen december 31-ig valamennyi munkahelyen lesz parlament. Félő, hogy több helyütt kapkodva akarják „letudni” ezt a rendezvényt. Ezért fontos, hogy — bár a parlamentért a gazdasági vezetés a felelős — a jó előkészítésben is vegyen részt a KISZ és a szak- szervezet. HA VISSZAGONDOLUNK AZ ELMÚLT NÉHÁNY ÉV KRUMPLITERMÉ- SÉRE ÉS ARAIRA, IGEN VÁLTOZATOS KÉPRE EMLÉKEZHETÜNK. VOLTAK BŐSÉGES ÖSZÖK, TENGERNYI BURGONYÁVAL, ÉS AKADT ÍNSÉGES TAVASZ, AMIKOR A TENGERENTÚLRÓL HAJ0KÄZOTT SERPENYŐNKBE a lapcsAnkába való. a hullámhegyek és -völgyek KÖZÖTT EGY VALAMI MARADT VÁLTOZATLAN: A TERMELŐK SE ÍGY, SE ÜGY NEM JÁRTÁK JÓL. A FELVÁSÁRLÁSI ARAK KITARTÓAN NYOMOTTAK MARADTAK, AMI ALAPJAIBAN MOND ELLENT A PIAC TÖRVÉNYEINEK. MIVEL NYAKUNKON AZ IDEI SZEZON, MEGPRÓBÁLTUK KUTATNI A JELENSÉG OKÁT. A gávavencsellői Új Erő Termelőszövetkezet a megye egyik legjelentősebb termelőjének számít, elnöke, Csáki Sándor évek óta tanúja lehet a burgonyával kapcsolatos problémáknak, mi több, saját bőrén is érzi őket. Mint szavaiból kiderült, sajátos kalendáriumot lehetne összeállítani, miként változik a helyzet a termelési ciklus folyamán hónapról hónapra. — Furcsa egy szerzet a mi szakmai közvéleményünk — fejtegeti. — Elég sűrűn ösz- szejön viszonylag számos irányító szakvezető. Értekezleteken, bemutatókon havonta, kéthetente látjuk egymást, és a hivatalos program mellett beszélgetünk, alatta suttogunk ... Itt kelnek nyárnyra a rémhírek, túlzások, amelyeket aztán mindenki hazavisz. Maradva a burgonyánál: június elején már ^köztudott”, hogy rengeteg lesz belőle, holott még csak akkor köt a gumó, és számtalan dolog befolyásolja a hátralevő időben a termés nagyságát. A nagy mennyiségű burgonyára való kilátás természetesen idegesíti a termelőt és a kereskedőt egyaránt, így aztán a hangulat már jóformán az elején megromlik. A kedvetlenség már-már megszokott hozzátartozója a krumplitermesztésnek, és ha nem egy ilyen eszközigényes ágazatról lenne szó, bizony szabadulna tőle akárki, de benne fekszik a pénze a méregdrága gépsorokban, amit természetesen hitelbe vett, aztán szívesen emlékszik egy-egy ritka évre, amikor jó pénzt hozott... De maradjunk furcsa kalendáriumunknál. Az első reménysugár ígv. szeptember elején csillan fel, ha felcsillan. Ha maszek zöldségkereskedők tűnnek fel, kissé ráígérve az államiakra, akkor kissé megcsorbul a már említett suttogás hitele. Vajon hányadik érzékük súgja meg. hogy mégsem lesz any- nyi a termés, mint amennyit az ijesztgetők terjesztenek? Egy biztos: számuk és ajánlataik pontosabban jeleznek előre a legjobb barométereknél. Ilyenkor aztán nagy a dilemma: Zöldért-szerződés bizonytalan árkilátással, vagy friss alku. Sokan választják az utóbbit, mert hosszú évek tapasztalata, hogy az állami kereskedelemnek csak november vége felé támad fogalma arról, mi várható. Olyankor már prizmában, tárolóban a készlet megmérve, bevételezve — így köny- nyű... Annyira p>ersze mégsem lehet senki biztos a helyzet megítélésében még az év fordultával sem, hogy a megkötött üzlet. Bezzeg, ha nincs elég az újig, akkor nem válogatnak. Igaz, ennek pedig^ a fogyasztó látja a kárát. Szerteágazónak és összeku- száltnak, jövedelmezőnek és veszteségforrásnak egyaránt nevezte Csáki Sándor a burgonyahelyzetet és az ágazatot. Ennyi tapasztalatból és tényből akár javaslatot is tehetett volna egy átfogó megoldásra, mégsem vállalkozott rá. Saját „ellenszerük” az, hogy egy percre sem lankad figyelmük, szemmel tartják a „jelek változását”. TermészeItt is jó pénzt remélnek — gyakorlott kezek válogatják a burgonyát a nyíregyházi Béke Termelőszövetkezet császárszállási telepén. (Császár) prizmabontás idejére határozott prognózist adjon. Sok múlik a tárolási veszteségen, a tél keménységén, és természetesen azon is, hogy a töb- bé-kevésbé pontos előrejelzések mennyire fogtak mégis mellé. Totónak tekinthető a szalma megbontása a hant alatt. Az Új Erőt például egy nem is olyan régi tavaszon ötmillió veszteséggel csaknem leterítette a prizmabontás. Turkált az áruban valamennyi vevő, és annyi hibát „találtak” benne, hogy csodaszámba ment a mégis ■ »eneranda úr bólintott V egyetértése jeléül. — A biztos — mondta Venerandánénak —, hogy a tenger valóban mesés dolog, és az ember nem tud szebbet elképzelni magának, mint hogy a szabadságát a tengerparton töltse. — Nagyszerű — mondta Venerandáné —, akkor menjünk a tengerhez. Veneranda úr ránézett: — Persze, a hegyekben is szép: friss levegő, csönd, pompás séták... — Hát akkor — mondta Venerandáné — menjünk a hegyekbe. — Miért? A tengert nem szereted? — kérdezte Veneranda úr. — Nem szeretsz napozni? — Én szeretem a tengert, és napozni is szeretek, de te azt mondtad, hogy inkább a hegyekbe mennél. — Nem mondtam, hogy inkább a hegyekbe mennék, csak megemlítettem, hogy a hegyekben is szép. — Jó, akkor menjünk a tengerhez — mondta Venerandáné. — Jó, menjünk a tengerhez, ha nem szereted a hegyeket. — Mondtam én, hogy nem szeretem a hegyeket? — Akkor miért nem mondtad azt, hogy menjünk a hegyekbe? — kérdezte Veneranda úr. — Ha azt határozCAKLO MANZONI: A döntés tad, hogy a tengerhez menjünk, ez azt jelenti, hogy előnyben részesíted a hegyekkel szemben. — Én egyáltalában nem mondtam azt — hebegte Venerandáné —, hogy a tengert előnyben részesítem a hegyekkel szemben. — Jól van — mondta Veneranda úr —, menjünk a hegyekbe, ha jobban szereted, mint a tengert. — De én egyáltalán nem szeretem őket jobban, mint a tengert — dadogta Venerandáné. — Az ördög vigye el! — kiáltott föl Veneranda úr. — Megtudhatnám végül, hogy a tengert részesíted-e előnyben, vagy a hegyeket? Volnál szíves végre dönteni?! — Nekem mindegy — motyogta zavartan Venerandáné —, döntsd el te! — Menjünk a tengerhez? — Menjünk a tengerhez! — De ne felejtsd el, milyen szép a hegyekben! — Akkor menjünk a hegyekbe! — Átkozott! — kiáltotta el magát Veneranda úr. — Sose tudod, mit akarsz! Előbb a tengerhez, aztán a hegyekbe — hát tényleg nem vagy képes arra, hogy értelmesen dönts?! Veneranda úr az ajtó felé rohant. Mielőtt elment, még hátrafordult: — Ha eldöntötted, szólj! Különben megtörténhet, hogy a szabadságunkat itt fogjuk tölteni a városban. Világos? Zahemszky László fordítása tesen nem a csillagokból jósolnak. — Az idén is pusmogtak holmi burgonyadömpingről, de viszonylag hamar elmúlt a bőségpszichózis. Mondom ezt annak ellenére, hogy itt- ott még parázslik. Sokkal kevesebbre van azonban szerintem kilátás, és nem csak azért, mert már járkálnak a magánkereskedők felénk, a „krumpliövezetben”. Az igazi terméscsökkentő tényezőt abban látom, hogy tavasszal, ültetés előtt óriási volt a kereslet a vetőgumó után, mégpedig az ország minden részéből. A kínálat viszont nyomába sem ért. Következtetés: a különbözet nem került a földbe, termése nem lesz ott a piacon. Jóslatomat azonban senki se tekintse készpénznek, sokkal hasznosabb, ha állandóan figyelik a piac alakulását. így fest tehát a krumplikalendárium az elmaradhatatlan horoszkóppal. Bár eddig szinte kizárólag piaci prognózisokról volt szó, van még egy fontos tényező a gazdálkodás eredményességében : az értékesítési ár. Alakulásának törvényeit kutatni tudományos munkával érne fel, annyira ellentmond néha még az ésszerűségnek is, nemhogy a piacnak. Egyet azonban megállapított Csáki Sándor: — Nálunk marad a hatalmas beruházási igény, a 14 százalékos hitelkamat a folyó termelésre, a természet és a piac összes kockázata, mint ahogy a héjában főtt gumóból sem távozik se vitamin, se tápanyag. Igaz, hogy ilyen árak mellett bolond lenne akárki is megosztani velünk a kockázatot. P.sik Sándor Levelek a pc Még egyszer a szokásaink él A levélíró fegyelmezetlensége, hogy csapong a képzelete. Most így utólag azt gondolom, rossz volt a múltkori cím, mert hiszen mit is írtam? Előbb okos akartam lenne, aztán belefeledkeztem egy család két hetébe, és másfelé vitt el a lelkesedés. Tisza- parti két hónapom legnagyobb emléke: tengersok boldog gyerek. Hát persze. Kisfiú koromban a gergelyi- ugornyai Baráth családnál én ittam zöld falú pohárból frissen fejt meleg tejet. Most a kis barátaim itták ugyanazt. Lehet, hogy nincs meg az a zöld falú pohár, de szeretném hinni, hogy a tej íze egy életre meghatározóan lehet ugyanolyan. Ehhez a tejhez ugyanis nemcsak a tehén, hanem a gazda, a gazdasszony, az istálló, előtte az udvar, a legelő és a csorda is hozzátartozik. Mindezzel együtt hozzátartoznak az esti tábortűzből piros bogárként szétrepülő szikrák is. Ez az egész így lesz egyetlen élmény, így lesz, ha nem is tárgyi tudásban, ehhez kevés is lenne a két hét, de hangulatában maradandó. ★ Sokat beszélünk manapság arról, hogy mi a haza. Nos, annak a bizonyos múltkori levélben említett két gyereknek mindehhez hozzátartozik még az elrontott pesti nyelvtől idegen, de gyönyörű hangsúllyal beszélt beregi, szatmári ember szava, a paticsfalú, tákosi mezítlábas Notre Dame, a táj fatórnyai. a földre guggoló házak, az az egész világ, ami körülveszi, idegenként fogadja, néhány nap után befogadja az idegent is. Nem kellene ilyet írni, de hát végtére el kell jutni annak a felismeréséig, hogy a haza itt Közép-Európá- ban egyrészt a nyelv, amit az anyánktól tanultunk, és amiről soha nem tudhatunk eleget, másrészt e kicsi tartomány olyasféle ismerete, amit megtanulni nem lehet, de ha egyszer nyitott szemmel arra járunk, nem beleszeretni lehetetlen. Nem igaz az, hogy ezt csak Szatmár és Bereg, a Felső-Tisza. a Szamos, a Túr, a Kraszna vidéke kínálja. Ha máshol ér a nyár, akkor talán ugyanilyen szerelemmel tudnék írni Zemplénről, és a tájban élő emberről, vagy a Dunántúlról, Bükk- aljáról, vagy Békés napégette földjeiről. A felfedezés nem lenne kisebb, de éppolyan fontos lenne. Abban a világban, amiben ma élünk — és ez talán nem is baj — egyre több fogódzóra van szükségünk. Könnyű volt kirepülni ebből, vagy bármelyik tájból, de lám, a gazdaság — tagadhatatlan — válsága máris emberek ezreit vezeti vissza oda, ahonnét tízemeletes házakat, másik életformát építeni kirepültek. Korábbi szokásaink nem kedveztek, nem is kedvezhettek a falusi üdülésnek. Társadalmi inmoralitás, de aki faluról Budapestre ment. városba jutott, az minél előbb el akarta felejteni a falut. Történelmi igazság, vagy talán jóvátétel, hogy a legtöbb falusi család megengedhette magának a fiókák röptetését. És a városban fészket rakó fiókák nem akartak se többet, se kevesebbet, mint a gyerekeiknek jobb életet teremteni a nagyapáik, könnyebb életet teremteni a maguk életénél. Sohasem becsüli a fűtést, akinek egész életében melege volt. Sohasem tiszteli az emlékeit az, aki mindennap szomszéddal, munkatárssal, a rohanó világgal versenyez. Nincs olyan számítógép, amelyik most, 1984- ben ki tudná mutatni mennyit vesztettünk közben. Az ickázó nyaralócsalád tévé nélkül egymást fedezte fel. Amíg sietünk, ez a felfedezés nem hiányzik, de előbb vagy utóbb gátlássá nő ez a fajta hiány. Aki faluról indult, el akarta felejteni a falut, és hihetetlen rossz társadalmi beidegzettséggel a gyerekeivel le akarta nézetni a falut. És lám: vidd el a gyereket ebbe az őshonos világba, és ő olyan értékeket talál meg ott, amiket valamikor könnyelműen szétdobáltál. Szokásaink éveken át azt diktálták, hogy a nyaralás akkor igaz és akkor szép, ha beutazott kilométerekben mérhető. Akkor rangos, ha átér öt országhatáron, akkor elfogadható, ha az összkomfortot tálcán hozzáadják. Nem sokat törődtünk azzal, hogy a gyerekeink válla egyre keskenyebb, hogy lépcsőházi fülledt játékaiból egyre inkább hiányzik a természet ismerete, hogy gondolkodásukból egyre inkább hiányzik, vagy hiányzani látszott a gondolkodáshoz szükséges, és talán elengedhetetlen eredettudat. Persze így hirtelen nevetséges mindezt összehozni a falusi üdülés feltámadó divatjával, ezzel a remélhetően újféle szokással. Nevetséges és mégsem az. Másik téma lehetne, de most nyár végén, akárhány gyerekkel beszélek, mind azt mondja, hogy az volt a boldogabb, aki nagymamánál volt, az volt a szerencsésebb, aki táborozás közben sátorban aludhatott. Túlnyomó részben összkomfortokban élő gyerekeink igénye a természetesebb környezet, igen a tej íze, egy hangyaháború meglesése, felfedezése annak, ahogyan a szarvasbogár a fészkét védi, ahogy a vadászó róka zsákmányt visz úszva a folyón át a másik partra. Ahogyan a rétisas vadászik, ahogy az ürge a lyuk szélére ül és a harmatba kóstol, ahogy a kis kócsagok a víz fölé szállnak, ahogy a sündisznó szuszog alkonyatkor, ahogy bagolytól riad az énekesmadár, és ahogy hajnalt kiált az épen ébredő. L ehet, hogy a történelem sietése tette, de sok mindent elfelejtettünk. Hiszek abban, hogy a fal- vainkban gyakoribb idegenek, vagy talán félig idegenek, nemcsak egy divatot jelentenek. Talán gazdasági kényszerek hatására is, de nagyon sokan újra felfedezték 1984-ben ezt a hazát. Bart ha Gábor
