Kelet-Magyarország, 1984. szeptember (44. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-13 / 215. szám

1984. szeptember 13. Kelet-Magyarország 3 r-------------------------------------------------------------------------------------> Kulcs a bizalomhoz NEM FELEJTEM EL az idős vasmunkás szavait, akit a híres kisvárdai gyár­ban, a Vulkánban arról faggattam, mit ért ő a de­mokrácián? Így válaszolt: „Nézze, a mi fajtánk úgy gondolkodik: ha nyitva áll előtte az igazgató, a vezető ajtaja, s bizalommal fogad­ja, netán még az is megfor­dul a fejében, hogy az asz­tal innenső oldalán ülőnek is lehet igaza. Valahol itt kezdődik szerintem a de­mokrácia.” A demokrácia lényegét értette meg velem ez a munkásember. Azt, hogy lehet ilyen-olyan fórum, működhetnek azok a fel­sőbb szervek megítélése szerint kiválóan, jól vagy kevésbé, (ez a minősí­tés szubjektív megítélés kérdése is lehet!) ha az emberi viszonylatokat a bi­zalom helyett a bizalmat­lanság szövi be, ha az-őszin- teséget a sunyi képmutatás, a nyíltságot pedig a cini- kusság, az intrika és a vá­daskodás, akkor ott nincs demokrácia. A kapcsolat kulcs a bizalomhoz, s zöld út a demokrácia érvénye­süléséhez. Első hallásra talán szo­katlan e gondolatsor. Va­jon miért nem csupán a hi­vatalos fórumokon elhang­zott vélemények fontossá­gát hangsúlyozom? Első­sorban azért, mert ott oly­kor érzelemmentes, kincs­tári, már-már vaskalapos módon igényelt álpártszerű vélemények, megnyilatko­zások is elhangzanak. S ezekben nem ritkán több a képmutatás, mint az őszinte mag. S még csodál­kozik is, hogy miért nem szólalnak meg éppen azok, akiknek a véleményére kí­váncsi a vezetés. BÖLCS DÖNTÉS VOLT, amikor az illetékes párt- és szakszervezeti vezetés úgy határozott: elsősorban nem a fórumokon múlik, nem számuktól függ a szocialis­ta, a munkahelyi és a párt­demokrácia érvényesülése, hanem elsősorban az em­beri kapcsolatokon, a ve­zetők és vezetettek közötti elvtársi, baráti viszonyon. A demokratizmus érvénye­sülése a lenini pártvezetés elvének egyik lényeges, sarkalatos kérdése: az em­berek közötti bizalom fok­mérője. Most kimondták: nincs szükség újabb fórumok életrehívására, arra ellen­ben igen, hogy a már meg­lévőket rendeltetésüknek megfelelően megtöltsék tar­talommal. S ez a tartalom nem más, mint az emberi tényezők szerepének a nö­velése. Nem a hivatalos, a for­mális fórumok ellen szólok. Szükség van ezekre, persze csak akkor, ha nem akadá­lyozzák, hanem elősegítik a szocialista demokrácia el­veinek és gyakorlatának az érvényesülését. Valójában minden üzemi fórum élete attól függ, megteremtik-e funkcionálásához a szüksé­ges létfeltételeket, kapcso­latrendszert. VALÖJÄBAN CSAK OTT élő valóság a demokrácia, ahol megnyílnak az embe­rek. Élni kell a demokrá­ciát, az emberekért, az em­berekkel. Farkas Kálmán Divat a nosztalgiaalma Csemeteexport Az ősz nem csupán a szü­retek, a termésbetakarítás időszaka, hanem az újrakez­désé is. Ilyen tájban vásá­rolja meg a gazda a telepí­tendő gyümölcsfacsemetéket is. Felkészült a szezonra az idén is a Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskolai Tangaz­daság nyírteleki gyümölcsfa- iskolája. Hatvan hektáron nevelik a Szabolcsban és más me­gyékben, sőt az ország ha­tárain túlra is szállítandó gyümölcsfacsemetéket. Mint az illetékes szakemberek el­mondták, ha valamelyest csökkenés várható is a jona­tán almafacsemeték eladásá­ból, hódít a nosztalgiaalma. Éppen ezért az iskolából megfelelő mennyiségben ke­rül a gazdaság Nyíregyháza, Korányi Frigyes utcai árudá­jába batul, húsvéti rozma­ring és más keresett fajták^ ból csemete. Minden igényt ki tudnak elégíteni természetesen más­fajta alma- és körte-, meggy- és cseresznyefa-csemetékből is. Lesz elegendő kajszi- és szilva-, valamint a keresett mandulafa-csemetékből is. Összesen mintegy 150 ezer darab különböző gyümölcs­facsemetét szállítanak a nyír­teleki iskolából az árudába. Gondoltak a szakemberek a külföldi igények kielégíté­sére is. Keresett áru Cseh­szlovákiában és az NDK-ban is a Nyírségben nevelt, in­nen szállított gyümölcsfacse­mete. Idén ősszel mintegy 45 ezer darab különböző gyümölcsfacsemetét szállíta­nak a két baráti országba Gyulatanyáról kamionokban. A balkányi Szabolcs Termelőszövetkezet ládaüzemében nagy teljesítményű lűrészgépekkel darabolják méretre a beérkező fahasábokat. A téesz lányai, asszonyai pedig al­másládát szegeznek a fűrészgépek alól kikerülő lécekből. (Császár) Évente háromszázezer köbméter hengeres fát dolgoznak fel az ÉRDÉRT mátészalkai gyáregységé­ben. Ennek a mennyiség­nek csaknem felét — 140 ezer köbmétert fűrészáru­vá dolgoznak fel, míg a többi az építő-, a papír- és a bányaiparban kerül felhasználásra. Képün­kön: a fűrészüzemben szovjet gépsoron vágják méretre a hengeres fenyő­fát. (Gaál Béla felvétele) Körjárat a panaszok nyomában Porba taposott értékek Az olaj, a gáz és a villa­mos áram után a legtöbb va­lutát az abraktakarmányért fizetjük ki. Nagy értékben importálunk szóját, ásványi anyagokat, premixeket ahhoz, hogf állatállományunk ab­rakigényét kielégítsük. És mégis, ha az energiatakaré­kosság szóba kerül, a legtöb­ben csak arra gondolunk, le kell kapcsolni a villanyt. Ez helyes, a filléreket is meg kell becsülni. De ha egy-két kilogramm premix megy pocsékba, kemény valutát vesztünk. Például Nagykálló Rengeteg abraktakarmány­ra van szükség. Az igények kielégítéséhez -a megyében 24 nagy teljesítményű keverőt üzemeltetnek. Ezekből nyolc a GMV-é, (gabonaforgalmi és malomipari vállalat), 13 üzemi és GMV-kooperáció­ban, három pedig termelőszö­vetkezeti kezelésben műkö­dik. Termelőszövetkezetek saját szükségleteik kielégíté­sére egyszerűbb takarmány­keverést még vagy 50 helyen végeznek. Az említett üze­mekben az évente termelt ta- karmánytáp-termelés 350— 360 ezer tonna körül van. Az abrakfelhasználás 620—630 ezer tonna évente. És most lássunk egy keve­rőüzemet. Kizárólag azért, mert termékeivel kapcsolat­ban sok a panasz. A nagykál- lói tsz keverő je az úgyneve­zett GMV bér- és kooperá­ciós üzem kategóriába tarto­zik. Magyarul: a GMV adja az alapanyagokat és fizet a különböző tápok előállításá­ért. Ami a telepen látható, az szinte leírhatatlan. Rendet­lenség és összevisszaság, el­avult berendezések és olyan raktárterek, amelyek csak akkor nem áznak be, ha na­pos az idő. Anyagok tömege... Az üzemvezető-helyettes (nemrégen van a posztján) arra hivatkozik: nincs em­ber, nincs pénz a felújításra, korszerűsítésre. Ezért is a si­lótornyoktól a keverőüzemig, a szállítószalagoknál minde­nütt csorog a termény. A ke­verőüzemben akkora a por, hogy egy-egy lélegzetvételnél dekányi takarmánylisztet, hallisztet és premixet nyel az ember. A rozsda ette sóőrlő­nél, továbbá a kiszakadt me­szes, hallisztes, 65 százalék propeintartalmú premixes- zsákoknál sem más a hely­zet. — Ki jön ide dolgozni any- nyi pénzért? (3000 forint kö­rüli a fizetés, állítólag.) Ha jön egy fuvar, a tmk-sokkal kell lerakatni... Két zsák táp van az útunk- ban. Nemrégen mehetett raj­ta keresztül egy targonca, vagy teherautó. A porba, a szemétté taposott érték 700 forint lehet. Az elcsurgó, szétömlő, ösz- szekeveredő és használhatat­lanná váló anyagok tömege, a beázástól erjedő és értékét vesztő fű- és lucernaliszt százezreket ér. Most új veze­tősége van a termelőszövet­kezetnek, minden bizonnyal odafigyel arra, ami a keve­rőüzemben van. 3ogos kifogások Ott kellett volna kezdeni az írást, hogy dr. Fesztóri Sándorral, az Állattenyészté­si és Takarmányminősítési Intézet megyei irodájának munkatársával indultunk ta­karmányárusító boltok ellen­őrzésére. 550 ilyen bolt van a megyében. (Nem érdekte­len felsorolni, hogy a boltok közül 143-at a GMV, 205-öt az áfészek, 107-et a termelő- szövetkezetek, 45-öf a Zöl­dért, 25-öt a Szabolcsi Tej­ipari Vállalat és 25-öt ma­gán-kiskereskedők működtet­nek.) Az elmúlt fél évben gyakori volt a panasz, rész­ben a választékhiányra, a minőségre és nemegyszer azért, hogy volt bolt, ahol napokig semmit sem lehetett kapni. A 64-es, nagykállói áfész- takarmánybolt vezetője, Pász­tor Tibor is a sok reklamá­ciót, a rossz minőséget emlí­ti. A sertéstápba durva, szemcsés anyagokat kevertek. A raktáron a választék nem nagy, állandó a hiány­cikk. Takarmánylisztből, kor­pából, kukoricából. A Földes­ről, Bábolnáról érkezett tá­pot vitték, mint a cukrot, mert jó volt á minőség. A 161-es boltban egy hónapja nincs csirke- és kocatáp. Azt illik átvenni... — A zsák vékony, hamar kiszakad — mondja a kálló- semjéni kiskereskedő. — Fáj az ember szíve, ha látja, hogy a vevő felteszi a zsákot a kerékpárra, megy pár száz métert és minden a földre hull. Azt bizony nem lehet összeszedni. A semjéni GMV-bolttal nincs szerencsénk. Nyitvatar­tási idő alatt zárva. Ez is egyik gond a sok közül. Az 550 bolt közül alkalomszerű­en nem is egy zár be ezért, vagy azért. A négy zsák kocatáp sza­vatossági ideje lejárt. Ezt most le kell értékelni. Bé- nyei Mihályné, a nyírbátori tsz-takarmánybolt vezetője kellemetlenül érzi magát. Azt mondja, akkor is hozzák, ha nem rendeli meg. És azt illik átvenni... — Egy időben már nagyon bántott, hogy a tápok úgy érkeznek, hogy sok a lyukas zsák, az olyan, amelyből ra­kodás közben kipereg né­hány deka, vagy kilogramm. Bementem hát reklamálni a nyíregyházi keverőbe. Ott azt a választ kaptam, ne csinál­jak felhajtást. Pedig a nyíregyházi keve­rőüzem tápja kimondottan jó. De ha a csomagolás, a kész­termék kezelése már a csúsz­dánál lyukas, a zsákok már itt szakadtak, az sokat leront a korábbi jó munka értéké­ből. □ "--Egy nap. Sokkal több volt a gond mintsem hogy egy cikk terjedelmébe beleférjen. Végső tanulság: nagy értékű energiáról, rendről és rend- szeretetről van szó. Jobban oda kellene figyelni és már­is nyugodtabbak, gazdagab­bak lehetnénk. Seres Ernő Szépírás Szépen írsz — mondják a szerkesztőségi gépírók, ha leadok egy kéziratot. No nem a hasonlataimat, gon­dolatjeles közbevetésekkel tudálékoskodó, cizellált kör­mondataimat dicsérik, ha­nem a kézírásomat. — Ja — szoktam ilyenkor mondani —, ebből is lát­szik, hogy nem vagyok már fiatal. Én bizony még a ré­gi dőltbetűs folyóírást ta­nultam, amit apám, meg az ö apja: meg lehet nézni az írásukat. De minden öregét. Jellegzetes egyéni vonalve­zetésükkel együtt olyan szépek, hogy ólomba lehet­ne metszeni soraikat. Mind­ez arról jutott eszembe, hogy látom a múltkor, hogy gyötrődik kisfiam a tollal. Arccal szinte ráfekszik a papírra, kerekíti az o be­tűt, megkanyarítja tetején a hurkot, szája nyitva, a Sütőüzemek sorozatban Az áfészek erejükhöz mér­ten fejlesztik ipari tevékeny­ségüket, mely többnyire köz­vetlenül a lakosság jobb el­látását szolgálja, de fontos szempont, hogy számos kör­nyékbelinek munkaalkalmat is adnak. A nyírbátori édesipari üzem megnyitásáról már hírt adtunk, de más, hasonlóan fontos lépések is történtek a minőség és a választék job­bítására. Az utóbbi időkben korszerűsítették a rakamazi, nagyecsedi, tiszaszalkai sütő­üzemeket. Ezeken a helye­ken sokéves gond volt a ke­nyérellátás. Az új berendezé­sek révén nemcsak több lett a kenyér, de a minősége is sokkai jobb, mint korábban volt, és a megújult sütőüze­mekben, szemben a múlttal, immáron péksüteményeket is lehet készíteni. Már dol­goznak a Nagyhalászi ÁFÉSZ sütőüzemének felújításán is. Itt modern kemencét, inten­zív dagasztót helyeznek üzembe. A tervek szerint jö­vő év első felében, május, június körül az itt sütött ke­nyérből vásárolhatnak a nagyhalászi lakosok. Közismert, hogy a hullott, másra már fel nem használ­ható gyümölcs a szeszfőzdék alapanyaga. Eddig gondot okozott, hogy nem állt ren­delkezésre elegendő berende­zés erre a célra. Ezen eny­hít, hogy bővítették a Máté­szalkai ÁFÉSZ szeszüzemét, Rakamazon pedig újat épí­tettek, korszerű üstökkel fel­szerelve. Ennek átadására a nanokban kerül sor. Az ipari tevékenység bőví­tésére is lépéseket tesznek, növelve az áfészek bevételi lehetőségeit, segítve saját szükségleteik kielégítését. Mintegy ötmillió forintért építettek a közelmúltban Nagykállón új paplan- és bőrdíszmű-üzemcsarnokot. A Dombrádi ÁFÉSZ területén, Pátrohán a közelmúltban fe­jeződött be egy faipari üzem létesítése. (s. z.) nyelve is mozog. A betű se nem szép, se nem gazdasá­gos. Nem éri meg a bele­fektetett energiát, azt a nyakficamító természetelle- tes testtartást, ami nyilván ennek a rosszul kitalált ve­rébfejű, néhány év alatt olvashatatlanná romló írás­nak a természetéből követ­kezik. Miből gondolom ezt? Abból, hogy látom az egyik napilapban az iskolakezdést köszöntő képes oldalt. Két- hasábos képen ugyanúgy borul arccal a papírra egy csurkás kislány, ugyan­olyan görcsösen markolja a ceruzát, mint a kisfiam. Alatta képaláírás: elkezdő­dött az új tanév. Az elsősök írni tanulnak. Gimnazista lányom szól. — Odaírtam az asztalra egy üzenetet. Anyu telefo­nált. Nézem a cetlit, aztán le­gyintek egyet. — Tudod mit, lányom? Mondd el inkább szóban. Mester Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents