Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

1984. augusztus 11. Egy moszkvai divattervező Világcégek is számon tartják a Zajcev-modelleket A divatvilág figyelmét az orosz népviselet mindig is ma­gára vonta. Egyszerűségével és szűkszavúságával, finomságá­val és praktikusságával. Az utóbbi időben növekszik az érdeklődés iránta. Olyan nagy cégek, mint a Pierre Cardin, a Nina Ricci, a Christian Dior legutóbbi kollekcióikban bevet­ték a „Szlava Zajcev módra” tervezett orosz stílusú modelle­ket is. A 46 éves Vjacseszlav Zajcev, a szovjet-orosz divat elismert vezető szaktekintélye, a világ egyik leghíresebb divatterve­zője. Ivanovoban született, olyan családban, amely egyéb­ként távol állt a művészetek­től. ö Moszkvában, a textilipa­ri főiskolán végzett. Később a tervezőcsoport vezetője volt egy munkaruházati üzemben, aztán sok éven át az Ossz-szo­— Hogyan születnek az OnOk modelljei? — Üj stílus születésénél az egyik legfontosabb körülmény, hogy a tervező már belefáradt az előzőbe. Mondjuk, hosszú időn át divat volt a karcsú forma. A modellezők olyan mélyen és alaposan kidolgoz­ták ezt a témát, hogy úgy tűnt, minden lehetséges variá­ciót kimerítettek. A test vona­lához igazodó karcsú formát megunták a tervezők is, a vá­sárlók is. Aztán hirtelen jött a szabad, bő vonalvezetés, ez olyannyira frissnek és megle­pőnek tűnik, hogy az új ötlet divatossá válik. Magával ragad­ja a tervezőt is, és minden is­métlődik újra. — Nem tart a divat unifor­mizáló hatásától? — Valószínűleg megfigyelte a következő paradoxont is: min­vetségi Modell Házban. Ez idő alatt többszáz modellt ajánlott, sokat bemutattak nemzetközi kiállításokon is. Jelenleg a Moszkvai Divatház művészeti vezetője. A ház legfelső, nyolcadik emeletén van a kísérleti mű­hely, ahol nemcsak kigondol­ják az ötleteket, hanem meg is tervezik a ruhát, elkészítik a technológiáját, majd az anyag­ban életre keltik. A modell egyik példánya lekerül a föld­szintre: itt a megrendelő a ki­állításon megtekintheti. Ugyan­ilyen mintadarab latható a be­mutatóteremben, ahol heten­ként kétszer látványos, műso­ros divatbemutatókat, rende­zünk. A harmadik mintadarab a részletes technológiai leírás­sal a szabászmühelybe kerül. Ha a vásárlónak megtetszett valamelyik, megrendelheti, elő­zőleg képzett szakemberekkel konzultálhat. A szabászok, mi­után a szükséges méreteket íei vették, megmondják a próba napját. Minden ruha is náluk készül, a saját varrodáikban. Modelljeik ezreit lehet ma lát­ni a moszkvaiakon. — Am ahogy tudom, az Önök árai csaknem kétszer akkorák, mint más divatszalonokban ... — Csak az extra modern da­raboknál — feleli Zajcev. En­gedje meg, ha valaki a leg­újabb divatirányzat szerint akar öltözködni, miért ne ad­nánk meg neki a lehetőséget. Egészében véve elérhető ára­kon dolgozunk: húsz százalék­kal kérünk többet azért, amit az áruházak árusítanak. A kozmikus téma megmozgatta Zajcev tervezői fantáziáját is. Zajcev ezeket a modelleket azoknak ajánlja, akik szeret­nek utazni. Zajcev egy látványos bemutató után a menökenekkel. denki divatosan akar öltözköd­ni, ugyanakkor nem akarják, hogy az öltözékük hasonlítson a másokéra. Meglehet, a nők­nek elromlik a kedvük, ha a szomszédnőjükön ugyanazt a ruhát látják. Az orosz parasz­tok régi öltözékeinek darabjai — például az ujj nélküli felső­ruhák, az ingek, a kötények, ,a kendők, főkötők, fejdíszek — minden kormányzóságban azonos szabásúak es színössze- állításúak voltak. De minden hasonlóság mellett minden kor­mányzóságnak megvolt a maga sajátossága, a maga megkülön­böztető. jegye. Es már az egyes területeken belül is, min­den kézimunkázó nő azon igyekezett, hogy az öltözékén valamilyen minta, részlet, ami megkülönbözteti a többiek ru­házatától. Ezt teszem én is: unalmas, amikor mindenki egy kaptafára öltözködik. A mai di­vat szabad, de nem kötelező hordani. Az a jó benne, hogy az általános divatirányzatból választási lehetőséget kínál ar­ra, ami a legjobban tetszik. Irina Petruscsenko Kelkáposzta-különlegességek Nőiesség — férfiasság — ítéletek és előítéletek — Nem olyan régen még a leg­több idegen nyelvi, vagy első osztályos kisiskolás tankönyvet lapozgatva nem olvashattunk mást, mint hogy a család vilá­ga a férfiak által megszabott rend szerint alakul. Az otthoná­ban élő nő ki sem látszott a háztartási munkákból. Nézzük meg, ezzel ellentétben mit kínált a hetvenes évek nyu­gati tudományos-fantasztikus irodalma az olvasónak arra az esetre, hogyha a világot a nők rendjének vetnék alá. Ijesztő ké­pet festenek elénk, már itt a földön megteremtett SZUPER NŐI POKOLLAL IJESZTGETNEK. De egyes mai szociológusok írá­sai sem mentesek a női agresz- sziótól való félelemtől, a nők szerepének meghökkentő érté­kelésétől. Ez a jelenség abból a felfogás­ból táplálkozik, hogyha egyszer a nők agresszívak, akkor sokkal agresszívabbá válnak, mint a férfiak. És azt a következtetést sugallja, hogy fogadjuk csak el a meglévő férfiúi agresszivitást a világban, hiszen ez még mindig jobb, mintha „amazoni” nők ag­resszivitását kellene elviselni. Akkor szabadulna el igazán csak a pokol... A nők agresszióját feltehetően a férfiak képzelete, projektív mechanizmusa ..festi” vadnál is vadabbá, túlméretezetté. Hogy e működések milyen gyökerekre vezethetők vissza, azt legvalószí­nűbben csak egy mélylélektani elemzés közelíthetné meg. Egyes szociálpszichológusok szerint az egyik alapvető különb­ség a férfi és a nő szerepe kö­zött az, hogy a férfiéhoz első­sorban az aktivitás, illetve az otthonon kívül élés; a nőéhez in­kább a passzivitás, ületve az ott­honiét tartozik. Kérdés, hogy mindez mennyiben származtat­ható a régmúlt hagyományaiból, a megrögzült előítéletekből. Né­hány kutató megállapítása sze­rint a férfiak figyelme még oda­haza is döntő mértékben „fala­kon kívüli” munkájukra, a sportra, a közéleti ténykedések­re, eseményekre irányul. A nők viszont a munkahelyükről is gyakrabban gondolnak otthonuk­ra (lásd hazatelefonálási sűrűsé­gi adatok!), AZ OTTHONUK ALi, Érdeklődésük középpontjában — otthonukon kívül is. Család­juk gondjait, problémáit a mun­kaidejük alatt sem tudják iga­zán letenni, elfeledni. Az otthon védelme, a tűzhely Melegének őrzése női, anyai fel­adat ősidők óta. Az anyától függ elsősorban, hogy valóban áraszt- ja-e a családi otthon az érzel­mek melegét, az együttlét embe­ri boldogságát — minden bajon- gondon túlmutatón. Nagy elbe­szélőnk, Móricz Zsigmond így ír erről — anyjával kapcsolatban — gyermekkorára emlékezve: „Micsoda családi hőség volt tü­zelő, az semmi sem volt. A ke­mencében minden megégett, s meleget adott, de egy sohasem hiányzott: a család szent mele­ge ...” Idézhetnénk még sok régi író, művész, tudós önéletrajzából, írásából, akik pedig hivatásuk­nál fogva igen alapos megfigye­lők, s nyíltabban, közvetleneb­bül, érzékletesebben fejezik ki magukat, mint az átlagemberek. Legmegrázóbb tanúvallomásaik az anyákról szólnak — s nem a modern képregények, egyes sci- fi művek, szociológus félelmek szellemében . . . Ahogy ők lát­ják gyermekkorukat, az embert. Az anyaság női szerepének teljes körű feltárása, bemutatá­sa nemcsak a gyermek- és neve­léslélektan feladata kell, hogy legyen, hanem a szociálpszicho­lógiai kutatásoké is. Legalábbis súlyának megfelelő említést kel­lene kapnia a nők társas kap­csolatai minősítésében, hiszen AZ EMBERI ÉLET LEGŐSIBB KÖTELÉKÉT példázza anya és gyermeke kap­csolata, hatása kiterjed minden más társas viszonyra is. Félő ugyanis, hogy a sok „kor­szerű” és olykor meghökkentő­nek tartható női „szereojellem- zők” mai szépirodalmi és szak- tudományos leírásában az anya­ság és jellemzői mintha értékü­ket veszítenék, sőt olykor mint­ha hiányoznának a nők, s szere­peik reális ábrázolásából. M. M. Segítőkészen Gyakran jelennek meg az új­ságokban felhívások: X Y-nak gondozóra lenne szüksége, mert kórházból hazatért és nincs, aki ellássa; Z-nek hiányzik egy al­katrész a varrógépéből és nem kap sehol, akinek van, küldjön; egy kismamának iker babakocsi, egy rokkant fiatalembernek mo­toros tolókocsi kellene és így tovább, és így tovább. ' A lapokban megjelent kérések rendszerint nem maradnak ha­tástalanok és jelentkezik gondo­zó. jelentkezik, akinek van var­rógépalkatrésze és egy másik asszony ingyen, ajándékba elkül­di a kismamának az iker baba­kocsit. A szerkesztőségekben dolgozó és ezzel foglalkozó munkatár­sak a megmondhatói, milyen sok a segítőkész ember, akkor, ha a segélykérés nyomtatva jelenik meg. Ez nagyon jó dolog: tisz­telet, becsület jár érte az önzet­lenül segítőkész embereknek. Am — sajnos — van az érem­nek egy másik oldala is. Gyak­ran a szemünk, az orrunk előtt látunk olyan eseteket, ahol se­gítségre lenne szükség és nem teszünk semmit. Közömbösség? Talán nemcsak az. Talán csak megszoktuk, hogy a szomszéd néni úgy él, ahogyan él, talán azt gondoljuk, ez így meg is fe­lel neki és nem foglalkozunk a dologgal. Ha azonban ugyanez a szomszéd néni levelet ír egy új­ságnak, hogy szíve vágya lenne egy használt, öreg televízió, ak­kor bosszankodunk, miért nem tudtuk, hova sózzuk el fekete- fehér régi tv-készülékünket. Vagy lehet, hogy a szomszéd néni tőlünk szégyellte volna el­fogadni?! Lehet, hogy a segít­ség is jobban esik ismeretlenek­től, akik nem is várják a há­lát? Meglehet, hogy így van. De segíteni úgy is lehet, hogy a szomszéd néni ne vegye észre. Avval is lehet, hogy felhívjuk a helyi tanácsi vagy társadalmi szervek figyelmét arra, hogy itt valakinek valamire szüksége van; vagy úgy segítünk mi ma­gunk, ha módunkban áll, hogy az természetesnek hasson. Sokszor azzal, ami nekünk ap­róság. jelentősen megkönnyít- hetjük a környezetünkben élő, bizonyos tekintetben másokra szoruló — rendszerint idős — emberek életét. Néha egy kis figyelem, egy kis segítség a bevásárlásban, a gyógyszerrecept kiváltásában, de akár csak egy félóra az időnkből egy kis beszélgetésre, nagyon sokat jelenthet annak, aki egye­dül, mozgásában korlátozottan él. Figyeljünk rájuk akkor is, ha nem az újságban olvassuk gond- jukat-bajukat. hanem csupán a környezetünkben élnek. S. M. KELKÁPOSZTA PONGYOLÁ­BAN. Hozzávalók: í fej kelká­poszta, 2 tojás, 25 dkg liszt, 4 dl tej, só, bors, majoránna, olaj a kisütéséhez. A kelká­posztát cikkekre vágjuk, jól megmossuk. Leforrázzuk. Fel­tesszük főni sós vízben, ke­vés majoránnával. Mikor a kelkáposzta félig megfőtt, le­szűrjük, jól lecsurgatjuk. A to­jást a tejjel és a liszttel elke­verjük. A sűrű masszát meg­sózzuk. A kelkáposztacikkeket enyhén megborsozzuk, lisztben megforgatjuk, majd a masszá­ba mártjuk, kissé lecsepegtet­jük és forró olajban pirosbar­nára sütjük. Készíthetjük massza nélkül, egyszerűen ki­rántva, liszt, tojás és zsemle- morzsában forgatva. KELKÁPOSZTA rólad. Hozzávalók: 50 dkg sertéshús, 2 db zsemle, 10 dkg füstölt szalonna, 3 db tojás, só, bors, kelkáposzta, zsemlemorzsa. 3 dkg zsír, 3 dl tejföl. A húst megdaráljuk, a két darab zsemlét tejben áztatjuk, majd hozzáadjuk a tojásokat, sóval, borssal fűszerezzük és a koc­kára vágott füstölt szalonná­val együtt jól összedolgozzuk. A kelkáposztát leveleire szed­jük, leforrázzuk, a vastag le­vélszárakat óvatosan levágjuk. Vizes konyharuhát terítünk ki. a kelkáposztaleveleket rárak­juk úgy, hogy egymást fedjék. Meghintjük zsemlemorzsával. Rátesszük az előkészített húst, majd a konyharuha segítségé­vel feltekerjük. A konyharuhá­ba becsavarjuk, a két végét be­kötjük, majd egy magas szélű tepsibe rakjuk. Vizet öntünk alá, és sütőben kb. 50 percig pároljuk. Vigyázzunk arra. hogy á víz a párolás ideje alatt is fedje a készítményt. Tálalás­kor hosszúkás tálra helyezzük, majd szeleteljük. Zsírban pirí­tott zsemlemorzsával meghint­jük, tejföllel meglocsolva tálal­juk. RAKOTT KELKÁPOSZTA. Hozzávalók: 2 kisebb kelká­poszta, 15 dkg rizs, 5 dkg zsír, 10—15 dkg zsemlemorzsa, 2 po­hár tejföl. A kelkáposztát cik­kekre vágjuk, sós vízben puhá­ra főzzük. Leszűrjük, jól le­csurgatjuk. A rizst is sós víz­ben puhára főzzük. A kelká­posztából egy sort jénai tálba lerakunk, majd rizst teszünk rá, erre pirított zsemlemorzsát, tejfölt. Ismét kelkáposzta kö­vetkezik, majd a többi hozzá­valók. Ügyeljünk arra, hogy a tetejére pirított zsemlemorzsa, majd tejföl kerüljön. Sütőben jól átsütjük és jénaiban adjuk asztalra. Készíthetjük úgy is, hogy darált hússal vagy sült hússal stb. rétegezzük. Farmertáska, farmersort Megunt farmernadrágból köny- nyen készíthető sort, a nyara­láskor viselt ruhadarabok egyik fő eleme, és hozzátartozó „hur­katáska”. A rajz szerint elvág­juk a két szárat, felszegjük és kész a sort. Az egyik szárból vágjuk ki a táskarészt. Középen hasítsunk részt a cipzár számá­ra, két végén varrjuk össze. A táska fogantyúja a másik nad­rágszárból kerül ki. A maradé­kot ne hajítsuk el, mert — ki tudja mire — még talán felhasz­nálható. (Pálffy Judit) s. o. s. Gyermekfalu Anyák kerestetnek A szám már mindenki előtt ismert: harmincezernél több állami gondozott gyermek él hazánkban. Nem mindegy, mivé nőnek fel! Ezért is ér­demel különös figyelmet min­den olyan próbálkozás, amely az ő (és valamennyiünk) ér­dekében történik. A világ hetvenkét országá­ban kétszáz gyermekfalut ho­zott létre Herman Gmeiner professzor irányításával az S. O. S. Kinderdorf Interna­tional, amelynek tavaly év végén megalakult a magyar- országi egyesülete is. A nem­zetközi egyesület négjr alap­elve alapján hozzákezdtek Battonyán az első gyermek­falu építéséhez, amely előre­láthatólag 1985 őszétől fogad­ja a szülő nélkül maradt gye­rekeket. Az alapelvek: min­den gyereknek legyen test­vére, anyai szeretet mellett nőjenek fel, saját családi házban, az adott ország kul­túrájának megfelelően. Az S. O. S. Gyermekfalu Magyarországi Egyesülete pá­lyázati felhívást tett közzé. Olyan 25—35 év közötti egye­dülálló nőket keresnek, akik élethivatásul választják az egyedül maradt gyermekek felnevelését. A pályázók szeptember 1-ig jelentkezhet­nek — részletes önéletrajzzal — a Magyar Vöröskereszt cí­mén (Budapest, Arany János utca 31. 1054). A jelentkező nők arra vállalkozhatnak, hogy Battonyán különálló nagy családi házakban egy­szerre hat-nyolc, különböző korú állami gondozott gyer­meket nevelnek fel. A sike­resen pályázókat tízhónapos tanfolyamon készítik fel élet­hivatásukra, amelyet főfog­lalkozásban látnak majd el. Az S. O. S. Gyermekfalu Magyarországi Egyesülete várja mindazok jelentkezését is, akik bármilyen módon tá­mogatni kívánják munkáju­kat. Az egyesület leendő ren­des és pártoló tagjai belépé­si szándékukat jelezhetik a Magyar Vöröskereszt megyei titkárságánál is (Nyíregyhá­za, Tanácsköztársaság tér 9.). Az egyesület rendes tagjai vállalják, hogy rendszeres anyagi támogatásban részesí­tik a gyermekfalut (a tagdíj évi kétszáz forint), pártoló tag lehet mindenki, aki anya­gi, szakmai és egyéb tevé­kenységgel segíti az egyesü­let munkáját. Örömmel fo­gadják a kollektívák felaján­lásait is. A battonyai gyermekfalu építési költségeit a nemzet­közi egyesület vállalta magá­ra, s három évjg fedezik a fenntartás költségeit is. Ez­után viszont önellátó lesz a magyarországi egyesület, il­letve a gyermekfalu. (papp) S ___ HM HÉTVÉGI melléklet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents