Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-10 / 187. szám
1984. augusztus 10. Kelet-Magyarorizág 3 Mit ér az ember, ha munkás? M egfigyeltem, hogy ez a kérdés valamilyen formában fiatalok és idősek körében szinte mindig felvetődik. Elsősorban a pályaválasztással kapcsolatban és sokféle választ hallattam már erre a kérdésre. Még a romantikus hatvanas években, fiatal költő barátom, Rangon alul nem adom címmel, versben tett hitet a kétkezi dolgozók mellett. Csattanóként azzal zárta a költői sorokat, hogy lehetőleg feleségül is munkáslányt vesz. Néhány hónapja az egyik nagyüzemünk igazgatójával beszélgettem. Így panaszkodott: amikor ő évtizedekkel ezelőtt megkapta a szakmunkás-bizonyítványt, legszívesebben mindenkinek felmutatta volna a villamoson, hogy ezzel rangot, megbecsülést szerezzen magának. Mert akkoriban — a dolgozók, a lakosság többségének a szemében — nagy dolognak számított az, ha valaki „mester úr” lett. Most viszont — folytatta — sok fiatal szakmunkás, különösen a lányok előtt, letagadja, hogy munkás, hogy „csak” munkás. Szabolcsban, a tanyai fiatalok karriernek tartják, ha valaki szakmunkássá lesz. Ezzel szemben írtam riportot olyan pedagógus házaspárról, amely a leghatározottabban megtiltotta a kislányának, hogy találkozzék azzal a szomszéd fiúval, aki érettségi után nem jelentkezett egyetemre, hanem ipari tanulónak ment. Az újságok hirdetései, a gyárak kapujára kiakasztott táblák ismertek. Ha csak ezeket néznénk, azt gondolhatnánk, hogy a mi társadalmunkban munkásnak lenni a lehető legtöbbet jelent. A valóság: milliós, milliárdos értékű munkák maradnak félbe, mert hiányzik a munkáskéz. Nyugdíj előtt álló szerszámkészítő mondta el felháborodva: ha bemegy egy irodába, úgy bánnak vele, .., mint valami idegennel. Né- ' melyik műszaki vezető nagyobb tisztelettel beszél a kávét felszolgáló adminisztrátorral, mint az idős „szabikkal”. A felsoroltakból melyik vélemény az igaz? Melyiket fogadjulk el? Egyiket sem! Hiszen ezek túlzások. Tény azonban, hogy a közvéleményünkben nincs meg a szükséges rangja, elismerése a fizikai szakmunkának, s ha valaki szakmunkás-bizonyítványt szerez, általában nem tartják karriernek. Főképpen az értelmiségi szülők szeret- nénék mindenáron irodai munkát biztosítani a gyermekeiknek, de gyakoriak az ilyen törekvések a munkások körében is, különösen a nagyobb városokban. (A félreértések elkerülése végett: nem azt mondom, hogy ne tanuljanak a munkások tehetséges gyerekei, sőt a tehetséges, szorgalmas, törekvő munkás-paraszt gyerekek továbbtanulását sokkal jobban kellene támogatnunk az eddigieknél., anyagi, szellemi és erkölcsi vonatkozásban. Arról van azonban szó, hogy már-már a munkások nem becsülik eléggé önmagukat, a saját szakmájukat például. Különösen nyugtalanító a munkáspálya „leértékelése” akkor, ha ezt a munkásosztály társadalmi, politikai szerepével, elhivatottságával vetjük egybe. Gyakran idézzük Marxtól: a lét határozza meg a tudatot. Elsősorban itt is ezt kell számontartani. Mert a munkáspálya társadalmi megbecsülése közvetve és közvetlenül is az egész társadalomhoz kapcsolódik, különösen pedig az iparhoz. És itt meg kell állapítani, hogy a vállalatok jelentős részében — a termelés mennyiségi növeléséhez és minőségi javításához viszonyítva — sokáig másodrangúnak tekintették a munkakörülmények javítását, a nehéz munkafolyamatok gépesítését, a szakmunkások megfelelő, differenciált bérezését. De összefügg ez még sok mással is. Például azzal, hogy mennyire folyamatos a termelés, milyen az anyagellátás, milyenek az emberi kapcsolatok, milyen a vezetők és a beosztottak viszonya, hogy a „gépmellettiek” hogyan vehetnek részt a termelési, technikai folyamatok irányításában, fejlesztik-e a szocialista demokráciát, a különböző szintű döntésekben részt vehetnek-e azok, akik később a végrehajtásért felelősek, és így tovább. A pályaválasztást nagymértékben befolyásolja, hogy milyen színvonalú az iparitanuló-képzés: a szülők, a tanulók milyen konkrét tapasztalatokat szereznek a munkássá válás folyamatában? Mondjuk ki nyíltan: a nemzetközi élvonalhoz viszonyítva, hazánkban az ipari, építőipari tanulók jó része nem kielégítő körülmények között dolgozik, sajátítja el a szakmáját. Annak ellenére van ez így, hogy a társadalmi szükséglet szerint jelentősen növelnünk kellene azoknak a fiataloknak a számát, akik ipari szakmát választanak maguknak élethivatásul. Az anyagi ellátottság, felszereltség mellett a másik alapvető kérdés: milyen szakemberek, pedagógusok tanítják a jövő munkás- nemzedékét? Először is meg kell jegyezni, hogy akár a néhány évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva is, nagyot léptünk előre. Ma már messze a múltté az az állapot, amikor ha valaki nem volt eléggé jó szakmunkásnak, kinevezték szakoktatónak. Kezd jellemzővé válni az olyan pedagógus, az olyan szakoktató, aki a nem kielégítő tárgyi körülmények ellenére is képes magas szinten oktatni, nevelni az ipari tanulókat. Persze azért elégedettek ma sem lehetünk. Országos szinten már kezdtünk a pályaválasztással tudományosan foglalkozni. Csakhogy a kérdés nem a minisztériumban, az országos főhatóságoknál dől el, hanem oz egyes iskolákban, gyakran távoli falvakban, vidéki városokban. A tanárok, a tanítók ne csak az iskolai, tanulmányi munkáért, a tanulók iskolai fejlődéséért érezzenek felelősséget, de tőlük telhetőén, a realitásokat számbavéve, a későbbi sorsukra, a pálya- választási döntésükre is igyekezzenek hatni. Ennek eredménye pedig csak az lehet, hogy a fiatalok — az értelmiségi szülők gyermekei is — bátrabban, határozottá bban vállalják a különböző munkáspályákat, a fizikai szakmákat. Csak így, ezen az úton járva juthatunk el oda, hogy — válaszolva a bevezetőben feltett kérdésre — nagyobb társadalmi rangja, becsülete lesz annak, hogy valaki munkás. F. J. _______________________/ LAKÁSÉPÍTÉSI HELYZETKÉP Több családi otthon Nagyobb arányt képvisel a magánerő A megyében az év folyamán várhatóan többen költözhetnek új lakásba, mint az előző években. Ez azonban a lakásra várók nagyobb anyagi teherviselésével jár — állapítja meg a KSH megyei igazgatóságának most készült elemzése. Csökkent a kedvezményes, olcsóbb állami lakások építése és felgyorsult a magánerőből — ezen belül is a magán- szervezésben — megvalósulók aránya. Az utóbbi években több (központi és helyi) intézkedés történt a lakáshoz jutás meggyorsítására. Nyírbátorban a Fáy-lakótelepen újabb 80 lakás épül. Pénzügyek Húsfeldolgozók Helyben hasznosítják Több szabolcs-szatmári termelőszövetkezetben építenek a közeljövőben kisebb húsüzemet, vágóhidat. Nagyecseden a közkedvelt svábos ízesítésű termékek készítése kezdődik meg rövidesen. A húsfeldolgozót a nagyecsedi, a mérki és a vállaji termelőszövetkezet társulásban üzemelteti. Ugyancsak különleges ízesítésű töltelékáruk készülnek majd a fehérgyarmati SERKÖV feldolgozójában. A nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet a napokban írta alá a hitelszerződést húsfeldolgozó építésére. Gondolkodnak kisebb üzem kialakításán a nagycser- keszi Kosuth és a mária- pócsi Rákóczi Termelő- szövetkezetben is. Ezek a kisebb húsfeldolgozó üzemek elsősorban a helyi áruválasztékot bővítik majd. Tervezik, építik Szárítók, raktárak Többek között ezt szolgálja a hitelfeltételek bővítése, a szociálpolitikai kedvezmény emelése és kiterjesztése, a jobb telek ellátás és az építőanyag lakossági keretének emelése. Kedvezmények Nyíregyházán azok a tanácsi bér- és tanácsi értékesí- tésű lakásigénylők (az egyedülállók kivételével), akik OTP-társasházat vásárolnak, 120 ezer forint vissza nem térítendő támogatásban részesülnek. A szociális bérlakásra jogosultak közül, akik a megyeszékhely környékén kívánnak építkezni, ingyenes, illetve kedvezményes telekhez juttathatók. Az építkezők a TÜZÉP-pel építőanyag-biztosítási előszerződést köthetnek. Ha a megrendelt anyagok árának 30 százalékát befizetik a vállalatnál, a TÜ- ZÉP kötelezettséget vállal arra, hogy az építőanyag határidőben rendelkezésre áll, amit néhány napig raktároznak. (Reméljük, hogy ez a jó kezdeményezés a kezdeti gondok ellenére előbb-utóbb beválik.) Az építési kedv megélénkülését jelzi, hogy június végéig az OTP 4269 építési kölcsönt engedélyezett 700 millió forint értékben. (1983- ban egész évben 7641-et engedélyeztek, 723 millió forint értékben.) A kihelyezés több mint 560 millió forint, az előző év első hat hónapját negyedével meghaladta. Ez tükröződött a TÜZÉP-telepek anyagforgalmában is. Cserépből 69 százalékkal, téglából 22 százalékkal és faáruból 19 százalékkal többet adtak el. (Az említett termékek értékbeni forgalomnövekedése ennél lényegesen magasabb volt, hiszen a két időszak alatt jelentős anyagáremelések történtek, illetve a hiánytermékeket drágább — viszont jobb minőségű — import termékekkel pótolták.) A magánerős építéseket 678 családi és 293 társasházhoz szükséges telek kialakításával igyekeznek biztosítani. Számok, nrányok A megyében várhatóan 4405 lakás épül, amiből csak 331 az állami beruházású. A tanácsi tervekben — az előző évről áthúzódókkal együtt — 375 célcsoportos lakás átadásával számolnak. A megyeszékhelyen októberben 30, novemberben 56 lakás átadása látszik biztosítottnak, amiből 34 a három- és több szobás. A magánerős építések tervezett száma 4074, amiből 686 az OTP-beruházású. Az OTP-lakásoknál az igények a kisebb alapterületűek irányába tolódtak el, mivel a nagyobbakhoz szükséges saját erő már lehetővé teszi a magánszervezésű építési formában történő lakásmegoldást is. (Ebből adódott 1983- ban, hogy 929 lakásértékesítés mellett év végén 318 eladatlan lakás volt.) Ezt támasztják alá a megyeszékhelyen nyilvántartott OTP-la- kásigénylések is (2500), amelyeknek több mint héttizede kettő, vagy ennél kisebb szobaszámúra jelez keresletet. A több évi várakozás után a beköltözés jelentős anyagi megterhelést jelent a családoknak. Ezt jelzik a fél évben értékesített lakások adatai is. A június végéig eladott 318 OTP-beruházású új lakás átlagos bruttó értéke meghaladta az 5S7 ezer forintot. A készpénzbefizetés elérte a 166 ezer forintot, és az OTP-köl- csön összege átlagosan 288 ezer forint. Az újraértékesített lakásokba való beköltözéshez is átlagosan 113 ezer forint készpénzre volt szükség. Az érvényben levő rendelkezések elsősorban a magánszervezésű építéseket ösztönzik, így kívánják mérsékelni a lakáshiányt, illetve felgyorsítani a lakáshoz jutás lehetőségeit. Ehhez azonban szükség lenne a saját erő reálisabb felmérésére is, így kevesebb lenne a félkész lakások eladása, a törlesztési hátralékok összege, illetve a kiutalt lakások visszamondása. Dr. Újvári Sándorné KSH megyei igazgatósága Az idei nagy nyári munkát, az aratást leginkább a szárítók hiánya hátráltatta. Nyírbátorban az Új Barázda Termelőszövetkezetben a malomipari vállalat segítségével a kukoricabetakarítás idejére elkészül egy nagy teljesítményű szárítóberendezés. Égető szükség lenne még Kisvárda környékén is hasonló szárítókapacitás- ! ra. A GMV több tárolót is épít a megyében. így az őszi hónapokra tervezik Fehérgyarmaton egy 400 vagonos raktár építésének befejezését. Tiszalökön és Nyíregyházán jövőre lesz kész egy-egy 600 vagonos tároló. Kisvárdán csak jövőre kezdik meg egy 1800 vagonos, tranzitraktárnak is alkalmas tároló építését. s ___ Sátorosok arminc fok árnyékéé ban. Süpped a járda. A három srác — hátukon óriási hátizsák — meggörbed a súly alatt. Arcukról folyik a verejték. Elcsigázottak, nyúzottak. Leteszik a hátiszákot, nyögnek egy jólesőt, egyikük merít a szökőkút vízéből és úgy locsolja az arcára, hogy csuromvizes lesz mellén az inge. Egy paddal távolabb négy fiú ül a pádon. Ül? Fekszik inkább, elhever, akár a delelő jószág, ök csomagtalanok, de róluk is ömlik a víz. Lábuknál néhány sörösüveg, de szemmel láthatóan únják már a sört is, talán még jobban is mint egymást, az üldögélős nyári délelőttöt, aminek egyetlen dolga, hogy valahogy elteljen végre. — Nézd a hülyéket! — mondja az egyik. — Ha ez nem visz húsz kilót, akkor ... — Van az huszonöt is. Órabérbe se hordanám ... A három srác nem figyel a „zrikára”. A kerékpárjaik ott állnak harminc méternyire. Egyikük térképet néz. — Pecsételtettetek Vaján? — Persze... A négy fiú hangosan felröhög. — Hallod? Még pecsétet is kapnak ... — Piros pontot apám, piros pontot... — Én egy lila Adyért se vinném egy napig ... — Ha hülye lennék ... meg. — a pontozott szó helyén a leggyakoribb magyar ,segédige” állt. És ekkortól megy a duma. A harmadik pádon attól félek, hogy pusztán a „buli” kedvéért veszekedéssé fajul a dolog, de kerékpárt tolva feltűnik három hátizsákos kislány az úton. És a három fiú is cihelö- dik, mennek a biciklihez. — Azt nézd meg! — Hűha! — Az a kis szőke... — A másik, az a magasabb ... A lányok napbarnítottak és szépek, mint minden egészséges fiatal lány. tmm ég elhangzik három- IWJ négy trágár mondat, de azok addigra felülnek a kerékpárra és hátra se néznek. Az óriás hátizsákok kissebbednek, aztán eltűnnek az útka- nyarban. Este a Tisza-par- ton verik fel a sátrat. A négy fiú sóhajt. Most válamenyien elvállalnák a hátizsákokat, de nyár van, meleg van, dög unalom. Egyszerre nyúlnak a már átmelegedett sörük után. Bartha Gábor
