Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-09 / 186. szám

1984. augusztus 9, 3 A nyíregyházi Szabolcs Cipőgyárban szovjet megrendelésre készítenek férficsizmát. A gyár ABC tfiződei szalagján na­ponta félezer pár csizma felsőrészt varrnak. (Császár Csaba felvétele) Gondosabb dohányválogatással MflilŐKKU. Ili I BEVÉTEL A dohánytermesztéssel fog­lalkozó termelőszövetkezetek­ben és a Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalatnál a mi­nőség javítása a legfőbb cél. Ez áll a pártkongresszus és a felszabadulási évforduló tisz­teletére indított munkaverse­nyük középpontjában is. A minőség javulásával jelentő­sen növekedhet az export és a népgazdaság bevétele. Ugyanakkor magasabb jöve­delemhez jutnak azok is, akik a nagyon gondos munkát, nagy figyelmet követelő do­hánytermeléssel foglalkoznak. Világosabb levelek • Ebben az évben sikerült el­érni, hogy olyan új Virginia fajták kerüljenek a közter­mesztésbe, amelyek a koráb­biaknál jobban megfelelnek az itteni természeti adottsá­goknak, ellenállóak a vírus­betegségekkel szemben, vi­szonylag bőtermők és szépen színesednek. Rövid tenyész­idejűkből következik, hogy betakarításuk nem zavarja az őszi nagy munkacsúcsokat és a korai fagyok sem veszélyez­tetik őket. A termeltető Nyír­egyházi Dohányfermentáló Vállalat körzetében az idén Virginia dohánnyal beültetett 4000 hektárnak több mint a felén már ilyen dohányok hoztak termést. Mivel az idő nem kedvezett a dohánynak, amelynek sok meleg kell, a tavalyi rekordtermés nem is­métlődik meg. A gazdaságok­ban tíz mázsán felüli dohány- termés várható. Viszont a vi­lágos dohányok, részaránya jelentősen nagyobb lehet az előző évekéhez képest. Jobb árak Az elmúlt évben a terme­lők számára előnyösen vál­toztak a doháűif felvásárlási árai, amelyek ugyancsak a jobb minőség elérésére ösz­tönöznek. Míg például a nyírségi 76-os fajtacsoportba tartozó dohány barna osztá­lyáért 5400 forintot fizetnek mázsánként, addig egy mázsa A-világos minőségű dohány átvételi ára már 8200 forint­tal több: 13 600 forint! A korábbi fajták termelése során sok helyütt még az egy százalékot sem érte el a ki­kerülő A-világos dohányok menny,'sége. Ezért még a ma­gasabb termelési ár sem ösz­tönözte a termelőket nagyobb figyelemre a válogatás során. Az idei kilátások viszont olyanok, hogy a bevált új faj­ták várakozáson felüli vilá­gos hozama a gondosabb vá­logatás után jelentősen meg­növelheti a termelői bevéte­leket. Nagyobb haszon Egy példa erre: ha egy szá­zalék helyett csuprán öt szá­zalékra sikerül növelni az A- világos minőségű dohányok részarányát 60 százalékos vi­lágos kihozatalon belül, ak­kor az ötezer forintot is meg­haladhatja a hektáronkénti többletbevétel mindössze tíz­mázsás hozam esetében. Népgazdasági szinten is nagy jelentőségű a világos dohányok mennyiségének nö­vekedése. Egyetlen százalék A-világos minőségű növeke­dés nem kevesebb, mint két­százezer dollárral javíthatja külkereskedelmi mérlegün­ket. Versenydíjak A gondosabb, figyelmesebb válogatásra ösztönöz az a ver­seny is, amelyet az idén is meghirdetett a Nyírségi Do­hánytermelési Rendszer, a TESZÖV és a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat A-világos minőségű dohá­nyok mennyiségének növelé­se céljából. A tavalyi 150 ezer forintos versenydíjakat az idén 10 százalékkal megemel­ték. További ösztönzést je­lent a dohánytermelők szá­mára, hogy a vállalat költ­ségtérítés kifizetését tervezi azok számára, akik pontosan betartják a termelési öveze- tenkénti (anya- és aljlevél, hegy) betakarítás előírásait. A legtöbb termelő gazdaság felismerte az árbevételek nö­velésének lehetőségeit. Továb­bi védekezéssel igyekeznek megóvni a termést, idejében elvégezni a törést és a legna­gyobb figyelemmel, gondosan válogatni a leszárított do­hányt. Pristyák József A komptól a kátyúig Útfelügyelők városokban és községekben Nem mindenki tudja, hogy a tanácsok kezelésében több út van, mint amennyit a köz­úti igazgatóság felügyel. A megyében több mint 2600 kilométer hosszat tesznek ki a tanácsi utak. A nyugodt közlekedéshez az is hozzátartozik, hogy egy-egy utcába akkor is be lehessen hajtani, ha esik az eső. Mindez a tanácsi utak kétharmadánál inkább vágy, mint valóság, ugyanis kiépí­tett burkolattal csak 778 ki­lométernyi utca rendelkezik. (Ehhez járul még a 811 kilo­méternyi országos út, ami a városokon, községeken halad át.) Így nem véletlen, ahol túl vannak a közművek építésén az útépítést sürgetik a lako­sok, nemegyszer jelentős tár­sadalmi munkát is vállalva — derül ki Balogh Gáspár megyei útfelügyelő tájékozta­tójából. A falugyűlések ta­pasztalatai szintén azt mutat­ják, hogy a lakosság egyik legvitatottabb, közérzetet be­folyásoló tényezője az utak állapota. Miután minden tanács ön­állóan dönt — a rendelkezés­re álló fejlesztési forrásokból — az utak építéséről, fenn­tartásáról, így ez, a külön­ben nagy szakértelmet kívá­nó munka eléggé szétaprózó­dott volt. Ezért alakították ki néhány évvel ezelőtt a me­gyei útfelügyelői hálózatot. Évente 76 millió forint jut a fenntartásra, felújításra, en­nek ésszerű felhasználását érdemes ellenőrizni, összesen hat körzeti útfelügyelő járja a megyét, aki szakmai taná­csot ad a helyieknek, egyez­tet a kivitelezővel, hatósági ügyekben felvilágosítást ad, az utakon tapasztaltakat azonnal jelzi, intézkedik, ha balesetveszély alakul ki, hi­ányzanak a megfelelő jelző­táblák. Vggyis a megyei ta­nács vb közlekedési osz­tálya irányítása alatt a helyi tanácsok segítségére vannak. A tanácsi utakon több mint 60 híd található, a folyókon 14 tanácsi komppal lehet át­kelni. Ezeket évente kétszer ellenőrzik. Rendszeresen be­járják a területükhöz tartozó utakat, hogy minél előbb in­tézkedjenek a kisebb hibák kijavításáról. Jó kapcsolat alakult ki a megyei közúti igazgatósággal, így a kisebb, 10—20 ezer fo­rint értékű munkáknál, mint a kátyúzás, apró javítások, az országos utak fenntartása mellett vesznek részt a taná­csok megrendelésére. A leg­jobb megoldások egyike, hogy sok településen a lakos­ság is részt vesz az utak kar­bantartásában. így lehetett, hogy tavaly is százmilliónál több értékű volt a megvaló­sult munka. S ide tartoznak a járdák is, hiszen a me­gyében 1522 kilométer kiépí­tett járda mellett ugyaneny- nyi megépítésre vár. Az utóbbi időben különösen Be- regben vagy Szamosszegen vannak jó példák, hogy ösz- szefogással — a tanács adja az építőanyagot — több és jobb lett a járda a falvak­ban. Olyan, mint agy antik fórum ...felér egy diplomával S ok olyan települése van megyénknek, ahol a felnőtt lakosság számá­ra — az éppen csak működ- gető művelődési házat leszá­mítva — az értelmes szóra­kozás és művelődés egyetlen lehetősége a kis falusi könyv­tár. Némelyiknek nem is nagyobb a készlete, mint egy- egy jól felszerelt családi könyvtárnak, mégis na­gyon fontos szerepet töltenek be a közösségi kulturális szo­kások formálásában — a kultúra végvárai. Szatmári kőrútunkon mi is meg-megálltunk és pró­báltunk bekopogni egyik­másik könyvtárba. Sajnos több helyen sikertelenül. Ha egy betegség közbejön, vagy éppen itt a szabadság ide­je, átmenetileg szünetel a kölcsönzés. Éppen ezért volt örömteli a találkozás egy szakképzetlen, de annál lel­kesebb könyvtárossal. Ököritófülpös a maga há­romezer-négyszáz lakosával nem tartozik a kistelepülések közé, s mégis a kulturális szolgáltatásokat tekintve meglehetősen elmarad a ha­sonlóktól. Mert bár újra fel­jövőben a híres-neves Fer­geteges táncegyüttes, műkö­dése meglehetősen egyenet­len, a művelődési házhoz gyakorlatilag nem is kapcso­lódik, a tsz működteti. A mű­velődési házban egy bál, disz­kó, egy-két gyermekműsor és vége is a pénznek. Ilyen körülmények között nagyobb feladat hárul a könyvtárra. Farkas Judit, ennek az ökö- ritói végvárnak a gazdá­ja, két éve került a könyv­tárba. Mint mondja, mindig nagyon szerette a jó könyve­ket, meg aztán a faluban más hasonló lehetőség nem is adódik, ezért szívesen vál­lalta el ezt a munkát. Kezdet­ben ugyan zavarta, hogy szak­képzetlen, de bízott az em­berismeretében. Márpedig eb­ben neki gyakorlata van, azelőtt több éven keresztül dolgozott a tanácsnál népes- ségnyilyántartó^cént. Az em­berek ismerőshöz jönnek, ha könyvet keresnek és sokszor rábízzák a választást: — Job­ban tudod te, mit kölcsönöz­zek — jelszóval. A kilencezer kötetes könyv­tárnak évente átlagban öt­százötven körüli a beiratko­zott olvasója. A legaktívab­bak, mint másutt is, a gyere­kek, akik szüleiknek is visz­nek olvasmányokat. No és az idősebbek, akik már ráérnek olvasni. Persze inkább csak télen, mert ilyenkor dolog­időben pihen a könyv, majd a hosszú téli estékre kerül elő. Mi a sláger Ököritófülpö- sön? Az, ami Budapesten. A Szép asszonyok egy gazdag házban, meg az Illatos kert — a szerelem örök divat. Ezt keresik a fiatalok. Egyéb­ként pedig a klasszikus ma­gyar irodalom, Jókai, Mik­száth, Móricz vezeti a listát — mai modern szerzők itt nem örvendenek nagy nép­szerűségnek. A helybéli ér­telmiség elsősorban a szak­könyveket és a lexikonokat veszi kölcsön, vagy tanulmá­nyozza a helyszínen. A könyvtárnak talán az a legnagyobb érdeme, hogy af­féle antik fórum — az ifjú­ság találkozóhelye. Más le­hetőségük nincs is, kivéve a helyi bisztrót. Itt gyűlnek ösz- sze, itt beszélgetnek estén­ként. Fark?« Judit jó érzék­kel ismerte föl azt, hogy a fiatalok "választanak és ha van hová menniük, akkor nem feltétlenül a presszóban kötnek ki. Megbeszélték a tanácselnöknővel és úgy döntöttek: dologidőben kár is nyitvatartani. így a dél­előtti kétórás kölcsönzés után napközben szünet van, s este, hivatalosan fél nyolcig tart nyitva. Judit elmondta: nagyon megszerette ezt a munkát. Ha lehetne egyetlen kívánsága, a? az lenne: le­gyen vége az állandó helyet­tesi státusnak és végre le­hessen ne szerződéses, hanem igazi könyvtáros! O tt, Ököritófülpösön azt tapasztaltuk, olykor a hely, az emberek isme­rete, a közvetlen kapcsolat felér egy diplomával. Baraksó Erzsébet f Hasznosítható tartalékok Nincs pénz? MÉG ALIG KEZDŐDÖTT MEG AZ ARATÁS, amikor a benne részt vevő felvásárló és ellátó vállalatok vezetői utoljára egybegyűltek a többi szervezővel: alaposan megvitattak-e már addig mindent. A jó felkészülés­ről már tanúskodik az az­óta majdnem befejeződött nyári betakarítás, amely többé-kevésbé zökkenőmen­tesen zajlott eddig. Csupán a már évek óta megszokott problémák kerültek napi­rendre a már említett ta­nácskozáson, hiszen alapjá­ban véve két aratás egyfor­ma, legalábbis nagy vona­lakban. Egy hang erősödött nagyot, amely régebben is jelen volt, de akitől most hallhatták a résztvevők, olyan hangsúllyal még so­hasem adta elő, mint most, sőt a hangerőről is elmond­hatjuk, hogy számos deci­bellel volt nagyobb, mint korábban. — Nincs pénz, kérem! Nincs pénz! — vált refrén­né az érvek sorában ez a kulcsmondat. Aki mondta, az egyik mezőgazdasági el­látó vállalat vezetője, de le­hetett volna akármelyiké, hiszen egyik-másikuk ha­sonló cipőben jár. Drámai­an ismételte a már említett bevezetést: „Nincs pénz! Üres a tsz-ek kasszája. Itt van a nyakunkon az alkat­rész, a gép, az alapanyag, egyik kiárusítást a másik után rendezzük, mégsem kell semmi a kutyának se.” Már önmaguk ellen kény­telenek takarékoskodni a gazdaságok szakemberei. A banknál kilométeres a sor­baállás. Bűvös szó a sorba­állás, a mottója: „majd fi­zetek neked, ha nekem is fizetnek”. A kereskedelmi vállalat igazgatója heve­nyészett mérleggel bizonyí­totta, mennyire katasztrofá­lis az üzletmenetük vissza­esése. Tízmilliókat hiányolt forgalmukból az előző évi­hez képest, és hogy rugal­masságukról tanúbizonysá­got tegyen, ott helyben ára­zott le több cikket, jelentős mértékben. A VESZTESÉGÁRADAT HALLATÁN, lévén szűk körről szó, elhangzott egy­két rosszmájú megjegyzés, csak úgy csendben: „És ak­kor miből éltek?” Szó se ró­la. áll még a vállalat, és a többi sem ment csődbe, amelyik abból él, hogy el­lássa a gazdaságokat és for­galmazza termékeiket. Egy másik hozzászóló, tör­ténetesen az egyik termelé­si rendszer vezetője, ép­pen ellenkező előjellel ne­heztelt társgazdaságaira, mondván, túlbiztosít ják ma­gukat, géppel és anyaggal is. Bővült tehát a 'képlet: van ahol nincs pénz, akad ahol a túlbiztosításra is fut­ja. És ahogy az éremnek is három oldala van, ült ott néhány ember, aki nem szólt egy szót sem se pro, se kontra. Több mint valószí­nű, hogy ők a gazdaságok egy harmadik csoportjával állnak kapcsolatban, akikre még, vagy már nincsen pa­naszuk, szolid mederben fo­lyik az üzletmenet. Van-e hát pénz, vagy nincs? Nyitva maradt a kér­dés. Arra, ami nélkülözhe­tetlen, van a föld alól is. Üzemanyag, műtrágya, nö­vényvédő szer, vetőmag, er­re mindig van hitel, nincs az a bankár, aki ne adna, hiszen veszne az összes töb­bi kintlévősége. Ami ezután következik, abban már mér­legel vevő, eladó és hitelező egyaránt. Ezen az említett tanácskozáson a vevőt állí­tották a vádlottak padjára. Egy személyben már csak azért is elhamarkodott dön­tés volt, mert napjainkra hatalmas különbségeik ala­kultak ki gazdaságaink kö­rében. A koldusszegénytől az „egészen tehetősig” na­gyon szélessé vált a skála. Gazdálkodni azonban a leg­rongyosabb is szeretne, egyenes tehát a következte­tés: kereskedni azokkal is kell valakinek. A TERMELÉSI REND­SZEREK ellátási színvona­lával a régi vállalatok már nem vetekedhetnek. De hogy van miből engedniük, és vannak tartalékaik a rugal­masságban, arra saját ma­guk szolgáltak bizonysággal tavaly és az idén. Az elmúlt évben még nem vihettek hi­telben gázolajat az arra rá­szorulók, az idén már igen. Más vállalatoknál is soha nem látott kedvezmények és engedmények láttak napvi­lágot. Volt miből engedni, tehát amíg „volt pénz”, elég magasan lehetett a ha­szonkulcs is. Pénz pedig most is van. Kevesebb? Job­ban megnézik, mire adják? Most ennek van itt az ide­je. Kereskedni viszont kis haszonnal is lehet — jó el­látással és gyorsan forgó pénzzel. Ésik Sándor Mint arról már lapunk hasábjain hírt adtunk, a SZABOLCS- Hö dolgozói jó ütemben haladnak a melegvíz-hálózat kar­bantartásával a megyeszékhelyen. Ezzel egy időben a hő­központban is elvégzik a szükséges javításokat, (jávor) Kekt-Magyararszág

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents