Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-08 / 185. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 8. A Hirosimái atomtámadás évfordulóján Béketüntetések világszerte Meglepetés Tel Avivból V áratlan hírt röppentet­tek fel Tel Avivból a hírügynökségek: „el­vi megállapodás” született a Jóéit nagy izraeli párt között. A megállapodás szerint kí­sérletet tesznek egy nemzeti egységkormány létrehozásá­ra. A hírmagyarázók, politi­kád szakértők meglepetést» onnan származik, hogy a jú­lius végén rendezett rendkí­vüli választások után éppen a legtöbb képviselői helyet szerzett munkapárt elnöke volt az, aki visszautasította egy ilyen nagykoalíció ter­vét. Az elmúlt napok fejlemé­nyeiből a munkapárt vezér­kara ugyanis felismerte, hogy mánden erőfeszítés ellenére képtelen olyan parlamenti többségre szert tenni, amely normális, hatékony kormány­zást tenne lehetővé A most létrejött elvi meg­állapodás (amely épp ezt a holtpontot van hivatva felol­daná) önmagában persze sem­miképp nem szolgál elegendő biztosítékul a sikerhez. A két párttömörülés között tovább­ra is éles személyi és politi­kai ellentétek feszülnek. Oly­annyira, hogy számos megfi­gyelő máris erős kétségét fe­jezte ki a nagykoalíció tartós életképessége ügyében, sőt, egyesek még tényleges meg­alakításának esélyét is meg­kérdőjelezik. Hétfőn, a Hirosima ellen végrehajtott amerikai atom­támadás 39. évfordulóján vi­lágszerte megemlékeztek an­nak áldozatairól, és tiltakoz­tak a fenyegető íegyverkezé- -si verseny ellen. Az Egyesült Államokban, a texasi Amarillóban, a nuk­leáris robbanófejeket gyártó Pantex fegyvergyár előtt a leszerelés hívei „béketáboro- , zást” tartottak. Tüntetők til­takoztak Washingtonban, a Fehér Ház előtt az amerikai kormány bőkét veszélyeztető politikája ellen. Háborúellenes tüntetése­ken emlékeztek meg Kanada nagyvárosaiban is Hirosima elpusztításának évfordulójá­ról. A kanadai békeharcosok követelték az ottawai kor­mánytól: ne engedélyezze amerikai manőverező robot­repülőgépek kipróbálását Ka­nada területén. Háborúellenes tömegtün­tetés volt hétfőn a japáni Jo­koszukában, ahol a Penta­gon nagy haditengerészeti tá­maszpontot tart fenn. A tün­tetők az Egyesült Államok katonai jelenléte ellen tilta­kozó nyilatkozatot adtak át a támaszpont parancsnoká­nak. Béketüntetést tartottak a szicíliai Comisóban, ahol ko­rábban már megkezdték a manőverező robotrepülőgé­pek hadrendbe állítását. Comisóban az olasz béke­erők kedden megkezdték a hónap közepéig tartó tünte­téssorozatukat. Athénban a béke ügyének szentelt nemzetközi konfe­renciát tartottak, amelyen megemlékeztek az amerikai atomtámadás évfordulójáról. A konferenciát a háborúelle­nes mozgalmak decemberi világtalálkozója előkészítésé­nek jegyében rendezték meg. Koppenhágában a béke hí­vei tömegtüntetésen követel­ték a nukleáris leszerelést. Mások viszont optimistáb­bak: szerintük a munkapárt választási ígéretei nem tük­röztek olyan határozott el­határolódást a likud eddig követett irányvonalától amely nem tenné lehetővé valami­fajta kompromisszumos prog­ram kidolgozását. Ennek tar­talma, a kölcsönös engedmé­nyek mértéke és jellege ter­mészetesen ma még alig kör­vonalazható. . Egy dolog azon­ban bizonyos: ha Peresz és Samir tárgyalásai mégsem járnak eredménnyel, akkor alig marad járható kiút az iz­raeli belpolitika patthelyze­téből. Ebben az esetben ugyanis vagy újrakezdődik az alkudozást a kisebb vallási pártokkal egy eleve ingatag­nak igérljpező koalíció létre­hozásáról, vagy pedig más megoldás nem lévén, isimét urnákhoz szólítják a válasz­tópolgárokat Athénban több mint tízezer ember vett részt azon a béke­demonstráción, amelyet a Hirosima elleni amerikai atom­támadás 39. évfordulóján tartottak az Akropolisz tövében. „Nem akarunk másik Hirosimát! Leszerelést, békét kívá­nunk!” — a többi közt ez volt olvasható a transzparen­seken. (Folytatás az Izoldáiról} géplakatosokat, ugyancsak új szak itt az anyagmozgató­gép-szerelő és a szobafestő­mázoló. Az idén nincs padló­burkoló és műkőkészítő szak­munkásképzés a 110-es nyír­egyházi intézetben, jövő ősz­szel ilyen is lesz, mig Kisvárdán cipőfelsőrész-ké­szítőket is képeznek a jövő­ben. S mit kell tudini a gimná­ziumba tartóknak: a nagy- ecsedi gimnázium megszűné­sével a hodászi, kántorjánosi és nyirkába! fiatalok egy­aránt jelentkezhetnek a má­tészalkai és a nyírbátori gim­náziumba. A katonápályát választók — a katonai kollé­giumba való jelentkezésüket aiz eddigieknél korábban, ja­nuár 31-ig adhatják majd be. A pályaválasztási szakem­berek elmondták: a tovább tanuló fiatalok a két tájé­koztatót — a szakmaismerte- tőt és a pályaválasztásit — együttesen használhatják eredményesen. Az egyik az egyes szakmákkal szembeni követelményekről, a másik e szakmákat oktató iskolákról ad felvilágosítást diáknak, szülőnek és pedagógusnak. P. G. LOSONCZI PÁL TÁVIRATA MATHIEU KEREKOU TÁBORNOKHOZ Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üd­vözölte Mathieu Kerekou tá­bornokot, a Benin Népi Köz­társaság elnökévé történt új­raválasztása alkalmából. PAKISZTÁNI ÁRADÁSOK Heten meghaltak, több szá­zan hajléktalanná váltak Pa­kisztánban az ország több te­rületére zúduló heves esőzé­sek következtében. Haidará- bádban öten akkor vesztették életüket, amikor víztől alá­mosott házuk összeomlott. Ketten áramütés következ­tében haltak meg. Karacsi- ban sok épület víz alá került. Az áradások miatt az iskolá­ban szünetel a tanítás. ARTURO CRUZ ELHAGYTA NICARAGUÁT Elhagyta Nicaraguát hét­főn Arturo Cruz, a demokra­tikus koordináció elnevezé­sű jobboldali pártömörülés vezetője, mert a sandinista kormány nem adott helyt kö­vetelésének és nem kezdett párbeszédet a fegyveres ellen­forradalmárokkal. Arturo Cruz a novemberre kitűzött elnökválasztásokon indulását attól tette függőyé, hogy a sandinista vezetés párbeszéd­be bocsátkozik-e az ellen­forradalmárokkal. VU HSZÜE-CSIEN VENEZUELÁBAN A Venezuelában hivatalos látogatáson tartózkodó Vu Hszüe-csien kínai külügy­miniszter hétfőn a közép­amerikai ügyekbe való külső beavatkozás megszüntetését sürgette. A kínai külügymi­niszter hétfőn venezuelai kol­légájával, Isidoro Morales Paullal tárgyalt, csütörtö­kön Argentínába utazik to­vább. SíiLaluf Siklós /I • „ János: Jí.CL^Ú-3 utolsó évei 8. — Amikor nekem bemutatták, már híres író volt. Ez pedig 1929. március 17- én történt, és megvallom magának, én a legnagyobb zavarban voltam, mert egy betűt sem olvastam tőle. A művészetek más ágát szerettem, elsősorban a képző- művészetet, zenét, sajnálatos, hogy La­jos munkáit illetően a későbbiekben sem értem utol magam. — Még egyszer elnézést kórele, igazán sajnálom ezt a tévedést. — Én nagyon szerény életre vágytam. Egyszerűségre. Elég volt nekem apám házában a vendégvárás-járás, az örökös készenlét és viselkedés. Amikor házas­ságkötésünk után 1930-ban Amerikából visszajöttünk, és Lajos megmutatta ne­kem elkészült villáját az Afonya utcá­ban (II. kerület), én leroskadtam egy padra, és közöltem, hogy ekkora házban nem lakom, itt nem tudok mit kezdeni. Nem élem azt az életet, hogy folyton a vendégek kiszolgálására fecséreljem a sok-sok időt, öltözködjem, és statisztál­jak, tartalmatlan, szükségtelen módon, olyasmihez, ami engem nem érdekel. Lajos viszont nagyon szerette ezt az életet. — Köszönöm a bizalmat. — Egyszer huzamosabb időre lemen­tünk Nógrádba, egy faluba. Ott éreztem magamat a legjobban, egyszerű, szerény emberek között, akiknek természetes volt a beszédük, modoruk, életük. Előttem ült egy fotelban Bárczy Pi­roska, s akkor már közelebb volt a het­venhez, mint a hatvanhoz. Finom arc­vonásaira rátelepedtek az évek, de gesz­tusaival, modorával, beszédstílusával, egész lényével annyi finomságot és ha­tározottságot árasztott maga körül, hogy önkéntelenül arra gondoltam, hogyan találhatta meg a tartós együttélés szá­lait, formáit ezzel a racionális gondol­kodású, természetes modorú, előkelő asszonnyal egy örökösen mesélő ember, aki még a politikát is anekdotikus stí­lusban írta, mondta? — Lajos beszélt-e magának arról, hogy tizennégy éves korában milyen nagy lel­ki megrázkódtatás érte? Apja 1905-ben meghalt, és amint Máramarosszigetről az iskolaév végén hazament, anyját és hú­gát a küszöbön találta, ott sírtak. Ké­sőbb azután kilakoltatták őket, mert el­árverezték a házat. Az apja borszerető, gőgös főjegyzője volt Nagyszalontának. Akkor Lajos elhatározta, hogy neki is lesz háza, és ez a törekvése évtizedekig megmaradt benne. — Igen, beszélt erről, és azt is tudom, hogy az Áfonya utcai villával válaszolt erre a gyerekkorra, a kilakoltatásra és az árverésre. — Jól tudja. — De most már mást is tudok. — Lajos egy játékos természetű, nagy gyerek maradt élete végéig. A beszélgetés megszakadt, el kellett indulnunk a temetésre. Bárczy Piroská­nak felajánlottam a szerkesztőség ko­csiját, köszönte, de nem vette igénybe. Azt hiszem, az írószövetség vagy más intézmény autója a rendelkezésére állt. ★ Zilahyval folytatott beszélgetéseim emlékei, levéltöredékei között találtam néhány érdekes vallomást. Ezekből idé­zek, mert arcképének megformálásához hiteles támpontokat adnak. „1903-ban tizenkét éves voltam, ami­kor apám lekiáltott hozzám az udvarra: — Szaladj el ezzel a távirattal a pos­tára. Nem nagyon örültem a megbízatásnak, az eső is szemetelt. Miért én szaladjak a postára? Három cseléd is lebzselt a konyhában. A távirat szövege így szólt: „Miniszterelnökké történt kinevezésed alkalmából baráti szeretettel üdvözöl Zilahy Lajos.” Megértettem, miért ne­kem kell a postára szaladni. Apám így adta tudtomra, hogy tegező viszonyban van a hatalmas gróf Tisza Istvánnal” ... „A feszti birtok (Tisza István birtoka) ügyes-bajos dolgait, azt hiszem másfél ezer holdat, apám kezelte. Nagyapám pedig — aki szintén Zilahy Lajos volt — ügyvéd és politikus, a volt miniszter- elnökkel, az öreg Tisza Kálmánnal együtt szerezte a híres bihari pontokat a megyei, országgyűlési választásokon. Ilyen családi előzmények után érthető, hogy Tibor bátyámmal elmentünk a Ti- sza-kúriára. Tisza István akkor már hó­napok óta bukott miniszerelnök volt. Nem ültetett le ' bennünket, ő is állva maradt, mialatt néhány kérdést adott fel apánk haláláról. Tudomásul vette nehéz helyzetünket, s azt mondta, gon­dolkodni fog a dolgon, és majd megkap­juk az értesítést... Rövidesen megkap­tuk a választ a „Száraz Zsigmond ala­pítvány” titkárságtól, amelynek Tisza volt az elnöke. (Folytatjuk) Csehszlovák skanzenek Csehszlovákiában évente több száz ezer ember költözik új, korszerűen felszerelt la­kásba. A régi épületek száma mind a városokban, mind a vidéki településeken gyorsan fogy, pedig a társadalomnak érdeke, hogy a történelmileg értékes és építészetileg érde­kes házak, sőt egész házcso­portok fennmaradjanak. A Nymburk járásban fek­vő Prerov nad Ladern köz­ség skanzenjének eredete 1896-ig nyúlik vissza, amikor a közeli kastély tulajdonosa egy XVIII. századi épületben területi múzeumot létesített. E ház körül később skanzen épült, amelyben Közép-Cseh- ország kisebb népi építőművé­szeti emlékeit és tárgyait gyűjtötték össze — például Rózsahegy Vlkolince nevű magashegyi településén 38 épület maradt fenn. zetben működnek. Észak- Morvaország leglátogatottabb történelmi műemlékei közé tartozik Roznov pod Radhos- tem skanzene. 73 hektárnyi területen fekszik, 90 épület­ből áll. Bemutatja, hogy ala­kás mennyire egybeolvadt a gazdasági tevékenységgel: a ház egyetlen nagy helyisége rendszerint nem csupán kony­ha, lakó- és hálószoba volt, hanem egyúttal műhely is. Az észak-szlovákiai Csaca járás Vychylovka nevű köz­ségében a környező hegyvidék érdekes falusi épületeit össz­egy ritkaságszámba menő haranglábat, néhány különbö­ző fajtájú kutat, gyümölcs­szárítót, hombárt, emeletes komlópajtát, erdészlakot. A Kolin járásban fekvő Kourim városban 1972 óta épül a fa­lumúzeum. Legrégibb látvá­nyosságai közé tartozik egy 1648-ból származó sokszögle­tű csűr. Érdekes a zsupföde- les házikó is, ahol az ól köz­vetlenül a lakószobához épült. Fontos műemlék a teljesen fából ácsolt kovácsműhely, amelynek tűzhelyén az 1774. évi dátum látható. A Hlinsko város közelében fekvő Vyso- cina elnevezésű skanzenben főként Kelet-Csehországból származó tárgyakat látha­tunk. Kiállítottak egy 1854- ből származó fűrésztelepet is, amelynek különlegessége, hogy fűrészei vízszintes hely­A Vysocina skanzen bognár­műhelye. pontosították, például egy működő vízimalmot és egy fatemplomot. A látogatókat keskeny nyomtávú erdei kis­vasút hozza ide. A skanzen­ben bemutatják a régi tech­nikákat, a konyhaedények ké­szítését, a zsindelyfaragást stb. Ó-Lubló városban 1977- ben határozták el, hogy a vár alatti területen öthektáros skanzent létesítenek. Befeje­zése után 30 épület lesz itt, köztük fatemplom, pásztor­kunyhó, fűrészmalom. Az épületekben különböző házi­ipari és népművészeti kiállí­tásokat helyeznek el. Vera Hévrová Szénapajta a Csaca járási skanzenben

Next

/
Thumbnails
Contents