Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-07 / 184. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 7 Németh Károly fogadta Simon Sanchez Montéról Cuellar kísérlete I gazán nem lehet ráfogni Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkárra, hogy tétle­nül töltené napjait. A na­pokban Bécsben tartják a vi­lágszervezet iparfejlesztési szervezetének, az UNIDO-nak konferenciáját, s az azon je­len levő Cuellar arra szeret­né fölhasználni az alkalmat, hogy újabb kísérletet tegyen a ciprusi probléma megoldá­sára. A perui származású diplo­mata 1983 augusztusában nem hivatalos formában már be­terjesztette rendezési elkép­zeléseit a görög és a török kormánynak, valamint a két ciprusi közösség vezetőinek. A válasz görög részről csak udvarias fanyalgás, török részről határozott elutasítás volt, sőt Denktas, a ciprusi török vezető ezek után kiál­totta ki a szigetország északi részén az úgynevezett Észak­ciprusi Török Köztársaságot. Bár az új állam létét Török­országon kívül senki sem is­merte el, a hosszú évek óta húzódó válság lassan végleges formát öltött: mindkét olda­lon megmerevedtek az állás­pontok. A török ciprióták mostanra saját útlevéllel ren­delkeznek, a hírek szerint már kinyomtatták Ankará­ban az új állam nemzeti va­lutájának bankjegyeit is. Ez ellen élesen tiltakoztak mind Görögország, mind a ciprusi görögök képviselői. A végle­ges szakadást megakadályo­zandó a Biztonsági Tanács ha­tározatban szólította föl a világ országait, hogy ne is­merjék el független ciprusi török államot, ám úgy tűnik, ez sem tántorította el Anka­rát eddigi szakadárpárti po­litikájától. A? egyetlen re­ményt keltő momentum az, hogy Rauf Denktas kényte­len volt elhalasztani az e hó­napra tervezett népszavazást a ciprusi török alkotmányról, csakúgy, mint a novemberre előirányzott általános válasz­tásokat. Cuellar most Bécsben újra meghallgatja az érdekelt négy fél véleményét. A régóta esedékes tárgya­lások — még ha nem is lehet tőlük gyors sikert várni — mindenesetre némi előreha­ladást jelentenének a mosta­ni merev, kedvezőtlen hely­zethez képest. Cuellar kísér­letét nagy érdeklődés és nem túlságosan derűlátó várako­zás kíséri. Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn délelőtt a KB székhá­zában fogadta Simon Sanchez Monterót, a Spanyol Kommu­nista Párt Végrehajtó Bizott­ságának és titkárságának tag­ját, aki az MSZMP KP> meg­hívására hazánkban tölti sza­badságát. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélésen kölcsönö­Magyarországi látogatását befejezve hétfőn hivatalos, baráti látogatásra Varsóba érkezett a kambodzsai párt­ós kormányküldöttség. A de­legációt Chan Sy, a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök vezeti. A két ország nemzetiszínű Különböző országokból ér­kezett többezer ember hábo­rúellenes tüntetést tartott va­sárnap Los Angelesben, a hi- rosimai atomtámadás 39. év­fordulója alkalmából. A résztvevők békevágyuk jele­ként Hirosimában meggyúj­tott, s onnan Los Angelesbe juttatott lángot lobbantottak föl a város központjában lévő Macartur parkban. A „Nép olimpiája avagy a túlélés napja,, elnevezésű fáklyás békemenet a vietna­sen tájékoztatták egymást or­szágaik helyzetéről, a két párt tevékenységéről és idő­szerű feladatairól. Áttekin­tették a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunis­ta mozgalom néhány fonto­sabb kérdését. Kölcsönösen kifejezték készségüket az MSZMP és az SKP kapcso­latainak további fejlesztésére. A találkozón részt vett Ko­vács László, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. zászlóival íellobogózatt Var- só-Okecie repülőtéren a de­legációt a vendéglátó Len­gyelország képviseletében Wojciech Jaruzelski hadse­regtábornok, a LEMP KB el­ső titkára, miniszterelnök és más hivatalos személyiségek fogadták. mi háború óta a legnagyobb szabású ilyen megmozdulás volt Los Angelesben. Az olimpiai játékok szín­helyén tartott békedemonst­ráció egyik szónoka Judy Chu feltette a kérdést: máshol va­jon hol vehetnénk részt fák­lyás ünnepségen anélkül, hogy háromezer dollárt kel­lene fizetnünk? — ezzel arra célozva, hogy az olimpia szer­vezői kiárusították az olim­piai lággal való futás jogát. MERÉNYLET SPANYOLORSZÁGBAN Hétfőre virradó éjjel isme­retlen tettesek merényletet követtek el egy kuvaiti lap, az Al-Anbaa tulajdonosa el­len a spanyolországi Marbel- lában. A tulajdonos kuvaiti rendszámú kocsijára gép­fegyverrel tüzet nyitottak. A támadás következtében a so­főr életét vesztette, az Al-An- baa tulajdonosa azonban sér­tetlen maradt. A lap a közép­keleti konfliktusban Irak párt­ján áll. SZÉLSŐSÉGESEK TERRORTÁMADÁSA Sri Lanka-i szakadárok a | hét végén több terrortáma- I dást hajtottak végre a bizton- I sági erők ellen a szigetország | északi körzetében. Hivatalos 1 források szerint három rend- S őr meghalt, mikor hatvan ge­rilla támadást intézett egy rendőrőrs ellen Oduszuddan- ban. Másútt négy ember vesz­tette életét egy tűzharc során, amikor egy vízijárőr feltar­tóztatott egy gerillákat szállí­tó csónakot. A hétvégi ter­rorakciók a biztonsági szer­vek szerint összefüggésben vannak az indiai Madras re­pülőtéren pénteken elköve­tett pokolgépes merénylet­tel. ÖSSZECSAPÁSOK A FÜLÖP-SZIGETEKEN Fülöp-szigeteki sajtójelen­tések szerint legalább huszon­öt ember, köztük számos ka­tona vesztette életét a hét végén a kormánycsapatok és az úgynevezett Új Népi Had­sereg gerillái között kirob­bant több összecsapásban. A legvéresebb összetűzés szom­baton, a Mindanao-szigeten lévő Bayuganban volt. A szél­sőbaloldali, amoista szervezet célja Ferdinand Marcos el­nök hatalmának megdönté­se. Kambodzsai küldöttség Varsóban Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár ismét erőfeszítéseket tesz a ciprusi válság rendezésére. A képen (balra) a világszer­vezet vezetője a ciprusi görög közösség képviselőjével ta­nácskozik Bécsben. Békemenet Los Angelesben ŰíiLakjy, Siklós /7 • . János: Jt^CL utolsó évei 7 7. Utolérhetetlenül szép, mesélő stílusá­ban előadta, hogyan fogadták első iro­dalmi jelentkezését otthon, a szülői ház­nál. A gimnázium önképző körének el­nöke volt, és versét kinyomtatták egy máramarosszigeti lapban (1906-ban), örömmel vitte haza az újságot, és meg­mutatta az anyjának. Éppen akkor jött át a szomszédból Ilka néni, anyja barát­nője, és mindjárt azzal kezdte, hogy „te hallod, nagyon zuborog a gyomrom, ki­ugróm a budira”. Anyja fölvette az asz­talról a frissen hozott lapot, és azt fe­lelte: „menjél, itt van ni, vidd ki ma­gaddal”. Tíz esztendővel később az első köny­vét vitte haza anyjának, és lelkendezve újságolta, milyen nagy esemény ez. Any­ja sírva fakadt. „Anyám, nem kell azért sírni” — vigasztalta az idős asszonyt. Mire az anyja a könnyek mögül, szipog­va megszólalt: „Nem a meghatottságtól sírok én fiam, hanem azért, mert úgy látom, te sohasem szerzed meg a dok­torátust.” Pedig egyetemi leckekönyvében szépen sorjáztak az érdemjegyek és a tanári szignók, ezzel büszkélkedett anyja és a rokonsága előtt. Csak később, a felesé­gének árulta el, hogy a beírt jegyek és a tanári aláírások nagy többségét saját kezűleg hamisította az indexbe. így tett eleget a család várakozásának. — Azért lett belőlem író, mert hor­kolok — mondta nevetve, feketézés köz­ben. — Azt nem tudom, hogy azért lettél-e író, de a horkolásodtól mindenki mene­kül — évődött vele Bogdánfi. — Amikor a kanizsai alkotóházban alszol, az ott dolgozó írók éjszaka fölugrálnak, és a Tisza-parti cserjésben várják a virrada­tot. — Érzékeny idegzetűek — intézte el Zilahy —, a feleségem is az, mert ha egy hotelben széliünk meg, és én az első emeleten foglalok szobát, akkor ő a ki­lencediken, ott érzi magát biztonságban füldugó nélkül. Nevettünk. — Egy ideig az apósom házában lak­tunk, és éjszaka annyira horkoltam, hogy az egész ház fölébredt. Apósom néhány nap múltán megsokallta, és azt mond­tak: „Te, Lajos, ez így nem megy to­vább, költözz le a kisházba, a kert vé­gébe, az legyen a lakásod.” Berendezték a kisházat, és én ott eltem magányosan. Papírt, ceruzát kértem, és unalmamban írtam. Rendszerint eldobtam, mert nem tartottam jónak, és újrakezdtem. így tanultam meg írni. A horkolásomnak köszönhetem, hogy író lettem. Anekdotának jó, de a valóság egészen máshol fészkel. Ennek felderítésére egy rövid kitérőt teszek. Zilahy Lajos 1891. március 27-én Nagyszalontán született. A nagyszalon­tai, erzsébetvárosi, majd a máramaros­szigeti gimnáziumban tanult, azután jo­gi pályára ment, és a Tiszák (Tisza Ist­ván és a csengődi földbirtokos, Tisza Kálmán — nem azonos a volt minisz­terelnökkel) befolyása alatt működő ügy­védi irodában dolgozott. Előzőleg élet- biztosítási ügynök is volt egy rövid ide­ig. A háború alatt kiadott verseskötetét követően néhány évvel munkái egymás után jelentek meg. Az Ökör és más ko­médiák, vígjátékok (1920), Szépapám szerelme és a Halálos tavasz regényék (1922) , A hazajáró lélek, színdarab (1923) , Az ezüstszárnyú szélmalom, el­beszélések, Süt a nap, színdarab (1924), Zenebohócok, vígjáték (1925), a Két fo­goly, regény, A fehér szarvas, színdarab (1927), Valamit visz a víz, regény (1928), s ez nem is teljes fölsorolása írói és új­ságírói munkásságának. Zilahy 1929-ben nősült, ekkor har­mincnyolc éves volt, feleségül vette a huszonkét éves Bárczy Piroskát, Buda­pest nagytekintélyű főpolgármesterének, Bárczy Istvánnak a lányát. Ez a házas­ság a későbbiekben — minden valószí­nűség szerint — közéleti szereplésében, újságírói, lapszerkesztői munkájában előnyére vált. Az uralkodó körökben Bárczy István veje „Valaki”, különösen olyan írói kvalitásokkal, mint amilye­nekkel Zilahy rendelkezett. ★ Bárczy Piroskával személyesen 1974 december végén találkoztam, Zilahy bu­dapesti temetése előtt a szerkesztőség­ben. Az első mondata az volt, hogy „ma­ga írt a férjemről, de a horkolás kap­csán tett megjegyzései tévesek: mi soha­sem laktunk apám házában”. — Bocsásson meg nekem, én ezt Lajos szájából hallottam. — Akkor sem felel meg az valóság­nak. (Folytatjuk) Hogyan él a szovjet ember7 Jövedelem és megélhetés A munkabér a szovjet em­berek jövedelmének alapvető forrása. Ez a családi költség- vetésnek körülbelül 74 száza­lékát teszi ki. Ez átlagosan 200 rubel havonta, de az olyan iparágakban, mint a szállítás, a kohászat, vegy­ipar, a fém- és ércbányászat, eléri vagy meghaladja a 250 : ubelt. Ugyanakkor a keres­kedelemben, a szolgáltató ágazatban a fizetések (alacso­nyabbak az átlagkeresetnél, jelenleg 182 rubel havonta. Az 1965-höz képest ez két­szeres növekedés, 1980-nal összehasonlítva 8 százalékos. Tehát 182 rubel. Sok ez, vagy kevés? — sokszor teszi fel ezt a kérdést a magyar olvasó, vagy a Szovjetunióba látogató magyar turista is. A munkabér reális vásárló­erejét a piacon, vagy a szol­gáltatások szférájában lehet felmérni. Például a Moszk­vában közkedvelt orlovi ke­nyér ára kilónként 18, a bur­gonyának kilója 10 kopejka, az első osztályú marhahúsé 1 rubel 90 kopejka, 1 liter tej 32 kopejkába, 10 tojás 90 ko­pejkába kerül. Minden városi ember, na­ponta igénybe veszi a tömeg- közlekedési eszközöket. A metrón és autóbuszon a vitel­díj 5 kopejka. A trolibuszon 4 kopejka, villamoson 3. A mozik nappali előadásaira a jegy 25—50 kopejkába, az es­ti előadásokra maximum 75 kopejkába kerül. A Szovjetunió lakosságá­nak többsége állami lakás­ban lakik. A lakások 1—4 szo­básak, nagyrészük 2 szobás, ahol háromtagú család, apa, anya és egy gyermek él. Ez a családtípus a leggyakoribb a Szovjetunióban. Az ilyen lakás bére a kommunális szolgáltatásokkal együtt havi 14—15 rubelbe kerül. Figye­lembe véve, hogy a Szovjet­unióban a férj és feleség is dolgozik, a család költségve­tésében a lakbér mindössze 4 százalékot 'jelent. A család állandó kiadásai­hoz tartozik a munkahelyi étkezés. Mindkét házastárs átlagosan 1,5—2 rubelt költ naponta, míg a gyermek el­helyezése bölcsődében vagy óvodában 12,5 rubel havonta. Figyelembe véve a felsorolt árakat és az alapvető szol­gáltatások költségeit, elmond­ható, hogy az átlagfizetés vi­szonylag magas életszínvona­lat biztosít. Ugyanakkor, a személygép­kocsik, színes televíziók, hű­tőszekrények és hasonló cik­kek árait tekintjük, akkor az átlagfizetés összege termé­szetesen kevés. Ebben nincs semmi különös. Más orszá­gokhoz hasonlóan a Szovjet­unióban is létezik az áruvá­sárlási hitelforma. A kamat világviszonylatban itt a leg­alacsonyabb, 0,5 —3 százalék. Évről évre nő a személy- gépkocsik eladása a Szovjet­unióban. Ugyanakkor az igény változatlanul n..gy. Szinte minden családnak van fekete-fehér, vagy színes te­levíziója, rádiókészüléke, hű­tőgépe, mosógépe. A piac te­lítettsége olyan, hogy a leg­kényesebb igényeket is kielé­gítheti. A közgazdászok kiszámí­tották, hogy a városi közle­kedés számára az a legké­zenfekvőbb, ha 30 személy- gépkocsi jut száz családra. Ennél több személygépkocsi már problémákat vet fel: nincs hely a parkolásra, csök­ken a sebesség, csúcsforga­lomban dugók keletkeznek stb. Amikor pedig a telített­ség eléri a száz gépkocsit, száz családra a város közle­kedési szempontból megbé­nul. Ezért a Szovjetunióban igen nagy gondot fordítanak a tömegközlekedés fejleszté­sére. A személygépkocsik ma­gas ára kompenzálja a váro­si közlekedésre fordított ki­adásokat. A szociális juttatásokra — beleértve az orvosi ellátást és az oktatást is — tavaly több mint 134 milliárd rubelt for­dított az állam. Egy lakosra ez fejenként csaknem 500 ru­belt jelent. A szovjet embe­rek életében igen jelentősek ezek a juttatások, (amelyek a munkabérrel együtt biztosít­ják az országban az életszín­vonal állandó és dinamikus emelkedését. Tengermelléken és fenyvesekben Kiterjedt üdülehálózat A Szovjetunióban 14 ezer gyógyüdülő, szanatórium, üdülő egyidejűleg kétmillió embert fogad ezen a nyá­kon. Csak az elmúlt két év- "ben 20 millió szovjet ál­lampolgár üdült ingyen vagy jelentős kedvezmény­nyel (a beutaló költségének kétharmadáért). Egyébként .az idén is a nyári hónapok­ra osztják szét a szakszer­vezeti beutalók többségét, így a szabadságolásoknál most nagy a csúcsforgalom. Az új üdülők építésénél és a régiek felújításánál szerte az országban min­denütt maximálisan figye­lembe veszik a Szovjetunió rendkívül eltérő éghajlati körülményeit és természeti adottságainak sokféleségét. Ide sorolhatjuk a különle­ges gyógyhatású hőforráso­kat, a homokos tenger- és folyópartokat, a fenyves er­dőségeket, a hegyekben hú­zódó völgyek tiszta levegő­jét. Ezért nemcsak a ha­gyományos üdülőhelyeken építenek új üdülőket, sza­natóriumokat, gyógyüdülő­ket, mint például a Krím- félsziget déli partja, a Balti- tengermellék vagy a Kau­kázus. Ma már az üdülőhá­lózat földrajzi értelemben is I nagyon kiterjedt: Szahalin­ft tói és a szibériai Altajtói | Örményországig és Azer­bajdzsánig terjed. A Szovjetunióban is igen nép­szerűvé vált a vízisi

Next

/
Thumbnails
Contents