Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
ESTER ATTILA: 1 kár ivének iönd tűzfala ak ez marad az éghető szavak ontja! feketéllnek st leng rongyolt zászló tmuhodnak az évek abadon jövőtlenül ek akár a vének él mozdít ilott madarat pirosán szivárog az ének MAI MIHÁLY: rollrajzok LLOGÓ TÁJ iromszikrák Kökénytüzek ílyvák első fellángolása rrósodik az ég-üveg rrong fehérben az akácfa VRCOLÖ FŰBE .tbatámad a napsugár rcoló fűbe fekszem Id kardlapok — veri a nyár ssé avatja a testem SZŐKÍTETT szerelem pírmező pipacspirosba ban — álmodva ébredek itorog határnyi búzaszoknya rzsolom — szinte imádkozva — zőkítelt szerelmemet IfBEN. Székesfehérvár egyik lária-völgyben lévő Bory- 79—1959) szobrász és épí- te dús fantáziával és különszínházban urának mindenekfelett álbujasága, amely azonban ább példázata azoknak a úális viszonyoknak, mely- ez teret nyerhet Ámbár ül is minden gonosz elnyeri i büntetését. sínes és tanulságos világ ik ránk, amikor a Körszín- ban, majd pedig a Tháliá- a gazdag házba lépünk, t Bitskey Tibor szokott erő- ís férfiasságával, ám az il- tratív játék illusztratív tjén mozogva állítja elénk. egyik legkarakterisztiku- 3 alakítás Kishonti Ildikóé itodik feleségként, s nehéz datot old meg Szeréncsi . Az általa ábrázolt Arany- sz nem egyértelműen go- bajkeverő nő, hanem tégy tükrözted magán azt a got, amelyben ilyen vissza- ító ént takar a külső szépcsaknem harminc szerep- il Drahota Andrea, Kovács án, Polónyi Gyöngyi neve nkozik még ide, valamint csupán kuriozitása miatt iszerep-'t játszó Várhegyi ;z és a kerítőnőként ízléses .orral fellépő Konrád Antal mel elismerő regisztrálást. Bakonszegi Bessenyei-ház. Egy-egy irodalmi, művészi, vagy tudós személyiséget tudhat, vallhat magáénak a nemzeti kultúrán belül több város, vidék, „tájhaza”. De az egyoldalú kisajátítás rosszul eshet a megrövidített másiknak. A tájékozatlanabb olvasót megtévesztheti és legendákat indíthat útjára. S korunkban, amikor olyan nagy súlyt kívánunk helyezni a szülőföldhöz, a szűkebb pátriához való kötődésre, amikor valóságos népmozgalommá kezd válni — ízlésünknek megfelelően — az országjárás is, s diákok, felnőttek egy-egy történelmi emlékhelyen jártukat hiteles pecséttel igazolják, igazoltatják, vigyáznunk kell az ilyen szerzői — és lektori! — elírásokkal is. Mert ugye az iránt kétségünk nincs, hogy a magyar felvilágosodás e nagy gondolkodója, írója, a hazai tudós akadémia első megálmodója Szabolcs megyében, Tiszaberce- len született. Igaz, hogy szüleSzabolcsban van az a Bihar! Sírva dicsekvők wwónap eleje van. A postahivatal oénzfelvétel felire ££ ablaka előtt hosszú sor kígyózik. Mindenki ideg sietne valahová, csak a csekkszabdaló automata nv gött ülő hölgy nyugodt. Kétszer, háromszor átszámolja, öss: \ adja, kivonja az üvegablakon át becsúsztatott pénzt. Azt. összeragasztott papírcsíkot vesz elő, belebújtatja a papirpév Külön a húszasokat, százasokat, ötszázasokat, ezreseket. Üj átszámolja valamennyit, aztán szignálja, ráüti a stempl megsimogatja, beteszi a fiókba. Végül gondol egyet, kiveszi jj egészet, és átrakosgatja az első fiókba. Egy idősebb fé már-már rászólna, de meggondolja magát. Nem húz ujjat hivatallal. A sor közepén idegesen toporog egy ötven év körüli, öltözött nő. Egy ideig a nyakát nyújtogatja, végül megszólt; Az előtte álló, hasonló korú, de jóval szerényebb öltöze asszonyhoz címzi a szavait. — Látom, maga nem csekkel áll itt, Pont most jut esze takarékkönyvvel feltartani a sort?.1 — Pont most — felel a másik kissé sértődötten •—, nie; most jött össze a pénz. — Én nem is értem — replikázik tovább a jólöltözött —, miből telik egyeseknek — ... Legalább tízezer forintot sz rongat a markában. — Tizenötöt — igazítja ki a másik. — Tizenötezer... Hallják? Hát ennyi pénz másodiké•• nincs a kezemben, nemhogy ennyit tegyek a takarékba! Pedig a férjem megkeresi a magáét, én is, hónap végén még siri I egy megveszekedett vasunk sem. — Spórolni kell, hölgyem, spórolni! — veti közbe egy } tagbaszakadt, szemüveges férfi. — Spórolni? Ugyan, ne nevettesen már, uram! Megmutatná hogyan? Ezt a rongyot ezernyolcszázért adták az S-mo- dellben. A cipőm ezerkétszáz volt. Spórolni... Az unokámnak vettem tegnap fél kiló epret. Százhúsz forintot kért érte az a pofátlan kofa. Tudják, mennyiért ásták föl a balatoni telkemet? Kétezer-ötszázért. Aztán itt a rezsi, meg a benzin ... őrület mennyi pénzt kell kifizetni... — Nyugodjon meg, asszonyság, én se a fizetésemből spóroltam össze ennyit. — Így az előtte álló. — Meghalt szegény anyám, tőle örököltem. Ez a házrész ára. — Mi is eladtuk tavaly az anyósom házát. Áron alul, másfél millióért. Mi az a másfél millió? Jött a fiam: anyu szeretnék egy új kocsit! Jó, vegyél fiam. De új lakás is kellene, mert a régi már kicsi. Jó, vegyél lakást is. Aztán a nyá ron a férjemmel elmentünk másfél hónapra Ausztráliába, meg kitapétáztattuk a villát, és egyetlen fillérünk se maradt az örökségből... A tagbaszakadt férfi nagyot nyel, megigazítja a szemüvegét, és két idegrángás között megkérdezi: — Mondja, hölgyem: maga most sír, vagy dicsekszik?!... T. Ágoston László István, a király — a szegedi szabadtéri játékokon. A képen: Deák Bili Gyula — Torda, a táltos szerepében. Szabadtéri — a történelem jegyében Színpadkép, háttérben a Dóm. A nagy múltú és az egész országból tömegeket vonzó szegedi szabadtéri játékok idei programját a történelem fémjelzi. Hunyadi László, István király és Rákóczi Ferenc alakja, életének epizódjai jelennek meg operában, rockoperában és daljátékban. Erkel Ferenc zenéje immár hagyományosan csendül föl minden esztendőben a Dóm előtti csaknem hétezres közönséget befogadó nyári színház megnyitásaként. Az idén sem volt másképpen, amikor július 20-án, pénteken a Hunyadi László dallamai töltötték be a teret, Az idei műsorban a legnagyobb érdeklődés Szörényi Levente és Bródy János: István, a király című rockoperája iránt nyilvánul meg, amelyet — a szegedi játékok történetében egyedülállóan — hat alkalommal mutatnak be. A címszerepet Varga Miklós játssza és Pelsőczy László énekli. Rendező: Koltay Gábor. |®SP>f«ég el sem felejtettük a li f1- régit, máris új Besse- I; 'j | nyei-legenda indul i| I I útjára? Reméljük, nem!! Mindenesetre ItliuOlBUI ^ aiapja megteremtődhet. Elindíthatja útjára az a kicsinyke kis tévedés, pontatlanság, elírás, amely egy nemrég megjelent, szakmai szempontból kitűnő kiadványban olvasható. S mivel a könyv, melynek szerzője a fiatal történész ifj. Barta János, a népszerű Magyar História-sorozatban jelent meg, elég nagy példányszámban, . s olvasótábora is számottevő lehet, ne menjünk el mellette szótlanul. Barta könyvének a címe: A kétfejű sas árnyékában. (Gondolat, 1984.) Kitűnő összefoglalása ez a könyv a 18. századi magyar történelemnek, melyet a legfrissebb kutatási eredmények, modern, tudományos szemlélet birtokában és alapján írt meg szerzője. Higgadt, mértéktartó szemléletére a korszakról elég egyetlen mondat: „Elmaradás helyett... szeren- csésébb, ha hazánk 18. századi állapotát a ,stabilizálódás’ és ,erőgyűjtés’ kifejezésekkel jellemezzük.” Meggyőzőnek tűnik ez a megállapítás a korábbi végletes felmagasztalás vagy elmarasztalás után. Nem valami taktikus kompromisszum, hanem megfontolt, kiérlelt megállapítás ez. Szerzőnk szerény kis fejezetet szentel a század művelődéstörténetének is, ilyen címmel: A késő barokktól a felvilágosodásig. Amikor éppen a hazai felvilágosodás kérdései kerülnek szóba, ezen a mondaton akad meg a szemünk a 212. oldalon: „1765-ben kerül Bécsbe a magyar nemeisi testőrség tagjaként' egy üdWi egészen húszéves ifjú Bihar megyei nemes, Bessenyei György.” Nos, itt kissé elszorult „szabolcsi” szívem. Ennek a mondatnak ugyanis minden állítása, eleme igaz, csak a kiemelt elem nem, amelyik Bessenyei származását, szűkebb pátriáját jelöli meg. Sajtóhibáról nem lehet szó. Szándékos torzítást sem tételezhetünk fel a precíz szerzőről. Nyilván apró figyelmetlenségről, elírás lehet ez, amit sugallhatott az is, hogy Bessenyeit, amióta ő önmagát így A tiszaberceii szülőház — Szabolcs megyében. titulálta egy művének címadása kapcsán, illetve amióta e műve kapcsán ráragadt ez a jelző, nevezzük mi is „bihari remetének” — és joggal. Ám Bessenyei életének Biharhoz kötődő, utolsó szakasza — még ha irodalmi szempontból oly fontos is —, nem jogosít fel bennünket arra, hogy azt visszavetítsük az életpálya kezdetére, s az alig húszéves ifjút úgy indítsuk nagyszerű irodalmi, szellemi pályára, mint „ Bihar megyei nemest”. tésének évét nem tudjuk az anyakönyv hitelességével rögzíteni, de a tudományos közvélemény már egyértelműen elfogadja erre az 1747. esztendőt. A tiszaberceii szülőház, mint Emlékház, ma a Szabolcs-Szat- már megyei Múzeumok Igazgatóságának a tulajdonában és kezelésében van. Szakértők megállapítása szerint az 1630- as években épült, s ezt az építészeti formát állították helyre az 1970-es évek második felében. Bessenyei gyermekkoráról, berceli éveiről, sőt pataki diákkoráról nem sokat tudunk. De azt igenis tudjuk, hogy Szabolcs megye közgyűlése ajánlotta őt Mária Terézia testőrségébe. És ez az ajánlás ma is olvasható a megyei közgyűlésről fennmaradt jegyzőkönyvben, megyei levéltárunkban, a jegyzőkönyvi határozat pedig a néhány éve készült megyei történelmi olvasókönyvben. De olvasható Széli Farkas híres, a Bessenyei családról készült könyvében is, ezzel a méltatással: „Ot Szabolcs vármegye ajánlatára vették fel a testőrök közzé. Szabolcs vármegyéé tehát az érdem, hogy Bessenyei György magosabb látókört kaphatott, s a benne szunnyadó eszméket életre hívhatta.” (Volt időszak, amikor az irodalomtörténetírók Abaúj vármegyét tekintették az ő Bécsbe küldőjének.) Azt is tudjuk, hogy Bessenyei 1782-ben Bécsből is a berceli szülőházba tért visz- sza. Innen véglegesen 1785-ben költözött el, de még mindig nem Bakonszegre (illetve Pusztakovácsiba, amely „puszta” később Bakonszeghez csatolta- tott, mint külterület),' hanem Feketetót nevű helységbe. Bakonszegre majd 1787-ben került, s ott élte le életének hátralevő, közel negyedszázadát. B essenyei családtörténeti és életrajzi krónikájánál százszor fontosabbak számunkra művei, szellemi hagyatéka. Még sem mellékesek az életrajzi mozzanatok sem. Ismételjük: tiszteljük a költő életének bihari szakaszát, s elfogadjuk őt „bihari remetének”. De a pályájára készülő ifjú szülőföldje, szülőhazája Tiszabercel, Szabolcs megye. Bessenyei György és két testvérbátyja, Boldizsár és Sándor valóságos „három testőr”, nem irodalmi találmány, mint Dumas figurái. Még el sem felejtettük a közelmúlt keserű legendáját, mely szerint a nyíregyházi temetőben nem Bessenyei testi maradványait helyezték el 1940-ben, amikor hazahozták szülőföldjére, hanem egy kondásét. Most ne támadjanak félreértések, újabb legendák a koporsó helyett a bölcső körül. Hársfalvi Péter Újabb Bessenyei-legenda? 1984. augusztus 4. O Aranylótusz: Szerencsi Éva A látvány ezúttal is megnyerő, helyenként megkapó, amiben a színpadra alkalmazó Kazimir Károly rendezése mellett Szinte Gábor díszleteinek és Márk Tivadar jelmezeinek jut oroszlánrész. Külön örvendetes érdekesség, hogy míg a regény német közvetítőnyelv segítségével került hozzánk, addig ez a színpadi játék Csongor Barnabás eredeti kínai fordításán alapul. A zenét is kínai eredetiből állította össze Prokópius Imre.
