Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

Egy társaság kitekint Felismerni, támogatni a korszerűt VAN EGY NEM NÉPES TÁR­SASÁG, amely közgondolko­dást, közéletiséget formál me­gyénkben. Keveset tudunk ró­luk, mert csendben, napi mun­kájuk mellett fejtik ki tevé­kenységüket. Időnként össze­jönnek, ötleteket, elképzelése­ket ütköztetnek, rendezvények terveit dolgozzák ki, járják az országot, megyénkbe hívnak országos szaktekintélyeket, ki­adványokat gondoznak, véle­ményt nyilvánítanak időszerű nevelési, iskolai ügyekben. A Magyar Pedagógiai Társa- - ság megyei tagozatáról van szó, amely 16 évvel ezelőtt a megyék között az országban az elsőként alakult meg. Miért volt szükséges a sokféle peda­gógiai közösség, intézmény, ok­tatási szerv mellett egy szak­mai társaságra is? — A tagozat legfőbb felada­tának a megalakulása óta azt tartjuk, hogy számarányának és szellemi kapacitásának meg­felelően részt vegyen a megye pedagógiai közéletének és köz- gondolkodásának orientálásá­ban, vállalja a pedagógiai ren­dezvények összefogását. Segít­se, támogassa a pedagógusok továbbképzését és a szülők kö­rében végzett pedagógiai pro­pagandát, erősítse az iskola és a család kapcsolatát. Vállaljon részt a tagozat az országos szakosztályok munkájából, epítse ki az együttműködés le­hetőségeit. — összegezte a cél­kitűzéseket a tagozat megyei titkára, Csermely Tibor, aki a közelmúltban számolt be az or­szágos titkárságnak a 16 év legfőbb eredményeiről. Hogyán járult hozzá a társu­lat megyei tagozata a megye pedagógiai életének gazdagítá­sához? Három bizottságban fej­ti ki munkásságát a különböző iskolatípusok nevelőit tömörítő tagozat. Képviseletet kaptak a társaságban az általános iskola, a gimnázium, a szakközépisko­la, a szakmunkásképző intéze­tek, a diákotthonok, a tanácsi művelődési osztályok, a tanár­képző főiskola, a társadalmi szervek képviselői. AZ ALTALANOS PEGAGÓ- GIAI munkabizottság a neve­lés-oktatás elméleti kérdéseivel foglalkozik. Segíti a pedagógiai továbbképzést és ismeretter­jesztést, támogatja a pedagógiai publikációt és az egyéb nevelé­si fórumokat. A metodikai munkabizottság az általános és szakmódszertani kérdésekkel, a tantárgypedagógiai problémák­kal foglalkozik, a módszertani kultúra emelésén fáradozik. Csak egy téma az elmúlt évek­ből, külön elemzés tárgya volt a tanári beszéd. Harmadik munkabizottságuk az iskolák szervezési, vezetési kérdéseivel foglalkozik, szorgalmazza és gondozza az iskola és tantárgy- történeti kutatásokat. Nem elkülönült „szakmai szektaként” dolgozik a társa­ság megyei tagozata, hanem nagyon is a gyakorlattal tart szoros kapcsolatot. Megyei pe­dagógiai kollokviumon foglal­koztak az állampolgári nevelés kérdéseivel, amelyen a hazai szakembereken kívül két NDK- beli egyetemi tanár is kifejtet­te véleményét. Feldolgozták az általános és középiskolai re- formtantervek megvalósításá­nak megyei tapasztalatait, a tanulói ismeretszerzés útjának logikai és lélektani problémáit, a honvédelmi nevelés, a gyer­mekvédelem, a felelősségre ne­velés tényezőit. Készt vettek a szabolcsi ta­gozat tagjai az 1972-es közokta­táspolitikai párthatározat meg­jelenése előtti feltáró, elemző munkában is, a tananyagcsök­kentési javaslatok elkészítésé­ben. Hasznos és színvonalas élemzéssel segítették a napközi otthoni önállóságra nevelést, a komplex matematikatanítást, az ellenőrzés, értékelés, az is­kolavezetés korszerűsítését. Tizenhat évvel ezelőtt 43 taggal alakult meg a megyei tagozat, ma 107 tagot tartanak nyilván, akik viszont részt is vállalnak a soron következő munkákból. Üj színfoltja a te­vékenységüknek, hogy az utób­bi években részt vesznek a Deb­receni Akadémiai Bizottság és a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetem Neveléstudo­mányi Intézetének program­jaiban is. Az „Alkotó iskola, alkotó pedagógus” címet viselő, éven­ként visszatérő rendezvényeken is ott vannak a szabolcsi neve­lési szakemberek. Nem lebe­csülendő az a segítség sem, amelyet lektorálással, szerkesz­téssel, anyaggyűjtéssel, anyagi támogatással — olykor egy-egy megyei kiadvány kezdeménye­zésével — évkönyvek, iskola­történeti munkák, tantárgype­dagógiai bibliográfiák stb. — ad a megyei tagozat a megyei kiadványok megjelenéséhez. HOGYAN LATJA ÖNMAGÁT a megyei tagozat? A megyei titkár úgy vélekedett: az egyik oldalon kétségtelenül a tagozat megyei taglétszámát jóval . meghaladó közéleti hatás áll, gazdag pedagógiai rendezvé­nyeivel, az átlagot messze túl­lépő pedagógiai kiadványaival, a kutatásokat, a nevelési apró­munkát támogató törekvései­vel és kapcsolatteremtő kész­ségével. A másik oldalon viszont a tartalmi eredményektől arány­talanul lemaradó tagozati élet. intenzitása nyugtalanítja a ve­zetőséget — melyet a tagság sokirányú elfoglaltságával ma­gyaráznak. Az utóbbi időben lanyhuló munkabizottsági te­vékenység és a szűkülő anyagi eszközök gondjai nehezítik a pezsgőbb, tartalmasabb társa­sági munkát. — A.Szabolcs-Szatmár me­gyei tagozat 16 éves tevékeny­sége — fogalmazott a titkár — pozitív és negatív tapasztala­tokkal egyaránt szolgál. Úgy ítéljük meg, hogy a helyi lehe­tőségek kihasználásával, a me­gyén túli rendszeres kitekin­téssel — társasági, szakosztályi kapcsolatok erősítésével — napjaink főbb pedagógiai ten­denciáinak felismerésével és támogatásával tudjuk szolgálni legjobban korunk nevelésügyé­nek kiteljesedését és oktatás- politikánk korszerű megvaló­sítását. P. G. Ma már csak emlék Szárazmalmok Szabolcsban Ha csak a ma is létező né­hány szárazmalmot vesszük fi­gyelembe, nehezen hihető, hogy Magyarországon 1863-ban közel 8000 szárazmalom műkö­dött. Számuk még 1906-ban xs 651 volt, ám eltűnésük annyira gyorsan megtörtént, hogy az a néhány, múzeumi célokat szol­gáló építmény, amelyet a kö­zönség helyreállítva megcso­dálhat, megérdemli a fokozott védelmet. A mai Északkelet-Magyaror- szágról két szárazmalmot men­tettek meg az utókornak (a tarpait helyben, a vámosoro- szit a szentendrei skanzenben állították helyre, s még két, korábban elbontott szárazma­lom (a nyíradonyi és a matol- esi) leírása és fotói állnak a kutatók rendelkezésére. A konjunktúra szülte Felületes szemlélő azt hihet- né, hogy ennyi adat birtoká­ban már nem sok újat adhat­nak a további kutatások; ám ha a múlt század első felében keletkezett forrásokat és össze­írásokat vizsgáljuk, igen sok új adatra és összefüggésre bukka­nunk. Feltűnő, hogy Szabolcs me­gyében a szárazmalmok olyan területeken is elsőbbséget él­veztek, ahol pedig vízimalmok hajtására alkalmas folyóvizek is rendelkezésre álltak (ezek közül a legfontosabb a megye északi felét „átkaroló” Tisza, amely bő vízhozamával úszó hajómalmoknak adhatott volna helyet). Ám hogy mégsem ez volt a helyzet, az azzal magyarázha­tó, hogy a Tisza ezen szaka­szán óriási volt a tutajforga­lom: hatalmas mennyiségű szálfát, deszkát, zsindelyt, sót úsztattak le a folyón Márama- rosból és Beregből, s a vízi­malmok csak megnehezítették volna az amúgy sem könnyen hajózható útvonal használatát. A fentiek miatt aztán a folyó mellé települt községek is in­kább szárazmalmokat építettek a megtermelt „szemes élet” megőrlésére. A 19. század közepe táján, a felfutó gabonatermelés (a ga­bonakonjunktúra) hatására igen nagy számú szárazmalom működött az egyes települése­ken. Szabolcs megyei átlagban községenként közel 4 száraz­malom őrölt, de több helyen tízen felül volt a számuk (Föl­desen és Nádudvaron 18—18, Szentmihályon 13, Nyíregyhá­zán 12 stb.). Régi szabolcsi szárazmalom. A felvétel Kiss Lajos archív felvétele, melynek üveglemezen levő negatívját a múzeum őrzi. Az állati vonóerőt hasznosító szárazmalmok vagy járgányos- malmok vonóállata rendszerint a ló volt, ám korábbról, 1726- ból Túráról van adatunk ar­ra is, hogy ökröket fogtak be a járókerék küllői közé. Ezek az állatok túlnyomórészt az őröl- tető tulajdonában voltak, de a szegényebbje, aki nem rendel­kezett saját igavonóval, őröst vagy őriősembert kellett, hogy fogadjon, aki meghatározott bérért végezte lovaival ezt a könnyűnek nem mondható munkát (Nyíregyházán 1787- ben vékánként 2 garast kértek a lovak munkájáért). A bosszú célpontja is volt ■ • ■'-yr/ £ . A malmok többnyire a falvak központjában vagy a települé­sek szélén, kiöblösödő, köny- nyen megközelíthető helyeken álltak, de a 19. század közepé­ről már több olyan adatunk van, hogy a falutól távol, ura­dalmi központokban is működ­tek szárazmalmok (Nádudvar, Nyíregyháza nagy kiterjedésű határában, Pazonyban, Tason stb.). A könnyen hozzáférhetőség kedvezett a forgalmuknak, de az ártó szándékú embereknek is, hiszen így őrzésük megne­hezedett, s a nagy értéket kép­viselő malmok gyakran voltak kedvelt célpontjai különféle bosszúknak, gyújtogatásoknak. Ezt megkönnyítette, hogy te­Galéria Ópusztaszeren Központi múzeumot építenek az ópusztaszeri nemzeti történeti emlékparkban. A több részből álló galériában néprajzi, régészeti és kultúrtörténeti állandó kiállításokat rendez­nek be. Az új létesítmény kivitelezője: a Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat. (MTI fotó: Tóth Béla felv.) rületünkön ezen épületek majdnem minden esetben tel­jes egészében éghető anyagok­ból készültek (a kívül-belül besározott sövényfal '— a pa- tics — is ide tartozott, hiszen a hő hatására a benne levő faanyag is meggyulladt). Kigyulladásukhoz az ártó szándékon kívül nem egy eset­ben a hanyagság is hozzájárult, hiszen ha este őröltek a ma­lomban, a malomházban tüzet raktak, hogy jobban lássanak! Erre egy paszabi tűzeset mu­tat rá 1851-ben: „estvéli 7. és 8 ora tajban leg utoljára Bíró György őrlött, és miután kifo­gott ... a’ malom ház földjén lévő tűzre maga hintet port, és úgy takarta azt bé” — a jegy­zőkönyv tanúsága szerint azon­ban hiába, mert a malom le­égett. A szárazmalmok rendszerint két részből álltak: járószínből ■ (keringősátorból) és malomház, ból, ám több helyen egy kerin­gősátorhoz több malomház is csatlakozott' (leggyakrabban kettő, de volt három malom­házas malom is.) A keringő általában sokszög alakú, sátor­tetővel fedett, 11—1? ágassal alátámasztott építmény volt. Szabolcsban az esetek több­ségében ezeket náddal fedték, de sok zsindelytetős építményt is ösázeírtak. Belső berendezé­sét a hatalmas keringő adta, amelynek közepén függőlegesen állt a vastag bálványgerenda. Ez alsó részével a 3 vagy 4 rabból álló, fagerendákból szült medvére támaszkodó vastengelyen forgott. A kör alakú keringő k részét talpfákból állították sze, s több száz fafoggal Iá el. Ezek a fogak — a kér küllői közé befogott lx munkája révén — a mai ház alsó részén levő orsón resztül hajtották meg az < szerkezetet. óriás közben refer« A malomház rendszerin! ményfaoszlopok közé r; deszkafalas építmény volt valósággal eltörpült a hata keringősátor mellett. Né adat azt mutatja, hogy esős falú malomházat is éj tek. Belső berendezésének ke” a kőpad volt, amelyre csőn lehetett felmenni. Itt lyezkedett el a két malo amelyeket deszkából ké kéreg védett. A föléjük h zett garaton át öntötték a őrlendő gabonát a kövek Az őrlésért járó vámot ■ tartó hombárban (más r szuszékban) és zárható tartó hordókban őrizték. 1 rendezéshez még néhány i (esetleg félvékás) és liszté is tartozott. A lassú őrlés miatt a sz, malmok (teljesítményük I zsák gabona megőrlése óránként) kitűnő beszélge társas kapcsolatokat ápolx lyek voltak. Ma már mine múlté: a hatalmas, ipari r tekben dolgozó malmok bepillantást se igen enge a munkafolyamatok men« Páll Is VARKASTÉLY A Má idegenforgalmi nevez vár. A magánvárat B tőművész 40 éven kér böző stílusok összeépíi aHcggasansMBHai sógsikert, a nagy érdi illeti. Ezzel nem azt állítani, hogy egyébk vagyis művészi értélén nem az, de annyi mind bizonyos; drámaszerkes jellemábrázolásban m elégednünk eléggé el csaknem felszínes megi kai is. Mint például ezúttal színházzal vagy legalá! nak egy szeletével. Éí magaválasztotta módc maga nemében — kétsé érdekesen és figyelemre *“szi. A Szépasszonyok utasával közelebb k ehhoz a világhoz, amé ismeretlen szerző bemu XII. századi Kína társ hoz, de magának a X\ zadban élt írónak a ko: Emberi sorsok kiszólj alakulását és a körre hatalmaskodással átsző dalom szerkezetének nagyobb fogaskerekeit dunk szemlélni a törtéi A sajátosan kínai v( minduntalan átszövik lánosan emberi jellej gek. Természetesen vonással van jelen mohó élvhajhászása, e KM HÉTVÉGI melléklei Szépasszonyok egy A fővárosi Városliget hajda­ni vásárvárosának egy hátra­hagyott pavilonjában már gyakran szerzett meglepetést a Kazimir Károly rendezői ne­vével fémjelzett Körszínház. Nyaranta némely kritikák megjegyzik a kifulladás veszé­lyét, de aztán ez a sajátos vál­lalkozás mindig újra mély nagy lélegzetet vesz, s a követ­kező évre újból valamiféle eredeti ötlettel, nálunk kevés­bé vagy alig ismert távoli kul­túrák színpadi üzenetével áll elő. Aminthogy az idén is, ami­kor a 26. színiévadjába lép'’e egy nálunk is rendkívül nép­szerűvé vált regényből drama­tizált színpadi játékot látha­tunk. A XVI. századbeli isme­retlen kínai szerző „Szép asz- szonyok egy gazdag házban” című műve az utóbbi idők egyik legkapósabb bestsellere nálunk. Némiképpen ezzel is magyarázható, hogy már jóval a körszínházi előadások meg­kezdése előtt minden jegy el­kelt. így hát ősztől a szépasszo­nyok a Thália színházba köl­töznek, hogy folytassák siker- sorozatukat. Már, ami a közön-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents