Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
. augusztus 4. ^ Térkép — színekkel avagy: Viktor és cimborái MAGYARORSZÁG AZ ASZTALON. VIKTOR ÜL A TÉRKÉP ELŐTT, VÁROSOK, FALVAK NEVÉT HÚZZA ALÁ. PIROS FILCCEL AHOL MAR JÁRT, KÉKKEL ISMERŐSEI LAKHELYÉT. — Nézd! Alig találsz olyan vidéket, ahol ne kopogtathatnék be valakihez, ha nincs szállásom, vagy segítségre szorulok. Igazi barátom is van, aki minden fontosat tud rólam, és rengeteg — nem is tudom, minek nevezzem? — nem haver, mert annál több ... Mondjuk úgy: jó ismerősöm. Lányok, fiúk, házaspárok. De nemcsak itthon! Külföldre igen ritkán jutok el, „nem fussa”, akkor is ' legfeljebb valamelyik szomszédba, de hál’ isten kis hazánkba egyre többen jönnek. Csehszlovákiában, a SZU-ban, Romániában, Jugoszláviában, dfe az USA- ban, Norvégiában és Finnországban se egykönnyen vesznék el. Pedig csak úgy magyarmód töröm az angolt meg az oroszt. — Néha elgondolom, mekkora kavar lenne, ha az ösz- szes cimborámat összehoznám égy kis banzájra! Volna Mindegy, portyára indul, nézelődik. „Micsoda baba!” Ám a gőzölgő bikiniben elvonuló Ottilia gyanús határozottsággal megy be egy fiúsátorba ... Egy Kati, két Kati — egy hapsi, két hapsi. „Ezeket már táncba vitték”, sőt a harmadik Katit is fűzi valaki, pont Viktor lakótársa. A párok már kialakultak, az a néhány petrezselymes pedig nem az esete. De még hátra van a három K. sátra. (Ne tessék rosszra gondolni!) Előző éjjel ők mentették meg hősünket. Amikor a sötét töltésen legyalogolt kilométerek után agyonázva ideért, tőlük kapott zseblámpát. Lehuppan közéjük. Egykét szellemes beköpés — nagy mestere ennek hősünk! —, s máris befogadják. Karola tabu, már ami a sanda szándékot illeti; meg-meg- villan ujján az aranykarika. A negyedik Katira ketten is ki volt az erősebb? Nem nagyon kellett strapálnia magát, hogy megbuktasson. Élt a lehetőséggel. A pótvizsgán is. Ismételni nem akartam, inkább beálltam melózni. A levelezőn nincs baj, megértő matektanárra akadtam — vigyorog Endre a sötétben. — Toriból, magyarból mindig ötös voltam, érettségi után megpróbálok valami humán pályán továbbtanulni. Addig paeg marad a MAHART. Jól keresek, még az egyetemre is tudok félrerakni egy kis pénzt — fejezi be a komoly mondandókat botcsinálta matrózunk, aztán pajkosabb témákra tér át. — Amikor Bécsben jártunk, véletlenül a szex-centerben kötöttünk ki... Gyűrű ide, gyűrű oda — Karola csak nem hagyja nyugton hősünket. Ez a szalmaszőke, hamiskás tekintetű anyatípus húsz évét meg- hazudtolóan valami mély Apámhoz költöztem, de vele se sokkal jobb. Semmi humorérzéke nincsen. Még szerencse, hogy a felesége jó fej — adja ki magából Palkó, ami a szívét nyomja. Hősünk pedig elszégyelli magát. Viktor szemlélődik — Nem szeretnék füstölgő sátrat látni, nem pápaválasztásra jöttünk — szólt sajátos stílusában a táborvezető. A ponyva alatt sziesztázó Viktorra viszont rátör a nikotinéhség. Kimászni lusta. Nincs mit tenni, egy félfenéken végrehajtott Thomaskör után kidugja a fejét, úgy gyújt rá. Nézelődik. A három K. elhever a matracokon, Lacika és Palkó versenyt szemtelenkedik velük. „Csendeskéék” a változatosság kedvéért megint levelet írnak, a még külsőre is hasonlatos lányok elmélyednek a fogalmazásban. Úristen, mi ez? Ja, a tizenhár- mas bandája énekel. Legalábbis ők azt hiszik. Hősünk kezdi érténi a körülöttük kialakult, szinte tapintható ellenszenv okát. Ottilia mélykék és mélyen dekoltált bikinije libben át a képen. Odaguggol harmadik Kati mellé, aki jő medikához méltó odaadással kezeli a „biciklibajnok” plezúrját. Őszi az aznapi tizedik keresztrejtvényen agyai: „Gyerekek, óhindu névelő — három betű ...” Teca hol itt, hol ott telepszik le, de segyobb csoport. Tekerik a pedált. Kinga és Viktor versenyre kel, ki ér előbb a táblához. Aztán beszélgetnek: — Azt mondják a srácok, hogy furcsán ejtem a téket — közli a tősgyökeres alföldi kislány. — Persze, arrafelé ez a kakuminális té nagyon gyakori — villog hősünk a bölcsész barátnőitől tanult kifejezéssel. Kiszorítósdi a következő program. Gergő és Viktor adják elő jobb sorsra érdemes járgányaikkal. Gergő nyer. Ellenfele az árokba borulást megússza, a csalánt nem. — Mi ez a köpörcölés? — Micsoda??? — Köpörcölés — ismétli meg Viktor, majd az értet- len arcokat látva körülírja, mit jelent a szó. — Micsoda mi? — ér oda Ágota. Lali már megtanulta, majd ő elmagyarázza: — Tudod olyan ... olyan duruzmás hang — vágja ki büszkén. (Derültség.) Lacika és Viktor sokad- szorra is előadja megszokott páros játékát: „Jó hülyének lenni, jó?” „Kár röhögni!” ... Egy oldalvágás Palkónak: „Mert téged mindenki utál.. És ez így megy oda-vissza, hatvan kilométeren át. Másnap vízre száll a kis csapat. Szárazföldi patkány hősünk csak Istvánhoz hajlandó beszállni, hozzá is köztük váltókezelő, orvos, sm., filmrendező ... Együtt inna a tábornok fiával az állami gondozott cigánygyerek, a kemény fizikai munkából élő sráccal a rockerséget, punkot kipróbáló egyetemista, „naiva” tanárnő ismerősömmel a szövőlány, a megszállott pentatlonistával a lézengő csöves, bősz feminista i/arátnémmal a nőt matracként használó élvhajhász és így tovább. Egész kis szo- iográfiát írhatnál róluk. — Nehogy azt hidd, hogy én egy szent eszméktől vezérelt humanista vagyok, azért barátkozom ennyiféle emberrel! Fenéket. Vannak haragosaim, vannak, akik utálják a pofámat, na meg én sem köszönök ám mindenkinek. Ha egyszer megsértettek (komolyan és nem viccből), azt ritkán felejtem el, s ha úgy érzem, okot adtak rá, roppant aljasul tudok viselkedni. Na, de akiket meghívnék erre a képzeletbeli össznépi bulira, azokban mindben találtam valami szeretni vagy legalábbis becsülni valót. És el ne felejtsem, nemcsak az én korosztályomból kerülnek ki ezek a jó ismerősök, hanem tinédzsertől nyugdíjasig. — Legutóbb olyan táborban voltam, ahol az elején szinte senki nem ismert senkit a többiek közül... Viktor ismerkedik Ücsörögnek a parti lépcsőn. A lány kezében edzőcsuka. Szembetartja az árral, megtöri a sebes sodrású vizet; áttetszőén érkezik, koszos léként csap fel — tisztul a cipő. A fiú lezseren hátraveti fejét, seszin haját aranyra ápolja a nap. Agya melegszik, lóbázó lábát a folyóban fagyasztja. Legelteti a szemét. „Nem rossz. Mindene megvan...” — Ugye mi még nem ismerjük: egymást? — Nem. — Kitalálom, ki vagy — veszi elő a névsort. ■ Rábök egyre . 1. kettőre ... Ügy a tizenötödiknél — Panna! — végre bólint a lány: — Nyert. — Én pedig Viktor — húzódik picit közelebb a fiú. .— ö meg a srácom — mutatja be Panna az érkezőt, s apró, csúfondáros ránc húzza mosolyra a száját. — Szevasz, Lali vagyok. — Szevasz — nyújt kezet Viktor, kedélyesre parancsolva csalódott képét. „Hogy mér’ nem jöttem két nappal előbb!” hajtanak, s bár Palkó és Lacika gyerekek még, ebbe a versenybe mégsem tartja ildomosnak beszállni. Marad Kinga, akit csak a teljes sá- tor-alliteráció kedvéért neveztek így a többiek. Reménysugár! Éjszaka együtt mennek őrségbe ... De minek? „Nagyon gyerek ez még” — állapítja meg reggel Viktor, s nyugtázza: ez a tábor nem kerül be a Nagy Hódítások Könyvébe. Viktor beszélget ... azaz inkább hallgat és kérdez. Mert tagadhatatlan, szereti hallani a saját hangját, de ha érdekes emberre lel, szívesen visszafogja magát. Rőzsegyűjtés közben keveredett mellé a morcnak tűnő Endre. Romantikus szakmát űz, matróz. — Hajózási szakközépbe jártam, de túl nagy volt a szám, kissé összetűztem a matektanárnővel, ö presztízsből nem engedett, én meg pláne hogy nem. Találd ki, bölcsességet sugároz. Idegen- vezető egy barlangban. A „kedves vendég” természetrajzához szolgáltat adalékokat, miközben csokival tömi Viktort. Aztán az örök kérdés, férfi és nő párviadala kerül porondra — szigorúan elméleti síkon! Palkó tiszta arca elkomorul. (Előny Lacikánál a negyedik Katiért folyó harcban.) Tizenöt évének minden kamaszfájdalmával panaszkodik. Őt nem szereti senki, mindenkinek a terhére van. Viktor fölényesen mosolyog, ugratja a gyereket. De az folytatja:. — Apámék elváltak, mikor mpg egész kis srác voltam. Anyámhoz kerültem. Voltak húzásai... Apám hozott egyszer nekem külföldről egy ezüstláncot, anyám gyorsan elrakta. A ballagásomra pedig mit kaptam tőle ajándékba? Azt a láncot. Ahogy kezdett kinyílni a csipám, egyre inkább megutáltam a mostohafateromat, anyám meg persze az ő pártját fogta. Egyszer összeugrottunk valamin, erre kidobtak. hol sem bírják sokáig bugyuta okosságát, megy tovább. A masszőrlány szabadtéri szalonjában egymást érik a pedálozásban -megtört kuncsaftok. Gyula körül szájtáti csodálok: pillanatok alatt aprítja fel az óriási hagymafejeket, és sehogysem akarja belevágni az ujját. Péte- rék sátrában hatalmas röhögések, itt a piros, hol a pirost? játszanak. A kaszálón páran a labdát kergetik, Tamás keze belecsap a levegőbe — nagy gólt lőtt... „Ki kér bonbont?” Mire Viktor észbekap, már többen tolonganak egy sátor előtt. Beveti magát a lábak alatt, még elcsípi az utolsó szemet. Az ajándékozók élvezik a helyzetet. Ágota a hasát fogja, szomszédja, Panna (oh!) szintén. Lali is. Hősünk ottmarad dumálni. ■ : tViTÜ , j.V’iÜ ’ . Viktor túrázik Mint égi úton a vándormadarak; hol ez, hol amaz kerül az élre, egyszer itt, máskor ott képződik namentőmellényben. Pedig öreg vízi túrázóval hozta össze a sors. — Konzerven nem élhetünk Tivadartól Szegedig, ismerem is a Tisza-parti falvak minden kocsmáját, boltját. El sem tudod képzelni, mekkora élmény egy Tisza- túra! Meg a többi is. Alig van folyóvíz, ahol még nem eveztem. Itt még nem járt a bandánk, de csinálok néhány felvételt és jövőre: biztos, megjelenik az egész szakosztály. Partra vonszolják a hajókat, behűtik a magukkal hozott üvegeket. Fekszenek a fövenyen, sztoriznak, szövegelnek, jókat nevetnek. Léfelé evezni sem kell, csak csorogni vissza á táborba. Viktor meditál . Elefánt kis híján nekiment egy srácnak, mert az a saját méretére állította be az ő biciklijét — ami mellesleg a táboré. Teca bizalmaskodik, mindenbe beleszól. A tábor másik végéről is meghallja, amit akar. De legalább ne árulná el magát! A tizenhármas sátor hölgytriója mindenkinek az agyára gyalogol. Ők meg — pedig itt látták először egymást — azonnal összehaverkodtak a közönségességükkel, százszor megunt dalaikkal. Őszi semmit nem csinál, biciklire még nem ült, a folyóban még nem látták, csak vagonszámra fejti az őrült rejtvényeit. Anti állandóan siránkozik, miért mindig náluk kell ösz- szegyűlni éjszakai beszélgetésre, ráadásul néha hatan alusznak három matracon! De amikor kerítenek neki kényelmes, nyugodalmas helyet, nem hajlandó átmenni. I tak dálse, i tak- dálse... Mennyi idegesítő alak! Mégis mind jól érzi itt magát — és én sem haragszom rájuk. Ki érti ezt? Viktor búosúzkodik Előkerülnek a címes füzetek. Nagy hangyaboly a tábor. „Aztán, ha mifelénk jársz, be ne merj jönni hozzánk!”— poénkodik valaki. Tábortűz. Enyhül a fegyelem; nem kizárólag üdítő köröz az üvegekben. Énekelnek. Nem sokáig, mert kifogynak a dalokból. Viktor először dühös a társaságra. Végül megnyugszik. Páran hajnalig maradnak. A parázsnál már csak sejteni lehet, az árnyak kit rejtenek. Szomorkás népdalok, szenvedélyes rockszámok váltják egymást. Hősünk andalító hangulatban bújik a hálózsákba. Viktor nem unatkozik; körülötte a buszban legjobb cimborái. Ő száll ki leghamarabb. A lányoknak lányoktól két puszi, a fiúkkal búcsúkézfogás. Az Ikarus továbbindul, még az 'integető kezek is mosolyognak. Utoljára Lacikát látja: a kölyök az ablakhoz nyomja a képét és vigyorogva nyelvet nyújt rá. Viktor értékel — Nnna! — enged el egy élégedett sóhajt Viktor, színesedő térképét szemlélve. — Azóta kaptam pár képeslapot, levelet. Palkótól kettőt is. Előbb megírta, hogy egy darabig az anyjánál lesz a vakációban, két napra rá itt volt a következő: mégis az apjához írjak. Panna levelét is megnézheted: „Ügy unatkozom nélkületek. Olyanok vagytok nekem Lalival, mint a testvérek.” Különben ő is írt, nemsokára jön erre a vidékre a nagyapjához, majd megkeres. Ezzel a három emberkével már majdnem barátságnak nevezhető lett a végére a kapcsolatom. A következő körben vannak a cimborák, István, Karola, Tamás, Kinga, Lacika, Ottilia és még egy páran. A harmadik, legnépesebb csoportba tartozók bármelyikével is szívesen fogok találkozni, ha külön nem keressük is az alkalmat. Aztán itt van a legszélső kör, ide csak néhány embert sorolok, akik nemigen nőttek a szívemhez, Ide ha véletlenül összefutunk majd valahol, biztosan nem fordítjuk el a fejünket. s — Ha a foglalkozásuk is érdekel, a legkedvesebb új .ismerősök között van eladó, pincér, traktoros, szakközepes, mérnök, idegehvezető, szakmunkástanuló, fotós, egyetemista... ■ — Persze nem űzök én sportot ebből az ismerkedésből. Ha egy évben 365 napot! lennék szabadságon, akkor , se tudnék mindenkihez elmenni, akivel szívesen találkoznék. Hogy akkor mért csinálom? Mit tudom én?! Papp Dénes KU HÉTVÉGI MELLÉKLET
