Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-29 / 202. szám
1984. augusztus 29. Kelct-MagTaisraág 3 Kulcsos gyerekeknek Z Idás a vakáció, de sok családban nyűg is. Csak nagyon kevesen tudnak a gyermek felhőtlen szabad idejéről gondoskodni az egész szünidőben, a közös üdülés a teljes időnek csak kis részét teszi ki. Ha közel van is a nagymama, nem lehet mindig nyúzni, a szülők pedig akárhogy csűrik-csavar- ják a szabadságot, még mindig heteken át maradnak felügyelet nélkül kicsi gyermekek. Az édesanya a munkahelyen tűkön ül, miközben a gyerekek lakáskulccsal a nyakukban naphosszat az utcán csatangolnak. Ezért dicséretes az a programsorozat, amelyet a Megyei és Városi Művelődési Központ erre a nyárra a megyeszékhely több óvónőjének közreműködésével kezdeményezett. Mint azt Papp Ágnes népművelő, a rendezvények lelkes szervezője elmondta, elsősorban a lakótelepi kulcsos gyerekekre gondoltak, amikor az egész vakációra szóló tervet összeállították. — Nem látványos szórakoztatásról van szó, sőt, a későbbiekben hasonló sorozatnál a gazdagabb választékról, bőségesebb variációról is lehet majd gondolkodni, mégis, ez a nyár azt igazolta, hiányt pótol ez a fajta gyermekfoglalkozás, valóságos igényekre épülés igen nagy szükség van rá. Ezt az is igazolja, hogy ahol egyszer a gyermekeket közös játékra tanító népművelők, óvónők megjelentek, a környék lakói a „nyakukra jártak” utána, jöjjenek ismét. A Széna téren például olyan jól sikerült a sárkányépítés, hogy utána meglett családapák eregették önfeledten a parkban futkosva a toronyházak fölött lebegő színes papírsárkányokat. A Szamuely-lakótelep, az Örökösföld, vagy a sóstói strand gyermekközönsége közösen gyurmázott, épített papírvárat, játszott bábokkal, vagy hallgatott vidám versekből megzenésített dalokat. A nyár elején ritkábban rendeztek ilyen programokat, később, az igényekhez igazodva megszaporodtak a gyermekfoglalkozások. Jó ötlet, hogy a népművelők így segítenek a szülőknek, s egyúttal egy sereg hasznos ismeretre és a közös művelődés örömére is megtanítják a legfogékonyabb korban lévő ifjú közönséget. E ljátszom a gondolattal, mit írna vajon Váci, ha ezt a kisfiút látná a megyei könyvtár helyismereti gyűjteményében? Hogyan jellemezné, ábrázolná egy tíz-egyné- hány éves, o felnőttek könyvtárában először járó, itt még csetlő-botló kis embert, aki előtt könyvoszlop tornyosul, s jegyez, jegyzetel szorgalmasan. Mert annak idején, a „múltból, mélyből felmerült emberek” társaságában, az egykori olvasótalálkozón rácsodálkozott a költő a tiszta szóra kíváncsi könyvbarátok nemes érdeklődésére, s így fejezte be e találkozás emlékét őrző versét: Igaz ez a szép! Kérdezi a könyvtárosnő a gyereket, mert őt is megfogja a törekvés, a szorgalom megannyi jele, ahogy a kisfiú újabb és újabb könyvekbe lapoz, keresni, kutatni. Most éppen a tá- kosi templom történetéről ír ki fontos dátumokat, jellemzőket, s közben talán azon töri a fejét, milyen is lehet az a kórus, mi a szószék és a fakazetta? A kérdésre sorjázza készségesen, mi is hozta őt ide, ahol városatyák szoktak ré- gesrégi könyveket bújni, diákok, tudományos kutatók keresgélnek egy-egy évszámot, adatot. Az úgy történt, hogy édesapja egy szocialista brigádban dolgozik és beneveztek az Igaz ez a szép kulturális vetélkedőbe. Most az apára jutott a helytörténeti kérdések földolgozása, tőle várják a versenyző brigád tagok a megadott témák kidolgozását. Csakhogy közbejött a házépítés, így is minden délután és hét vége arra megy el, jönnek a barátok, a rokonság, hogy venné az ki magát, ha a családfő beülne a könyvtárba? Meg az az igazság, magyarázza a gyerek: a nehéz munkához szokott kéz a könyvet is nehezen forgatja, ő meg amúgy is benne van a tanulásban. így egyszerűbb, ő hazaviszi a tételeket, apu átnézi, s jöhet a verseny. Meglehet, hogy egyszer^ ha kész lesz a ház, meg a most renoválás alatt álló tákosi műemlék templom, ez a kisfiú arra kéri majd a szüleit, nézzék meg saját szemükkel azt a világhírű remeket. Vagy csak később, felnőtt korában jut majd el oda, amikor már neki is lesznek gyerekei? Baraksó Erzsébetm A Szamos menti Állami Tangazdaság mátészalkai húsfeldolgozó üzemében kétszáz sertést vágnak műszakonként. A feldolgozott sertéshús felét exportra szállítják. Képünkön: a feldolgozással párhuzamosan dr. Garda Béla, a ki- rendeltség vezető állatorvosa fogyaszthatóság és általános higiéniai szempontból vizsgálja a sertéshúst. (Császár Csaba felvétele) Szolgáltatás a tsz-ben A leveleki Dózsa Termelőszövetkezetben az alap- tevékenységen kívül a melléküzemágak széles körű lakossági szolgáltatásokat végeznek. Első képünkön: villanymotorok, transzformátorok és hegesztőkészülékek javítását és felújítását a leveleki üzemben végzik. Második képünkön: a nyíregyházi Vöröshadsereg utcai nyomdaüzem készíti a kenyércímkéket, különböző nyomtatványokat és a lakossági megrendelésekre, meghívókat, üdvözlőkártyákat. Harmadik képünkön: a megye területén ellátják a különböző típusú poroltó készülékek garanciális javítását és felújítását. (Jávor László felvételei) Szüret kezdetén Nyírmeggyesen Bz idei szezon: fordulópont Gyönyörű látvány az almáskert. Vendéglátónk mégis gondterhelt, — Tavaly segített a silány termés, elkerültük a veszteséget. A kevés alma ugyanis lehetővé tette, hogy az ágazati eredmény épp kifusson a nullára. A sovány szüret kisebb költséggel járt, kevesebbet kellett a szedésre, tárolásra, anyagmozgatásra költeni — mondja Iszály Mihály, a nyírmeggyesi Petőfi Tsz főkertésze, amint a terepjáróval bekanyarodunk az almáskertbe. A faroltató, mély homok láttán értem meg, miért nem ragaszkodott a főkertész, hogy Trabanttal jöjjünk. Nem lehet kukoricáim — ötszáz hektár almással nem lehet kukoricázni. Bár kilencezer helyett csak hétezer tonnára számítunk, ez mégis akkora mennyiség, hogy nem mélázhatunk, ha időben le akarjuk csupaszítani a fákat — fogalmaz Iszály Mihály. Vízpartiasra vetkőzött, többségében városi diák szüretel a meggyesi határban, több mint százan vannak, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem leendő első éves gyógyszerészhallgatói. A diákok jó hangulatát az almatermesztés gazdaságos- sági gondjai nem befolyásolják. Viszont kedvrontónak tartják a normát: fejenként 3 mázsát illő leszedni naponta. — Ez csak a fülnek sok — állítja a helyettes főkertész Kézi Zsigmond. Nem kétséges, kiegyeznek. Ha a diákoké nem is, a főkertész hangulata, munkakedve függ az alma jövedelmezőségétől is. — Az idei év fordulópont. Szeptember közepétől saját konzervüzem kezdi meg a termelést a tsz-ben. Hámozott gyümölcsből befőttet állítunk elő. Az üzem napi húsz tonna nyers almát képes elnyelni — fűzi hozzá Iszály Mihály, már a meggyesi központ felé tartva. — A magasabb feldolgozottsági szint kedvezőbb jövedelmi feltételt jelent, s az elhelyezési gondok is megoldódnak. Sőt! A további területcsökkentés sem indokolt. Csak „pironkodik'1 „Csak pironkodik” még az alma a nyírcsászári és nyír- derzsi határban is. A császári géptelephelyen beszélgettem egy traktorossal. — Késett most az alma legalább két hetet. A tsz derzsi részein a jég is megverte. Különben nem olyan sok van nekünk, nem is kezdtük még szedni. Ráérünk szeptemberben. A házak körül úgyse nagyon lesz mit. tavaly sokan nekimentek a fáknak. — A tsz tetemes múlt évi veszteségének felét az alma, illetve értékesítésének nehézségei okozták. Ezt már a nyírcsászári Űj Élet első számú vezetőjétől dr. Sápi Istvántól tudom. Almásaik egyikét együtt néztük meg. — összevissza van ez a 130 hektárunk is, hisz a fákat még annak idején, az egyéni gazdák ültették. Az idén 30 hektárt vontuk ki a termelésből — mondja a kertnéző körúton. — Hát persze, hogy megbámulnák — méltatlankodik" az elnök, mikor a sorok végén glédá- ban álló ládákhoz érünk. — Kétszer ráesik az eső és rendben vagyunk. Értetlenkedésemet látva elmagyarázta, hogy exportálni barnult ládában nem tudnak, mert a szovjet fél nem veszi át, csak a „fehér göngyöleget”. Ám a csomagolás Ljudmila Uvarova: Ha... j f a Vologya hobbi- ff kertjét egyesítenék Vitya jugoszláv garnitúrájával, Szerjozsa garázsát Vaszja háromszobás lakásával, Misa sarokrekamiéját Gyima ötégős csillárjával, Aljosa japán magnetofonját Vahtang amerikai lemezjátszójával; ha Makszim takarékossága, és Kirill széles látóköre meg lendülete, és Petya kiegyensúlyokálváriája ezzel nem ér véget. A megszokott Szabolcs típusú ládákban ugyanis jövőre már nem szállíthatnak. A tsz-nek a Szabolcs helyett rá kell állnia a Szat- már típus gyártására. Csak- hát úgy tűnik, hogy a nagyobb fa- és anyagigény könnyen veszteségbe fordíthatja a ládakészítést pedig még szerencsésnek is tarthatják magukat, mert van saját fájuk, ezzel dolgozhatnak. Hámozva értékesítik A kiútról kérdezem a tsz első emberét. — Eddig a felvásárlási árak kritikán és költségen aluliak voltak. A mostani emelések az ágazat ráfordításait és bevételeit nagyjából egy szintre hozzák, legalábbis az exportnál. A belföldi almánál ezt már nem merném állítani. Az 1500 tonna almánkból sikerül 400—450 tonnát értékesítenünk a Szovjetunióba. Lesz persze lének való is rendesen. De ami a legfontosabb, hogy mintegy 600—650 tonnányit meghámozunk, s eladjuk a Nyíregyházi Konzervgyárnak. Ez az elsődleges feldolgozás, illetve az érte kapott jó pénz talán lehetővé teszi, hogy az ágazat kimásszon a csávából. Ettől persze még sok gondunk marad, nem változik például a kedvezőtlen fajta- összetételünk — szinte csak jonatánunk van. Sztancs János zott jelleme, és Arkagyilj élni tudása, és Valerij fizetése, és Szemjon háziassága, és Jura józan beosztása, Ljova olvasottsága, és Arnold szellemessége, és Iljusa esze, és Afanaszij gyöngédsége — ha mindezek a jó tulajdonságok nem lennének szétszórva, hanem egyetlen emberben egyesülnének, akkor valószínűleg hajlandó lennék férjhez menni egy ilyen gazdag adottságokkal rendelkező személyiséghez. Zahemszky László fordítása „Már szabolcsinak vallom magam.-.” A messziről jött ember Á komlDé^nos kétszer lett kiváló dolgozó, jeléiül a tisztességes munkának. A kombájnt» erőteljes, szelídkék szemű ember. — Autóbuszvezető vagyok, csak ilyenkor, nyáron és ősszel kombájno- j lók. Buszt vezetni jobb, de ezt is szeretem. Meg is van az értelme pénzben... Ez bizony kemény munka. Az idei aratás jó volt, különösen a búza adott sokat. Túrán József a kis országhoz mérten nagyon messziről érkezett Bal- kányba. Baranyában született, Cserkúton, az ércbányáknál volt sofőr, és onnét jött 1968-ban. Az okot könnyű kitalálni: ide nősült. — Elvittem oda a feleségemet, aki ápolónő, de nem pászolt ott, nem kaptunk lakást. Amikor ideköltöztünk, kikerültem a fatelepre segédmunkásnak. Egyszer megkérdezte Kuritár Jani bácsi, a fő- agronómus, nincs-e kedvem kombájnolni? Volt kedvem, mert a fatelepen kevés volt az órabér. Aztán kaptam egy teherautót, hetvenben pedig buszt. Közben házat építettem, gyerekeim vannak, két fiam, a feleségem körzeti ápolónő. — Sok minden köt ide. A család, a munka, a ház. Évente kétszer-há- romszor hazamegyek, aztán hazajövök, mert most már inkább szabolcsinak vallom magam. Meséli: neki már nem hiányoznak a hegyek. Csak a gyerekei szerel- mesedtek bele a baranyai tájba. Ök vágynak a hegyek közé. Megbékélt, és mint mondták, dolgos ember. Megkérdeztem: vannak-e vágyai? — Eddig ötszázezer kilométert vezettem baleset nélkül. Szeretném elérni az egymilliót. Túrán József negyven- három éves. Vágya teljesülhet. Nemrégiben olvastam a Baranyába kirajzott szabolcsiakról. Túrán József onnét jött ide. Bizonyítékául: ez a táj is tud kötni. S. Z. ÖNTÖDE A TSZ-BEN. A penyigei Zöld Mező Termelőszövetkezet és a kisvárdai öntödei Vállalat közös melléküzemet létesített, ahol rostélypálcákat, vízvezeték- körgyűrűket és egyéb öntvényeket készítenek. Itt a tervek szerint ebben az évben mintegy 500 tonna öntvény készül 12 millió forint értékben. Képünkön: Sárai Antal a rostélypálcákat tisztítja. (elek)
