Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 3. (Folytatás az 1. oldalról) Genfi tanácskozás: tonaíiatalok is nevelődnek, fejlődik személyiségük. Je­lentős részt vállalnak az egy­ségek politikai-mozgalmi éle­tével kapcsolatos feladatok­ból, kedvezően hatnak ka­tonatársaik véleményének, hangulatának formálására. Az eredmények mellett azonban — főleg az első idő­ben — gondok is adódtak — állapította meg az e témában készült jelentés, almelyet az Állami Ifjúsági Bizottság leg­utóbbi ülésén tárgyalt meg. A fiatalokat viszonylag sok egységhez hívták be, s nem voltak mindenütt felkészülve fogadásukra, helyenként nem a képességüknek megfelelő beosztást kapták. Az oktatási intézmények egy része nem kapott időben tájékoztatást arról, hogy a leendő hallga­tóik, hol teljesítenek szolgá­latot, így a kapcsolattartás nem minden esetben volt megfelelő. A gondok megoldására a Honvédelmi és a Művelődési Minisztérium közösen intéz­kedéseket hozott és tesz. A jövőben még inkább arra tö­rekednek, hogy az előfelvé- ■telisek választott szakterüle­tüknek megfelelő egységek­hez és olyan katonai beosztá­sokba kerüljenek, amelyek­ben képességeiket a hadsereg érdekében maximálisan ka­matoztatni tudják és egyút­tal a műszaki-technikai is­mereteik is bővülhetnek. A lehetőségeken belül csökkentik azoknak a helyőr­ségeknek a számét, ahová behívhatók az előfelvételi- sek. A Művelődési Miniszté­rium — a fogadóegységek is­meretében — kijelöli azokat a felsőoktatási intézménye­ket, amelyek kidolgozzák a hallgatók egyéni felkészülési tematikáját, összeállítják a feladatgyűjteményeket, meg­adják a beszerzendő jegyze­tek, szakkönyvek jegyzékét, oktatókat küldenek a helyőr­ségekbe kéthavonkénti kon­zultációkra. Az érintett kato­nai alakulatok könyvtárát fokozatosan ellátják olyan szakirodalommal) amely meg­felel az Ott szolgálatot telje­sítő előfelvételisek érdeklő­désének. Az idegen nyelv tanulásá­ra és gyakorlására, valamint a számítógépek megismeré­sére szakköröket alakítanak. Ennek még ebben az évben megteremtik a technikai fel­tételeit. A diplomások pálya­kezdésének, családalaoításá- nák segítésére az illetékes (katonai vezetők a jövőben még fokozottabban töreksze­nek arra, hogy a fiatalokat a végzést követő évben hívják be a képzettségüknek megfe­lelő alakulatokhoz. Tárgyalásokat az „firfegyverkezési verseny“ megakadályozásáért A genfi leszerelési érte­kezleten részvevő szocialista országok megerősítették azt a követelésüket, hogy hala­déktalanul tárgyalásokat kell kezdeni egy, az „űrfegyver­kezési verseny” megakadá­lyozását szolgáló szerződés megkötéséről. A csütörtöki teljes ülésen Dügerszürengiin Erdembileg, a Mongol Népköztársaság nagykövete a szocialista or­szágcsoport nevében javas­latot terjesztett elő a kül­döttségek többsége által már régóta szorgalmazott munka- bizottság később meghatáro­zandó mandátumára. A kon­ferenciának ez a szerve ha­ladéktalanul megbeszélése­ket kezdene egy ilyen egyez­mény valamennyi aspektusá­ról. A munkabizottság fog­lalkozna azzal a javaslattal is, amely tárgyalásokat sür­get egy olyan szerződés meg­kötéséről, amely kimondja az erőszak alkalmazásáról való lemondást a világűrben, il­letve a világűrből földi cél­pontok ellen. Egy ilyen átfogó mandá­tumot a nyugati országcso­port képviselői eddig mindig elvetettek. A nemzetközi közvélemény nyomásának engedve most azonban beje­lentették, hogy készek a szor­galmazott munkabizottság megalakítására. Nézetük sze­rint azonban ez a testület a szóban forgó témáról nem tárgyalásokat, hanem csak eszmecserét folytathatna. Libanoni Jelentős Bejrútba várják Vlagyimir Poljakovot Vlagyimir Poljakov, a szovjet külügyminisztérium közel-keleti osztálya vezető­jének látogatása elé nagy várakozással tekintenek Bej­rútban. Rasid Karami kor­mányfő és több minisztere már napokkal ezelőtt han­goztatta: a nemzeti egység­kormány támogatja a múlt vasárnap nyilvánosságra ho­zott moszkvai javaslatot a közel-keleti válság feloldását célzó nemzetközi konferencia összehívásáról. Libanon — mondotta Ka­rami — mindig is támogatta egy ilyen, valamennyi érde­kelt fél részvételével megtar­tandó tanácskozás gondolatát. Ez az álláspont, mint arra az Asz-Szafir című haladó lap is rámutatott, új vonást, a kiegyensúlyozott külpoliti­kára irányuló törekvést je­lez a bejrúti vonalvezetés­ben. Diplomáciai források szerint egyébként a Vlagyi­mir Poljakovval folytatandó megbeszéléseken a globális kérdéseken túl szóba kerül­nek a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok témái is. Kínai provokációk Vietnam ellen Július utolsó napjaiban a vietnami hadsereg egységei Ha Tuyen tartományban folytatták harcukat az ország területére betörő kínai csa­patok visszaszorítására. A VNA vietnami hírügynökség jelentése szerint július 30-án a kínai katonák tüzérségi és aknatűz alá vették a tarto­mány több határ menti tele­pülését. A Vietnami Kommunista Párt KB lapja, a Nhan Dán szerint az elmúlt négy hó­nap eseményei arról tanús­kodnak, hogy a kínaiak a harci cselekményeket hat, Vietnam északi részén fekvő tartományra terjesztették ki. A támadások következtében iskolák, kórházak, élelmi­szerraktárak dőltek romba, termőföldek és ültetvények mentek tönkre. A polgári ál­dozatok többsége nő, gyer­mek és idős ember. Harc a kokainmaffiával Lefoglalt kábítószerraktáf és laboratórium az őserdőben. (Fotó: Newsweek — KS) Ezek már nem csatározá­sok, ez már szabályos hábo­rú — fogalmazták meg a helyzetet az elmúlt hetekben a kolumbiai újságok. Kivé­telesen nem a megszokott la­tin-amerikai határfeszültsé­gek egyikéről, még csak nem is az országban dúló ge­rillaharcokról ejtettek szót (sőt, e fronton épp nemrég került sor egyesztendős fegy­vernyugvás kihirdetésére a kormány és a fegyveres el­lenállási mozgalmak között), hanem a dél-amerikai állam lassan első számúvá váló bel­politikai gondjáról — a ká­bítószerről. Heggyilkolt miniszter S ez esetben nem újságírói túlzás meghatározásuk: a ká­bítószer-termelés, -kereskede­lem és -csempészet napja­inkra valóban olyan mérete­ket öltött, hogy Fernando Belaúnde Terry elnök példá­ul az ország és szomszédai közállapotait fenyegető leg­nagyobb veszélynek nevezte. Feltétel nélküli hadüzenetet hirdetünk — jelentette ki az államfő Neiva székesegyhá­zában, igazságügy-minisztere temetési szertartásán. A ká­bítószer-gengszterekkel nem kötünk fegyverszünetet, szá­mukra nem lesz könyörület — tette hozzá. Az elnök indulatai köny- nyen magyarázhatóak. Mi­niszterét, Rodrigo Lara Bo­nillát ugyanúgy a rendkívüli befolyással bíró kokainmaf­fia tetette el láb alól, mint ahogy a kábítószer business „fekete hercegeknek” hívott vezetői számlájára írandó évente sok száz más gyilkos­ság is. Terrorosztagok táma­dásai, emberrablások, meg­vesztegetések és megfélemlí­tés — a kábítószerüzlet irá­nyítói nem válogatnak az eszközökben. A politikai pártokban épp­úgy megvannak az embereik, mint a rendőrségnél, vagy az igazságszolgáltatásban. Néhány szakértő úgy véli, hogy ma már a kolumbiai kábítószerbárók birodalma „állam az államban”: egyesek szerint nagyobb bevételt hoz, mint az ország összes tör­vényes exportja! Hogy ez számszerűleg mennyi, azt természetesen csak becsülni lehet. Az azért biztosra vehe­tő, hogy dollárszázmilliók, ne­tán milliárdok forognak koc­kán. Célpont: Florida A legnagyobb felvevőpiac természetesen az Egyesült Államok — bár az elmúlt időben megnőtt Nyugat- Európa fontossága is. Az USA-ban évente állítólag több mint 100 milliárd dol­lárt költenek különféle kábí­tószerekre, s a listán a ko­kain egyre feljebb emelke­dik. S míg marijuanából pél­dául az amerikai fogyasztók lassan önellátóvá váltak, ko­kainból változatlanul a dél­kelet-ázsiai aranyháromszög­ből és a latin-amerikai ellá­tóktól (ahogy a londoni Ti­mes egy nagy terjedelmű le­leplező írásában titulálta: Narkóföldről) származnak a csempészküldemények. hez is jutott, s az is nyílt ti­tok volt, hogy az ország má­sodik legnagyobb városában székelő „medellini maffia” mintegy egymillió dollárral szállt be a legutóbbi, márciu­si helyhatósági választásokba. Kiadatási kérelmek Ami viszont újdonság: az igazságügy-miniszter által indított kampány során be­bizonyosodott a kábítószer­piac irányítóinak és egyes anarchista gerillacsoportok­nak együttműködése. Ta­vasszal például, amikor a ko­lumbiai rendőrség eddigi legnagyobb fogását érte el (csaknem 14 tonna kokaint foglaltak le és semmisítettek meg egy dzsungelbeli rejtek­helyen), kiderült, hogy a ká­bítószerraktárakat egy szél­sőséges fegyveres szervezet emberei őrizték. A politikai harcok és a ká­bítószerpiac elleni küzdelem frontjai tehát összefüggnek. A bogotai kormányzat most teljes erőbedobást hirdetett a „fekete hercegek” ellen. Kér­dés, hogy lesz-e elég erejük beváltani a fenyegetéseket. Az elnök Lara meggyilkolása után mindenesetre több ha­tározott lépést tett: a biz­Ű^iialiLL Sikló: í) Jánor,: JÍCijfrS utolsó évei ■BHKfe' iS! ' ‘ - (■■■■■■■■■■■■■■■■ 4. • Ni' i -i tapintatlanul, mondhat- aam liíiiíán vette vissza. Tudniillik 194 ! szeptember 6-án éjjel az első Bu- dape 1 : hullott nagj orosz bomba az én budai villámat találta, és sok min­den közt egész köny v áram elpusztult. K. megértette képletes beszédemet. — Akarja Kuprin címét? írjon ne­ki és szidja össze. Azóta már ő is ré­gen hazatért. A későbbiek során K. nagyon őszinte barátom lett. ű maga mesélte, hogy szo­morú gyermekkorát Szentpétervár ut­cáin töltötte, és máig sem tudja, hogy ki volt az apja meg az anyja. Az orosz szót használta a gyermekmillióknak er­re a nemzedékére — már nem jut eszembe a szó. De miután a faji és osz­tálykülönbségek terén semmiféle véle­ménnyel nem dicsekedhetem, úgy em­lékszem K. emberi előkelőségére, mint Volkonszkij hercegre, akinek nevét el­változtatott formában Golgonszky őrzi Miett végzetes szerelmében, a Két fo­goly másik férfialakjában, akit a re­gényírói képzelet magyarrá és diploma­tává faragott. Szeretném, ha maradna még időm — könyvet tudnék írni K.-ról. Azért neve­zem őt csak K.-nak, mert se a családi, se a keresztnve nem K.-val kezdődik. Jól tudom, hogy magasrangú politikai személyek sohasem szeretik, ha semle­ges, sőt ellenzékgyanús személy elra­gadtatással ír róluk. „Dicsérjem meg té­ged Ciceszbájszer!” —hangzott az átok­felirat az ökleit rázó Ciceszbájszer ké­pe alatt az egykori Borsszem Jankó minden számában.” Egy lábjegyzet arról tájékoztatja az olvasót, hogy ez a kis tárca a Két fo­goly című regény közeli kiadása alkal­mából jelent meg, s a szerző eredetileg a Tel Aviv-i Űj Kelet című lapnak ír­ta, de megküldte a kiadó szerkesztősé­gének is. Én meg arról tájékoztatom az olvasót, hogy Ciceszbájszer ide vagy oda, a K. nevű szovjet diplomata valódi neve: G. C, Barulin, most már 80 éven felüli ember, a Szovjet—Magyar Baráti' Tár­saság vezetőségi tagja Moszkvában — 1975-ben ismerkedtem meg vele Buda­pesten —, aki 1983 nyarán üzent, és szá- monkérte: „Mi van már a Zilahyról szó­ló megemlékezéssel?” Zilahy viszont sajnálhatja, de azt hi­szem mi is, hogy nem írt erről a nagy műveltségű, széles látókörű szovjet dip­lomatáról, aki a maga korában Vorosi- lov marsall és később Puskin nagykö­vet mellett a magyar szellemi élet meg­újhodásában működött közre. VACSORA A PARK-SZÄLLÖBAN Egy hűvös novemberi estén az újvidé­ki Park-szállóban Bogdánfi Sándor ka­lauzolásával találkoztam Zilahyval. Ve­gyes érzelmekkel mentem oda. Ez az ember világméretekben tájékozódik, negyven esztendeje forog európai kö­zegben, a hazai történelmet ismeri, mint a tenyerét, a Horthy-korszakot úgy él­te meg, hogy abban tényezőként szere­pelt, és én még akkor jóformán alig néztem széjjel a világban, valószínű, a történelemről is vékonyabb ismeretek­kel rendelkeztem, a harmincas években még gyerek voltam. Ezek az érzékelhe­tő különbségek némiképpen idegesítet­tek, viszont hajtott a megismerkedés vágya. A bejárattal szemben lévő hallban egy mély fotelban ült Zilahy. Meglát­ta Bogdánfit, kicsit körülményesen talp­ra állt, lassú járással elénk jött, és ke­zet nyújtott. — Te vagy a Népszava főszerkesztő­je? — Én. — Ismertem az elődödet. Jó barátság­ban voltam Szakasits Árpáddal. — Álljunk meg egy pillanatra. Sza­kasits nem egyszerűen az elődöm, a magyar közélet jelentős alakja volt, én inkább afféle közkatona vagyok. — Jó, hát akkor legyél közkatona. Kezdeti bizonytalanságom enyhült e közvetlenség nyomán. Előttem állt egy alacsony termetű, fehér hajú ember szemüvegben, barázdás homlokkal, mély arcredőkkel, sötét ruhában, barna ing­ben, fölismerhetetlen színű nyakkendő­ben. Ez hát a legendás Zilahy — néztem rá szótlanul. — Hogy vannak az írók? Dolgoznak a szerkesztőségben? — kérdezte. — Dolgoznak, bár jobbára az Irodal­mi Alapnál érdekeltek. — És jókat írnak? — Vegyesen. Hol jókat, hol nem jó­kat. — Ez-mindig így volt, de hogy mi a jó és mi a rossz, azt a közönség bírál­ja el. — Meg a kritika. (Folytatjuk) A hatóságok általában te­hetetlenek: a titkos kolum­biai finomító laboratóriu­mokban előállított port kis magánrepülőgépek szállít­ják, amelyek közül jó, ha minden századikat sikerül el­csípni. A fő célpont Florida, Miami, de ha az amerikai ha­tóságok itt fokoznák az el­lenőrzést, akkor az árut könnyűszerrel más szövetsé­gi államba irányítják át. A vámőröknek nincs egy­szerű dolguk: tavaly ugyan csaknem 10 tonna kokaint koboztak el a határállomáso­kon, a szakemberek vélemé­nye szerint azonban ez csak töredéke az országba áramló mennyiségnek. Ráadásul a portéka minősége is egyre ja­vul — a fehér por tisztasá- . ga napjainkban 2—3-szorosan meghaladja a néhány évvel ezelőttit. Márpedig ez a hát­téripar laboratóriumainak felkészültségéről árulkodik. Érthető hát, hogy Washing­tonból erősödik a sürgetés: a bogotai kormány számolja fel a kábítószerláncolatot. La­ra Bonilla épp erre töreke­dett: igyekezett összehangol­ni a kokainkereskedők elle­ni fellépést. Először történt meg az is, hogy nyilvánosan, név szerint megjelölte a „fe­kete hercegek” némelyikét, s hogy sajtónyilatkozatokban leplezte le szoros összefonó­dásukat az üzleti és politikai élettel. Voltaképp nem volt nehéz dolga. Kolumbiában ugyanis közszájon forgott, ki az, aki a szennyes pénzek se­gítségével még képviselőség­tonsági erők rendkívüli meg­hatalmazást kaptak, fokozták a fegyveres alakulatok ké­szültségét, megkönnyítették a letartóztatásokat. Belaúnde Terry azt is bejelentette, hogy ezentúl teljesíteni fog­ják az Egyesült Államokból érkező kiadatási kérelmeket. A higgadtabb megfigyelők azonban csak mérsékelt de­rűlátással figyelik a szigorú intézkedéseket. Egyrészt túl kiterjednek, a hatalmi rend­szerbe mélyen beágyazódott- nak látják a kábítószerbárók birodalmát, s figyelmeztet­nek: a kábítószer rabjainak száma magában Kolumbiá­ban is gyors ütemben növek­szik, elsősorban a fiatalok soraiban. — Másrészt. — valószínűleg joggal — túl erősnek tartják a százmilliós üzleteket jeler • tő kábítószer-business vonzá­sát. S ez nemcsak a viszont­eladókra, az utcai árusok al­világi hálózatára igaz. Amíg ugyanis egy kokanövényt termesztő paraszt akár tíz­szer annyit is kaphat a fel­vásárlóktól, mint amennyiből társai egy évig tengődnek, addig a veszélyeket is vállal­ni fogják, s kitart a gyilkos anyag mellett. Márpedig ez szolgál alapul a „fekete her­cegek” uralmának. Sz. G. A fekete hercegek birodalma

Next

/
Thumbnails
Contents