Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-03 / 181. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 3. (Folytatás az 1. oldalról) Genfi tanácskozás: tonaíiatalok is nevelődnek, fejlődik személyiségük. Jelentős részt vállalnak az egységek politikai-mozgalmi életével kapcsolatos feladatokból, kedvezően hatnak katonatársaik véleményének, hangulatának formálására. Az eredmények mellett azonban — főleg az első időben — gondok is adódtak — állapította meg az e témában készült jelentés, almelyet az Állami Ifjúsági Bizottság legutóbbi ülésén tárgyalt meg. A fiatalokat viszonylag sok egységhez hívták be, s nem voltak mindenütt felkészülve fogadásukra, helyenként nem a képességüknek megfelelő beosztást kapták. Az oktatási intézmények egy része nem kapott időben tájékoztatást arról, hogy a leendő hallgatóik, hol teljesítenek szolgálatot, így a kapcsolattartás nem minden esetben volt megfelelő. A gondok megoldására a Honvédelmi és a Művelődési Minisztérium közösen intézkedéseket hozott és tesz. A jövőben még inkább arra törekednek, hogy az előfelvé- ■telisek választott szakterületüknek megfelelő egységekhez és olyan katonai beosztásokba kerüljenek, amelyekben képességeiket a hadsereg érdekében maximálisan kamatoztatni tudják és egyúttal a műszaki-technikai ismereteik is bővülhetnek. A lehetőségeken belül csökkentik azoknak a helyőrségeknek a számét, ahová behívhatók az előfelvételi- sek. A Művelődési Minisztérium — a fogadóegységek ismeretében — kijelöli azokat a felsőoktatási intézményeket, amelyek kidolgozzák a hallgatók egyéni felkészülési tematikáját, összeállítják a feladatgyűjteményeket, megadják a beszerzendő jegyzetek, szakkönyvek jegyzékét, oktatókat küldenek a helyőrségekbe kéthavonkénti konzultációkra. Az érintett katonai alakulatok könyvtárát fokozatosan ellátják olyan szakirodalommal) amely megfelel az Ott szolgálatot teljesítő előfelvételisek érdeklődésének. Az idegen nyelv tanulására és gyakorlására, valamint a számítógépek megismerésére szakköröket alakítanak. Ennek még ebben az évben megteremtik a technikai feltételeit. A diplomások pályakezdésének, családalaoításá- nák segítésére az illetékes (katonai vezetők a jövőben még fokozottabban törekszenek arra, hogy a fiatalokat a végzést követő évben hívják be a képzettségüknek megfelelő alakulatokhoz. Tárgyalásokat az „firfegyverkezési verseny“ megakadályozásáért A genfi leszerelési értekezleten részvevő szocialista országok megerősítették azt a követelésüket, hogy haladéktalanul tárgyalásokat kell kezdeni egy, az „űrfegyverkezési verseny” megakadályozását szolgáló szerződés megkötéséről. A csütörtöki teljes ülésen Dügerszürengiin Erdembileg, a Mongol Népköztársaság nagykövete a szocialista országcsoport nevében javaslatot terjesztett elő a küldöttségek többsége által már régóta szorgalmazott munka- bizottság később meghatározandó mandátumára. A konferenciának ez a szerve haladéktalanul megbeszéléseket kezdene egy ilyen egyezmény valamennyi aspektusáról. A munkabizottság foglalkozna azzal a javaslattal is, amely tárgyalásokat sürget egy olyan szerződés megkötéséről, amely kimondja az erőszak alkalmazásáról való lemondást a világűrben, illetve a világűrből földi célpontok ellen. Egy ilyen átfogó mandátumot a nyugati országcsoport képviselői eddig mindig elvetettek. A nemzetközi közvélemény nyomásának engedve most azonban bejelentették, hogy készek a szorgalmazott munkabizottság megalakítására. Nézetük szerint azonban ez a testület a szóban forgó témáról nem tárgyalásokat, hanem csak eszmecserét folytathatna. Libanoni Jelentős Bejrútba várják Vlagyimir Poljakovot Vlagyimir Poljakov, a szovjet külügyminisztérium közel-keleti osztálya vezetőjének látogatása elé nagy várakozással tekintenek Bejrútban. Rasid Karami kormányfő és több minisztere már napokkal ezelőtt hangoztatta: a nemzeti egységkormány támogatja a múlt vasárnap nyilvánosságra hozott moszkvai javaslatot a közel-keleti válság feloldását célzó nemzetközi konferencia összehívásáról. Libanon — mondotta Karami — mindig is támogatta egy ilyen, valamennyi érdekelt fél részvételével megtartandó tanácskozás gondolatát. Ez az álláspont, mint arra az Asz-Szafir című haladó lap is rámutatott, új vonást, a kiegyensúlyozott külpolitikára irányuló törekvést jelez a bejrúti vonalvezetésben. Diplomáciai források szerint egyébként a Vlagyimir Poljakovval folytatandó megbeszéléseken a globális kérdéseken túl szóba kerülnek a kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok témái is. Kínai provokációk Vietnam ellen Július utolsó napjaiban a vietnami hadsereg egységei Ha Tuyen tartományban folytatták harcukat az ország területére betörő kínai csapatok visszaszorítására. A VNA vietnami hírügynökség jelentése szerint július 30-án a kínai katonák tüzérségi és aknatűz alá vették a tartomány több határ menti települését. A Vietnami Kommunista Párt KB lapja, a Nhan Dán szerint az elmúlt négy hónap eseményei arról tanúskodnak, hogy a kínaiak a harci cselekményeket hat, Vietnam északi részén fekvő tartományra terjesztették ki. A támadások következtében iskolák, kórházak, élelmiszerraktárak dőltek romba, termőföldek és ültetvények mentek tönkre. A polgári áldozatok többsége nő, gyermek és idős ember. Harc a kokainmaffiával Lefoglalt kábítószerraktáf és laboratórium az őserdőben. (Fotó: Newsweek — KS) Ezek már nem csatározások, ez már szabályos háború — fogalmazták meg a helyzetet az elmúlt hetekben a kolumbiai újságok. Kivételesen nem a megszokott latin-amerikai határfeszültségek egyikéről, még csak nem is az országban dúló gerillaharcokról ejtettek szót (sőt, e fronton épp nemrég került sor egyesztendős fegyvernyugvás kihirdetésére a kormány és a fegyveres ellenállási mozgalmak között), hanem a dél-amerikai állam lassan első számúvá váló belpolitikai gondjáról — a kábítószerről. Heggyilkolt miniszter S ez esetben nem újságírói túlzás meghatározásuk: a kábítószer-termelés, -kereskedelem és -csempészet napjainkra valóban olyan méreteket öltött, hogy Fernando Belaúnde Terry elnök például az ország és szomszédai közállapotait fenyegető legnagyobb veszélynek nevezte. Feltétel nélküli hadüzenetet hirdetünk — jelentette ki az államfő Neiva székesegyházában, igazságügy-minisztere temetési szertartásán. A kábítószer-gengszterekkel nem kötünk fegyverszünetet, számukra nem lesz könyörület — tette hozzá. Az elnök indulatai köny- nyen magyarázhatóak. Miniszterét, Rodrigo Lara Bonillát ugyanúgy a rendkívüli befolyással bíró kokainmaffia tetette el láb alól, mint ahogy a kábítószer business „fekete hercegeknek” hívott vezetői számlájára írandó évente sok száz más gyilkosság is. Terrorosztagok támadásai, emberrablások, megvesztegetések és megfélemlítés — a kábítószerüzlet irányítói nem válogatnak az eszközökben. A politikai pártokban éppúgy megvannak az embereik, mint a rendőrségnél, vagy az igazságszolgáltatásban. Néhány szakértő úgy véli, hogy ma már a kolumbiai kábítószerbárók birodalma „állam az államban”: egyesek szerint nagyobb bevételt hoz, mint az ország összes törvényes exportja! Hogy ez számszerűleg mennyi, azt természetesen csak becsülni lehet. Az azért biztosra vehető, hogy dollárszázmilliók, netán milliárdok forognak kockán. Célpont: Florida A legnagyobb felvevőpiac természetesen az Egyesült Államok — bár az elmúlt időben megnőtt Nyugat- Európa fontossága is. Az USA-ban évente állítólag több mint 100 milliárd dollárt költenek különféle kábítószerekre, s a listán a kokain egyre feljebb emelkedik. S míg marijuanából például az amerikai fogyasztók lassan önellátóvá váltak, kokainból változatlanul a délkelet-ázsiai aranyháromszögből és a latin-amerikai ellátóktól (ahogy a londoni Times egy nagy terjedelmű leleplező írásában titulálta: Narkóföldről) származnak a csempészküldemények. hez is jutott, s az is nyílt titok volt, hogy az ország második legnagyobb városában székelő „medellini maffia” mintegy egymillió dollárral szállt be a legutóbbi, márciusi helyhatósági választásokba. Kiadatási kérelmek Ami viszont újdonság: az igazságügy-miniszter által indított kampány során bebizonyosodott a kábítószerpiac irányítóinak és egyes anarchista gerillacsoportoknak együttműködése. Tavasszal például, amikor a kolumbiai rendőrség eddigi legnagyobb fogását érte el (csaknem 14 tonna kokaint foglaltak le és semmisítettek meg egy dzsungelbeli rejtekhelyen), kiderült, hogy a kábítószerraktárakat egy szélsőséges fegyveres szervezet emberei őrizték. A politikai harcok és a kábítószerpiac elleni küzdelem frontjai tehát összefüggnek. A bogotai kormányzat most teljes erőbedobást hirdetett a „fekete hercegek” ellen. Kérdés, hogy lesz-e elég erejük beváltani a fenyegetéseket. Az elnök Lara meggyilkolása után mindenesetre több határozott lépést tett: a bizŰ^iialiLL Sikló: í) Jánor,: JÍCijfrS utolsó évei ■BHKfe' iS! ' ‘ - (■■■■■■■■■■■■■■■■ 4. • Ni' i -i tapintatlanul, mondhat- aam liíiiíán vette vissza. Tudniillik 194 ! szeptember 6-án éjjel az első Bu- dape 1 : hullott nagj orosz bomba az én budai villámat találta, és sok minden közt egész köny v áram elpusztult. K. megértette képletes beszédemet. — Akarja Kuprin címét? írjon neki és szidja össze. Azóta már ő is régen hazatért. A későbbiek során K. nagyon őszinte barátom lett. ű maga mesélte, hogy szomorú gyermekkorát Szentpétervár utcáin töltötte, és máig sem tudja, hogy ki volt az apja meg az anyja. Az orosz szót használta a gyermekmillióknak erre a nemzedékére — már nem jut eszembe a szó. De miután a faji és osztálykülönbségek terén semmiféle véleménnyel nem dicsekedhetem, úgy emlékszem K. emberi előkelőségére, mint Volkonszkij hercegre, akinek nevét elváltoztatott formában Golgonszky őrzi Miett végzetes szerelmében, a Két fogoly másik férfialakjában, akit a regényírói képzelet magyarrá és diplomatává faragott. Szeretném, ha maradna még időm — könyvet tudnék írni K.-ról. Azért nevezem őt csak K.-nak, mert se a családi, se a keresztnve nem K.-val kezdődik. Jól tudom, hogy magasrangú politikai személyek sohasem szeretik, ha semleges, sőt ellenzékgyanús személy elragadtatással ír róluk. „Dicsérjem meg téged Ciceszbájszer!” —hangzott az átokfelirat az ökleit rázó Ciceszbájszer képe alatt az egykori Borsszem Jankó minden számában.” Egy lábjegyzet arról tájékoztatja az olvasót, hogy ez a kis tárca a Két fogoly című regény közeli kiadása alkalmából jelent meg, s a szerző eredetileg a Tel Aviv-i Űj Kelet című lapnak írta, de megküldte a kiadó szerkesztőségének is. Én meg arról tájékoztatom az olvasót, hogy Ciceszbájszer ide vagy oda, a K. nevű szovjet diplomata valódi neve: G. C, Barulin, most már 80 éven felüli ember, a Szovjet—Magyar Baráti' Társaság vezetőségi tagja Moszkvában — 1975-ben ismerkedtem meg vele Budapesten —, aki 1983 nyarán üzent, és szá- monkérte: „Mi van már a Zilahyról szóló megemlékezéssel?” Zilahy viszont sajnálhatja, de azt hiszem mi is, hogy nem írt erről a nagy műveltségű, széles látókörű szovjet diplomatáról, aki a maga korában Vorosi- lov marsall és később Puskin nagykövet mellett a magyar szellemi élet megújhodásában működött közre. VACSORA A PARK-SZÄLLÖBAN Egy hűvös novemberi estén az újvidéki Park-szállóban Bogdánfi Sándor kalauzolásával találkoztam Zilahyval. Vegyes érzelmekkel mentem oda. Ez az ember világméretekben tájékozódik, negyven esztendeje forog európai közegben, a hazai történelmet ismeri, mint a tenyerét, a Horthy-korszakot úgy élte meg, hogy abban tényezőként szerepelt, és én még akkor jóformán alig néztem széjjel a világban, valószínű, a történelemről is vékonyabb ismeretekkel rendelkeztem, a harmincas években még gyerek voltam. Ezek az érzékelhető különbségek némiképpen idegesítettek, viszont hajtott a megismerkedés vágya. A bejárattal szemben lévő hallban egy mély fotelban ült Zilahy. Meglátta Bogdánfit, kicsit körülményesen talpra állt, lassú járással elénk jött, és kezet nyújtott. — Te vagy a Népszava főszerkesztője? — Én. — Ismertem az elődödet. Jó barátságban voltam Szakasits Árpáddal. — Álljunk meg egy pillanatra. Szakasits nem egyszerűen az elődöm, a magyar közélet jelentős alakja volt, én inkább afféle közkatona vagyok. — Jó, hát akkor legyél közkatona. Kezdeti bizonytalanságom enyhült e közvetlenség nyomán. Előttem állt egy alacsony termetű, fehér hajú ember szemüvegben, barázdás homlokkal, mély arcredőkkel, sötét ruhában, barna ingben, fölismerhetetlen színű nyakkendőben. Ez hát a legendás Zilahy — néztem rá szótlanul. — Hogy vannak az írók? Dolgoznak a szerkesztőségben? — kérdezte. — Dolgoznak, bár jobbára az Irodalmi Alapnál érdekeltek. — És jókat írnak? — Vegyesen. Hol jókat, hol nem jókat. — Ez-mindig így volt, de hogy mi a jó és mi a rossz, azt a közönség bírálja el. — Meg a kritika. (Folytatjuk) A hatóságok általában tehetetlenek: a titkos kolumbiai finomító laboratóriumokban előállított port kis magánrepülőgépek szállítják, amelyek közül jó, ha minden századikat sikerül elcsípni. A fő célpont Florida, Miami, de ha az amerikai hatóságok itt fokoznák az ellenőrzést, akkor az árut könnyűszerrel más szövetségi államba irányítják át. A vámőröknek nincs egyszerű dolguk: tavaly ugyan csaknem 10 tonna kokaint koboztak el a határállomásokon, a szakemberek véleménye szerint azonban ez csak töredéke az országba áramló mennyiségnek. Ráadásul a portéka minősége is egyre javul — a fehér por tisztasá- . ga napjainkban 2—3-szorosan meghaladja a néhány évvel ezelőttit. Márpedig ez a háttéripar laboratóriumainak felkészültségéről árulkodik. Érthető hát, hogy Washingtonból erősödik a sürgetés: a bogotai kormány számolja fel a kábítószerláncolatot. Lara Bonilla épp erre törekedett: igyekezett összehangolni a kokainkereskedők elleni fellépést. Először történt meg az is, hogy nyilvánosan, név szerint megjelölte a „fekete hercegek” némelyikét, s hogy sajtónyilatkozatokban leplezte le szoros összefonódásukat az üzleti és politikai élettel. Voltaképp nem volt nehéz dolga. Kolumbiában ugyanis közszájon forgott, ki az, aki a szennyes pénzek segítségével még képviselőségtonsági erők rendkívüli meghatalmazást kaptak, fokozták a fegyveres alakulatok készültségét, megkönnyítették a letartóztatásokat. Belaúnde Terry azt is bejelentette, hogy ezentúl teljesíteni fogják az Egyesült Államokból érkező kiadatási kérelmeket. A higgadtabb megfigyelők azonban csak mérsékelt derűlátással figyelik a szigorú intézkedéseket. Egyrészt túl kiterjednek, a hatalmi rendszerbe mélyen beágyazódott- nak látják a kábítószerbárók birodalmát, s figyelmeztetnek: a kábítószer rabjainak száma magában Kolumbiában is gyors ütemben növekszik, elsősorban a fiatalok soraiban. — Másrészt. — valószínűleg joggal — túl erősnek tartják a százmilliós üzleteket jeler • tő kábítószer-business vonzását. S ez nemcsak a viszonteladókra, az utcai árusok alvilági hálózatára igaz. Amíg ugyanis egy kokanövényt termesztő paraszt akár tízszer annyit is kaphat a felvásárlóktól, mint amennyiből társai egy évig tengődnek, addig a veszélyeket is vállalni fogják, s kitart a gyilkos anyag mellett. Márpedig ez szolgál alapul a „fekete hercegek” uralmának. Sz. G. A fekete hercegek birodalma
