Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-25 / 199. szám

1984. augusztus 25. Kelet-Magyaromig 3 Bizalom és tett A Központi Bizottság jú­nius 26-i üléséről ki­adott közlemény tu­datta népünkkel és a világ­gal, hogy a Központi Bi­zottság a szervezeti szabály­zat előírásainak megfelelő­en elhatározta, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt XIII. kongresszusát 1985 tavaszára összehívja. Az elkövetkezendő hóna­pok így a kongresszus elő­készítésének, az eltelt évek munkájának értékelését hor­dozzák. Az ország, a párt, a munka- és lakóhelyek át­tekintik mit tettek, mire haladtak 1980 tavasza óta, hogyan alakult politikai, társadalmi, gazdasági, ideo­lógiai és kulturális életünk; mire és meddig jutott né­pünk itthon és a világban. Anélkül, hogy elébe men­nék ezeknek az értékelések­nek: igazolódott a XII. kongresszuson elhangzott megállapítás: „A pártban és a népben egyaránt bizako­dás és tettrekészség él. Ez logikus kapcsolat: népünk azért bízik, mert kész a cse­lekvésre, és azért bízhat, mert a tettek alá fogják tá­masztani optimizmusunkat.” Bíztunk és cselekedtünk. Pedig nehézségeket és nem könnyű nappalokat és éj­szakákat, éveket ígért a jö­vő. Voltak, akik fenntar­tással fogadták a párt kong­resszusi programját, akad­tak — nem is kevesen — kishitűek, de a kommunis­ták és a velük együtt élő szimpatizálók serege is hitt és cselekedett. Az eltelt évek alatt — ismert nehézségeink ellené­re — előbbre léptünk, ha nem is hétmérföldes lép­tekkel. Vannak, akik — jó­magam is közéjük tartozom — nehezebb, sokkal több gondot hordozó évekkel szá­moltak. örülhetünk, hogy most azt mondhatjuk: mun­kánk eredményeként, ren­geteg és nem kis erőfeszí­tés árán, az igényesebb és fegyelmezettebb munka nyo­mán — ha akarunk, vagy ha kell, ha muszáj, úgy lát­szik erre is képesek va­gyunk — joggal állapíthat­ta meg a Központi Bizottság júniusi határozata: „..né­pünk eredményesen dolgo­zik a gazdasági feladatok megoldásán”. A jó munká­val párhuzamosan, ezzel összhangban az életkörül­ményeink is úgy alakultak, hogy nem könnyen ugyan, de azért nyugodtan, bizton­ságban élünk, sőt gyarapo­dunk is, — ha nem is egy­formán mindenki. De ez nem csak a társadalmon múlik, sőt nagyon is egy- egy emberen, annak tehet­ségén és szorgalmán. Pártunk XII kongresz- szusa — emlékezzünk — hazánk felszabadulása 35. évfordulójának jegyében ült össze, és hangsúlyozta, hogy a három és fél évti­zed alatt megtett út bebi­zonyította: népünk élni tu­dott történelmi küldetésé­nek lehetőségeivel. 1985-ben, a szabadságunk, független­ségünk negyvenedik jubi­leumát ünneplő évben kö­szöntjük pártunk XIII. kongresszusát, ahol minden bizonnyal elmondhatjuk: az eltelt öt évben is újabb vív­mányok születtek, erősödött társadalmunk szocialista jellege, demokratizmusa és gazdasága — többek lettünk. Itthon, külföldön, a világ­ban is. Azért, hogy még szebb, még gazdagabb legyen a négy évtizedes évforduló és munkasikerektől is gazda­gabb a kongresszus, egyre- másra érkeznek az ország­ból és a megyéből is a hí­rek : kollektívák, egyének ígérnek még jobb, még szebb munkát. Köszöntve és ün­nepelve ezzel is a jubileu­mi évfordulót, segítve a kongresszus munkáját Mert ami a jövőt illeti, változatlan az elvárás: bíz­zunk és cselekedjünk. Az eltelt öt év is igazolja — érdemes! Papp János Adós, fizess! N éhány kelet-magyarországi üzem tilalmi listára került egyes TÜZÉP-telepeken. Hiába viszik a megrendelőlevelet, a bélyegzőt, mégsem szolgál­ják ki őket, mert a vállalati központból megtiltották a a velük való kereskedést. Pontosabban: vásárolhatnak, de csakis akkor, ha készpénzzel, azonnal fizetnek. Ennyi hír hallatán bárki felszisszenhet, hogy mind­ez a bizalom ellen szól. Pedig éppen ellenkezőleg, a kor­rekt üzleti kapcsolatok kívánják meg az efféle bánás­módot. Ugyanis a nehezebbé vált gazdálkodási körülmé­nyek között egyre többen vannak olyanok, akik a taka­rójukon túl akarnak nyújtózkodni, fedezet nélkül szeret­nének vásárolni. Valóban szokatlan a gazdasági életben, ha egyesek­kel ilyen alapion kell „kivételezni”. Azonban szükséges hozzászokni, hogy vannak a rendeléseknek, szerződések­nek időben eleget tevő partnerek, s akadnak, akikben kevésbé lehet megbízni. A dós, fizess! Régi magyar mondás, amely minden­kire érvényes ma is. Mert csakis rendezett üz­leti kapcsolatokkal érdemes kereskedni, (lb) Zöldborsóval kezdtünk Gyáralapítók emlékeznek Az utolsó kitüntetettnek is megszorította a kezét az igazgató, megkapta a mindegyiküknek járó szép szál piros szegfűt, és még- egyszer elhangzott: „A to­vábbi évekre is nagyon sok sikert kívánok a gyár egész kollektívájának.” A röpke munkásgyűlés már­is szedelőzködni kezdett. A fehér köpenyes asszo­nyok halkan zsongva, cso­portokba verődve igyekez­tek vissza, ki a gyártóso­rokhoz, ki az irodába.. ■ Vége volt a kis ünnep­ségnek, amellyel a Nyír­egyházi Konzervgyár in­dulásának huszadik évfor­dulójáról emlékeztek meg. Ahogy a szónok visszaem­lékezett a két évtizedes múlt­ra, túlzás nélkül elmondha­tó: távirati stílusú volt. A folyosón szétszéledő emberek viszont epizódokra emlékez­tek. Az csak természetes, hogy az alapítóknak volt leg­inkább mit felidézni. Négyő- j ükkel a szakszervezeti irodá­ban ültünk le beszélgetni. A krónikásnak könnyű dolga volt, kérdeznie sem kellett, mert szinte egymás szavába vágtak. „Hőskor volt az..." — Nekem nem volt túlsá­gosan meglepő dolog ezen az ipar nélküli vidéken az ipar megteremtéséhez hozzálátni — emlékezik Bagi Dömötör- né, operatív számviteli cso­portvezető. — Kecskemétről jöttem hatvanegyben, ahol azelőtt már szintén konzerv­gyárban dolgoztam. Ennek el­lenére hőskor volt az. Kuko­ricaföld helyén gyár — írta az újság. Pedig nemcsak az volt itt, hanem egy régi te metőt is találtak, és gyakran fordított ki a gép csontokat. Eltelt három év, amikorra te­tő alá került ez a mostani szép épület. Mindennap les­tük, mikor indulhat már meg a teljes üzem, nagyon készül­tünk hatvannégyre. Emlék­szem zöldborsóval kezd­tünk ..., azt hittük azonnal sínen lesz minden, pedig még azután jöttek a beüzemelés gondjai. Még szerencse, hogy szinte azonnal nagyon jó kol­lektíva verbuválódott össze. De ha valamennyiükkel be­szélgetni szeretne, kicsi lenne még egy nagyobb szoba is. Gyáralapítók: Bay Ernő, Cseh Lászióné, Kováts Imre, Bagi Dömötörné. A színvonalat nem konzerválták Á kezdők „Benjáminja" — Én voltam talán a kezdő gárda benjáminja kapcsoló­dik kolléganőjéhez Kováts Imre műszaki osztályvezető. — Hatvankettőben, azon fris­siben, ahogy elhagytam a pesti műegyetem padjait, rögtön idekerültem gyakor­noknak. Fél évig csak ismer­kedtem a csarnokokkal, a gyártóláncokkal, hol itt, hol ott kaptam feladatot. Nagyon alkalmas volt ez az időszak arra, hogy felismerjem: az akkori idők világszínvonalát képviselte szinte valamennyi berendezés. Sajnos azt lehet mondani, hogy nem sokáig maradt meg annak, mert ha élhetünk ezzel a rossz viccel, a konzervgyári gépek színvo­nala is konzerválódik, mint az általa gyártott termék. Kis túlzással azt lehet mondani, hogy fél évtized alatt tanúja lehettem az erkölcsi kopá­suknak, de nem sokat vára­tott magára a fizikai sem. Ennek ellenére még ma is dolgozik közülük néhány, de több-kevesebb rekonstrukció után elkerülhetetlenné vált új sorok beszerzésével követ­ni a kort. Erre aztán hol volt pénz, hol nem, talán az el­múlt évekre sikerült rendez­ni a dolgokat. Cseh Lászióné bérosztály­vezető a sajátos konzervgyá­ri irodatechnika fejlődésének volt tanúja a törzsgárdában az elmúlt huszonegy év alatt. — Akkor még „evolutlapok- hoz” nyomtuk naphosszat a ceruzát, úgy formálódott egésszé az adminisztráció. — Meg sem lehet ma már érte­ni ezt a technikát — tegyük hozzá. De a megyében első­ként kapták meg 1965-ben az Optimatik irodagépeket. Szükségük is volt rá mert dúzzadt a munkásállomány, sűrűsödött a velük való pa­pírmunka. — Tudja milyen nehéz volt ide bekerülni? — vált irányt a múlt visszaidézése. — Ha hiszi, ha nem, szabályos vizs­gát kellett tenni. Ügy kellett fújni a 10 számlaosztály va­lamennyi elemét, mint isko­lásnak az egyszeregyet. Vizs­gáztattak, mert volt miből válogatni. Bővében volt ak­kor még Nyíregyháza min­denféle képzettségű ember­nek. „Karestük saját magunkat" — Talán még én is benne voltam abban a vizsgabizott­ságban, — mosolyog Bay Er­nő, aki ma főkönyvelő, hat­vankettőben számviteli osz­tályvezető volt — tegyük hozzá, hogy egyben az osz­tály is. — Nem takarékossá­gi okokból, — mentegetőzik. — Akkor még kerestük saját magunkat. Megmondom őszintén, más szakmából jöt­tem, de ezt rögtön pótolni akartam. Felmentem a Pesti Konzervgyár főkönyvelőjé­hez, hátha tanulok valamit. Azt mondta: kérdezz öre­gem! Azt sem tudtam, mit kérdezzek. Amikor a borsó útját akartam adminisztrálni, kimentem a borsóföldre, ami­kor megtelt a teherautó, fel­ültem a vezető mellé, be a gyárkapun ... bevételezés, át­adás szakszavak. Ezek voltak a hősi idők. De később is akadt alka­lom, amikor nagyon izzad­tunk. Olyannyira, hogy ami­kor jött a mélyponton az új igazgató, ekként vigasztalt bennünket: fiúk itt már nem lehet baj, ennél mélyebbre képtelenség süllyedni, innen már csak felemelkedni lehet. Addig azért sok víz Írfolyt az Ér-patakon. Több mint húsz év alatt megértük az új me­chanizmust, saját válsá­gunkat, felemelkedésünket, aztán az ország gyárai között az elsőként elvállalt számító­gépe fejlesztést... ... és innen már mind a négyen folytatják, mert bár a múltba tekintettünk, vala­mennyien energikusan erre a témára lyukadnak ki. Látni­való, hogy jólesett a vissza­emlékezés, de az még inkább, hogy a ma sokkal inkább foglalkoztatja beszélgetőtár­saimat. Sorolják az elektro­mos agy számos olyan tulaj­donságát, amelyről a kukori­caföldek helyén még álmodni se mertek. Lehet, hogy nem is olyan hosszú az a húsz év... ? Esik Sándor Ifjúmunkás- és szaknukástanglé-Hpik Verseny, munka, szórakozás Tizennegyedik alkalommal rendezi meg a KISZ megyei bizottsága október 4—5—6-án az ifjúmunkás- és szakmun­kástanuló-napokat, egybeköt­ve a fiatal műszakiak és köz­gazdászok tanácskozásával és vetélkedőjével, amelyekre már javában készülnek a fi­atalok. A rendezvénysorozat első két napján az FMKT tanács­kozás és vetélkedő viszi a prímet. Az eszmecserékre 4- én a KISZ-iskolán kerül sor, másnap lesz a vetélkedő, ami­nek helyet a Taurus nyíregy­M piac különleges vi­M lág, — egy kis kö­/M zépkor. Ma, az ön­LM kiszolgáló boltok / J korában, az elsze­Jm mélytelenedett vá­sárlást emberivé nemesíti. A ■piacon alkudni lehet, válo­gatni, ócsárolni, kóstolgatni, óriási a választék és szinte minden kapható. Itt a vásárláshoz szakérte­lem kell, becsüst gyakorlat, rátermettség, üzleti szellem, és jó értelemben vett finesz. A zöldségboltba el lehet kül­deni a gyereket, hogy hozzon két kiló krumplit, de el lehet küldeni a Tudományos Aka­démia elnökét is, — a haza­hozott árun nem látszik meg a különbség. A piaci bevásárlás ősidők óta asszonyi feladat. Az iga­zi háziasszonyok nem is en­gedik át másnak, és büszkék is bevásárló tudományukra. A vásárlás a főzés, étkezés alapanyagát szolgáltatja, és­ki merné vitatni, hogy a vég­termék minősége és a nyers­anyag nem összetartozó fo­galmak. A férfi emancipáció azon­ban az utóbbi években a piac­ra is betört. Egyre több fér­jet lehet látni a szombati nyüzsgésben: szemüvegesek vagy díjbirkozók; atlétában, vagy nyákkendösen — kar­jukon kosárral vagy szatyor­ral a piac üde színfoltjait je­lentik. Persze az emancipált- ság különböző fokán állnak még ezek az urak. A legala­csonyabb szintűek, egyszerű­en csak sofőrök.- Kezükben a slusszkulcsot szorongatva, várják, hogy az asszonyt a be­vásárlás végeztével htíZ-avi- hessék. Ezek még nem isme­rik az árakat, és legfeljebb a mellbimbót tudják megkü­lönböztetni a kelbimbótól. A következő kaszt már af­féle hordár vagy kézikocsis. Mennek az asszony után, az rájuk akasztja a szatyor fü­lét, hónuk alá dugja a sü­tőtököt, és ők békésen haza- hordják az árut. Az ügyesebb- je lassan megtanulja a gyü­mölcsök térfogatsúlyát, me* lyikből mennyi fér el egy szatyorban, melyik a gumós, a lágy szárú vagy a kábák ter­més. A hordár-férjek legrá­termettebbjeire idővel az asszonyok rábízzák a béi rakodást is. Ehhez már tud­ni kell, hogy a krumplit kell legalólra rakni, mert az nem törődik, aztán jöhet a zöld­bab, és legfelülre a földieper. A piaci iskolázottság kö­vetkező lépcsőjén a férjet már elküldük cserkészni. De­rítse fel milyen a felhozatal, melyik soron, mennyi a zöld­paprika, hol árulják szemre a legszebb meggyet. Amelyik háziasszony az utánkóstolásba is beavatja a hordárját, annak már esélye van arra, hogy felsőbb osz­tályba léphet. „ízleld meg te is Józsi, — látod ezt a szőlőt kell megvenni, mert ez édes is, meg kis magja is van." Az utolsó vizsgán meg kell tudni különböztetni a pati- szont a padlizsántól, és aztán eljöhet az az idő amikor a férj egyedül mehet a piacra. Ezek azok a fennhéjázó piaci cirkálók, akik alig fogadják a hordár-férjek köszönését. Persze a két nemet az egyenjogúsítás csúcsán is, alkati sajátosságaik különbö­zővé teszik. Ami megtanul­ható a vásárlásban, a férjek elsajátítják, de alkudni azt nem tanulnak meg soha. Nem hazárdiroznak, hogy „meg­veszem az egészet, ha feléért adja”. Nem utaznak kivárás­ra, nem- kérnek ráadást, nem válogatják ki iT legszebbjét, és nem lékeltetnek még öt dinnyét, .hogy a hatodikat megvegyék. Hiába no: alku­szó — asszony á neved. —— v\egyébként tavaly K T kaptam diplomát Ki piaci vásárlásból az ■7 asszonytól. A vizs- K J gatételem az volt: végy 20 forintból a hei végi ebédhez friss zöld­ségét és gyümölcsöket egy öttagú család részére ... Tele kosár príma áriéval tértem hazd. Az asszony egy kicsit csodálkozott, de aztán megadta a jelest. Szerencsémre egy kollé­gámnak mindent termő ház­tájija van a közelben, és ' a férfi szolidaritás kisegített. Kulcsár Attila házi gyára ad. A vetélkedő után történik a díjak átadá­sa, ezt követi az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok ünnepélyes megnyitója, majd kulturális műsor kerül sorra. A jelen és a jövő szak­munkásai, szakemberei is színre lépnek: az építőipari szakmunkások versenyét a KEMÉV pártfogása alatt tart­ják. Valamelyik nyíregyhá­zi építkezésen mérik össze tudásukat a fiatalok, az adott helyen épp>en szükséges mun­kából véve ki részüket. A kereskedelmi dolgozók három ágazatban versenge­nek: ekkor dől majd el, ki a legjobb élelmiszer-eladó, ipar­cikk-kereskedő és vendéglár tós szakember. Ekkor lesz a mezőgazdasági szakmunká­sok és szakmunkástanulók versenye is, de szabó-varró vetélkedésre szintén sor ke­rül. Elméleti ismereteikről ad­nak számot az építőipari jel­legű vállalatok fiatal techni­kusai és mérnökei. A felada­tok között megmutathatják majd, hogy miként sajátítot­ták el a tervezésről szóló tudnivalókat A sokrétű programot sport­vetélkedők, honvédelmi jár­őrverseny, s kellő számú je­lentkezés esetében vers- és prózamondóverseny teszi tel­jessé. Természetesen, egyes rész­letek még módosulhatnak, de a szakmunkásképzés szem­pontjából oly fontos esemény- sorozat forgatókönyve alapi- vonásában már nem változik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents