Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-24 / 198. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 24. Színjáték Dél-Afrikában A világ java része nevetséges színjátéknak minősíti azt a nagy hangon beharangozott aMcpt- mányreformot, amely némi jogot ígér a Dél-afrikai Köztársaság néhány nem fehér bőrű polgárának. A néhány ebben az esetben akkor is indokolt, ha tulajdonképpen több mint hárommillió emberről van szó. Az unió lakosságából ugyanis 22 millió az afrikai néger, 4 és fél millió a fehér. Ehhez képest valóban csak csekély számú a mulatt (fekete és fehér bőrű szülők leszármazottai ók), összesen 2,6 millió és alig 850 ezer az indiai származású polgár. Nos, az ailkotmányre- form az utóbbi két csoportnak ad választói jogot, s nekik kreál helyet a parlamentben. Az új alaptörvény úgy intézkedik, hogy megmarad a parlament fehér része 166 képviselővel, emellett két új házait hoznak létre: a mulattok 80 képviselői helyet, az ázsiaiak 40 mandátumot kapnak. Az egész parlamentben így tehát változatlanul biztos fölényben vannak a fehérek. Az afrikai őslakosság képviseletéről pedig ezúttal sem esik szó. A végeredmény tehát az, hogy a 33 milliónyi dél-afrikai kétharmada változatlanul jogfosiztott, kizsákmányolt, sőt törvények szigorával üldözött saját földjén. Hogy miként kell minősítené egy ilyesfajta alaptörvény- módosítást, arra rögvest példát adott az ENSZ, mégpedig egyik legfontosabb szervében, a Biztonsági Tanácsban. A testület nemzetközi jogilag semmisnek és érvénytelennek nevezte az új dél-afrikai alkotmányt. Az amerikai és brit küldött nem szavazta — bár nem is vétózta — meg a határozatot. Ezért elmondható, hogy ezzel a reformszín- játékkai sikereket könyvelhet el magának a pretoriai rezsim. Tőkés támogatói ugyanis azzal érvelnek, hogy valami végire megindult a faji megkülönböztetés fellegvárában, s ez reményt keltő a jövőre nézve. Csakhogy az köztudott tény, hogy a dél-afrikai fehérek között máris túlzottan liberálisnak számítanak a jelenlegi kormányfő, Pieter Botha hívei, akik kierőszakolták az alkotmány enyhe fazonigazítását. Igen erősek azok a szélsőséges pártok, amelyek semmiféle engedményt nem látnak szívesen, s amelyek örök időkre számkivetett, jogfosztott állampolgárként szeretnék .látni nem csak a feketéket, de a mulattokat és az ázsiaiakat is. Hogyan is volna felszámolható ez a visszataszító apartheid-rendszer, ha a lakosság többségének a jogait a vezető politikai erők legli- berálisabb része sem hajlandó elismerni, a fehér lakosságnak az a kicsiny töredéke, amely tarthatatlannak nevezi a faj üldözés több száz éve fennálló intézményesített rendszerét, alig jut szóhoz Dél-Afrikában. L ogikus hát az érdekeltek, tehát a dél-afrikai őslakosság és az őket -támogató fekete-afrikai államok nézetó, hogy az apartheid magától nem tűnik el: kényszeríteni kell felszámolását. Ezért harcolnak a Dél-afrikai Köztársaságban élő színes bőrűek, s a külvilágnak ehhez kell minél több segítséget nyújtania. Dzsambin Batmönh a mongol párt áj főtitkára 1984. augusztus 23-án a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága rendkívüli plenáris ülést tartott. A KB Politikai Bizottságának megbízásából a plénumot Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke nyitotta meg. A plenáris ülésen szervezeti kérdéseket vitattak meg. A plénum Jumdzságin Ce- denbalt egészségi állapota miatt és jóváhagyásával felmentette főtitkárként és a Mongol Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagjaként betöltött tisztségéből. A plénum mélységes háláját juttatta kifejezésre Jumdzságin Cedenbal iránt a pártnak és a népnek tett kiemelkedő szolgálataiért. A plénum Dzsambin Bat- mönhöt egyhangúlag a Mongol Népi ■ Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárává választotta. Csütörtökön a mongol fővárosban rendkívüli ülést tartott a Mongol Népköztársaság parlamentje, a Nagy Népi Hural. A képviselők a Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának új főtitkára. legfelsőbb törvényhozó testület elnöksége elnökének személyi kérdésében hoztak döntést. Az elfogadott határozat megállapítja, hogy a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja — egészségi állapota miatt és személyes beleegyezésével — Jumdzságin Cedenbalt felmenti az elnökség elnökének tiszte alól. Műkincsrablás Olaszországban Az olaszországi Paviában ismeretlen tettesek behatoltak a Karhauzi kolostor kápolnájába, és értékes műkincseket — elefántcsont-szobrocskákat és szárnyasoltár részét képező több kisebb festményt loptak el. A tett színhelyén az olasz későgótika egyedülálló emléke, a 92 darabból álló elefántcsont szoborgyűjtemény volt látható. A XV. századból származó szárnyasoltár a kor híres szobrásza, Baldas sare Degli Embriachi műve, bibliai jeleneteket ábrázolt. A felbecsülhetetlen értékű műkincs évente közel egymillió turistát vonzott a kolostorba. A rablás kapcsán az olasz lapok ismét rámutattak a müértékek őrzése terén tapasztalható hanyagságra. Pa- viábam például nem volt rí asztóberendezés, a rablók! játszi könnyedséggel feszíthették ki a rozsdás zárait. Az első jelentésekből kitűnik, hogy a nyomozók külföldről szervezett és irányított, megbízásból történt rablásra gyanakszanak. Ezt megerősíti a szakszerű munka: a 92 szobrocska közül helyén hagyták az egyetlen hamisítványt. Olaszországban más bűn- cselekmények kapcsán is rendkívüli biztonsági intézkedések váltak szükségessé: csütörtöktől kétezer rendőr ellenőrzi a római vonatokat, miután aggasztó mértékben megszaporodott a vonatrablások száma. Belügyminisztériumi közlés szerint az el múlt hart hónap során 24 vasúti szerelvényen fosztották ki a postakocsikat Olaszországban. Bomba robbant az iráni főváros főpályaudvarának közelében. A robbanás következtében legalább húszán meghaltak, mintegy háromszázan megsebesültek. GYAKORLÓBOMBA Szerencsére csak jókora riadalmat (és egy. nagy lyukat a tetőn) okozott az a gyakorlóbomba, amely egy katonai repülőgépről zuhant szerdán egy idős olasz háziasszony konyhájába. Maria Zuccolin, ciki éppen az ebédet főzte, ép bőrrel megúszta „a hívatlan vendég látogatását”. KOKAIN-„FOGÁS” MIAMI REPÜLŐTERÉN Több mint ezerkétszáz kilogramm kokain-alapanyagot foglaltak le az amerikai vámosok még július 5-én miami repülőterén — jelentették be szerdán hivatalosan. Az üggyel kapcsolatban a múlt héten őrizetbe vettek három perui állampolgárt. ANGLIAI ESŐZÉS A nyár eleje óta tartó aszály után szerdán -hatalmas esőzések voltak Anglia dél-nyugati részén. A lezúduló hatalmas vízmennyiség és a sár számos utat járhatatlanná tett. A villámcsapások több helyen megrongálták az elektromos vezetékeket, és emiatt több városban átmenetileg szünetelt az áramszolgáltatás. TÜNTETŐKRE lőttek LIBÉRIÁBAN A libériái hadsereg alakulatai szerdán tüzet nyitottak tüntető diákokra a főváros, Monrovia egyetemének bejáratánál — jelentette a BBC brit rádió. Értesülések szerint 13 diákot kellett golyó ütötte sebekkel kezelésbe venni. A libériái kormány közleményében az áll, hogy a katonák figyelmeztető lövéseket adtak le. a tüntetőkre. A megmozdulás előzménye, hogy vasárnap a hatóságok letartóztatták az egyetem négy, a katonai rendszerrel szemben álló ellenzéki személyiségét majd bezárták az egyetemet és leváltották az egész tanári kart. fl republikánus párt jelöltje: Ronald Reagan Az Amerikai Rebuplikánus Párt elnökjelölő tanácskozása szerdán éjjel ismét Ronald Reagant jelölte az Egyesült Államok elnökéül, alelnökéül pedig George Bush-t. Reagan már szerdán Dallasba érkezett, de csak csütörtökön jelenik meg a tanácskozáson, hogy elfogadja a jelölést. A republikánusok arra számítanak, hogy a kormányzat legutóbbi években elért sikerei, együtt a most elfogadott konzervatív programmal és Reagannak a választók egy részére gyakorolt kétségtelen személyes vonzerejével bőségesen elegendőek lesznek nemcsak az elnökválasztás megnyeréséhez, hanem ahhoz is, hogy a szenátusban megtartsák a párt többségi helyzetét, a képviselőházban pedig legalábbis jelentősen meggyengítsék a demokrata .pártot. Az elnökjelölő tanácskozás fő témája a demokraták elleni harc volt. Az amerikai konzervatizmus atyja, Barry Goldwater szenátor a szerda esti ülésen majdhogynem hazaárulással vádolta a demokrata pártot és annak elnökjelöltjét, Walter Mondale-t, mert szerinte elárulják az amerikai fegyveres erőket. A veterán konzervatív szenátor valóságos dicshimnuszt zengett az amerikai hadseregről és természetesen Reagan elnökről. A demokrata párt vezetőiről viszont azt mondotta, hogy „szebb dolgokat mondottak a Szovjetunióról, mint saját fegyveres erőinkről” és hogy „támadják a szabadság és a függetlenség alapelveit.’' Paul haxalt szenátor hasonló hangnemben tárrvadta az ellenpártot és magasztalta Reagan elnököt. Szerinte Reagan „négy rövid év alatt helyreállította az amerikai nép önbizalmát” és bizalmát az elnök iránt. Ez a hangvétel egyébként jellemző volt a tanácskozás egészére: a felszólalók igyekeztek a republikánus pártot feltüntetni a jövő politikai erejének. Ezt hangoztatta Reagan elnök is azon a gyűlésen, amelyet szigorúan megválogatott közönség előtt tartott Dallasba érkezte után szállodájában. Reagan szintén a demokrata párt elleni támadásokat helyezte beszéde középpontjába és kijelentette, hogy a választásokat a republikánusok nyerik meg. Politikai megfigyelők és sajtókommentátorok korántsem osztják az elnök derűlátását: a republikánusok önbizalma ellenére jelenleg még meglehetősen szorosnak tekintik a versenyt. A jelenlegi elnök jelöléséről döntő szavazás során mindössze két küldött tartózkodott, majd a tanácskozás résztvevői — a percre pontosan előre kidolgozott forgatókönyvnek megfelelően — húsz percig ünnepelhették Ronald Reagant. George Bush alelnökké jelölésekor ugyancsak ketten tartózkodtak a szavazástól, egy küldött Jack Kemp ultrakonzervatív képviselőre, ugyancsak egy pedig Jeane Kirkpatrickre, az Egyesült Államok ENSZnagykövetére szavazott, akit egyébként a demokrata párt választójaként tartanak számon. Reagan elnök Dallasba érkezte után találkozott Gerald .Ford egykori elnökkel, megbeszélést folytatott Bush al- elnökkel és több republikánus vezetővel is. Közben a demokrata párt igyekszik visszanyerni azt, amit az elmúlt napokban az alelnökjelöltje, „ Geralding Ferraro ellen indított támadásokkal veszített. Ferraro szerdán már választási gyűlésen vett részt. Az alelnökje- löltnő kedden sajtókonferencián igyekezett tisztázni magát az ellene — saját pénzügyeivel kapcsolatban — felhozott vádak alól, és az amerikai sajtó jó része sikeresnek minősítette akcióját. A republikánus párt tanácskozásának színhelyén, a texasi Dallasban Reagan elnök megérkeztével rendkívüli mértékben fokozták a biztonsági intézkedéseket. Az elnök Dallasban — a Kennedy elnök elleni gyilkos merénylet városában — szállodájában a titkosszolgálat száz embere és mintegy 400 rendőr őrzi éjjel-nappal. Szerdán egyébként első Ízben került sor tüntetők letartóztatására a városban: egy punkcsoport tagjai a városon végigvonulva áruházakba hatoltak be, festéket szórtak középületekre. Közülük többet őrizetbe vettek. A szerdán letartóztatottak között nincs olyan, aki komoly politikai okokból szállna szembe a jelenlegi kormányzattal. Stilahtj S JltlfM utolsó évei 20. (Ezt az epizódot lényegében így, de más összefüggésben és megfogalmazásban Zilahy már többször elmondta és leírta.) — Ezekből a kis eseményekből is meg tudod ítélni, hogy milyen volt az én viszonyom Gömbössel. — Gömbös izig-vérig fasiszta volt. — Kánya Kálmán, Sztójay Döme sokkal fasisztább volt, mint Gömbös. — Ebben a kérdésben azt hiszem, nem egyezünk meg, én Gömböst a fasizmus fő szálláscsinálójának tartom. — Tisztelem a véleményedet, de csak akkor fogadom el, ha meggyőződtem a saját véleményem helytelenségéről. (Kodolányi János a Visszapillantó tükör című könyvében írta, hogy Zilahy megegyezett az Est lapokkal és Gömbössel, hogy az általa szerkesztett Magyarországot Gömbös reformpolitikájának a támogatása érdekében is felhasználja. Lehetséges, hogy Kodolányinak igaza van, mert amint ebből a beszélgetésből érzékelem, Zilahy kötődött Gömböshöz, és talán az Est lapok megőrzésére tett miniszterelnöki ígéret mögött a kormánypolitikát támogató megállapodás húzódott meg.) — Te Gömbös reformpolitikájának a híve voltál? — Igen, hosszú ideig. — Ezért került sor Gömbös és a népi írók találkozására a lakásodon? — Engem Gömbös megkért arra, hogy ismertessem össze az ellenzéknek számító, fontosabb írókkal. Szó szerint azt mondta: „Szeretnék megismerkedni a barátaiddal. Hívj meg bennünket teára, de ne legyenek sokan, hatan-nyolcan.” Ezen a beszélgetésen részt vett Féja Géza, Illyés Gyula, Kerék Mihály, Móricz Zsigmond, Németh László* Szabó Lőrinc és Tamási Áron. Ügy emlékszem, 1935. október 16-án délután 5 órakor került sor erre az összejövetelre. Némi töprengés után a következőket mondtam Zilahynak: — Elolvastam néhány történész véleményét arról a korszakról, és ezeket most azért említem, mert 1935 közepére erőteljesen megcsappant a várakozás Gömbös reformpolitikájával szemben, az értelmiség körében inkább a csalódottság hangulata uralkodott. A 95 pontos Nemzeti Munkaterv, amelyben olyan radikális változásokról volt szó, mint a földreform, az adóreform, a mezőgazda- sági adósságok rendezése, olcsó hitelek, a mezőgazdasági piacok szerzése, a munkaalkalmak teremtése, a titkos választójog bevezetése stb. — 1932—1935 között jóformán semmi sem volósult meg. — Utólag ezt én is tudom, de a magam részéről akkor őszintén hittem abban, hogy a reform gyakorlati kivitelezésének legfőbb akadálya az a mély gazdasági válság, amely megbénította az országot, és most már eljött az ideje, hogy a beígért reformok útján valóban történjék valami. — Ä népi írók is hittek a reformban? — Különböző mértékben, de a legszkeptikusabb azt hiszem Móricz Zsiga volt, és úgy emlékszem, Illyés Gyula. — Gömbösnek szemére hányták, hogy antiszemita — szóltam közbe. — Az is volt. És ostobán nacionalista. De ezek a nézetei rám nem gyakoroltak hatást. Az antiszemitizmus vádjára azzal válaszolt az íróknak, „hogyan lennék én antiszemita, aki ebben a szobában adtam szavamat Gombaszögi Fri- dának, hogy amíg miniszterelnök vagyok, az Est lapokat nem éri bántódás”? — Jutottatok végül is valamilyen álláspontra ezen a megbeszélésen? — Nem jött létre semmilyen megállapodás. Először egy kis zavar keletkezett, mert nehezen dőlt el, ki kezdje a beszélgetést. Végre aztán Móricz nekb- durálta magát, egy Ritz-menükártyáról felolvasta, hogy mit esznek a parasztok reggelire, ebédre és vacsorára. Égbekiáltó nyomorúságot olvasott föl! — Mit szólt erre Gömbös? — A szegénység jelzésére azt mondta: „Zsiga, te destruktív vagy”. Mire Mpricz legyintett. Aztán mások is éltek a megjegyzés lehetőségével, de nem alakult ki semmilyen álláspont sem. 1935 tavaszán léptem fel az Üj szellemi front megteremtésével, azt akartam elérni, hogy nagyobb támogatást kapjon Gömbös a szociális reformok keresztülvitelében, ha ő maga komolyan veszi saját programját. — De nem vette komolyan. — Jánoskám, amikor egy nemzet a sír szélén áll, és jön valaki, aki valamilyen mentőkötelet hordoz, és elénk dobja, azt nem megfogni, szinte lehetetlen. — Rendben van, Lajos, de ezek a reformok akkor sem segítettek volna a hazán, hogy ha a megjelölt elképzelések egyike-másika megvalósul. — Nem. De az ország sorsa egyre siralmasabban jelezte és sürgette a változások szükségességét. — Ha ennyire érdekelnek a harmincas évek eseményei, kiválasztom a legfontosabbakat, és leírom a részedre. — írjál inkább egy életrajzi regényt. — Azt én nem írok. (Folytatjuk)
