Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-23 / 197. szám

1984. augusztus 23. Kelet-Magyarorazág 7---------------------------------­Cinci, a kisegér Cinci, a kis szürke egér éléskamrában éldegél. A rágcsálást, ha megunja, bebúj uk az egérlyukba. Egérlyukon két kijárat, arra jár ki s be az állat. Nagy kérdés ez a macská­nak, melyik hát a vészki­járat. Kis Cincike olyan okos, s a cicának gondot okoz, melyik lyuknál álljon les­ben legeslegtürelmeseb­ben. Az az okos ravasz Cinci vajon merre, hol ug­rik ki. Ott benn, a dohos egér­lyuk rej tekébe kevés fény jut. Ennivaló is kellene, az éhségtől kopog a szeme. Egyszer aztán csak ki­szalad, s uccu neki, vesdd . el magad, utánaront a ci­ca is, az a tarka, az a ha­mis. Kergetőznel^ polcról polcra. — Nyakon csípni de jó volna, — így a cica, s csö­römpölve befőtt pottyant le a földre. Erre beront a gazdasz- szony, a cica meg ki az aj­tón, az asszony utánaered. Öröm fűti az egeret, be­főttet eszik és táncol, meg­szabadult a macskától. Ölbey Irén s _________________/ Milyen idő? Nyelvtanórán a tanár -ma­gyaráz ' „Figyeljetek csak! Ha azt mondom: én mosakszom, te mosakszol, ő mosakszik, mi mosakszunk, ti mosakodtok, ők mosakszanak — akkor ez milyen idő? Kolja gondolkozik, gondol­kozik, majd felemeli a kezét: „Akkor ez vasárnap!” Miénk a szó! pihenés sóstón A szünidő felejthetetlen tíz napját töltöttük a sóstói táborban. Beszélgettünk az 1984—85-ös úttörőmozgalmi év főbb feladatairól, arról, hogyan készüljünk a csapat legfontosabb eseményeire, rendezvényeire. A hivatalos programok után természetesen nem maradt el a stran­dolás sem. Felkerestük a falumúzeumot, a vidámpar­kot, kirándulni mentünk a környékre. Nagy Katalin, Kisvárda PUSZTANÉZÖBEN Minden nyáron közös kirándulást szervezünk az is­kolával. Az idén Debrecent és a Hortobágyot ismertük meg részletesebben. Már a kirándulás előtt megkezd­tük a felkészülést, elolvastuk az útikönyvben Debrecen látnivalóit. Nagy élmény volt látni a református kollé­giumot, a nagytemplomot. Megnéztük az állatkertet, be­mentünk a vidámparkba is. Délután pedig Hortobágyra mentünk. Megnéztük a nomád csikósokat, s most elő­ször láttuk közelről a magyar pusztát. Jakab Éva, Vásárosnamény látogatás a botanikus kertben Ezen a nyáron nem mentem egyetlen úttörőtáborba sem. Az iskola napközis táborában azonban vidám na­pokat töltöttünk. Felkerestük a tanárképző főiskola bo­tanikus kertjét. Jó időben a sóstói strandon töltöttük az egész napot. Kovács László, Nyíregyháza Most láthatod a természetben! A kerti rozsdafarkú Erdőkben, kertekben, sői mind gyakrabban a városi parkokban is találkozhatunk ezzel a veréb nagyságú éne­kesmadarunkkal. Jellemző színezete alapján nem okoz különösebb gondot felisme­rése. A hím farktollai szép rozsdavörösek, míg begye va­lamelyest világosabb — sár­gás árnyalatú. Csőre fölött fe­hér folt húzódik hátra a szem vonalában, melyet még in­kább kiemel a torok elütő fe­ketesége. Feje és háta egy­színű szürke, míg szárny- tollai barnás árnyalatúak. A tojó farktollai szintén vörö­sek, de tollazatának nagy ré­szében a szürkés szín domi­nál. (Oroszból fordította: Panelházak — gyermekszemmel (a nyíregyházi 18-as isko- Ligeti Ágnes) la rajzszakkörének munkáiból). RÖVIDEBB VOLT A TÖRTÉNELEM Balakan Alekszej: Á föld legendája Réges-régen történt. Az egyik kánságban élt egy öregember meg egy öregasszony. Volt nekik hét szőke lányuk és hét fehér kecskéjük. A lányok legeltették a kecskéket. Egyszer az öregember fekete jurtája mellett ellovagolt a kán. Meglátta a hét szőke lányt a hét fehér kecskével, és méregbe gu­rult. Rákiáltott az öregre: — Te vén teve, hogy mered a kecskéidet a rétjeimen legeltet­ni? Ez a fű csak az én nyájaimé! Itt ne lássam többé a kecskéidet! Megértetted? — Kán uram — könyörgött az öregember —, ne pusztíts el en­gem ! — Mi közöm nekem a csalá­dodhoz?! — bődült el a kán. Térdre hullt az öreg, könyör­gött a kánnak. — Könyörüljön rajtunk, nagy­ságos kán úr! Szánjon meg min­ket, urunk! Ha nagyságod nem gondoskodik rólunk, akkor ki más törődjön velünk, alattvalók­kal?! A kán összehúzta a szemét. Korbácsa nyelével rajzolt az öreg lakóhelye mellett egy hét jurta nagyságú kört. — Nesze — mondta megvető­en —, neked ajándékozom ezt a földet. De ha csak egy arasznyi­val is túlléped a vonalat, elbú­csúzhatsz árva fejedtől! A kán megsarkantyúzta a lo­vát, és száraz porfelhőt kavar­va maga után elvágtatott. Elment az öreg a hét szőke lá­nyához, akik a hét fehér kecskét legeltették, és hazahívta őket. — Apánk, a kecskék még nem laktak jól. Hadd legeljenek to­vább. Különben nem lesz elég tejük... — mondta a legidősebb lánv az apjának. — Engedelmeskednünk kell a kán parancsának — sóhajtott az öreg. — A kán adott nekünk egy hét jurta nagyságú földet. Am azon sem ti. sem a kecskéi­tek nem férnek el. Meg kell vál­nunk tőlük .. . — Apánk, azt szokták monda­ni, hogy az ég, amely megterem­tette az embert, előteremti neki a táplálékot is. Ne lógassa a fejét — nyugtatgatta legkisebb lá­nya. Lányai szava hallatán az öreg melegséget érzett a szíve táján, és bánata súlya a felére csök­kent. .... Kora hajnaltól késő estig megállás nélkül dolgozik a hét szőke lány a hét jurta nagyságú földön. Hárman kutat ásnak. Hárman a földet szántják. Egy a magot szórja a fölbe. Hét nap elmúltával a lányok szólították szüleiket. Az öregem­ber és az öregasszony kiléptek a fekete jurtából, és nem hittek a szemüknek! Az első jurtányi területen napraforgó és kukorica moso­lyog, s vidáman incselkedik a nappal; a másodikon búza és rozs ring, mint a sárga hullá­mok; a harmadikon finom illat­tal töltve meg a levegőt tulipá­nok és lótuszvirágok bontották ki szirmaikat; a negyediken szö­kőkútként csobog a tej és vaj; az ötödiken drágakövek csillognak; a hatodikon gyapjú, vászon, se­lyem tündököl a legkülönbözőbb színekben; a hetediken pedig hét fehér kecske legel a zöld füvön, és forrásvízzel oltja szomj át, pajkosan hancurozva jóllakott elégedettségében. E sok csoda közepén egy arany kút emelkedik. — ö. szőke lányaim! — kiál­tott föl az ámuldozó öreg. — Mi­féle isten teremtette mindezt? — Ez nem Burhan isten teremt­ménye — feleli a legidősebb lá­nya. — Hát akkor ki csinálta? — ér­tetlenkedik az öreg. — A munka — magyarázza a második lány. — A kezünk — mondja a har­madik. i— Az eszünk — mosolygott a negyedik. — Az akaratunk — teszi hozzá az ötödik. — A természet — jegyzi meg a hatodik. — A föld és a víz — fejezi be a legkisebb lány. Attól fogva a hét jurta nagy­ságú földre gazdagság és bol­dogság költözött. Meghallotta ezt a kán. Gyors­lábú lován odavágtatott. Bozon­tos szemöldökét összevonva megkérdezte az öreget; — Mondd meg nekem, öreg, miért csökken az éji gazdaságom, amikor a tiéd növekszik? Hi­szem birtokaim végét nem lát­ja a szem. A te gazdagságod meg hét jurtányi földön is elfér? — Kán uram — felelte az öreg —, a lényeg nem a méretekben van .. . Hanem abban, hogy az élet forrásának megvan a ma­ga titka .. . — Miféle titka, beszélj! — ki­áltott a kán. — Kérdezze meg a lányaimat — válaszolta az öreg, és hét szőke lányára mutatott. A lányok összekacsintöttak és kórusban felelték: — Ha meg akarja tudni az élet és a föld titkát, akkor előbb le­gyen kérges a tenyere! (Zahemszky László fordítása) A'z unoka megmutatja jegyeit ■ a nagyapának. — Mikor én még iskolás vol­tam — mondja a nagyapa — ne­kem- mindig ötösöm volt törté­nelemből, de neked, csak négyes, amint látom. — De. nagyapa — feleli az uno­ka — mikor te jártál iskolába, akkor még rövidebb volt a tör­ténelem. (Oroszból fordította: Ligeti Agnes) Április hónapban érkezik meg hozzánk téli szálláshe­lyeiről, s májusban már köl­ti 5—6 világoskék színű to­jását. Fészkét odvas fákba, ke­rítések repedéseibe, háztetők zugaiba építi, de elfoglalja a mesterséges fészekodút is. Vigyázó-éber madár. Jobban kerüli az embert, mint házi rozsdafarkú rokona. Táplálé­kának döntő többségét külön­féle rovarok jelentik, de vo­nulása idején — szeptember és október táján — szívesen csemegézik más madárfajok társaságában a fekete bodza érett bogyóin. Ha háborítatlan környezet­re talál, évről évre visszajár költőhelyére, s e szép kisma­dár kedves lakója lehet ker­tünknek. Hazánkban véde­lem alatt áll. Agárdy Sándor VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Mely személy? 7. Vastag pálca. 8. Izmokat rögzíti a csont­hoz. 9. Ajándékoz? 11. Római 1101. 12. Indítás a sportban. 14. Nátrium, ezüst vegyjele. 16. Megfejtendő (a vízszintes 1. folytatása). 18. Házőrző. 20. Csapadék. 21. Feltételezés. 22. Az élet egyik alap- feltétele. 24. Vízben él. 25. Elektromos­ság. 27. Ide szállító. 28. ... a farkas. 29. Porció. FÜGGŐLEGES: 1. Ismert Verdi-opera. 2. Háziállat. 3. Szeszes ital. 4. Részvénytársaság. 5. Kis­macska. 6. Megfejtendő (a vízszintes 16. folytatása). 10. EJV. 11. Növény lesz be­lőle. 13. Tyúk, dunántúli tájszólással. 14. Vízinövény. 15. Jármű nélkül. 17. Gö­röngy. 19. Jogi igazságot szolgáltat. 21. Hon. 23. Lócsemege. 24. ... -dog. 26. Molibdén vegyjele. 27. Feltételezés. MEGFEJTENDŐ: Kelet-Magyarország jelentős, kétéven­ként visszatérő idegenforgalmi attrakció­ja .. . (vízszintes 1. 16, függőleges 6). MÜLT HETI MEGFEJTÉS: ÉLJEN AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPE. Könyvjutalom: Szűcs Andrea Vásáros­namény, Kiss Gábor Bátorliget, Tar Fe­renc Tákos, Cseh Nikoletta Nyíregyháza, Tar Ibolya Ibrány, Szép Tamás Tuzsér, Nagy István Záhony. Dicső Ildikó Ara- nyosapáti, Balogh József Demecser. ifj. Kecskeméti István Kótaj, Fekete Edit Mátészalka, Oláh Szilvia Tiszavasvári, Somogyi Katalin Piricse, Kondor Berna­dett Fehérgyarmat és Kiss Tünde Nyír­egyháza. Megfejtéseket csak levelezőlapon foga­dunk el. „Napkorong az. égről..

Next

/
Thumbnails
Contents