Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-18 / 194. szám

4

Kelet-Magyarország

1984. augusztus 18.

Kettőn áll a vásár

A

mióta bevezették a szükségállapotot Lengyelországban, Varsó és Washington kapcsolata a mélypontra zuhant. Amerikai részről többször is kísérletet tettek, hogy durván beavatkozzanak a lengyel bel- ügyekbe, s szüntelenül heves támadásokat intéztek a lengyel vezetés ellen. A Rea- gan-kormányzat által hozott gazdasági szankciók rendkívül érzékenyen érintették a lengyel népgazdaságot. 1981— 1983 között legalább 12,5 milliárd dollár veszteség érte emiatt a lengyel gazdaságot.

örvendetes, hogy az általános stabilizáció és a. legutóbb meghirdetett széles körű amnesztia az amerikai kormányzatot bizonyos apró, de pozitív irányú döntésekre késztette. A lengyel kormány válasza — amelyet most tettek közzé — nyomatékkai aláhúzza: hajlandó tárgyalásokat kezdeni az Egyesült Államokkal egy új tudományos szerződésről és légiforgalmi megállapodásról, de változatlanul elutasítja az amerikaiak minden fajta beavatkozási kísérletét az ország belügyeibe.

Washington gondosan

ügyelt arra, hogy a két legjelentéktelenebb szakciót vonja vissza. Ugyanakkor továbbra is fenntartja a hitelezési tilalmat és a lengyel árukat változatlanul sújtja a legnagyob kedvezmény megvonása. Varsó ismételten kifejezett készsége a tárgyalásokra híven bizonyítja, hogy lengyel részről nem támasztanak akadályokat a kapcsolatok normalizálásának útjába. Nem mondható el ugyanez az Egyesült Államokról.

A helsinki alapokmány betűjével és szellemével homlokegyenest ellenkező amerikai magatartás változatlanul fennáll Varsóval szemben. Csakis a szankciók föloldása, a belügyekbe való beavatkozás minden formájának megszüntetése, az egyenlőség és a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági-kereskedelmi együttműködés helyreállítása hozhat gyökeres változást.

Nicaraguában a sandinista mozgalom tagjai nagygyűlésen tiltakoztak az Egyesült Államok közép-amerikai intervenciós politikája ellen.

(Folytatás az 1. oldalról)

csoportok érdekei úgy érvényesüljenek, hogy ne sértsék mások jogos érdekeit. Arra törekszünk, hogy mindenki értse mások társadalmi tevékenységének fontosságát, - s kialakuljon a kölcsönös segítség gyakorlata. És arra is törekszünk, hogy a növekvő általános műveltség fokozza a ma forradalmiságát: a készséget és a képességet az új lehetőségek gyors felismerésére és gyakorlati alkalmazására az élet minden területén.

— Több mint egy évezrede élünk Európa közepén, hazánk mindig a különböző irányú mozgások útvonalába esett — mondotta a továbbiakban. Ez is oka annak, hogy történelmünk — úgymond — nyugtalan volt. De ez az állapot is bizonyította számunkra: nem lehet és nem is szabad egyedül maradnunk. Barátokra és szövetségesekre van szükségünk jóban és rosszban egyaránt. Jogunk van ahhoz, hogy emelt fővel járjunk a világban; népünk fiai mindig és mindenütt ott voltak, ahol népek és országok szabadságáról vagy függetlenségéről volt szó. S ugyanezt a segítséget mi is megkaptuk. Jól tudjuk, hogy a történelem az élet tanítómestere,, s ha tudjuk, akkor kövessük intő szavát: törekedjünk arra, hogy határainkon kívül is sok barátunk, szövetségesünk legyen.

— A mai, válsággal terhes világban szükséges a nemzetközi kapcsolatok fenntartása és fejlesztése, mert az emberiség csak akkor érezheti magát biztonságban, ha a mindennapi politikában természetessé válik az eltérő

társadalmi rendszerű országok kormányainak és népeinek egyetértése a döntő politikai és gazdasági kérdésekben. Ma még távol vagyunk attól, hogy megnyugtató legyen a helyzet, de ezt a célt el kell és el is fogjuk érni.

— Felszabadulásunk 40. évfordulójának esztendejében kerül sor a párt XIII. kongresszusára. Megszoktuk, hogy a mi kongresszusaink nem egyszerűen eszmecserékre, tanácskozásokra adnak alkalmat, hanem sokkal inkább az elemzésre, a jövőbe vezető út kimunkálására.

Az elemzésnek most az a célja, hogy megállapítsa • helytállóak voltak-e a XII. kongresszus útmutatásai, mindenki és minden időben megtette-e azt, amit a társadalommal szembeni kötelezettsége előírt. A „mindenki” itt és most elsősorban az intézményekre, testületekre, politikai és más erőkre vonatkozik. Az ítéletalkotás a kongresszus dolga. Ahhoz azonban, hogy a párt e legfelsőbb fórumán valós vélemény és döntés alakuljon ki, az szükséges: népünk a soron lévő hónapokban véleményt mondjon a múltról és a jelenről, a jóról és a rosszról, s arról, hogy mit vár a jövőtől. Ebben az értelemben lehet a kongresszus az egész magyar társadalom akaratának kifejezője és jövőnk formálója — mondotta végezetül Sarlós István.

A Minisztertanács elnökhelyettesének ünnepi beszéde után Frecska Sándor, a niaigy- rédei Szőlősikert Termelőszövetkezet elnöke új búzából sült kenyeret adott át Sarlós Istvánnak.

A nagygyűlés művészegyüttesek műsorával ért véget.

„Koronázás" Dallasban

A hírmagyarázók gyakran állítják, hogy egy-egy jól sikerült, maró gúnnyal megrajzolt karikatúra segítségével sokszor jobban meg lehet érteni bármilyen nemzetközi kérdést, mint egy akármilyen gondosan megírt, elemző kommentár révén. Valószínűleg ez a helyzet az amerikai választási kampánnyal kapcsolatban is. A négyévente rendszeresen sorra kerülő, sok hónapos voksolási maratonfutás, — amely napjainkban már dollár-százmilliókat emészt fel, könnyen megihleti a karika- turistákat. Ami pedig a Velős, politikai mondanivalót illeti: az elmúlt hetekben

megjelent rajzok jókora hányada azon élcelődött, hogy mennyire páholyból figyelte Reagan elnök demokrata ellenfeleinek gyilkos verseny- futását. Az egyiken például Reagan frissen áll a rajtvonalnál, ahova ellenlábasai a belharcoktól meggyötörve, kifulladva érkeznek. Egy másikon az elnök egy vadnyugati ivó előtt békésen ücsörögve hallgatja a demokrata vetélytársak benti lövöldözését.

BIZTOS

DIADALMENET?

Persze tudjuk: a viccek némileg mindig túloznak is. Mindenesetre tény, hogy a republikánus párton belül ez alkalommal nyoma sem volt a megszokott politikai vetélkedésnek. A különböző személyi kombinációk csak addig éltek, amíg el nem dőlt, hogy az elnök ismét jelöltetni szándékozik magát. E bejelentés után gyakorlatilag megszűnt minden komoly rivalizálás és kétségtelenné vált, hogy a republikánusok a Reagan—Bush-duó győzelmével akarják újabb négy esztendőre megőrizni a Fehér Házat. Ez tükröződött az év elején kezdődött próba- és előválasztások elhúzódó folyamatában, s ez nyomja rá a bélyegét a republikánus párt országos elnökjelölő konvenciójára is, amelyet augusztus 20. és 23. között rendeznek a Kennedy-gyil- kosságról ismertté vált texasi nagyvárosban, Dallasban.

Vagyis nyoma sem lesz a

17.

Ezért némi fenntartással fogadom azt a közlést, hogy egyes könyvei a különböző egyetemeken a kötelező olvasmányok körébe kerültek, bár ez irányú kételyeimet elhallgattam előtte.

AZ viszont teljesen megfelel a valóságnak, hogy az egyik legolvasottabb író volt Amerikában, Jugoszláviában és Spanyolországban is, hozzátehetem, hogy a harmincas években nálunk is. Könyveinek új kiadásai a hatvanas években idehaza ismét gyorsan olvasóra találtak, amikor Zilahy munkái még újdonságszámba mentek.

A nyomdából érkező oldallevonatokat ellenőriztem. Odaadtam Zilahynak is. Nézegette, azután szó nélkül továbbította a várakozó tördelőszerkesztőnek, és visszatért ellenérveihez.

— Egészen furcsa esetem volt Dohná- nyi Ernővel is, a zeneszerzővel. Egy fülkébe kerültünk a Párizs—Zürich vonaton. Ez azon a napon volt, amikor az újságok hírül adták a német fasiszta háborús bűnösök nürnbergi perének ítéletét (1946. október 1., október 2., Népszava).

(Dohnányi Ernő, a magyar zeneszerző, a második világháború végén Ausztriába ment, 1947-ben Argentínába, majd 1948-ban Amerikába. Floridában telepedett le.)

— Mutattam az újságot Dohnányinak, és mondom, mennyire megérdemelték ezek a gyalázatos emberi teremtmények az akasztófát. Dohnányi valamiért tiltakozott, és közben azt mondta, hogy a háború máskénti alakulása esetén a történelem is másként alakul. Ebből szóváltás keletkezett, majd heves vitává fajult az érvelés, és közben egyszercsak a kupé csomagtartójából lezuhant egy hatalmas hátizsák. Ügy fejbe találta Dohnányi t, hogy az előrebukott. Ijedten fölugrott, és rémülten nézett rám, azt hitte, hogy én ütöttem le. Kiszaladt a fülkéből, és a legközelebbi megállónál leszállt a vonatról. Ez is abban a tudatban halt meg, hogy padlóra küldtem.

— Mi újság a filmjeid körül? Kérdezted, van-e kapcsolatom a filmgyárral.

— Kérdeztem, de erről később beszéljünk, még néhány telefont várok. Szeretném áthozni ide, a filmgyárba a Halálos tavaszt.

— Azt hiszem, ennek nem lesz akadálya. Ha sikerülnek a filmjeid, újra milliomos leszel.

Legyintett, és mély keserűséggel megjegyezte:

— Ha sikerülne, ha sikerülne ...

Hallgatott, és néhány perccel később,

mintha hangosan gondolkodna, azt moij^ta:

— Akkor sem lennék milliomos, nekem a pénz nem kell.

— Mit csinálnál?

— Az Áfonya utcában olyan épületet építtetnék, ahol egy-egy évi időtartamra három nyugati és három keleti országból érkező természettudós élhetne, kutató ösztöndíjasként. Az épület mellett egy szép könyvtárat létesítenék.

— Egy Zilahy-alapítványt?

— Alapítványt, de nem Zilahyt. Legfeljebb a könyvtárat lehetne elnevezni a fiamról, Zilahy Mihályról.

— Tudod te, micsoda pénz kellene ehhez?

— Ha a filmek bejönnének, akkor én

azt könnyen felépíttetném, mert azok nagy pénzt hoznának. Ha bár, az alapítványokat — mint feudális maradványokat — a kormányzat megszüntette.

— Azért elkelne néhány tízmillió dolláros alapítvány.

— A könyvtárat egy kurátortestület igazgatná, tagjai lehetnének olyan emberek, mint Bognár József, Fráter Gedeon, Illyés Gyula, Nemeskürty István, Siklós János és még mások.

— Akkor hát jó filmek kellenek, és hozzák a pénzt, azután majd beszélgetünk az alapítványról.

— Két részre osztottam a világot. A szerzői jogdíjakat és a filmforgalmazás bevételeit illetően. Minden egyes országgal külön és külön állapodnék meg.

— Mint a harmincas években?

— Hasonlóan, de ma mások a viszonyok és a nemzetközi eljárási szabályok.

Nem válaszoltam, beszélgetésünk témáján akartam váltóztatni.

— Lajos, a harmincas évekről még jóformán semmit sem mondtál nekem, pedig az volt a fénykorod Magyarországon. És tudod-e, hogy azt meglehetősen ellentmondásos módon értékelik, és ezért aztán nem lehet tudni, mi abban a valóság, és mi a legenda.

Fölkapta a fejét, meglepte ez a fordulat, azután széjjeltárta a karjait, mintha áldást osztogatna, és nagy hangerővel íölkiáltott:

— Hát ki a fene tudja már, hogy mi volt a valóság és a legenda?

— Te tudod, meg a történészek.

— Történészek, történészek, a történelem olyan tudomány, amely a politika számára szállítja az igazolásokat. És ahogyan változik a politika, úgy változnak a történelmi igazolójelentések is.

— Ez azért túlzás. Állítom, legalábbis nálunk ez a fajta fölfogás és gyakorlat kiment a divatból.

(Folytaitjuk)

A többiek verekednek — Reagan kivár. Herald Tribune karikatúrája — KS)

(Fotó: az Internationale

demokraták San Franciscóban tartott konvencióján tapasztalt jeleneteknek, ahol Hart és Jackson szinte az utolsó percig igyekezett kétségessé tenni Mondale jelöltségét. Dallas olyan fórumnak ígérkezik Reagan számára, ahonnan kormányzatának négyévi sikereit hirdetheti. Sok megfigyelő találóan nem is jelölésnek, hanem koronázásnak nevezi a televíziós kamerák állandó jelenlétében zajló eseménysorozatot.

ELŐJELEK ÉS KÉRDŐJELEK

Ami az előjeleket illeti, a megfigyelők általában a közvélemény-kutató intézetek Reagan határozott előnyét kimutató körkérdéseit idézik. A felmérések 6—16 százalékos vezetést jeleznek, s ez az arány,csak kivételes alkalmakkor^ például a demokrata konvenció nagy reklámmal kísért napjai után módosult átmenetileg. Nyugtalanító kérdőjelekben ennek ellenére szintén nincs hiány. A legfontosabb ilyen bizonytalansági tényező valószínűleg az amerikai gazdaság állapota, amelynek javulása, vagy romlása végső soron az elnökválasztás kimenetelét is eldöntheti. A legfrissebb adatok itt is a Fehér Ház jelenlegi lakójának kedveznek: a második negyedévben gyorsabban, csaknem 7,5 százalékkal nőtt a nemzeti jövedelem és tovább, négy százalék alá csökkent az infláció. Ám kérdés, hogy e bizonyos fokig mesterséges, gazdaságpolitikai eszközökkel is serkentett fellendülés kitart-e a voksolásig, s hogy más összetevők, mindenekelőtt a munkanélküliség, valamint a veszélyesen dagadó, 180 milliárd dollár körül járó költségvetési deficit nem árnyékolja-e be a Reagan-adminisztráció sikereit.

NŐK, NÉGEREK VOKSAI

Aligha jósolható meg az is, milyen visszhangra talál a demokraták nehezen kikovácsolt választási programnyilatkozata, amely gazdasági szempontból éppúgy, mint külpolitikai állásfoglalásaival, enyhébb, rugalmasabb a reagani vonalvezetésnél.

Egyelőre ugyancsak tisztázatlan, milyen hatással jár Mondale történelminek nevezett lépése: az, hogy Geraldine Ferraro New York-i képviselő személyében az USA históriájában első ízben női alelnökjelöltet választott maga mellé. Ez a jól kiszámított húzás olyan választópolgárokat is az urnákhoz vonzhat, akik máskor távol maradtak, s így Reagan esélyeit csökkentik — vélik Mondale szakértői. Ismert tény az is, hogy Jesse Jackson tiszteletes a demokrata pártban eddig példátlan mértékben tudta mozgósítani a fekete bőrű szavazókat, akik várhatóan szintén inkább Reagan ellen foglalnak állást.

Az elnöknek tehát két fontos lakossági réteg, a gyengébb nem és a fekete bőrűek soraiban fokozott erőfeszítésre lesz szüksége. Júliusi villámkampányai azt mutatják, hogy ezzel tisztában is van, s mindent megtesz a demokrata tervek keresztül- húzására. A republikánusok e térnyerés, előnyszerzés érdekében akarják felhasználni a mostani, dallasi konvenciót, ami után már valóban a kampányfinis marad hátra a mindent eldöntő novemberi voksolásig.

Á népi Lengyelország 40 éve

A pályázat eredményhirdetése

Hat héten át közéltük lapunkban azt a pályázatot, amelyet az ínlterpress lengyel sajtóügynökség, a Központi Sajtószolgálat és szerkesztőségünk: közösen hirdetett meg Lengyelország felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából. Most értékelték Budapesten a Lengyel Kultúra épületében az eredményeket és sorsolták ki a dijaikat. A födij at,

:kétszemélyes, négynapos tartózkodásnál jogosító utalványt a varsói Fórum Szállóban (oda- vüssza Ingyenes repülőjeggyel) Tóth Imre (Szeged, pf. 99.) nyerte. Ezenkívül huszonegyen értékes lengyel népművészeti tárgyat nyertek. Fortuna kedves volt megyénk pályázóihoz: hárman szerepelnek a nyertesek között: Dávid József (Leveleik}, Oláh Györgyi és Tóth Antalné (Nyíregyházai) .

A pályázati anyagokban a feltett kérdésekre a helyes válaszok a kővetkezők voltaik:

1. Lengyelország legfőbb nyersanytaigkinicse a kőszén. Mennyit termelnek belőle évente? Mintegy 200 millió tonnát. (2)

2. Mikor vezették be Lengyelországban a gazdaságirányítási rendszer általános reformját? 1982-ben. (x)

3. Miikor jött létre a Lengyel Egyesült Munkáspárt? 1948. december 15-én. (1)

4. Hány lengyel állampolgár rendelkezik egyetemi és főiskolai végzettséggel? Több mint 1,6 millió, (li)

5. Melyik évben terjesztették elő a Rapaoki-tervet? 1957- toani. Ct)

6. 1978 decemberében az ENSiZ-közgyűlés határozat tormájában fogadta el azt a lengyel javaslatot, amelynek témája ...? A békére való nevelés.. i(,ll

7. Hány főiskolai laboratórium volt Lengyelországban a második világháború előtt? 600. (x)

8. Melyik tudományágban ért el nagy eredimélnyeket Krwa- wicz professzor? Az orvostudományban. <2)

9. Hány játékfitoi készül évente Lengyelországban? Kb. 30. (2)

10. Melyik képzőművészeti ágban ért el nagy eredményeket Andzej Pagowslkl? A pla- kátkészítésbenL (x)

11. Melyik város volt Lengyelország első fővárosa? Gniezmo. (2)

12. Melyik észak-lengyelországi város érhető el a LOT repülőgép-járatával? Koszaim. (1}

ŰíilaluL

Siklás f) . János: Jt£.CL£0-3

utolsó évei