Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-14 / 190. szám

1984. augusztus 14. Kelet-Magyarország s Új keresetszabályozás 1985-től (1.) Egy alapelv, három modell NAGYON SOKAT VÁR­TÁK annak idején a gazda­ságban 1968-tól, a reform­tól. A várakozáshoz gyakran illúziók is tapadtak. Most in­kább a kishitűek vannak többségben. Kétségtelen, hogy az 1985. évi irányítási-szabá­lyozási pályamódosítás cso­dákra sem képes, de azért nagy energiákat szabadíthat fel. Nehéz megmondani pél­dául, hogy a .határozott és következetes anyagi ösztön­zés révén milyen mértékű tartalékok kerülnek felszín­re. Mindenesetre elhárulnak az útból a külső adminiszt­ratív akadályok. A kereset- szabályozásban — a feltehe­tőleg a költséggazdálkodás­ban — nagyobbat lépünk elő­re, mint eddig bármikor. MEG KELL FIZETNI A JOBB MUNKÁT. A széles körű keresetszabályozási ki­sültetek tapasztalatait is hasznosítva 1985-től megszű­nik a vállalati nyereség és bérérdekeltség elkülönültsé­ge, kettőssége. Vagyis a ke­resetnövekedést nem teszik külön mutatószámtól függő­vé. A munkabér az anyag- és energiaköltségekhez, a fel­használt eszközállomány ter- heihez hasonlóan költségté­nyezővé válik. Ahogyan az anyag- és energiafelhasználás nincs központilag külön sza­bályozva, ugyanúgy ezentúl a bérfelhasználásban is a gaz­dasági ésszerűség lesz a ki­zárólagos vezérlőerő. Meg tehet és meg kell fizetni a munkás, a műszaki teljesít­ményét, ha a munkájuk ré­vén a bérköltségeknél (az adóterheket is beleértve) na­gyobb új érték képződik. Az új érték forrása persze nem feltétlenül több termék. A vállalati nyereséget tehet energia- és anyagtakarékos­sággal, az eszközök jobb ki­használásával, értékesebb, jobb minőségű, korszerűbb termék előállításával is nö­velni. Vagyis remélhetőleg el­hárulnak az intenzív gazda­sági fejlődés akadályai, azok mindenesetre, amelyek a sza­bályozásban rejtenek. HOL, MI VÁLTOZIK? Az új keresetszabályozási rend­szer több részlete még tisz­tázásra szorul, főbb elvei azonban már kialakultak. Három modell alkalmazására kerül sor 1985-től. Az alap­modell a keresetszint-szabá- lyozás. Az ide kerülő válla­latok az egyéni kereseti szint — tehát nem a növekmény — után sávonként progresz- szív adót fizetnek. Adómen­tesség csak a minimális bért (jelenleg havi 2000 forintot) illeti meg, az előző évi szint (a bázis) tehát adóköteles. Az adómérték 10—50 százalékig terjed. Progresszív, de a leg­felső sávban sem irreális. A keresetszint-szabályozás o legkötetlenebb, a legszaba­dabb modell, az intenzív ösz­tönzésre leginkább alkalmas. A másik ú] forma a kere­setnövekmény-szabályozás. Alkalmazhatósága szintén a szabadon felhasználható nye­reség alakulásától függ. A progresszív, ám mérsékelt adókulcsok mellett ez a mo­dell is a jelenleginél sokkal rugalmasabb bérgazdálkodást tesz tehetővé. Végül harma­dik modell a központi kere­setszabályozás. Ebben a for­mában, mint ismeretes, a ter­veknek megfelelően megha­tározott mértékű adómentes kereset növelésére van tehe­tőség. Az ezen felüli növeke­dést progresszív adó terheli. ELOSZTÁS HELYETT ÖSZ­TÖNZÉS. A keresetszint-, il­letve a keresetnövekmény­szabályozást az úgynevezett vegyes ágazatokban és valós nyereségi viszonyok között alkalmazzák. A többi terüle­ten, illetve az úgynevezett válságágazatokban marad a központi keresetszabályozás. Átmenetileg egy-egy évre, a másik két formába sorolt cégek is, kérhetik a központi keresetszabályozás alkalma­zását, vállalva az általános­nál alacsonyabb adómentes keresetnövelési lehetőséget. A változások nem érintik az ed­dig is viszonylag rugalmas keresetszabályozási formák­ban dolgozó mezőgazdasági üzemeket, kisvállalatokat. A keresetszabályozás ed­dig elsősorban a jövedelem- kiáramlás kézbentartására irányult, s most az ösztönzé­si funkció kerül előtérbe. A váltás feltételezett előnyei mellett vitathatatlan a gaz­dasági, társadalmi kockázat. Minél rugalmasabb ugyanis a szabályozás, annál kevésbé képes önmagában garantálni a teljesítményhez igazodó keresetkiáramlást. Ezért meg­felelő feltételrendszer, szigo­rú követelményeket támasztó gazdasági környezet szüksé­ges. Következik: II. Csakis a teljesítmény a redezet. Kovács József Műanyag fonal Nagyhalászból A kender, juta és politextil nagyhalászi zsákgyárában mű­szakonként 250 kilogramm műanyag szőnyeggyártó fona­lat készít Kubinyi Sándorné. (Cs) Program, képernyőre Évszázada még a humán tárgyak ismerete nélkül el­képzelhetetlen volt a középiskolás diák. A XX. század utolsó harmadában pedig már az sem ritka, ha számító- gépes programot ír a 16—17 éves fiatal. Az élet minden te­rülete sürgeti a modern matematika ismeretét. A KISS nyíregyházi városi és megyei bizottságának gazdaságpoliti­kai munkabizottsága közel egy évig készítette elő a számí­tógépes tábort. A múlt héten a KISZ sós­tói politikai képzési központ­jában megyénk 60 fiatalja is­merkedett meg alaposabban a számítógépek használatá­val, és a programok elkészí­tésével. Tanulni — nyáron? — Sokat gyakorolhatunk igazi számítógépeken, amire az iskolai heti háromórás szakkörön kevés volt a tehe­tőség — említi a bemutatko­zás után Tóth Tamás, a nyír­egyházi Zrínyi gimnázium harmadikos diákja. — Inten­zív gyakorlással, tanulással telik ez a hét, hiszen a dél­előtti előadásokat követően, délután kis csoportokban gyakoroljuk a hallottakat. A diák rendszerint legyint, ha nyáron is tanulásra akar­ná fogni valakií Sportolni, szórakozni, kikapcsolódni vágynak, nem pedig reggel­től estig beülni az iskolapad­ba. Pál Ferenc, a tiszavas- vári Váci Mihály Gimnázium végzőse élénken tiltakozik. — Egyáltalán nem tűnik tanulásnak az itteni elfog­laltság, noha reggeltől késő estig a számítógépek előtt ülünk. Azzal foglalkozhatunk, ami egyébként is a hobbink. A fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium negyedike­se, Nyilas Endre sem először találkozik itt számítógépek­kel: — Programozó matemati­kusnak készülök, Debrecen­be jelentkezem. Régóta izgat korunk e bonyolult fhasiná- ja, s szabad időmben prog­ramokat írok, angolul tanu­lok, hogy ezzel is közelebb kerüljek választott életpá­lyámhoz. Támogató intézmények — Engem a számítógépek áramköri része érdekel — veszi át a szót Pál Ferenc. — A Budapesti Műszaki Egye- ten villamosmérnöki karára fogok jelentkezni. Ezt a tá­bort azért tartom nagyon hasznosnak, mert megismer­kedünk a gépi szintű progra­mozással, amit tankönyvből nem tehetne elsajátítani. Ki­váló előadók tolmácsolják az új ismereteket, s nem túlzók, ha azt mondom, most egy hét alatt két hónap anyagát sa­játítjuk el. A hatvan résztvevő közül mindössze hatan vannak a lányok- Széplaki Lenke Dombrádról jár be a kisvár- dai Császy gimnáziumba. — Én nagyon sok újdon­ságot hallok ezen a tovább­képzésen, hiszen egy éve va­gyok középiskolás. Kétfajta programozó nyelvet ismerünk itt meg" részletesebben, a BASIC a könnyebb, s akik már járatosabbak a számí­tástechnikában, az ASSEMB­LER nyelvet is gyakorolhat­ják a programok készítésé­ben. Lehet, hogy a győri fő­iskola postai ágazatát válasz­tom, s akkor közelebbről megismerem a számítógépe­ket. Kezdőknek ét haladóknak Egy hét nem nagy idő. Több száz szervezőt és elő­készítőt dicsér a tábor veze­tője, Kerekréti Mihály, a KISZ megyei bizottságának titkára. — A vállalatok közül a konzervgyár, a dohánygyár, a Volán, a Szavicsav, vala­mint a tanárképző és a me­zőgazdasági főiskola kölcsön­adta számítógépeit, vagy be­mutatta saját. számítástech­nikai központját a táborla­kóknak. Eltérő felkészültsé- gűek az ideérkezett fiata-. lók, ezért jövőre úgy tervez­zük, kezdőknek és haladók­nak is indítunk egy-egy tan­folyamot. S hogy az új isme­retek megszerzése mellett mennyire élvezik a diákok ezt a tábort, arra jó példa az, hogy esténként még a szom­szédos discóba sem tehet át­küldeni őket. Késő éjszaka is vilióznak a számítógépek képernyői, s hatvan érdeklő­dő fiatal hajlik az adathal­maz fölé ... T. K. Áz összedőlt nyírbátori siló helyén új gabonatároló A tavaly ősszel váratlanxil felrobbant és összedőlt gabo­nasiló sok gondot okozott a nyírbátori Üj Barázda Tsz vezetőinek. Közvetlenül a balszerencsés esemény után azonnal megkezdték a károk felmérését, majd a romok bontását, amely ezekben a napokban érkezett utolsó fá­zisához. Jelenleg a fémsiló vasbeton alapjának szétsze­dése folyik, ami igen ko­moly speciális feladat. Erre a munkára a tsz budapesti árvízvédelmi szakembereket kért fel. A hatalmas beton­tömeget robbantással szedik szét, s ez különösen óvatos, körültekintő munkát kíván. A bontás befejezése, a kö­zeli napokban várható, s utá­na mindjárt megkezdik az új tároló építését, melynek ér­téke 15 millió forint. Kivite­lezői a tsz szakemberei tesz­nek. Pályázat elnyerésével a nyírbátoriak tehetőséget kap­tak arra, hogy 900 vagonos tárolót építsenek. Ebből nyu­gati beszerzés mindössze egy gabonafúvó, a többit a Világ­bank által nyújtott kölcsön­ből finanszírozzák az építte­tők. Az új siló átadásának ha­tárideje 1934. november 15. A tsz gyors munkáját, jó szervezőkészségét az is di­cséri, hogy a felrobbant siló bontását, majd az új építését a jelenlegi rekordtermés be­takarításával, szárításával egy időben kell végezni. (k. é.) A Balkányi Állami Gazdaság szárítóüzemében fémzárolás előtt tisztítják a vetőmagnak való ro­zsot. A gazdaság az idén 230 hektáron termelt rozsot. A ter­vezettől hektáronként egy tonná­val volt nagyobb a termésátlag és a minősége is jobb, mint az elmúlt évben. Az egy hete be­takarított termést gyors ütemben készítik elő az augusztus végé­re tervezett vetéshez. Képün­kön: Görög József a megtisztí­tott rozsot zsákokba önti. (Cs.) »T évnapot köszönteni voltunk az egyik is­merősnél. A házi­gazdával csendben kóstol­gattuk a sajáttermést. Egy­mást kiegészítve próbáltuk eldönteni, melyik csemege adja a muskotályos ízt, a tüzességét a rizlingből, vagy az ezerjóból szedte. Ráfog­tuk, tehet vagy tizenegy Malligand-fokos. Közben az asszonyok a piaci ára­kat, a kofákat szidták, meg a feltálalt sütemények re­ceptjeit sorolták. A szom­széd szobából lemezjátszó bömbölt. Karcsi, a most érettségizett fiú edzette a dobhártyákat. Végre csend tett, s az ajtót szűkre nyit­va bedugta fejét a fiú. — Apa, elviszem a ko­csit — szólt, majd választ sem várva visszahúzódott és eltűnt. — Megy a telkem a kis­lányhoz — igazított el min­ket széles mosoly közepet­te a mama. — Nagy a szeretem — folytatta kicsit belepirulva — alig van nap, hogy ne találkoznának. — Megteheti — szólt köz­be kissé hűvösen az apa. Adjuk alá a kocsit, meg rá is ér. Különben is nem messze, vagy két kilomé­terre, a Jósa város túlsó szé­SZERE lén laknak a lányék. Em­lékszel, amikor én neked udvaroltam — nézett kér­dően a feleségére a férj. — Régen volt — vála­szolt egykedvűen az asz- szony. A férje csak nem hagyta abba. — Ti majdnem Kálmán- házán laktatok. Biciklivel jártam, de csak vasárnap délután. Soha nem felejtem el, szép májusi vasárnap délután ígérkezett. Az ün­neplő ruhát szedtem ma­gamra, amikor apám közöl­te vetem, ma neki kell a bicikli. Belül egy kicsit for­tyogtam, megkérdezni azon­ban nem mertem, hogy va­sárnap délután mi dolga akadt. Gyalog nekivágtam a több, mint tizenkét kilo­méteres útnak. Jó két óra alatt odaértem. Olyan szép csokor virágot soha nem vittem. Amit csak láttam LEM... az árokparton, mindből téptem. — Látod, erre tényleg emlékszem — vidult fel az asszony. — Na, akkor igyunk rája — és csordultig töltötte a poharakat az ember. Le sem nyeltük a borunkat, nyílt áz ajtó. — Bedöglött a kocsi — közölte Karcsi. — Én nem vagyok sze­relő — szólt ki ingerülten az apja. A fiú a telefonhoz lépett és tárcsázott. — Józsi, haver, nem tud­nád sürgősen megbütykölni a Zsigánkat, á gyújtással tehet valami — rimánko- dott a kagylóba. —* Szóval ma nem. Ak­kor holnap ... Hétfőn sem érsz rá .. De kedden biz­tos tegyen. A csaj kiáll a vallásából... Nagy sebbel-lobbal újra tárcsázott. — Szia, Ildi. Gáz van. Nem indul a tragacs... És, és, hát nem tudunk talál­kozni ... Hogy menjek busszal. Nálunk a család­ban nincs buszjegy... Ven­ni vasárnap délután? ... Holnap se biztos. A have­rom csak keddre ígérte, hogy megnézi a a járgányt... Szia, szia, puszi, puszi... No, jó, ne nyafogj már, kedden meg­kapod az összes elmarad- takat... C jra felbömböl a le- mezjtászó. Karcsi ruhástól, cipőstől vágta végig magát a heve- rőn és egy képes maga­zint kezdett lapozgatni. Csikós Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents