Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 1. Egy mondatban i( Az Északi lakótelepen 91 családi házas telket osztanak ki a napokban. O A Keleti lakótelep rendezési tervének módosítása lehetővé tette újabb sorgarázsok kialakítását. Az így felszabadult területet rövidesen a Kraszna Lakásszövetkezet rendelkezésére bocsátja a városi tanács. ★ Versenytárgyalást hirdettek, amelyben eldől, melyik cég építi az új posta épületét. O Augusztus 15-ig elkészül a Szovjet Hősök úti csa padékcsatorna- és járdafelújítás. ★ A Budapesti MÉLYÉP- TERV tervet készített a vízmű bővítéséhez. A tanulmánytervről a közeljövőben döntenek. O A járókelők is láthatják, hogy a Csizmadia-palota utolsó ütemeként megkezdődött a Bajcsy-Zsilinszky utcai gyógyszertár felújítása. Kivitelező a városi tanács vb költségvetési üzeme. ★ Változó városkép: az Alkotmány utcában naponként nő egy ház, a házgyári elemekből készülő épületnek már az első emeletét szerelik O Korábban már hírt adtunk az ÁFOR-benzinikút korszerűsítésének tervéről, melynek munkálatai szép tember hónapban megkezdődnek. A 40. évforduló elölt Jubileumi készülődés 1984. október 26-án — a város felszabadulásának 40. évfordulója napján ünnepi tanácsülést tartanak Mátészalkán. Ezen — immár ötödször adnak át díszpolgári kitüntetést. A városi tanács határozata értelmében a díszpolgári címet Képes Géza költő, műfordító, irodalomtudás nyerte el. Az ünnepi tanácsülésen adják át a „Pro Űrbe — Mátészalka” alapítvány első kitüntetéseit is. Amikor Kiss István Kossuth-díjas szobrászművészt, a mátészalkai „Felszabadult” emlékmű jeles alkotóját megkeresték a város illetékesei ez ügyben, azt mondta: „Nem szoktam megbízásokat elvállalni, de az alapítvány gondolata nagyon tetszik, ezért a feladatot vállalom”, tehát a „Pro Űrbe — Mátészalka” kitüntetettjei Kiss István alkotását fogják kapni. És hogy kik? Természetesen azok, akik a város társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális életében a legtöbbet tettek. Sajnos ezek közül sem mindenki, hiszen az odaítélhető alapítvány csak 3—4 lehetőséget tud biztosítani. Erre a tanácsülésre Munkács város delegációját, testvérvárosunk küldöttségét is várják majd. A történettudatot, a város legújabb kori történelmének megismertetését egy kiadvány is fogja szolgálni. A helytörtenettel foglalkozó bizottság már megtette az első lépéseket ebben. Az iskolák művészeti csoportjai, irodalmi színpadai, az énekkarok műsoruk középpontjába a 40. évfordulóról történő emlékezést állítják. Tömegsport-bemutatók, emléktúrák gazdagítják a programot. Bemutatót rendeznek a helyben levő ipar és mezőgazdasági üzemeink termékeiből, kiállításon mutatkoznak be amatőr képzőművészeink. A megszépült könyvtárban tudományos ülést terveznek. Pályázatot írnak ki, és az évforduló jegyében felélénkült az emlékeket megörökíteni és megmenteni kívánó gyűjtőmunka is. ★ Felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából kiállítást rendeznek Mátészalkán. Az illetékesek kérik mindazokat, akiknek birtokában korabeli fénykép, értékes írásos dokumentum van, szóban vagy levélben jelezzék azt a Szatmári Múzeumnak, a városi pártbizottságnak, vagy mátészalkai szerkesztőségünknek. A tervezett kiállításra, a kiállítás időtartamára, vagy véglegesen felajánlott tárgyak lényegesen segítenék a kiállítás rendezőit. Tanfolyam— előzetes Mindössze egyhónapos „nyári szünet” után ismét megkezdi a mátészalkai Zalka Máté Művelődési Központ a gyermek- és felnőtt-tanfolyamok szervezését. Az elmúlt évben legnagyobb érdeklődés a különböző nyelv- tanfolyamok, a gyors-gépíró, a szabó-varró tanfolyam iránt volt. A gyermekek körében első helyen a balett-tanfolyam áll, közel száz „hallgatóval”. Mátészalkán is — mint az országban másutt — csökkent az „aerobik- láz”, igy az idén csak megfelelő létszámú Jelentkező esetén indítják. Már augusztustól szervezik a felnőtt tenisztanfolyamot, melyet heti két alkalommal a gépészeti szakközépiskola pályáján tartanak. Ezt indítják szeptembertől gyermekek részére is. Német és angol nyelvből általános iskolásoknak — a kezdő szint mellett — beindítják a középhaladó és a haladó csoportot is. Újdonságnak számít a felnőttek részére, a német és angol mellett, az orosz nyelvi tanfolyam szervezése. Máris nagy az érdeklődés a gyors-gépíró tanfolyam iránt, s van már jelentkező a titkárnőképzőbe is. Újabb csoport indul szabás-varrásból, s a kézimunka kedvelői a ríselőtan- folyamra jelentkezhetnek. Bővebb felvilágosítást a mátészalkai művelődési központban kaphatnak az érdeklődők. (szamosi) Múzeum négy keréken Korábban már sokan látták azt a 376,513-as öreg gőzmozdonyt, amely 1982 óra, — a Közlekedési Múzeum tulajdonaként, a mátészalkai vasutasok keze munkája nyomán felújítva —, az állomás épülete mellett állt. Kevesebben tudják, hogy ebből a mozdonytípusból ez az egy, amely megmaradt. A közelmúltban a mozdony eltűnt a helyéről, és csak a gyakran utazók tudják, hogy most ott áll, néhány száz méterrel arrább, a MÁV nemrégen átadott szociális épülete mellett. A mozdonyt nosztalgiával nézték az idősebbek, áhítattal a gyerekek. Szabó Menyhért, aki évek óta gyűjti a MÁV (és a közlekedés) emlékeit, már az ipartörténeti értékű mozdony felállításakor is tervezte a Közlekedési Múzeum — nincs rá más szavunk — mátészalkai részének bővítését és ehhez támogatást is kapott. A mozdony mögött most egy újnak tűnő, zöld színű személykocsi is áll. Romos állapotban Vá- mosgyörkről vitték, a felújítást társadalmi munkában vállaló záhonyi vasutasokhoz, pontosabban a fényeslitkei műhelybe. Valóságos múzeum ez négy keréken. A favázas, négytengelyes személykocsi Aradon készült, még 1895-ben. A Balt-Orient expressz kocsija volt. Hozzá hasonló már egy sincs ey. országban. Belsejében általános vasúttörténeti kiállítást, és egy vasút-hely- történeti kiállítást láthatnak az érdeklődők. A bemutatott dokumentumanyag, túlnyomó részében Szabó Menyhért gyűjtése, a Közlekedési Múzeum munkatársainak tanácsai szerint való elrendezésben. Olyan színvonalon, amelynek akár idegenforgalmi értéke is lehet. A kiállítás vasutasnapi ünnepélyes megnyitása óta is tovább gazdagodott már a gyűjtemény. Jó érzéssel hisz- szük, hogy maga a kis „múzeum” gyűjtemény léte is sok embernek teremtett kedvet az esetleg otthon porosodó értékek felfedezéséhez. A valós anyag a kiállí- tottnál máris gazdagabb. Remélhetjük, hogy a Közlekedési Múzeum támogatásával tovább gazdagodik. Megszépültek az óvodák és a bölcsődék Befejezéshez közeledik a hagyományos nyári felújítás, karbantartás Mátészalka bölcsődéiben és óvodáiban. A 12 intézményt érintő munkák június 4-én kezdődtek és augusztus 13-án a 9-es óvoda felújításával fejeződnek be. Az intézmények kis lakói megújult, megszépült körülmények közé térhetnek visz- sza második otthonukként megszokott környezetükbe. A fenntartó, üzemeltető és kivitelező szervek már a tervezésnél is különös gondot fordítottak arra, hogy a munkálatok idejére lehetővé tegyék — az igényektől függően — a gyermekek más társintézményben történő elhelyezését. Ez különösen azoknak a szülőknek jelenített nagy segítséget, akik a zárvatartás idejére családon belül nem tudták megoldani gyermekeik elhelyezését. Mint eddig minden esztendőben, az idén is jelentős társadalmi összefogás segítette gyermekintézményeink megújulását. Az üzemek, intézmények szocialista brigádjai közel 200 ezer forint értékű társadalmi munkával vállaltak részt a több mint egymillió forintot kitevő költségekből. Az épületek és környezetük szépítésén, fel- frissítésén túl például a 2. számú bölcsődében újonnan létesített elektromos ponyvás napellenző teszi lehetővé a csecsemők téli, nyári levegőztetését. Mindenki, aki közvetlenül, vagy közvetve részese volt a hamarosan lezáruló munkáknak, nagy lelkesedéssel és odaadással tett eleget kötelezettségének, vagy végezte önként vállalt feladatát. Tudatában volt annak, hogy munkájával városunk legfiatalabb polgárainak kellemes közérzetét, környezetük kulturáltságát és higiéniáját, egészséges fejlődésük feltételeit segíti elő. Egy tanácstag naplójából (Elmondta Lengyel Ferenc) — Hogy van-e naplóm? Olyan, amit maga kérdez, nincs. Ha csak minden feljegyzést eltettem volna, akkor is külön szekrény kellene annak. Írtak már rólam újságba, de azt se tudnám megkeresni. Sose szerettem a kirakatba lenni... — Igaza van. Annak, aki közéleti ember, annak szerepelnie is kell. Vélemény nélkül mit ér az ember? És az se ér semmit, ha van véleménye, de nem mondja ki. Én a tanácstagságra nem készültem, szerepelni se akartam, de dédapám is szálkái volt. Fogság után hazajöttem. Gazdálkodónak. Egy évre rá kezdődött a téesz. Még egy évre rá mondták, hogy változás lesz a — akkor még — községházán. Hívtak. Mentem. Így lettem tanácstag. Ennyi. Azóta csinálom. A kezemen meg tudnám számolni, hogy hány testületi ülésről hiányoztam. Azt kiszámítani se tudnám, hogy hányon szóltam, de ez se érdem, hanem kötelesség. — Persze, hogy változott a tanácstagi munka, de a kötelességek súlya nem. Akkor mi egy nagy faluban éltünk. A tanácstagok 80 százaléka parasztember volt. Sok mindent úgy kellett megtanulnunk, ahogyan most is van mit tanulni. Egy biztos: ezt a Szálkát, amiben most élünk, elképzelni se tudtuk volna, de mindig volt miért dolgozni. 52, vagy 53-ban volt hogy országos elsők lettünk a begyűjtésben. És látja, most legutóbb a társadalmi munkáért nyertük a népfront zászlaját. — Hány beszélgetés, hány jó szándék kellett mindehhez? Vb-tag is voltam vagy 20 évig. Az nem igaz, hogy nem fáradt el közben az ember az éjfélig tartó gyűléseken, de azért örülni is volt minek. Tíz méter járdának, új útnak, új reménynek. Csak így lehettünk város. Az tudja, aki benne volt, hogy mennyit mentünk mi a törpe vízműért, aztán a termálfürdőért. És egy ház sem akkor születik meg, amikor felépül, hanem akkor kezd születni, amikor mondjuk, szanálni kezdünk a helyén. Lengyel Ferenc: — Aki közéleti ember, annak szerepelni is kell... — A gyár nem attól gyár, hogy átvágunk egy szalagot, hanem már attól az, hogy tervezni kezdjük a másféle életet. Na, hát valami ilyen a tanácsi munka. Mi talán nehezebben felejtjük el, hogy mindaz, ami ilyen természetes körülöttünk, kínlódás közben született, de megszületett ... — Azt kérdezi, szeretnek-e? Szándékkal embert én nem bántottam soha. Se a téesz- ben, se másutt. Rosszat ennek a városnak még nem akartam, de ki merem mondani, hogy rosszat egyikünk se akart. 1980 óta vagyok nyugdíjban, de a régi munkatársak is rám nyitják még az ajtót. És jönnek persze a tanácstaghoz is. Szeretnek-e? Nekem az a fontos, hogy talán tettem valamit ezért a városért. És akkor megérte... ★ A képzelt napló oldalakon át idézhető lenne még. A portré adós a kitüntetések sorolásával, a leghétköznapibb gondokkal. Tovább la; pozva várostörténetről be. szélne. Történetről, amin elgondolkodnunk érdemes. Tízéves a városi ifjúsági klub Tízéves a város ifjúsági klubja — ebből az alkalomból ünnepi klubfoglalkozás keretében találkoztak Mátészalkán az alapító és a jelenlegi tagok. A programban szereplő filmvetítés, kötetlen beszélgetés jó alkalmat teremtett a visszaemlékezésre. Az érdeklődők láthatták, hogy hová kirándultak az alapító tagok, kik voltak a zenét szolgáltató lemezlovasok és kik az eddigi klubvezetők. Az alapító és a jelenlegi tagok körében jó volt felidézni a romániai, a többszöri zempléni-hegységi, a mátrai, a baktai és a szatmári túrákat. Az elmúlt tíz év legemlékezetesebb eseményei közé tartozik, hogy ellátogatott hozzánk a Petőfi rádió, Rusznák Katalin, Dévényi Tibor, Komjáti György, Tompa László, Ratkó József, Dinnyés Lajos, Boross József, a Bartók kamarakórus, valamint a 100 Folk Celsius együttes. A klub életét Torma Sándor mint alapító intézmény- vezető, Láng Károly, mint legelső klubvezető alakították ki. A kellemes estékhez a zene szolgáltatásával hozzájárult Zibrin Béla, Fejér Gábor, Farkas Éva, Borbás Imre és Veres Sándor. Lényegében akik 1984. július 28-án a pinceklubban találkoztak, a visszaemlékezésen és a régi barátokkal való találkozáson túl egy jó hangulatú ünnepen vehettek részt. A megemlékezés és ünneplés egyben mérlegkészítést is jelent. A többszöri aranykoszorús és kiváló ifjúsági klub kitüntetés a mostani tagságot is olyan közösségi élet kialakítására ösztönzi, amelyik méltó a hagyományok folytatásához. (jámbor) Az oldalt összeállította: BARTHA GABOR