Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-12 / 162. szám
1984. július 12. Kelet-Magyarorsxág 3 Ipar az épitöiparban AZ UTÓBBI ÉVEKBEN az építőanyag-ellátás kiegyensúlyozatlanná vált, a szükségletek mennyiségi, minőségi, választéki, területi és időbeli kielégítésében zavarok jelentkeztek. Ezt már nemcsak a magánlakás-építők érzékelik, hanem az építőipari egységek is. Tevékenységüket hátráltatja a hiánytermékek körének bővülése. További nehézséget jelent az ütemtelen szállítás, a beszerzési árak gyors növekedése, amihez még hozzájárul, hogy a felhasznált anyagok többségét magas fuvardíjak terhelik. Az építőiparban a felsorolt kényszerítő tényezők szükségessé tették a háttéripar gyorsított ütemű fejlesztését. Az elmúlt év végén már 61 ipari tevékenységet folytató üzem volt, aminek harmada gépipari, 19 építőanyag-ipari termék előállításával foglalkozott. Az előre kevert beton és az útépítési aszfalt gyártott mennyisége meghaladja a saját felhasználást. A fából és fémből készült nyílászáró szerkezetek előállítása is egyre több. Ebben az évben e termékek gyártásának jelentős növelése várható. AZ ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATOK közül legjelentősebb ipari termelése a KEMÉV-nek van. Ipari termékösszetételében a vas- betonelem-gyártás volt a meghatározó, ami egyrészt hiányt pótolt, másrészt a magas fedezeti ‘^hányada miatt gazdaságos termelést biztosított. 1984-től az ÉPFA profiljának változása miatt a fából készült ajtók, ablakok gyártását megnövelték, saját felhasználásukon túl a TÜZÉP-telepek ellátásában is részt vesznek. A SZÁÉV is nélkülözhetetlen ipari termékeket állít elő, amelyben lakatosüzeme fontos szerepet játszik. Az asztalosüzem beépített bútorokat, ajtókat gyárt, de célgépek nélkül és kis tételben, így az előállítási költségük magas. Ezeken kívül még van beton-, habarcs- és szerelőipari előre gyártó üzeme és készítenek vasbeton elemeket, műkövet is. Az építőipar ilyen jellegű tevékenysége jelentős mértékben hozzájárul a folyamatos munkavégzéshez, de emellett árbevételnövelő hatása is mutatkozik, Í983- ban a nettó árbevételnek 7,4%-a származott ipari tevékenységből. Ennek a gazdaságosságát az is jól tükrözi, hogy az árbevétel növekedési üteme meghaladja a ráfordításokét. A SZÖVETKEZETEK ÁLLÍTJÁK ELŐ az építőipar ipari termelésének a felét, bruttó termelésük 27%-át biztosítja, de az elszámolt önköltségnek csak 22%-a terheli az ilyen jellegű tevékenységet. Az ipari termelés anyaghányada csökkenő, közel azonos a többi szervezetcsoportéval, de bérhányada közel kétszerese az építőipari vállalatokénak. Ezt nem a magasabb kifizetett bérek okozták (az építőipari vállalatoknál 4200 Ft, az építőipari szövetkezeteknél 3356 Ft volt az ipari tevékenységet folytató fizikai foglalkozásúak átlagbére 1983-ban), hanem a szűkített önköltség egyéb költségeinek alacsony aránya. A kivitelező építőipar háttériparának gyártmányszerkezete a közvetlen fel- használás miatt kedvező hatással van a készletekre, a késztermék készletszint évek óta alacsony, lényegesen nem nőtt az ipari termelés emelkedése ellenére sem. NAGYIPARI MÓDSZEREK átvételére azonban csak néhány területen van lehetőség. Több szervezetnél ugyanazon termék kis szériában készül, több esetben az átlagos költségeknél drágábban, jobb szervezéssel és koordinálással elérhető lenne a költségek csökkentése, az ipari átlag megközelítése. A magánerős építkezések növekedése miatt a következő évek ■ ben az építőanyagok élénk keresletére lehet számítani, ami az építőipar háttértevékenységének fenntartását, illetve bővítését igényli. Dr. Újvári Sándorné KSH megyei igazgatósága Naponta húszezer literes tasakos tejet készítenek a raka- mazi tsz közös tejüzemében. Innen látják el a környék községeit tejjel és tejtermékekkel. (Elek Emil felvétele) A MEZŐGÉP fehérgyarmati gyárában ebben az évben 600 darab Tajga lakókocsit gyár tanak. Képünk: a futóműszerelésről készült. (Elek Emil felvétele) Kettőt egy csapásra... Vissza a termelésbe Selejtmentés a kisvárdai VSZM-ben — Hogy mikor őrölnek benne, az még talány — mondta Koleszár András, a Villamosszigetelő és Műanyag Gyár kisvárdai üzemegységének termelési osztály- vezetője, miközben a gyárudvar egyik szegletében körbejártuk a jókora épületet. — Ügy látszik, nem lett volna fontos ennyire sietni. Alig volt meg a bokrétaünnep, már be is vakoltunk. Különben fékbetétet fognak bent zúzni — magyarázta. POZDORJÁVÁ A FÉKEKET — A mostani beruházás, melynek csak egy része a csarnok megépítése, a selejtes fékbetétek hasznosítását célozza. A hibás termékeket pozdorjává zúzzuk. így lehetővé válik, hogy a bennük lévő értékes anyagokat visz- szaforgassuk a termelésbe. Ezzel legalábbis két legyet ütünk egy csapásra. Import nyersanyagot takarítunk meg. illetve kapásból megszabadulunk nagy mennyiségű veszélyes hulladéktól. A fékbetét selejtek 'ugyanis nem dobhatok egyszerűen a szeméttelepre. Környezetidegen azbeszttartalmuk miatt különleges kezelést, elhelyezést igényelnének — indokolta sommásan a beruházást a műszaki osztályvezető, Tóth Bertalan, aki velünk tartott az „udvari’ szemlén. A továbbiakat igazán megbeszélhettük az irodában, hiszen a csűr nagyságú építményen kívül a tervekből semmi más kézzel foghatói nincs. A két osztályvezető egymásnak felelgetve, egymást kiegészítve adta elő, hogy is áll most a beruházás, milyen gondokkal küszködnek. ÖSSZETÖRIK, TÍZ FORINTOT NYERNEK — Kiszámoltuk, hogy a hulladék fékbetétek lisztté őrlésével kilónként hajszál híján tíz forintot nyerünk. Tudni kell, hogy termelési értékünk túlnyomó hányadát ez a termék — mármint a fékbetét — adja, negyedévenként egymillió daraoot gyártunk belőle. — Az igazsághoz tartozik, hogy nemcsak a gondolat, de a megvalósítás sem számít teljesen: újdonságnak. Vagy másfél éve hordjuk Tatabányára egy céghez finomra apríttatni a hibás betéteinket. De el lehet képzelni, mibe kerül csak a szállítás. Ezenkívül ott nem mindig folyamatos a munka, s ez nálunk is okoz zavart — magyarázták. Kisvárdán hosszasan tanulmányozták az őrlés technológiáját, s rájöttek, nem ördögi mesterség, sőt talán még jobban is csinálhatják, mint Tatabányán. Szakembereikkel bizonyos módosításokat is végeztek az ismert zúzási módszereken, és ami a legfontosabb, a beruházás viszonylag olcsón kivitelezhető. Hatmilliónál nem lesz több. A budapesti vállalati vezetőségnek újításként nyújtották be terveiket, ugyanakkor az országos anyag- és energiaracionalizálási programra hivatkozva hitelt kértek a Magyar Nemzeti Banktól. A terv mindenki tetszését megnyerte, a banktól például három és fél millió forintot kaptak, igaz, szigorú időfeltétellel. BIZONYTALAN ÍGÉRET — Az idő szűke a bökkenő — folytatja a két szakember. — A pénzintézet megköveteli, hogy legkésőbb novemberben már teljes gőzzel menjen az új üzemrész. Az alapgépeket, három malmot a jászberényi aprítógépgyárnak kellene ehhez szállítani. Csakhogy a herényiek egy tág és bizonytalan időpontban tudták megjelölni a berendezések idektildésének idejét, mint mondták „a negyedik negyedévben”. Ám ahhoz, hogy a bank szabta feltételek teljesüljenek, már október elején kezdeni kellene a gépek beszerelését Kisvárdán. Sajnos, a személyes megbeszélések sem sok jóval biztatnak. Pedig rosszakaratról, esetleg hanyagságról szó sincs. A szabolcsiak a jászberényiekre, ők meg import alkatrészekre várnak. Félő, hogy ez az alkatrészhiány megakasztja az egész beruházást, hiába van rá keret, engedély, milliók mehetnek veszendőbe. Sztancs János A z ellenszenves a szimpatikusnak ellentéte. Nem zárják ki egymást, megférnek együtt egy emberben. Különben örök rejtély, miként lehet az, hogy két azonos képességű, azonos típusú emberből az egyik ellenszenves, a másik szimpatikus. Itt van például Viktor és Lőrinc. Sok szempontból azonosak. Kezdjük talán azzal, hogy a nevenapjuk is együtt van a naptárban, azaz szeptember 5- én. Azonos évben születtek, azonos napon, a bika jegyében. Együtt jártak iskolába, (általános, gimi és egyetem) egy helyen, egyforma beosztásban dolgoznak, egyezik a testmagasságuk, a hajuk és szemük színe és mégis. Az egyik ellenszenves, a másik szimpatikus. Viktor abszolút nincs a diri kegyeiben. A főnök rá is szólt: — Mondja, fiatalember, mivel locsolta be magát? Csak nem rovarölő szert használ borotválkozáshoz? — Nem kérem, ez pit- ralon. Még ugyanaznap délelőtt a diri Lőrincet is leszólította a folyosón: — Na hát, fiatal barátom! Örülök, hogy találkoztunk. Már régen meg Pitralon akartam kérdezni, mit használ borotválkozáshoz. Olyan üde a bőre és illatos. — Pitralont. Pitralont használok főnök. — Nagyon helyes — dünnyögte a diri szórakozottan — csak így tovább. Délután aztán sor került a prémiumlista pontosítására. A főmérnök előterjesztett, a főnök jóváhagyott. Azaz, hogy nem egészen. Viktor nevének említésekor megjegyezte: — Annak az embernek még a szeme sem áll jól. Alkoholista. Olyannyira rabja a szeszfogyasztásnak, hogy már pitralont is iszik. Mit mondott, menynyi prémiumot javasol? — Ezret. — Ezret! Nem barátom, legyen csak kilencszáz. Száz forinttal viszont növeljük a Lőrinc pénzét. Igaz, hogy egyforma munkát végeztek, de differenciálni kell. Lőrinc kapjon ezeregyszázat. Kedves ember. Naponta borotválkozik és olyan üde. Vette már észre? Fizetéskor Viktor vigyorgott, Lőrincbe viszont beleesett a búskomorság. Viktor borítékjában kerek háromszázzal volt több, mint a Lőrincében. Meg is jegyezte: — Pikkel rám a diri... P edig ha tudnák, mi történt? A jó és rossz tündér, az a száz forint volt, amit Viktortól elvett és Lőrincnek oda adott a diri. Beugrott a progresszív SZTK-járu- lék kisördöge. Viktor alatta maradt, Lőrinc ellenben meghaladta a kategóriahatárt két százalék pont erejéig. így alakult, hogy Viktor nagyot köszönt a dirinek, Lőrinc viszont azt gondolta: „Pukkadj meg”. A főnök is lehet a beosztott szemében ellenszenves, vagy szimpatikus. Pitralon ja válogatja. Seres Ernő Cipőtlen betegek E gy szatmári, beregi, de még a városi (!) ember is térdig lejárhatja beteg lábát, míg gyógycipő kerül rá. Szándékosan nem azt írtam, hogy míg gyógycipőt vásárolhat, hiszen az ortopéd, a gyógycipőt méretre készítik. Ha van, aki erre vállalkozik! Ha akad Szem, amelyik a beteg lábon élő emberek ellátására is gondol. Megyénkben egyetlen a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet, amely „hivatalból” (?) is foglalkozik ortopéd cipők készítésével. Nyíregyházán, a Rákóczi utcai méretesszalonjuk jól ismert a beteg lábú emberek körében, akik éppen a szakemberhiány miatt kénytelenek hónapokat várni, míg megfelelő gyógylábbelihez jutnak. Egyedül ez a szövetkezet képtelen a mind jobban gyarapodó igényeket kielégíteni. Kiss József a régi, tapasztalt cipész, a szakma mestere a szalon vezetője elmondta: a MÁV-val vannak szerződéses viszonyban. Az ö igényüket talán ki tudják elégíteni. S bizony a más, az orvosok által felírt receptre sem képesek megfelelni időben. Havonta most öt- ven-hatvan pár gyógycipőt készítenek, de legalább háromszorosára lenne szükség. A most készülő félszáznyi különböző gyógycipő elkészítését is csak úgy tudják megoldani, hogy régi kisiparos mesterek dolgoznak be. Olyanok, akik értik is ezt a mesterséget, és tudják is, hogy mit jelent beteg lábbal gyógycipő nélkül élni, járni. Baj, hogy a szakmunkásképzőkben ezekre a beteg lábú emberekre nem gondolván „csak” cipőgyártó szakmunkásokat képeznek. Talán akadnának a szakmunkástanulók között is, akik szívesen ellesnék az idősebb mesterektől a gyógycipőkészítés fortélyait. Van erre mód? Igen, csak keresni kell. Jó volna az is, ha a még élő, s e szakmát értő nyugdíjasokat foglalkoztatnák a szakmunkásképzőben. Tanítsák meg ők a felnövekvő ifjú szakmunkásokat a gyógycipők készítésére. (farkas) Kertbarátok hét végi tanácsadója Most kell felkészülni a keleti gyümölcsmoly harmadik nemzedéke elleni védekezésre — hívja fel a figyelmet a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja. A mintegy 10 mm nagyságú lepkék tojásaikat az őszibaracklevelekre és a gyümölcsre rakják, és a fertőzött gyümölcs már zölden elrothad a fán, idő előtt lehullik. Különösen az augusztusban érő fajtákon okoz nagy károkat. A július 20. és augusztus első napjai között végzett permetezések jó védelmet nyújtanak. Javasolt készítmények: Dit- rifon 50 WP, Fiiból E, Satox 20 WSC (P—50), Unitron 40 EC, Flothion 50 EC, Metation 50_ Sumition 50 EC, Lebaycid 40 WP, Decis 2,5 EC, Rovlin- ka 50 WP, Sumicidin 20 EC.
