Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
Luxus-e a nyelvtudás ? Nemcsak látni, érteni is ■ ivat az idegen nyelv, pontosabban az idegen nyelvek tanulása. Ki angolul, ki németül akar tudni, mások oroszt vagy spanyolt tanulnak. Hódítanak a világnyelvek, de akad olyan is, aki inkább a kevésbé felkapott és szűkebb határok között beszélt nyelvek iránt érdeklődik. Komoly összegeket adunk ki tanfolyamokra és magánórákra, nyelvkönyvekre, nyelvleckéket tartalmazó hanglemezekre és magnószalagokra, idegen nyelvű napi- és hetilapokra, folyóiratokra és könyvekre. Dolgozó, gyermekeket nevelő, ezer gonddal küszködő felnőttek — munka- vagy szabadidejükből — értékes órákat szentelnek a nyelvtanulásnak. Luxus mindez? A gyerekek szótárfüzeteket írnak tele az iskolában, nyelvtani szabályokat fújnak kívülről, gyakran értelmetlen olvasmányok szövegét próbálják kisebb-nagyobb nehézségek árán átültetni magyarra. Csak éppen beszélni nem tudnak! Sem oroszul, sem angolul, sem más idegen nyelven. Beszélni nehéz ... Beszélni luxus? A legfontosabb mégiscsak az, hogy mindenki saját anyanyelvével tisztában legyen, tudja helyesen használni, mégpedig igényesen és választékosán. Nagy eredmény, ha társadalom- vagy természettudományos szakszövegek sem okoznak nehézséget. Élmény, ha a szépirodalmi alkotások stílusát élvezni tudjuk. Luxus hát, ha a magyar nyelven kívül más népek nyelve, kultúrája iránt is érdeklődünk? Akad szakmai es szórakoztató irodalom szép számmal magyarul. Az időnk viszont kevés. Minek még a külföldi ii? Több szem azonban többet lát. A máshonnan származó információt adó olvasmányok tágíthatják nézőpontunkat, alakíthatják ítélőképességünket; egyszóval gazdagíthatnak bennünket. A magyarra fordítás néha várat magára. Meg aztán az eredetiben való olvasás külön ízt, külön élményt nyújt. Olyasmi az, mint amikor valaki más országban otthonos ételeket és italokat kóstolgat, ízlelget. Divat a turizmus. Nagyon sokan utaznak. És miért ne értethetné meg magát az a magyar utazó, aki valamelyik külföldi országba látogat — „emberi módon”, tudniillik emberi beszéddel. Szólnia kellene velük, mert lennének kérdései. Ha idegeneket látunk kézzel-lábbal magyarázkodni, jót derülünk rajtuk. De vajon észrevesszük-e önmagunkat is? Külföldön, amikor nem tudunk semmit a vendéglátók nyelvén? Nem azt mondom, hogy addig ne utazzunk sehová, amíg nem vagyunk mesterei a nyelveknek. Azt sem mondom, hogy minden európai nyelvvel foglalkoznunk kellene, hiszen az képtelenség. De meggyőződésem, hogy valamelyik világnyelv, csak egyetlenegy a több közül mindenki számára elérhető, legalább olyan szinten, hogy rajta olvasni, írni vagy beszélni tudjon. Határozottabb az ember, ha egymaga tájékozódni tud, ha nincs „hídra”, tolmácsra vagy szótárra utalva, és főleg ha nincs kiszolgáltatva. Közvetlenebb és mindenképpen meggyőzőbb, ha szavakkal adjuk tudtára partnerünknek, beszélgetőtársunknak, mit is akarunk. ogy mit jelent valójában egy idegen nyelvet jól beszélni — tehát nemcsak szótári alakokban, szavakat felsorolva, minden ragozás nélkül, hanem hibátlan mondatokban, még ha egyszerűen is, ám igazán társalogni tudni —, azt csak az látja, aki anyanyelvén kívül legalább egy idegen nyelvet jól beszél. Luxus? Igen. Luxus. Az a luxus nekünk, magyaroknak, ha nem beszélünk egyetlen világnyelvet sem. N. K. ÁGNES ASSZONY (I.) (Gaál Béla felvételei) Bronzból — könnyedén A HÁROM GRACIA NAGYAPÁM J únius 12-én nyílt meg a nyíregyházi Jósa András Múzeumban Sebestyén Sándor szobrászművész kiállítása. A kitűnő, Nyíregyházán élő művész, akinek a sóstói nemzetközi éremművész-alkotótáborban készült munkái jelenleg a Lenin téri kiállitóteremben is láthatók, főleg a bronz kisplasztika műfajában keres új kifejezési módokat. Múzeumbeli önálló kiállítása augusztus 12-ig tekinthető meg. Három képünkön a művész alkotásaiból mutatunk be. „Ma az előjelek nem csalnak, itt egy igazi új csillag van feltűnőben. Csodagyermekeknek általában nehezen jósolhatunk, mert életútjukat, pályafutásukat túl sok előre nem látott momentum keresztezheti... Fischer Annie ma csupa szív, csupa lélek és ösztönös intelligencia... Természete ízig-vérig romantikus, és — tizenöt éves gyermeklánynál — az is legyen...” A két háború közötti zenei élet egyik legsokoldalúbb egyénisége, Jemnitz Sándor írta egykor Fischer Anniéról az idézett elismerő szavakat. Holott Jemnitz még tartózkodó is volt a dicsérettel, hiszen a művésznő nevét, zongorajátékát akkor már nemcsak itthon, de határainkon kívül is ismerték és becsülték. Fischer Annie nyolcesztendős korában hívta fel magára első alkalommal a zenei közvélemény figyelmét, amikor eljátszotta Beethoven C-dúr zongoraversenyéit. És az 1922-es hazai bemutatkozás után már Zürichben is sikert aratott akkor még valóban inkább romantikus, de ihletetten nemes zongorajátékával. Sokak számára szinte nem is volt meglepő, hogy 1933-ban ő nyerte a budapesti Liszt Ferenc zongoraverseny első díját. És a korabeli kritikákat lapozgatva kitűnik, hogy a szakma, s a közönség előtt egyaránt nyilvánvaló volt: Fischer Annie egyre magabiztoÉletörömet keltő zongoraművészet Fischer Annie születésnapi portréja sabhan hódítja meg a klasszicizmus világát is. Ugyancsak Jemnitz írta 1936-ban: „A nagy tehetségű fiatal zongora- művésznő egyéni hangú Mo- zart-játéka újból bizonyította, hogy a magyar Mozart-kultúra még sokat várhat tőle.” Annál fájdalmasabb, hogy Székely Arnold és Dohnányi Ernő növendéke, aki a Lisztverseny után egyre növekvő hírnévre tett szert egész Európában, a háborús üldöztetések miatt fél évtizeden keresztül kénytelen volt hazájától távol élni. Svédországban, Stockholmban telepedett le. Ekkor már a neves zenekritikus, Tóth Aladár felesége volt, akivel a pusztító viharok elmúltával elsőként érkezett vissza szülőhazájába. Azonnal ismét koncertezni kezdett. Egy évvel később, 1947-ben Jemnitz Sándor így írt róla: „Fischer Annie életörömet keltő zongoraművészetének új korszakához érkezett... Mozart d-moll zongoraversenyművének előadása leheletnyi finomságokban bővelkedett. Otto Klemperer volt az első, aki karmesteri helyéről a művésznőt megtapsolta.” Azóta Fischer Annie olyan nemzetközi tekintélyre tett szert, amilyen csak a legnagyobb művészek életútját kíséri. Európán kívül Amerika és Ausztrália legjelentősebb hangversenytermeinek közönsége tapsol zongorajátékának, állandó vendégművésze a legjelentősebb fesztiváloknak, s elismert muzsikus partnere a legnagyobb szólistáknak és karmestereknek. Egy Műveit mi FeuGhtwange dolgozta fel. Híres művei: vérek, A zsidó háború, A i az NDK nemzeti díjával ti Lion F< Hz Opperm oosachba ezalatt új ] rancsnokot helyezi az új úr megszemlÉ a tábort, megszemlélte az építési munkákat. Ott tart tak, hogy hengerelni kell utat. Elmondották neki, h( ehhez egy húsz lóerős gőzhi gerre volna szükség. A ] rancsnoknak támadt egy öt te. Húsz lóerő megfelel nyc van ember erejének. Nú talán nyolcvan emberük? I nek a drága gőz? Befog tehát nyolcvan embert a hí ger elé; gumibotos, revolve rohamosztagosok kísérték ők És lám, a számítás bev; a henger mozgott. Hű-hó Hí Hitler, vezényeltek a roha osztagosok. A nyolcvan c kos ruhás, szakállas, leső' nyodott, foltos arcú, kopasz néhány horogkereszt frizur. fogoly húzott, lihegett, húz- Hű — hó — Heil — Hit Minden fogollyal ki kell próbálni a parancsnok m- szerét, tehát minden nap n foglyokat fogtak a henger i Népszerű nem volt ez a mi ka. A kötelek a húsukba gódtak. Függtek munkatár * Részlet a szerző a nos című regényéi melyben a fasizmus ha lomrajutását írta m döbbenetes erővel. időben különösen Beethoven játékára figyeltek fel. „Nem esik abba a gyakoi hibába, hogy általános klisé készít magának erről az alko tó géniuszról, s az így kapót sablont a szerzemények sorár válogatás nélkül alkalmaz za ... Fischer Annie az él Beethovent keresi. S meg is ta lálja” — szól a híradás egyil Beethoven-estjéről, még 1948 ból. Egy másik kritika pedii —ezek már Kroó György sza vai — 1961-ből: „Fischer An nie is mintha évek óta csak i lényeget keresné az utols( Beethoven-szonátákban, mint ha csak a végső dramaturgia összefüggésekre koncentrál na ...” De ugyanez a kritik; nagyra értékeli Fischer Anni- Brabms-itolmácsolását is ... Mert a művésznő a hatva nas évek elejétől, és ma is el sősorban Mozart, Beethoven Schumann, Brahms, Liszt é Bartók egyik legavatottabb in terpretátoraként ismert. A humanitásáról, szerénysé géről legendás művészt, ; klasszikus előadói tradíciói őrzőjét tisztelettel és szeretet tel köszönti július 5-i születés napján a magyar zenei élei annak sokezres közönsége, akii között jó néhányan kísérték s kísérik ma is műélvező fi gyelemmel ennek a rendkívül előadói pályának minden moz zanatát. Sz. Gy
