Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-27 / 175. szám
1984. július 27. Kelet-Magyarország Tfz tonna Már úgy ahogyan, megtanultunk új mértékegységgel mérni, az új szám- rendszer szerint gondolkodni. Nem írjuk le például, hogy a tiszavasvári határban egy hektáron egy vagonnyi kukorica termett. A vagon kiment a divatból és jószerével azt is elfelejtettük, hogy a vagon az száz mázsa terményt jelentett. Mi az, hogy száz mázsa? Mázsát sem írunk! Tonnát vagy kilogrammot. Ezt írhatjuk. Ezért is kérdezte nyugdíjas ismerősöm, mondjam már mennyi az a tonna? Ezer kilogramm. Szóval egy hektár föld 10 ezer kilogramm kukoricát terem? Nincs ebben susmus? Mondtam a jó öregnek, a számok igazak, illetve annyiban nem, hogy a tavalyi termésátlag hektáronként 9389 kilogramm volt. De lesz az még 10 tonna is, azaz 10 000 kilogramm. Mikor lesz annyi? A kérdést, amit ismerősöm tett fel, továbbítottam. Megkérdeztem Varga Lajos főagronómustól, mikor termelnek már tíz ton: na kukoricát. Azt mondta, nem rajta múlik. A tíztonnás termésátlagnak nagy az ára. Főként átvitt értelemben. Ha van megfelelő technika, technológia, ha tökéletes a tápanyaggazdálkodás és rendelkezésre áll egy jó fajta hibridvetőmag, akkor nem lehetetlen a tíz tonnás, vagy még nagyobb termésátlag elérése. De ne járjunk a fellegekben. Nekünk a földön van dolgunk. Egyszer már eljutottunk a tíz tonna közelébe, ezt az eredményt is nehéz tartani. Utólag visszaidézve a főagronómus szavait erősítette annak igazságát egy másik beszélgetés. Bán György, a tiszadobi termelőszövetkezet elnöke olyan nézetének adott hangot: ne essünk a nagy számok bűvöletébe. Mert igaz, szépen mutat a statisztikában az 5 tonnás búzatermés, az 5000 liter tej tehenenként, de mibe kerül? Ha az energiafelhasználás mértéke jóval nagyobb, mint a pluszteljesítés értéke, a termelés egy bizonyos határon túl már nem gazdaságos. Haladjunk tehát előre, de csak kis léptekkel, hasznot hajtóan — mondta az elnök. Ez is igaz. Hogy állunk tehát a tíztonnás kukorica termésátlaggal és mindenféle rekorddal? Jól. Aki a a termelésben, a rekordok elérésében élenjárnak tudják mit, hogyan és mennyiért érdemes termelni. Egyébként a 10 tonna, tízezer kilogramm kukorica valóban rengeteg ahhoz viszonyítva, hogy tíz évvel ezelőtt örülhettünk, ha egy hektár termését 4—5 ezer kilogrammal mérhettük. Most szép a határ, nagy ígéret van a tiszavasváriak kukoricájában. Meglesz talán a 10 tonnás átlag? Nem lenne meglepő. S. E. Már porzik a föld, tarlóról f A a szél ]ó termést ígér a búzo Csak úgy találomra szólítottam meg egy középkorú férfit Tiszabercelen (de bárhol tehettem volna a megyében), mit tud az aratásról. Széttárta a karjait, s bizony nemleges volt a válasz, pontosabban: — Én nem a termelőszövetkezetben dolgozom — mondta. Egy idősebb, hetven felé hajló bajuszos bácsin már látszott, izgatja a betakarítás: — Most mentek a kombájnok a Tar-dűlő felé. Ott keresse őket. Hatszázötven hektár búza A Tar-dűlő mindössze tizennégy hektáros tábla. A hat kombájn három óra alatt megeszi szőröstül-bőröstül. Amint megindultak, vagy harmincméteres rendet vágtak azonnal, s nem sokkal kér sőbb csak a porfelhő, no meg a szalma maradt utánuk. — Most szerencsére porzik a föld a kombájnok után — mondja nem kis örömmel Eperjesy Ferenc, a tiszaber- celi Bessenyei Termelőszövetkezet elnöke. — Amikor kezdtük az aratást, csak álmodtunk erről. Még néhány napja is húsz százalék felett volt a szem nedvességtartalma, s amióta nem kaptunk esőt, lecsökkent 17—18 százalékra. Nemcsak Tiszabercelen, mindenütt a víztartalom miatt fáj a szakemberek feje. Bercelen tavaly egyetlenegy nap üzemeltették meleg levegővel a szárítót, az idén a hat kombájn dupla annyit vág le, amennyit a szárító fogad. De sebaj, ilyen időben lábon is szárad a búza, s ha továbbra sem esik, akkor elég lesz csak a hideg levegős szárítás. — A szövetkezetünkben a kalászosok közül csak búzát termesztünk — szól Rácz László növénytermesztési fő- ágazat-vezető, aki az imént beszélte meg a kombájnosok- kal az új tábla vágási rendjét. — Hatszázötven hektár van, s ebből kétszázötvenet már levágtunk. Persze amikor megkezdtük az aratást, tíz nappal ezelőtt, hamar meg is álltunk, kényszerpihenőre küldött bennünket az eső. Az eddigi mérleg öttonnás hozamot mutat. Ennek ellenére ettől kevesebbet várnak Bercelen, mondván, jobb később örülni. Csökkentett sebességgel Második körüket teszik már a kombájnok, jó darab tarló mutatja munkájukat. Az elnök, a főágazat-vezető és Kánya János kömbájnos a búzaföld közepébe gázolnak, leszakítanak egy-egy kalászt, kidörzsölik tenyerükbe. Nézik a szemeket, majd néhányat szétrágnak. — Ezt már alig kell szárítani — mondja a pihenő kombájnos, akinek a gépével most egy szerelő arat. Ő pedig csak tudja. Hétéves már a lengyel kombájnja, az állandó aratók közé tartozik. Az idén mindössze egyetlen komoly hiba miatt állt meg, szétpukkadt a gépen a nyomócső. — Meleg van — teszi hozzá, de nem panaszkodásképpen Kánya János. — Ezt a fülkében duplán érezzük. Ha itt kint harminc fok van, bent már negyven. Lehúzzuk az ablakokat, huzatot csinálunk, az enyhíti a hőséget. Vajóczki Sándor tizenkét esztendeje ül kombájn volánja mögött. Most egy lengyel gyártmányú Bison-Gigant van a kezeire bízva. — Minden aratáskor eszembe jut 1980, az a bizonyos esős év. Soha nem kívánom vissza. Most jó a termés, könnyű vágni. Viszont a menetsebességet csökkente- nünk kell, hogy minden szem a magtartályba jusson. A fizetség sem marad el a kombájnolásért. Persze aki irigyli az aratóktól a napi hat-, nyolcszáz forintos fizetséget, az keljen fel reggel ötkor, takarítsa le, ápolja a Erdősítés a homokon A megyében az országos átlag alatt van az erdőterület Ezért azokon a gyenge termőképességű — jórészt homokos — területeken ahol nem gazdaságos a mezőgazdasági művelés, szorgalmazzák újabb erdők telepítését. Az utóbbi négy évben hatezer hektárral nőtt a megyében az erdők területe. Különösen a nyárfa telepítését részesítik előnyben, ugyanis a gyorsan növő faj alkalmas almásládák készítésére. Az erdőgazdaság mellett különösen a Nyírség déli részén az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek igyekeznek újabb erdőket telepíteni. Folyamatos a kivágott erdők pótlása is, hiszen évente 430 ezer köbméteres a fahasználat, s ezt 159 helyen dolgozzák fel. kombájnt, majd arasson 11— 12 órát, s hajtsa álomra a fejét este tizenegykor. Ugye így már nem is olyan sok az a „napidíj”. Az aratást tizennégy munkanapra tervezik. Ellenőriz a tűzoltó Már végeztek a kombájnok a tábla felével, amikor feltűnik egy piros Lada. Erdélyi Szabó István tűzoltó hadnagy száll ki belőle. Sorban leállítja a gépeket, nézi, betartják-e a tűzvédelmi utasításokat. Valamennyi aratócséplő gépen rendben talál mindent, helyükön a tűzoltókészülékek, a lapátok, nem csöpög az olaj sem. Később Rácz László mondja: — Időben elvégeztük a karbantartást, mert láttuk, jó termést ígér a búza. A tavalyihoz képest legalább fél tonnával több lesz az átlagtermésünk, s ez nagyrészt az IH vetőgépnek köszönhető. Megfelelő mélységbe került a mag, jó volt a tőszám is. A többi már rajtunk múlik. A Nap pedig hetedmagával tűz, felhő nem keresztezi égi útját. Nyoma sincs az esőnek, ilyen időben öröm az aratás. A gépek egyenletesen zúgnak, forognak a motollák, vágják az életet, a holnap kenyerét. S tarlóról fú a szél... Sipos Béla A kkor Suhajdáné gondolt egyet. Kezitcsó- kolomot köszönt az igazgatónak.. Igaz, hogy az igazgató férfi, alig harmincéves, az is igaz, hogy Suhajdáné nő, alig hatvanéves. Dehát a kezitcsókolom Suhajdáné szerint nem kerül pénzbe. Különben is neki lakás kell. Egy másik lakás. Nem is neki kell, hanem az urának. Kezitcsókolom reggel, kezitcsókolom délben és délután. Egy hét és az igazgatónak keserű lett a kenyér. Mi a fenének is mondta; majd meglátjuk Suhajdáné, szólok az érdekében Suhajdáné, nyugodjon meg Suhajdáné. Ez a kezitcsókolom elvette az eszét. Hát mi köze neki a lakáselosztáshoz? Igaz, ismeri a tótum-faktumot, de miért éppen Suhajdánét protezsálja. A vénasszony a kezitcsókolommal úgy meg- legyintette a hiúságát, hogy felelőtlenül ígért. És jár a nyakára. Nincs más hátra, Miközben derült ki... NYlRLUGOSON A LEGUTÓBBI TANÁCSÜLÉSEN nagy jelentőségű bejelentés hangzott el: a Mátészalkai Sütőipari Vállalat igazgatója ezen a tanácsülésen jelentette be, hogy a termelést a nyírlugosi sütőüzemben beszüntetik. Az előzményekhez tartozik, hogy a községben az egymást követő falugyűléseken visszatérően szerepelt a sütőüzem helyzete. A községi tanács minden esetben meghívta a sütőipar vezetőit a falugyűlésre. így volt ez legutóbb is 1984 februárjában. Hiszen ekkor már arra való hivatkozással, hogy az üzemben rekonstrukciót hajtanak végre, a termelést beszüntették, és a falugyűlést azzal nyugtatták a sütőipar jelenlévő vezetői, hogy 1984 májusában a felújítással végeznek és azt követően a termelést folytatják. Arra a kérdésre, hogy miért szállítottak el időközben az üzemből olyan eszközöket, amelyeket a felújítás nem érint, az volt a válasz, hogy átmenetileg — a nyírlugosi üzem rendbetétele idején más sütőüzem többlettermelésre kényszerül, és az eszközökre ott van szükség. Elmondták még, hogy abban az esetben, ha az üzem beszüntetését tervezik, annak előtte egy évvel értesítik a községi tanácsot. Ugyanakkor a leállt üzem dolgozói Nyírbátorba jártak dolgozni az ottani sütőüzembe. CSAK A JÚNIUS 29-1 TANÁCSÜLÉSEN, a sütőipari vállalat igazgatójának bejelentésével vált egyértelművé, hogy a jövőben nem kívánnak termelést folytatni a nyírlugosi sütőüzemben. Ugyanis — elmondása szerint — időközben derült ki, hogy az üzem berendezései oly mértékben elhasználódtak, hogy azok ■felújítását és az üzem további gazdaságos működtetését a vállalat nem tudja biztosítani. A bejelentés visszhangja is egyértelmű volt a község ellátásáért felelős tanács ülésén: ragaszkodás a községben lévő üzemhez, akár korábbi rendeltetésének megfelelő hasznosítással, akár attól eltérő termelési tevékenységgel. Ezért kért és fogadott el a tanácsülés halasztást az üzem további sorsát illetően, ezzel a vállalat igazgatója is egyetértett. Azt hinné az ember, hogy ilyen bonyolult, ellentmondásos viszonyok között a sütőipari vállalat kettőzött figyelemmel pótolta a megszűnőben lévő nyírlugosi sütőüzem termelését és a község kenyér- és más pékáruval való ellátását javította. Nem ez történt, mert több panasz merült fel a községben kenyér- és pékárukra, továbbá előfordult, hogy már szombaton nem volt kenyér az üzletekben. FIGYELEMRE MÉLTÓ, hogy a sütőipari vállalat igazgatója az észrevételek, panaszok alapján személyesen jelent meg a község ABC-üzletében, ahol a kérdéses árukból mintavételt végzett és megígérte, hogy a község kenyér- és pékáruval történő jobb ellátása érdekében intézkedik. Biztos, hogy a helyi kis sütőüzem több évtizedes működésében bekövetkezett kényszerű üzemszünet a község közvéleményében a ragaszkodást, továbbfejlesztést is magában foglaló állásfoglalást alakított ki. Ennek a ragaszkodásnak a gyökerei messzire és mélyre mutatnak, hiszen a kérdéses sütőüzem a községi földművesszövetkezet tulajdonában volt egykor és került át később könyv jóváírással a jelenlegi üzemben tartóhoz. Mindezek figyelembevételével megnyugvást váltana ki a községben, ha időközben az derülne ki, hogy valamennyi érdekelt — mint elvi alapot a gyakorlati munkához — elfogadná a tanácsülés és azt követő vezetői megbeszélés során kialakított állásfoglalást az üzem további sorsáról. UGYANAKKOR AZ IS KIDERÜLNE A VALÓSÁGBAN — ahogyan az általában lenni szokott —, hogy minden átszervezés, átállás, változtatás jobb meny- nyiségi, minőségi ellátást eredményezne — jelen esetben a mindennapi kenyérrel történő folyamatos ellátást értve ez alatt. Fekete József Nyírlugos, Sport u. 2. menekülni. Elment szabadságra. Akkor Suhajdáné gondolt egyet. Kezitcsókolomot köszönt a főmérnöknek. Igaz, hogy a főmérnök alig negyvenéves, az is igaz, hogy Suhajdáné ... Szóval történt, mint fent. A főmérnök elment szabadságra. Akkor Suhajdáné gondolt egyet. Kezitcsókolomot köszönt a főkönyvelőnek majd köszönt az osztályvezetőnek és az osztályvezetőhelyettesének. Egyse mondta; ugyan már Suhajdáné! Azt se mondták, nem való, nem illik, lejárt már a ke- zitcsókolomos korszak. A balgák. A hiúkák. Végül menekültek. A vállalati üdülőben kilett az ultiparti, sőt volt egy kibic is az osztályvezető-helyettes. Erre a kibicre a többiek nagyon haragudtak. Hát, hogy jön egy osztályvezetőhelyettes ahhoz, hogy elfogadja Suhajdáné kezitcsókolom- ját?! Felháborító! Az igazgató annyira begerjedt, hogy piros ulti helyett re- betlit mondott. Akkor Suhajdáné gondolt egyet. Belibbent a vállalati üdülőbe és azt mondta az ultizóknak: jó napot. Külön- külön, jó napot. Mint a borjú! Az új kapura. Igazgató, a főmérnökre, főmérnök a főkönyvelőre. Mi történhetett — kérdezték a bamba tekintetek. Nem történt semmi. Suhajdáné megkapta a nagyobb lakást, a szárazabb lakást. Kidobta a komputer, hogy jár neki. Az asztmás férj és a sok gyerek miatt. Akkor Suhajdáné már nem gondolt semmit, csak határozott. Ha lesz ideje, bemegy a komputerhez és köszön; kezitcsókolom. Addig is, ezeknek itt, a sokat zaklatott, a meggyötört, de tehetetlen ultisoknak: jó napot! Seres Ernő ___3_ Tisza bércéi, aratóé *84
