Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-25 / 173. szám
1984. július 25. Kelet-Magyarország 3 Gazdálkodás és hitel A z esztendő első felében nagyrészt hitelből gazdálkodnak a termelőszövetkezetek. Azért van ez így, mert a téli, tavaszi, sőt a kora nyári hónapokban is a termés megalapozása tart, a növényápolási munkákat végzik, s az első komolyabb bevételt a kalászosok learatása, illetve eladása után kapják. Majd ősszel folyamatosan feltöltik a kasszát az értékesített termékek és termények árából. Ebből fedezik az újratermelés költségeit, s minden kezdődik elölről. A nagyobb értékű beruházásokat szintén hitelből valósítják meg. Az összeget pedig a Magyar Nemzeti Bank biztosítja a gazdálkodó szerveknek. Ebben az esztendőben is szép számmal igényeltek hitelt a mezőgazdasági nagyüzemek a banktól. A nagyecsedi Rákóczi négymillió forintot szarvasmarhatelep rekonstrukciójára, a tomyospálcaiak majd ötmilliót a sertéstelep újjáépítésére. Átmeneti tárolókat építenek Piricsén és Tornyospálcán kettő, illetve ötmillió forint hitellel. A nyírmeggyesi Petőfi Termelőszövetkezet konzervüzemének építésére 1984-ben 2,2 millió forint hitelt kapott. A nyíregyházi Ságvári sertésvágó- és -feldolgozó- üzem létesítésére igényelt hárommilliót, de van olyan gazdaság, amely ültetvényápolás, melioráció, gépvásárlás címén igényelt és kapott hitelt. Jelentős beruházás Szabolcs- bákán a 78 millió forint konvertálható hitellel megvalósuló felső-szabolcsi almafeldolgozó üzem, valamint egy élelmiszeripari vállalatnál, a megyei húsipari vállalatnál a több mint kétszázmillió forint hitelt felemésztő rekonstrukció, amely a nem rubel- elszámolású exportot növeli. Most is szép számmal vannak még hitelkérelmek különböző beruházásokra, s ezeket az általános gazdaságpolitikai célok megvalósítására kérik a gazdaságok. Így több kezdeményezés van a hústermelésre, a gabona- és napraforgó-termesztés gépesítésére, valamint a gyümölcs- és zöldségfeldolgozók létesítésére. Többek között ezekről, a hitelkérelmek jogosságáról és mértékéről is tárgyalt a napokban Nyíregyházán a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, a megye párt- és állami vezetőivel. Egy ilyen látogatás alkalmával természetesen nem lehet véglegesen dönteni tiz- és százmilliók sorsáról. Ez a megbeszélés a döntések előtti konkrét vizsgálatokat, a hitelkérelmekben foglalt adatok helyszíni ellenőrzését, azok realitását szolgálta. A pontosítás érdekében az ősszel, ami kor már elkészülnek Szabolcs-Szatmár 1985— 86. évi fejlesztésének elképzelései, a megye és a bank illetékes vezetői ismét találkoznak. Akkor már szó lesz az elkövetkezendő két esztendő hiteligényeiről és lehetőségeiről is. Sipos Béla V Mikii épül a Nemzeti? A nyíregyházi papírgyár korszerű zsákgyártó gépsorán most cukroszsákokat gyártanak. (jávor) Megtisztelő pártmegbízatásuk: főbizalmi Műhelyken a bérről Sokan úgy képzelik, hogy a párt határozatokkal, konkrét beleszólással irányítja a szakszervezetek munkáját. Ez pedig nem így van. Nagyon sok helyen már kikristályosodott: a párt tagjain keresztül juttatja érvényre politikáját. Ezért küldik a legjobb, szakmailag és politikailag tekintélynek örvendő kommunistákat pártmegbízatással a szakszervezetbe. A Volán 5. sz. Vállalatánál hagyományai vannak ennek. Két főbizalmi beszél munkájukról, feladatukról. — Általános gépkezelőnek Budapesten tanultam, levizsgáztam toronydaru-kezelés- ből is — mondja Nagy József szerelő csoportvezető. — Két évig jártam az országot és sok tapasztalatra tettem szert. Mig mások a szórakozásban lelték örömüket, én inkább a szakkönyveket bújtam. Kerestem azok barátságát, akiktől tanulni lehet. Ha valamit nem tudtam megjavítani, igyekeztem szakirodalmat szerezni, a gépet szétszedve, alkatrészenként tanulmányozni. Közben megérett az idő a letelepedésre. Mivel szüleim Nyíregyházához közel, Beszterecen laktak, a Volánhoz jöttem dolgozni, az autóbuszjavítókhoz kerültem. KISZ-tagként egyre több társadalmi munkával bíztak meg, majd beválasztottak a KISZ-vezetőségbe. Akire felnéztek — Abban az időben dolgozott a mi üzemrészünknél egy párttag, akire szakmailag, politikailag, de erkölcsileg is felnéztünk. Neki volt nagy része abban, hogy párttag, a gazdasági vezetés jó partner — kapcsolódik a beszélgetésbe Barna Miklós, aki szintén főbizalmi. — Jómagam 15 éve dolgozom a vállalatnál, az építőiparban kezdtem. A katonaidő után kerültem a Volánhoz, ez a második munkahelyem, s mivel itt olyan kollektívára leltem, amilyet elképzeltem magamnak, igyekeztem beilleszkedni. Az emlékezetes nagy tiszai árvíz után, amelyben tehergépkocsi-vezetőként részt vettem, a munkatársak megtiszteltek és szakszervezeti bizalminak választottak meg. 1974-ben brigádot szerveztem, amelyiknek ma is tagja vagyok. Brigádunk már háromszor kapta meg az aranykoszorús kitüntetést. Mióta főbizalminak megválasztottak, más lett a brigád vezetője, de azóta is segítem munkáját. Közben én is vezető beosztást kaptam a balassagyarmati, bélapátíal- vai kihelyezett munkahelyen. Itt azon igyekeztem, hogy a dolgozók szociális ellátása, keresete rendben legyen, és a gazdasági feladatokat is teljesítsük. Amikor a szociális gondok megoldását szorgalmaztam, a gazdaságvezetés nem elodázni akarta, hanem kereste, hogyan lehet gyorsan segíteni. Például az egyik kiemelt munkahelyen az egriek több. bért kaptak, mint a mieink. A szakszervezet részéről felléptünk, és a mi dolgozóink is megkapták a nagyobb bért. A kohósalakrakodók pedig védőitalhoz jutottak. Ha nincs fuvar... — Mint főbizalmihoz, száz dolgozó tartozik hozzám. Tünde utcai telepünkön még igen sok a gond, de ígéretet kaptam, hogy év végéig a szociális konténert megkapjuk és bevezetik a vizet is. Nagyobb bajunk a jövedelem. A múlt év első fél évében a pótkocsikra csak részben volt fuvar, és csökkent a kereset. A gépkocsivezetők éppen ezért segítenek a fuvarszerzésben is, igaz egy százalékot kapnak a megszerzett fuvarok után. Aktívak a termelési tanácskozások és ami öröm, 30—40 hozzászólás van a három helyen megtartott termelési tanácskozáson. Számos olyan gépkocsivezetőnk van, aki üzemanyagmegtakarításért havonta ezer forintot is felvesz, mert sikerült érdekeltté tenni az embereket az üzemanyag-megtakarításban és megértetni velük, hogy csak a gazdasági feladatok sikeres végrehajtása eredményezheti a több keresetet. Zsurakovszki Mihály MEGNYUGVÁSSAL tapasztaltam a Heti Világgazdaságot olvasva, nemcsak a nyíregyházi adományok hiányoznak majd a I Nemzeti Színház építéséhez f közadakozásból remélt ösz- szegből. Mint a gazdaságpolitikai hetilap írta: eddig, az önkéntes felajánlásokból remélt summából országosan mindössze 3—4 százalék futott be. A bevezetőt igazolják azok a nyíregyházi adatok, melyeket az érdeklődés során szereztem. Ezek szerint: a megyei tanács művelődési osztálya hatáskörébe tartozó intézményekben, iskolákban, mintegy 4—5 millió forint értékű részjegyet adtak el, gyakorlatilag annyit, amennyit az akciót központilag irányítók küldtek. A megye legnagyobb művelődési intézménye, a Megyei és Városi Művelődési Központ eddig egy alkalmat szentelt a célnak: Bárdos Lajos szerzői estjének az építkezésre szánt bevétele 5 ezer forint volt, s az intézmény dolgozói további 1800 forint értékű bélyeget vásároltak. RENDEZETT EGY HANGVERSENYT a 4-es iskola is, az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Háza balettcsoportja estjének felajánlott jövedelme négyezer forint volt. Ismert, hogy a Bizományi Áruház Vállalat is meghirdette a maga országos akcióját. A nyíregyházi bolt vezetőjének tájékoztatása szerint 1000—2000 forint közötti összeg keletkezett az akció révén, melynek során használt cipőkkel, pulóverekkel és értéket nyilvánvalóan nem képviselő vázákkal jelentkeztek a magyar színjátszás, a Nemzeti Színház ügyének pártolói. Meglehet, kissé gunyoros- ra sikeredett az utolsó mondat, ám távol álljon tőlem az állampolgárok elmarasztalása és nem tudom hibáztatni az eddig nem túl sokat mutató művelődési intézményeket sem. (A részjegyek, és a bélyegek, más kategóriába esnek.) Ügy vélem, az érdektelenség oka egyebek közt abban keresendő, hogy eddig nem sikerült nemzeti ügy- gyé tenni a Nemzeti ügyét, többek között a várható, immár négymilliárd felé haladó hatalmas építési költségek miatt sem. ISMERT AZ IS, hogy éppen ezekben az időkben lettek minden eddiginél nyereségcentrikusabbá a művelődési házak. Mindezzel nem azt mondom: hogy hagyjunk fel a gyűjtéssel és ne tegyünk erőfeszítéseket, hogy valóban nemzeti üggyé legyen a lassacskán már harmincadik budapesti színház felépítése. (Mert a jelek eddig azt mutatják, hogy eddig elsősorban fővárosi gond, és egyszer majd öröm, noha a terheket, mindnyájan viseljük.) Hogy mit lehetne tenni, mondjuk Nyíregyházán ? Mester Zoltán, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház igazgatója szerint: „Nincs értelme az elszigetelt akcióknak, annak, hogy minden intézmény kipipálhassa, tettek valamit. Sokkalta okosabb lenne a város legjobb amatőrjeinek és művészének összefogásával rendezni nagy műsorokat, s erre egyebek közt nagyon alkalmas lehet a szabadtéri színpad, vagy a színház.” EHHEZ MÉG ANNYIT TENNÉK HOZZÁ: jól megszervezett, és színvonalas előadások után kevésbé volna az az érzése a nézőnek, a pénzét végtére is a Nemzeti Színházért felajánlónak, „hogy a pénzem kellett, de még egy tisztességes műsort sem kaptam érte.” Speidl Zoltán A BEAG kisvárdai gyárában Szendrei János szilícium acélszalagból a hangszórók vasmagját készíti. (Elek Emil felvétele) meg főbizalmi lettem. Sokat vitáztunk, amit tiszteltem benne, hogy soha nem volt dühös, türelmetlen. Tőle tanultam meg a lelkiismeretességet, következetességet. — öthónapos káderképzőn vettem részt, hogy főbizaimi- helyettes, illetve később főbizalmiként eleget tudjak tenni megbízatásomnak. Több olyan feladatot kellett megoldanom, amivel munkatársaim megbíztak. A teherforgalom és személyforgalom részére javítást végzők egy műhelyben dolgoztak, de az egyik csoportnál jobbak voltak a bérezési feltételek, mint a másiknál. Kérésünkre a vállalatvezetés foglalkozott ezzel, a karbantartás levált a főnökségtől, önálló műszaki üzem jött létre, egységes lett a bérezés, ki-ki munkája minőségétől és mennyiségétől függően keres. Három arany — Eredményes társadalmi munkát csak jó partnerekkel lehet végezni. Nálunk ehhez 5 zél formálta homokdombok tövében szerényen megbúvó kis ház, az udvaron idegesen csaholó kutya, a kertben almafák, szőlő. Odabent megbámult fényképeket nézegetünk. A szőlő, a gazdálkodás kora ifjúságuktól végigkíséri a házaspárt. Noha mindketten ibrányiak, szerződés kötötte a 26 évesen megnősült Fekete Bertalant munkaadójához. Először csak néhány kilométerrel odébb vetette a sors, de a biztos állás Sóstóhegyen várta — ami alapvető változást jelentett a házaspár életében, sorsában. Életük másik nagy fordulópontja: 1948. november 18-án, amikor a házaspár, és még tizenhármán megalakították Sóstóhegyen a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet, melynek kez- | detben brigádvezetője, majd párttitkára és elnöke lett Fekete Bertalan. Ez utóbbi posztot 11 évig töltötte be. — Minket csakhamar követtek mások is, így pár éven belül még két tsz is alakult: az Úttörő és a Zalka Máté — emlékezik. Egy ideig mindenki ment a maga útján, versenyezgettünk, aztán beláttuk: együtt többszinte pillanatok alatt széthordták a közös istállókból az állatokat. A helyzet konszolidálódása után — bár sokan újból beléptek — mégis számottevően csökkent a tagság. Áz elnök lakodalma re vagyunk képesek. Öröm volt a most már 450 főre duzzadt szövetkezetben dolgozni. 1953-ban vettük meg az első traktort. Három napra még szerelőt is küldtek a Vörös Csillag Traktorgyárból, aki megtanította a leendő traktorost a masina kezelésére, kisebb javítások elvégzésére. Azért a ló még sokáig nélkülözhetetlen maradt, mint igavonó állat, de tartottunk tehenet, disznót, juhot és baromfit is. Az 1956-os ellenforradalom alaposan megtépázta a termelőszövetkezet vagyonát, — Milyen volt az elnök feleségének a sorsa a tsz- ben? — Nehezebb, mint másé — mondja Piroska néni. — Arra nagyon vigyázott Berti, véletlenül se vádolhassák részrehajlással, így aztán nekem mindig többet és jobban kellett dolgozni, mint bárki másnak. Sokat dolgoztunk abban az időben, azért gondunk volt arra is, hogy nemcsak a központ, de a tanya, az istállók és környékük. sőt még a dülőutak is tiszták legyenek. Piroska néni most is ott szorongatja kezében a sok-sok szőlővesszőt látott metszőollót, hiszen a kertben még várja a munka, pedig már 74 éves. — Ezek itt kitüntetések — mutatja, de máris lapozna tovább — Piroska néni kapott Kiváló Dolgozó jelvényt, majd elnyerte a Munka Érdemrend arany fokozatát. Berti bácsi 1955- ben Kiváló Termelőszövetkezeti Tag lett. ezt követte később a Szocialista munkáért adományozott elismerés. Fekete Bertalan az idén lesz 76 esztendős, őt szemmel láthatóan jobban megviselte az élet, mint feleségét, akivel nemrégiben tartották 50 éves házassági évfordulójukat. Két asszony lányukon, öt unokájukon és egy dédunokájukon kívül ott voltak a társadalmi szervek képviselői is. Feketéék családi ünnepe a nagyobb közösség ünnepe is volt. S. J.
