Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-20 / 169. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. július 20. r ■ f • - ■ _F _ BB V iharos gyorsasággal kergetik egymást az események a francia belpolitikában. A hét elején lemondott a Mauroy- kormány, s a köztársasági elnök még azon melegében új miniszterelnököt jelölt ki Laurent Fabius személyében. Másnap már javában folyt az új kormány szervezése, mi­közben az eddigi kabinetnek négy minisztert adó Francia Kommunista Párt vezető tes­tületé összeült, hogy meg­szabja a követendő politikát. Az új kormányfővel a párt vezetői még a KB-ülés előtt tárgyaltak, majd a testület levelet is küldött Fabiusnak. A válasz kézhez vétele után pedig a csütörtök hajnali órákban jelentette be az FKP vezetősége: a párt ebben az új kormányban nem vesz részt. Az indoklás néhány mon­data önmagáért beszél: „Franciaország súlyos hely­zetben van. A kormány, mi­után kezdetben fontos ered­ményeket ért el, módosítot­ta politikáját, ennek követ­keztében növekedett a mun­kanélküliség, lelassult a gaz­dasági tevékenység, csökkent a dolgozók vásárlóereje. Ugyanakkor a nagytőke élet­képes vállalatokat szüntet meg, tömegesen bocsát el munkásokat, támadásokat in­téz a szociális vívmányok, a dolgozók jogai és szabadsága ellen. A közös piaci válasz­tásokon sok francia elégedet­lenségét és nyugtalanságát juttatta kifejezésre”. Nos, ebben a helyzetben a kommunisták azt várták vol­na el az új kormánytól, hogy baloldali hatalomnak megfe­lelően lépéseket tegyen a dol­gozó tömegek helyzetének ja­vítására. Olyan gazdaságpoli­tikával, amely közösségi be­ruházásokkal igyekszik gya­rapítani a munkaalkalmakat, s ezekhez a vállalkozói adók növelésével teremti meg az alapokat. Ehelyett azonban a Fabius-kormány — a jelek szerint — a kemény takaré­kosság politikáját kívánja követni, s jelentős adócsök­kentéssel próbál majd életet lehelni a gazdaságba. A kom­munisták szerint így nem csökken a munkanélküliség, tovább romlanak a bérből és fizetésből élők életviszonyai, anélkül, hogy garancia lenne a gazdaság javulására, ezt a politikát nem hajlandó vál­lalni az FKP. Viszont nem akar utat nyitni a hónapok óta hevesen támadó jobbol­dalnak sem, amely a számá­ra sikeres közös piaci válasz­tás nyomán már a baloldali hatalom megbuktatásáról áb­rándozik. < ______________________/ Lutheránus Világgyűlés Budapesten Először rendezik szocialista országban a Lutheránus Vi­lágkongresszust. A vasárnap kezdődő találkozó házigazdá­ja a magyar evangélikus egy­ház. A mostani helyszín kivá­lasztására 1980-ban került sor, a két pályázó Űj-Guinea és Magyarország volt. A ma­gyar egyház megbecsülését tükrözi, hogy hazánkra esett a választás. A VII. világkong­resszus színhelyére, a Buda­pest Sportcsarnokba 320 sza­vazati jogú delegátust, 400 megfigyelőt és hivatalos kül­döttet várnak. A világtalálkozó július 22- én kezdődik ünnepélyes is­tentisztelettel, amelynek mint­egy 12 ezer résztvevője lesz. Igehirdetője dr. Káldy Zoltán, a magyar evangéli­kus egyház püspök-elnöke. A szertartást, az Eurovízió egyenes adásban közvetíti. A budapesti tanácskozás központi témája a béke lesz, jelmondata: „Krisztusban — reménységgel a világért”. Mint a szervezet főtitkára, dr. Carl Mau megfogalmaz­ta, a nyugodt, örömteli élet, a fegyverek nélküli világ mindenkié lesz. A másik központi téma a faji megkü­lönböztetés kérdése, amelyet a tanzániai kongresszuson is napirendre tűztek. A plenáris üléseken kívül megvitatandó 13 téma közül néhány: az információ kor­szakához való viszony, a gazdasági és szociális iggz- ság kérdése, szegénység és éhezés, polgári és politikai jogok a vallásszabadság elő­mozdítására. A budapesti kongresszu­son újjáválasztják a végre­hajtó bizottságot, valamint az elnökséget. A küldöttek meg­vitatják azt a javaslatot, hogy ezentúl minden világ­részt egy-egy alelnök képvi­seljen. Tudományos munka a Szaljuton Szerdán, moszkvai idő sze­rint 23 óra 17 perckor a Szo­juz T—12 űrhajó, amely elő­ző este indult Bajkonurból, összekapcsolódott a Szaljut— 7—Szojuz—T—11 űrkomple­xummal. A dokkolás ellenőrzése után Vlagyimir Dzsanibekov pa­rancsnok, Szvetlána Szavic- kaja fedélzeti mérnök és Igor Volk kutatómérnök át­szálltak a Szaljut—7-re, ahol a hatodik hónapja ott dolgo­zó Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov fo­gadta őket. A hat űrhajós közös repü­lésének programjában mű­szaki és technológiai, asztro­fizikai, orvosbiológiai és más kutatások szerepelnek, vala­mint a Föld felszínének meg­figyelése és fotózása. (Folytatás az 1. oldalról) nak — sorsuk sajátosan ala­kul. Üj társakat kapnak a közeljövőben: szeretnék be­mutatni itt a szatmári-bere­gi vidék szilvafáit — a leg­régebbi fajtákat is. A nép­rajzi gyűjteményt megnyi­tották a nagyközönség előtt, új látnivalóval gazdagítva a ma már sokak által látoga­tott és ismert települést. Meg­nyitót Berecz Emília környe­zetvédelmi titkár mondott. 10. Jacobson, az államtanács különmegbízottja türelmetle­nül toporgott. — Az ég szerelmére, ura­im, tegyünk már valamit. Százezrek, sőt milliók sorsa van a kezünkben, és csak itt álldogálunk, töprengünk és nem cselekszünk semmit. Mindjárt jelentést kell ten­nem az államtanácsnak, sőt, talán magának az elnöknek is, és mit mondjak? — Mit tanácsol, uram? — kérdezte hidegen Dorian. — Azt, hogy azonnal lőjük le őket. Be kell vetni az ion­ágyúkat és kész. — Az nem zavarja, hogy Lane-ék is az MZ-n vannak? — Mondtam már. Néhány embert fel kell áldoznunk a Százezrekért. — De osak akkor, ha már nincs más megoldás. — Követelem — tajtékzott Jacobson —, hogy azonnal adjon parancsot a megsem­misítésre. — De tudja, uram, hogy a robbanószerkezetet hatásta­lanították. — Akkor is lőni kell! Hát­ha valamelyik ágyú eltalálja. — Lehet, de erre semmi bi­zonyosság nincs. Hiszen jó műszereik vannak, tudnak manőverezni, és azt is hozzá kell tennem, hogy Berger nagy tudós. Az más, hogy a tudását rossz célokért hasz­nosítja, de azért a képzett­ségét nem lehet elvitatni. — Javaslom az államta­nácsnak, hogy megbízatásától azonnal fosszák meg önt, Do­rian ezredes. — Ez jogában áll — mond­ta hűvösen Dorian. Aztán hívta az ügyeletest. — Azonnal kapcsolja Ma­rion tábornokot! A képernyőn föltűnt a hí­vott. — Tábornok, ön mint a lé­gi elhárítás főnöke, azonnal rendelje el, hogy nagy tel­jesítményű űregységek szán­ják meg a TO, a TZ, a TS, a TV, a TR és a TP mezőket. Scotték a Juniorral már a TY mezőn vannak. Ezzel gyakor­latilag bekerítjük a TX me­zőt. Az akció élesben megy, az egységek készüljenek föl az esetleges tűzharcra. — Intézkedem, ezredes. Az ügyeleteshez: — Kapcsolja az X/4-es bá­zis parancsnokát! — Jelentkezem, ezredes. — Azonnal hozza harc­készültségbe a három YL- est! — Értettem, ezredes. Az ügyeleteshez: — A földi központi bázist* — A vonalban Lloyd őr­nagy — Adjon parancsot, őr­nagy, hogy Sisley professzor a Navigationnal haladékta­lanul .induljon el az MZ fe­lé. Természetesen vigye ma­gával az Epszilont. — Értettem. Intézkedem. Az ügyeleteshez: — Adja Scottot. A képernyőn feltűnik az őrnagy. — Ugye rájött, hogy ki a páciensünk? — Ha nem tévedek, uram, Berger professzor. — Nem téved, Scott. Gra­tulálok az észrevételéhez, amely nyomra segített. — Köszönöm, de ezzel még nem oldottunk meg semmit. — Talán nem, de jó, ha tudjuk, kivel állunk szemben. — Várom a parancsot, ez­redes! — A titkolózásnak vége. Közelítsék meg annyira az MZ-t, amennyire csak lehet. Nincs kizárva, hogy néhány bajtársának baráti látoga­tást kell majd tennie Berger professzornál. Scott elmosolyodott. — Nincs akadálya, ezredes. Úgyis régen láttuk már sze­mélyesen egymást. Végeztem, őrnagy. — Értettem, ezredes. Jacobson ugrott oda Dori­anhoz. — Remélem, az csak fal, hogy Sisley elindult az Ep­szilonnal. (Folytatjuk) Testvérlapunk munkatársai írják A Visloktól a Dunáig LENGYELORSZÁG NEGYVEN ÉVE 1939. szeptember 9-én történt. Rzeszów egyik utcáján, ahonnan pár órája távoztak a lengyel csapatok, bevonult a 4. könnyű hadosztály előtt haladó motorkerékpáros járőr. A nagymotor oldalkocsijából kiugrott egy tiszt és ünnepé­lyesen kiáltotta: E pillanattól német uralom alatt áll a város! Kínzások, kivégzések Arról, hogy milyen lesz ez az uralom, Rzeszów lakói nagyon hamar meggyőződ­tek. A zsidók zaklatásával, üldözésével kezdődött. Sok zsidó élt itt annak idején. Majd letartóztatták a lengyel tanítókat és minden értelmi­ségit. A Lubimirskiek rze- szówi várában berendezett börtön emberek százaival telt meg — zsúfolásig töl­tötték a szűk cellákat. Az értelmiség és a kommunisták után, mert ők voltak a Ges­tapo listáján az élen, sor ke­rült a munkásokra, parasz­tokra és a gimnáziumi ifjú­ságra is. Az oswiecimi (Auschwitz) haláltáborba irányított első lengyel szál­lítmányban a rzeszówi gim­náziumok tanulói is ott vol­tak. Ök kapták az első tábo­ri nyilvántartási számokat. Kínzások, kivégzések, a zsidók, cigányok pusztítása, utcai embervadászat, kény­szermunka a Birodalomban — mindez osztályrészül ju­tott a rzeszówiaknak épp­úgy, mint a Lengyelország más részein élőknek a hitle­ri megszállás öt éve alatt. És amint más városok, Rzeszów is vívta harcát a megszálló­val, védekezett és pusztíotta az ellenséget. A vasutasok fegyvert zsákmányoltak a keletre indított katonai sze­relvényekből, szétszedték a tankok rádiókészülékeit, ron­gálták az ágyúk és géppus­kák závárzatát. Aknát ra­gasztottak a lőszerszállító vagonokra, robbanóanyagot kötöztek a mozdonyokra és a harci eszközöket szállító kocsikra. A Népi Gárda par­tizánjai pusztították az Ar- beitsamt-ot, benne mindazo­kat a dokumentumokat, ame­lyek a birodalmi szállítmá­nyokról készültek. A Honi Hadsereg partizánegységei világos nappal, a német ka­szárnyák oldalánál lőtték agyon a két legkegyetlenebb gestapóst: Flaschket és Pot- tebaumot, akik sok száz lengyelt kínoztak halálra. Eljött az 1944-es esztendő. Július 14-én Lvovtól keletre Iván Konyev marsall 1. Uk­rán Frontjának egységei megkezdték a nagyszabású lvov—sandomierzi hadmű­veletet. A hitlerista front Brodów körzetében történt áttörése után, július 22-én csapataik éle elérte a San partját, 50—60 kilométernyi­re Rzeszówtól. A balparti hídfőállásért folytatott pár­napos küzdelem után július 27-én a szovjet egységek fel­szabadították Przemyslt, Ja- roslawot és Przeworskot. Szabaddá vált az út Rzeszów felé. Harc a városért Július 30-án a hitlerista őrszemek távcsövükön már felismerhették a szovjet fel­derítő előőrsöket a Rzeszów­tól keletre fekvő dombokon. Rövidesen tüzérségi párbaj kezdődött. A CO. hadsereg egységei Pavel Kurocskin ezredes parancsnoksága alatt három napig tartó ütközetet folytattak Rzeszówért. A várost közvetlenül ostro­molta Mihail Grigorovics tá­bornok 23. gyalogos hadtes­te. A 4. kantemirovi páncé­los gárdahadtest brigádjaival együtt délről és északról be­kerítették a várost, és arra kényszerítették a németek 24. páncélos hadosztályát, a 154. tartalékos hadosztályt és más egységeket, hogy hagy­ják el a várost. 1944. augusz­tus 1-ről 2-re virradó éjsza­ka Alekszander Szarajev tá­bornok 99. gyalogos hadosz­tálya átkelt a Vislokon és csapást mért a visszavonuló ellenségre. Az utcai harcok­ban Andrijevszkij ezredes 1. ezrede tüntette ki magát. Ó lett az augusztus 2-án fel­szabadult Rzeszów első vá­rosparancsnoka. A lakók szí­vélyesen köszöntötték a fel­szabadító szovjet katonákat, és a velük együtt masírozó lengyel partizánokat, akik ugyancsak alaposan a Wer- macht tudomására hozták a város körüli mezőségen, hogy jelen vannak. A magyar olvasó megkér­dezheti: — Vajon mennyi­ben érint engem a távoli Rzeszów felszabadítása? Mi köze van a Visloknak a Du­nához? Bizony van köze. A Rze- szówot felszabadító 99. szov­jet hadosztály rendkívül ér­dekes taktikai egysége volt a Szovjet Hadseregnek. 1941. június 22-én, amikor a né­metek Rzeszów alól váratla­nul lecsaptak Przemyslre és elfoglalták a várost, a 99. hadosztály egy nappal ké­sőbb kizavarta, átkergette őket a San bal partjára és néhány napon át tartotta Przemysl városát. Csak egy június 28-i parancsra vonult vissza innen. A breszti erő­dön kívül ez volt az egyet­len ilyen eset, határmenti város védelmében. A 99. hadosztály ekkor megkapta az annak idején még ritka­ságszámba menő Vörös Zász­ló Érdemrendet. Rzeszówtól Csepelig És lám, hosszú évek har­cai, visszavonulások és tá­madások után a 99. hadosz­tály visszatért a San vona­lához, Przemysl körzetébe, majd felszabadította Rzeszó- wot és környékét. 1944 szep­temberében pedig az egész 23. hadtesttel együtt bevago- nírozták és hatalmas kerülő- útón — Ukrajnán és Romá­nián át — átszállították az egységet Magyarországra. Ott pedig novemberben részt vett a magyar főváros, Bu­dapest ostromában. A Wehr­macht és az SS egységeivel verekedett, 1944 decemberé­ben ott volt Pestért, a Cse- pel-szigetért folyó harcok­ban, Érd és Ercsi körzetében átkelt a Dunán. És Éppúgy, mint a rzeszówi Wislokot, most a csepeli Dunát szelte át elsőként K. Andrejevszkij ezredes 1. gyalogos ezrede. Érdemes megemlíteni, hogy a Rzeszówért küzdő 23. hadtest katonája volt a Budapestnél is harcoló Ólja Osztyapenko százados, akit a hitleristák, mint parlamentert álnok mó­don meggyilkoltak Buda­foknál. Ilyen utak vezették el a szovjet katonákat a Dnye­pertől a Sanon és a Wislokon át a Dunához. A 99. hadosz­tály felszabadító küldetése a távoli Rzeszówban kezdődött (mert ez volt az első város, amelyért a Szovjetunió hatá­rain túl harcolt) és folytató­dott az önök szép és a mi szívünkhöz közelálló hazájá­ban. Witold Szymczyk A Rzeszówért vívott csata vázlata ASiomn MM

Next

/
Thumbnails
Contents