Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-18 / 167. szám

Kelet-Mfigyaromíég Kopik a régi bizonyítvány Több szakmával - egy munka­helyen Ha Versenyt rendeznének a vásárostiaményi, de akár a megyei üzemek között; hol a legnagyobb arányú a munka melletti továbbtanulás, az ÉRDÉRT faforgácslapgyára bizonyára dobogós helyezést érne el. Érdekek találkozása — Valamikor azt írták ró­lunk egy újságban, hogy ki lehetne tenni a kapura a táb­lát A tanuló gyár — említi a pár éves cikket Újvári Sán- dorné személyzeti és oktatási előadó. — Itt nem gond egy íanfolyamot megszervezni, mert találkozik az egyéni és a vállalati érdek, s szerintem az is nagyon fontos, hogy a dolgozók tudják; a vezetők közül sokan fizikai munkás­ként kezdték és tanulással emelkedtek egyre magasabb­ra. Simon Miklóst említi pél­dának, aki itt kezdte szak­munkástanulóként, tizennégy évesen, megszerezte a gépla­katos-bizonyítványt, most végzi a dolgozók szakközép- iskoláját, és közben levizsgá­zott a második szakmából, hegesztésből is. Sok hasonló esetet lehetne sorolni, egészen az igazgatóig és helyetteséig. Az elmúlt napokban befe­jeződött hegesztőtanfolya­mon húszán szerezték meg a második, vagy harmadik szakmunkás-bizonyítványt. Nagyon szép arány a végző­söké a huszonhat indulóhoz, mert ketten kénytelenek vol­tak abbahagyni a tanulást, s csak öten mondtak le önként. — Az az igazság, hogy na­gyon nehéz volt — magyaráz­za a kisvarsányi Szilágyi Ti­bor. — Kezdve azzal, hogy hói vannak már azok a régi módszerek, amiket valamikor a szakmunkásképzőben meg­tanultunk? A régi bizonyít­vány értéke megkopott. Csak a hegesztésben olyan techno­lógiák jönnek, amikre tíz éve nem is gondolhattunk. Most röntgen nézi, mit csináltunk, végigvizsgálja a varratot, ha szükséges. Meg a másik hát­ráltató: sokunknak nem néz­ték jó szemmel a családban hogy egy évig csak a köny­veket bújjuk, amikor min­denkinek van egy kis háztá­ji, állat, uborka stb. Meleg percek Most, túl a vizsgákon, im­már megkönnyebbülve be­vallják, hogy voltak bizony meleg percek, főként a tör­ténelemvizsga előtt. Mi lesz, ha például az angol polgári forradalmat húzzák, vagy a francia utópista szocialistád Sziläg:y:l Tibor Megyesi Béla. (Jávor L, íelv.) H minap azt olvastam Ifi az újságban, hogy városunk közlekedé­si rendőrsége új módszert vezet be az autóvezetők jó­zan állapotának ellenőrzé­sére. A régi módszer ugyanis csúfos kudarcot vallott — mégpedig egyes tudomá­nyos dolgozók leleményes­sége folytán. Ezek egy olyan összetételű vegyi anyagot eszeltek ki, atnely teljesen semlegesíti az alkohol fel­ismerésére szolgáló, min­denféle masina működését. Akkor aztán a régi he­lyett új módszert íundáltak ki a rendőrök. — Jó napot — szól a köz­lekedési rendőr az autóve­zetőhöz: -r- kérem, gyorsan és pontosan mondja utá­nam a következőket. Elő­ször: „Mit sütsz, kis szűcs, sós húst sütsz, kis szűcs”, azután: „Csetneki csikós itat a Tiszán, sárga cserépcsen­gő cseng a csetneki csikós csikaja nyakán”, végül pe­dig: „Nem minden szarka farka tarka, csak a tarka farkú szarka farka tarka”. Tiszta sor, a kapatos em­ber egyszerűen képtelen ki­mondani ezeket a nyelvtörő mondatokat. Aki a „Mit sütsz, kis szűcs”-ön nagy nehezen átvergődik, az a Gepmonstrum kát? Ez utóbbitól tartott pél­dául Megyesi Béla. — Ügy elgondolkodtam, mi­nek kell nekem Furier, meg Owen munkásságáról tud­nom? Meg is kérdezték, ettől most már jobban fogok he­geszteni? Azt feleltem: mun­kásemberek vagyunk, érte­nünk kell, kellene, miért úgy élünk, ahogy most, ebben a világban, A múlt nélkül nem érthetjük a jelent, merre tar­tunk? Márpedig most nem úgy alakul a világ, mini ahogy alakulni kellene. Mindketten kiválóan vet­ték az akadályokat, munka, család, tanulás között sike­rült megtalálni a helyes ará­nyokat. A hegesztő szakmun­kásbizonyítvány afféle pont az „i” betűn, hiszen ezelőtt, a legkülönbözőbb munkahelye­ken már dolgoztak hegesztő­ként, csak a papír nem volt meg róla. Szilágyi Tibor Csehszlovákiában, három évet dolgozott, Megyesi Béla pedig Algériában, Csehszlovákiában és az NDK-ban töltött közel öt évet. És most, vajon ezzel vége a tanulásnak? Heves til­takozás a válasz. Hogy konk­rétan a minősítő hegesztő- vízsgá vagy más lesz-e a kö­vetkező, azt még nem tud­ják, de a forgácslapgyár pro­filjából adódik, hogy időn­ként szükséges az ismereteket felfrissíteni, bővíteni. Azt mondják; nem tart ki nyug­díjig ez a bizonyítvány. Munkásból mérnök Újvári Sándornétóí hall­juk, hogy hat osztály végzett eddig, kénytelenek felnőttok­tatás keretében megoldani a hegesztők képzését. Most for­gácslapgyártókra lesz majd szükség, néhány területre pe­dig rövidebb tanfolyamon ta­nítják be a dolgozókat. So­kan tanulnak állami és párt­oktatás keretében is, főként a szakközépiskola népszerű. Hamarosan végez az első olyan üzemmérnökük, Szilágyi Géza, aki fizikai munkásként került a. Soproni Erdészeti egyetemre, a következő jelölt pedig most kezdi meg felső­fokú tanulmányait. Baraksc Erzsébet F egyelmezetlenség, a technológiai és a munkavédelmi elő­írások megsértése, az egyé­ni védőfelszerelések mellő­zése, vagy nem megfelelő használata és mindenekelőtt az ittasság .. . Ezek azok a leggyakrabban előforduló okok, amelyek miatt az el­múlt esztendőben négyszáz- negyvenöten vesztették éle­tüket a munkahelyeken. Több mint 122 ezer üze­mi baleset, két és fél mil­lió táppénzes állományban eltöltött nap, 467 millió fo­rintnyi fikizetett táppénz, több milliárdos népgazda­sági kár és számos emberi tragédia, ez a szomorú és elgondolkodtató számvetés. Talán ennyi is elegendő indoklásul, hogy miért fog­lalkozik évről évre a kor­mány a munkahelyek bal­eseti helyzetével. Így születtek azok a jog­szabályok, amelyeket a biz­tonságosabb munkahelyek kialakítása, az aktívabb fel- világosító, nevelő- és ellen­őrző munka kibontakozta­tása, az egyéni védőfelsze­relések minőségének javí­tása, a védő- és munkaru­ha-ellátás szélesítése érde­kében alkottak. Mindezek az erőfeszíté­sek, ha hoztak is bizonyos eredményeket, sajnos ke­vésnek bizonyultak. A munkavédelmi fel­ügyelőségek vizsgálatai sze­rint a tavalyi halálos üze­mi balesetek 20,1 százalé­kában kimutatható volt az ittasság, vagyis minden ötödik esetben. Két éve ez az arány még „csak” 15,4 százalék volt. Egy év alatt csaknem öt százalékot tett ki a növekedés! Ismerve a közúti balesetek hasonló statisztikáit, tudjuk, ott sem különb a helyzet. Mondhat­ja bárki: a közúton nem­csak ön-, de közveszélyes cselekedet is az alkoholfo­gyasztás. És a munkahe­lyen? Egy-egy robbanás vagy tűzeset nem éppúgy veszélyezteti az előidézőt, mint a közvetlen környezet­ben dolgozókat? Erre ta­valy eléggé tragikus példát szolgáltattak a komlói és a márkushegyi bányaszeren­csétlenségek. Ma már tud­juk: mindkét tragédia elke­rülhető lehetett volna, ha az ott dolgozók betartják a munkahelyi előírásokat. De nem tartották be. S azok is az áldozatok közé kerültek, akik semmiről sem tehet­tek. És az áldozatok család­tagjait bizonyosan nem nyugtatja meg, hogy 1983­ban az előző évhez viszo nyitva csökkent a balesetek száma. Azokat sem, akik egy életre munkaképtelenné váltak. De vajon azok levonják-e a megfelelő következtetést akik már elszenvedtek egy balesetet? Magam is hal­lottam olyan kijelentést egy súlyos balesetből fel­épült, magasépítkezésen dol­gozó ember szájából, hogy „a villám sem csap le két­szer ugyanoda”, s továbbra sem használta a biztonsági övét, mondván: akadályoz­za őt a szabad mozgásban. Az, hogy az életét is védi, fel sem merült benne. A szakmai rutinnal együtt járó biztonságérzet és tudat sajnos sokszor jár együtt a józan óvatosság mellőzésével. A felelőtlen­ségnek persze egészen szél­sőséges példái is akadtak. Elegendő talán a Balaton- boglári Állami Gazdaság­ban történtekre utalni, ahol a dolgozók növényvédő szert ittak. A következ­mény: nyolc halálos áldo­zat. A halálos üzemi balesetet szenvedők között ötször- hatszor több a férfi, minta nő. Nemcsak azért, mert a leginkább veszélyeztetett munkahelyen rendszerint férfiak dolgoznak, hanem azért is, mert a nők óvato­sabbak, körültekintőbbek is. És így van ez — a köz­utakon is... A mind hatékonyabb in­tézkedések, a gyakoribb ellenőrzések, a felelősség­re vonás megszigorítása végső soron hozzájárult ahhoz, hogy a kormány elé kerülő jelentés ha nem ás látványos, de egyenletes ja­vulásról számolhatott be A beszámolóban szerep­lő statisztikai adatok mö­gött azonban százezernél is több, vagy súlyosabb bal­esetet szenvedett ember van. És négyszáznegyvenöt halott ember. Gondoljunk rájuk, amikor mindennapi munkánkat végezzük. A balesetek elkerülhetők. Vi­gyáznunk kell magunkra és munkatársainkra. Tartsuk be az előírásokat, használ­juk a védőfelszereléseket, amelyekért még a jelenle­gi nehéz gazdasági helyzet­ben is jelentős összegeket (valutát is) áldoz az ország. Egy esztendő múlva talán a jelnleginél is kedvezőbb le­het a baleseti helyzetről készített beszámoló. És ez nem a statisztika miatt fon­tos. Ez mindannyiunk érde­ke. ugyanis a bírák sohasem tudták megállapítani, hogy kit is védek tulajdonkép­pen. Amikor az egyik útke­reszteződéshez értem, ész­revettem, hogy a közleke­dési rendőrök ellenőrzést tartanak. Bár százszázalé­„Csetneki csikósánál már megadóan átnyújtja a jogo­sítványát .. Egy szombati napon kissé félve indultam útnak a ko­csimmal. Ne gondolja sen­ki, hogy én sűrűn emelge­tem a poharat. Amikor ve­zetek, egyetlen csepp sze­szes ital sem megy le a tor­komon. A dolog úgy áll, hogy nekem születésem óta beszédhibám van. Emiatt még az ügyvédi gyakorlat­tal is kénytelen voltam fel­hagyni. Az én beszédeimből kosán józan voltam, mégis pánikba estem. Azokat a furfangos nyelvtörő monda­tokat ugyanis soha az élet­ben nem tudtam volna ki­nyögni. Három megoldás maradt számomra: vagy papírra vetem a nyelvtörő mondatokat, vagy megadom magam a rendőrök kénye- kedvére, vagy pedig kere­ket oldok, és a mellékutcá­kon keresztül megpróbálok hazamenni. Én az utolsó megoldást választottam. Sajnos, azonban most is üldözött a balszerencse. Zegzugos vargabetűket leírva, már majdnem a ga­rázsomhoz értem, amikor az egyik sarok mögül hir­telen nagy sebességgel ki­vágódott egy magánautó, és elvágta az utamat. Én már hiába rántottam félre a kormányt. a mikor nagy üggyel- bajjal kimásztam a ripítyára tört ko­csimból, és ugyanez a ked ­ves partneremnek is sike­rült — ő ahelyett, hogy bo­csánatot kért, és kártérítést ajánlott volna fel azért, mert tönkretette az autó­mat, angyali nyugalommal és a legcsekélyebb fenn­akadás nélkül sorjázta: „Mit sütsz, kis szűcs ..„Cset­neki csikós ..„Nem min­den szarka farka tarka...” Rájöttem, hogy nekem aztán befellegzett. Az össze­ütközésért én leszek a fele­lős. Fordította: Gellért György A Kelet-Magyarország 1984. .július 12-i számában i fenti cím alatt megjelent cikkükkel kapcsolatban szük­ségesnek tartom, hogy a közegészségügyi hatóság ré­széről észrevételeimet meg­tegyem. Az Ér-patak szennyezése, sajnos ,régi keletű. Első íz­ben 1975-ben laboratóriumi vizsgálatokkal tártuk fel részletesen az Ér-patak szennyvízzé történt változta­tásának tényét, és az időn­ként elvégzett laboratóriumi vizsgálataink változatlanul alátámasztják cikkük igazát, tehát az Ér-patak vizébe szennyvíz kerül. Felügyeleti vizsgálati anyagainkban ezt minden esetben rögzítettük, s olyankor a Kelet-Magyaror­szág hasábjain újra meg új­ra teret kapott e nagyon fon­tos közérdekű kérdés. Sajnos, hatóságunk ebben a kérdésben tehetetlen, mert nem mi vagyunk illetékesek. A felszíni vizek szennyezése ügyében és általában a szennyvízzel kapcsolatos visszaélések kérdésében az OVH, illetve annak megyei szerve, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság az ille­tékes. Tehát ugyanúgy a víz­ügyi igazgatóságnak kell ki­nyomozni és a szükséges in­tézkedéseket megtenni bár­milyen vízszennyeződés ügyé­ben, mint ahogy azt az olaj- szennyezés ügyében is tették. Laboratóriumunk készségge! nyújt segítséget az ilyen irá­nyú szabálytalanságok feltá­rására. Ugyancsak megjegyezni kí­vánom, hogy általában a kör­nyezetvédelemmel összefüggő problémákban sem a köz­egészségügyi hatóság az ille­tékes, hanem az Országos Környezetvédelmi Hivatal, illetve annak területi szervei, A környezetvédelemmel ösz- szefüggésben a tanácsok. így megyei tanácsunk és városi tanácsunk is a környezetvé­delmi törvény végrehajtására 1980-ban tanácstörvényt al­kotott. A magunk részéről elsősor­ban laboratóriumi vizsgálati eredményekkel és szakvéle­mények adásával tudjuk se­gíteni a két országos hatás­körű jogkörrel rendelkező szerv munkáját. Dr. Márton Mihály igazgató-főorvos Figyelmeztető tragédiák ] Bűzár

Next

/
Thumbnails
Contents