Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. július 14. A komp éppen csak kiköt, fordul is visz- sza. Autót és két kerékpárost hoz, autót és kerékpárosokat visz vissza. Vasárnap van, a máskor is csendes Olcsvaapáti utcáin néhány perc alatt eltűnik a néhány érkező. Gyalogost szinte nem is látni. Templomidő van, idős nénike sza- porázza a lépteit a harangszó sürgetésére. A pap a szomszédból jár át, isten- tisztelet után indul vissza, akár a komp a Szamos két partja között. A korcsmában, jobbízű szó ez itt, mint a személytelen italbolt, sört mérnek.! Nincs nagy forgalom, néhá- nyan állnak csak a pult előtt, inkább a beszélgetés kedvéért, mint a sörért. Ugyanúgy találkozás ez, miként a templom. Alkalom a szóhoz, hiszen a látszólagos mozdulatlanság is tele van változással. Hétközben a falu, alig félezer lélek, kívül él önmagán. Más faluban van a tanács, a téesz, az orvos. Az iskolában egy nyolcadikos gyerek maradt, ingázott az is a felnőttekkel. Szép falu Olcsvaapáti. Szép a táj miatt, három fo- lyójuk a Túr, a Szamos és a Tisza. Húrom sok évszázados fenyegetés, de hát az élet forrása is. Szénával rakott szekér fordul, a takaros porták előtt virág nyit, de minden porta hátsó felén ott a tenyérnyi gazdaság. A néptelenség magyarázata ez. A szombat-vasárnap hagy csak időt a kertre, udvarra, jószágra. — Valamikor — mondja a révész — ez a rév volt a köldökzsinór. Mindenki Vá- sárosnamény felé járt, mert az volt a központ. Járt, amikor járt a komp. Most már jó út van Nábrád, Gyarmat felé. A diákok is odajárnak, Autóval közel van Gyarmat. — Kirándulók? — Néha. Megnézni a révet. Legfeljebb átmennek a Tiszáig. Ott is volt komp, de már csak egy csónak jár. Néhány száz holdnyi szántó volt odaát, azért nem érdemes. A gépek is akkorák, hogy nem ilyen kompra valók. — Megél-e a révész? — Én szeretem ezt... Autóval öt perc alatt bejárható Olcsvaapáti, még akkor is, ha nézelődik közben az ember. A gépkocsi után nem néz senki, nem ritka az itt, de a gyalogost megnézik az emberek. A köszönésre köszönés a válasz, olyan, hogy ismerősnek se járhatna szívesebb. És beszélgetni se nehéz. Kérdik kit keresünk, és mert nem keresünk név szerint senkit, hát mondják merre menjünk, mit érdemes meg nézni itt. A Tisza-partot, a régi révet, amihez közel valóságos üdülőtelepet lehetne építeni. — Hol találnánk több embert? Együtt? — Kósáék építkeznek. A tetőt csinálják. Ott biztos együtt van a brigád. Másutt alig, hordják a családok a szénát. Az a munka nem vár. Kósáéknál csak a kislányt találjuk odalent. Az emberek mind fent dolgoznak a padláson, a tetőn. A kislány felkalauzol a padlásra. Ke- zetfogni a tetőgerincről jön le a házigazda. Szabadkozik, hogy így fogad, de hát nem szeretné, ha meglepné őket az eső. Csak akkor mászik át a szűk nyíláson, amikor a többiek bíztatják, hogy ami hátra van megcsinálják már maguk. Különös érzés, de jólesik, hogy itt, ennek áz olcsvaapáti háznak a padlásán elég az újság nevét mondani, ahonnan jöttünk, és egyszeriben közüggyé lesz a beszélgetés : — Sokan féltik manapság a kis falukat — magyarázza Kósa Zsiga. — Én azt mondom, hogy itt falu volt már a tatárjáráskor is. Megbújt itt a két nagy folyó csücskében. Ezt nem vitte el az ár, pedig de sokszor meggyötörte. Volt itt, még a tatárjáráskor egy apátság. tedikes. Belőle még nem tudni mi lesz. Rendjén való dolog is, hogy a gyerekek kirepüljenek. Minket, felnőtteket eltart a falu. A termelőszövetkezetben van munka. Még iparos embernek is. Ácsnak, kőművesnek, szerelőnek . . . Amíg beszélgetünk, a tegelyiugornya se lett volna olyan amilyen, ha nem épít ott annyi vállalat. Nekik az a szerencséjük, hogy oda jobb a közlekedés. Inkább szem előtt van. — És az itteniek nem bánnák ezt az üdülőfalut? A sok idegent, azt hogy felverik a megszokott csendet? Három folyó ölelésében — Menjenek le bátran. Zsiga is menjen, mert ő ismer egy könyvet a falu történetéről, hátha kell az is... Lemegyünk hát a tágas, szép lakásba. Kósa Lászlóné is megérkezik közben. Tankolni szaladt el a kocsival. — Ne nézzenek körül, itt a férjem egész brigádja, az építkezés miatt van széjjel a ház. Éppen csak a kávét tette fel a hírre, hogy mi ott vagyunk a tetőn. Rokonlátogatóban se érezhetné jobban magát az ember, mint mi ott, alig néhány perc után. Szabadkoznánk a kínálás miatt, de arra nincs mit mondanunk, hogy aki Apátiról kérdez, az a falu vendége, úgy kell éreznie magát, hogy máskor is elmenjen oda. — Balogh Paliék? — ,:ér- dezem az egyetlen ismerős családot, akikhez kopogtunk ugyan, de nem találtuk őket. — Hordanak ... Honnan ismeri őket? — Több mint negyvenéves a történet, amit tudok egy gyerek születéséről. Akkor a jeges Szamoson jött át a szüléshez a nagydobosi orvos. Ügy őrzi ez a falu a szép történeteket, mintha ezzel is harcolna a megmaradásért. Onnan a falu neve is. Az elpusztult, de a falu nem, és nem is fog. — Emlékezzen csak a hetvenes nagy vízre. Akkor már feladták a falut, azt mondták nem lehet megvédeni. Mi azt mondtuk, hogy lehet. És aki csak mozdulni tudott, az mind1 ott dolgozott a gáton. Nem kellett azt szervezni se, mindenki tudta, mert hát örökség ez itt, hogy mit kell csinálnia ... Az itteni ember már ilyen. — És akik elmentek? — Nem ingáznak innen messzire most sem. Tízen, tizenöten. Üres ház persze van. Az elköltözötteké, de •zok is vissza-visszajárnak. Mondhatnám azt is, hogy hazajönnek. Borbásék például. Két fiúk állatorvos, csak az édesanyjuk élj ő se itt. Beteg, de a fiúk azért hazajárnak. Nem az értékért, nem a pénzért, hanem biztosan azért, mert így esik jól nekik. Aki itt született, itt nőtt fel, azt nagyon nehezen engedi el a falu. Itt van az én két gyerekem. Egészségügyi szakközépiskolás a nagy. Mátészalkán. Ha végez biztos hogy itthon nem talál magának munkát, de látja, dolgozunk itt a házon. Akárhova kerül, mindig ide jön majd haza. A kicsi hetőről lejönnek a többiek 15. Pohár kerül az asztalra, mert hát illő dolog, megköszönni a segítséget. Koccintás közben is erőltetném a magam témáját. Mondom az üres házakat, még a pap, orvos, hivatal nélküli falut. Az elvándorlást, Gyürüfü- sorsot. Nem leppe meg, a__ panaszkodás, méjjtjsiteías^ talanság miatti legyintgetés sem. És meglepődöm, mert ami az újságokban megjelent, tévében, rádióban elhangzott erről a témáról, azt jószerével itt mind ismerik, tudják. — Mindenképp menjen le a Tiszához, mert van ott egy olyan rész, amihez kevés van hasonló.vízügynek van ott egy üdülője is, és tervezték hogy építenek még üdülőket. Lehet hogy nem lesz ebből semmi, mert úgy hírlik, hogy a vízügy nem akarja, de a part az ott van. És lehet, hogy ritkán téved ide idegen, de aki egyszer idetévedt, az visszajön máskor is. Ugyanúgy, ahogyan azok, akik elköltöztek innen. Azokba a bizonyos elhagyott házakba nemcsak a régi lakó jön vissza, hanem hozzák a vendégeket is. Lehetnénk mi olyan üdülőfalu, aminél álmodni se lehetne szebbet. Persze tervezni kellene, pénz kellene hozzá. Ger— Tudja, elég sokat beszélnek most ezekről az üdülőfalukról. Azt nem mondjuk, hogy egy ilyen falu mint a miénk, egyik napról a másikra másképpen akarna élni. Ami tudás meg szorgalom van az emberekben, az éppen úgy érték, mint a ház mögött az istálló, az istállóban a jászol, a permetezőgép, a sokféle szerszám. Azt ezután is használni kéne, mert hát haszna van. Ugyan már miféle falusi üdülés lenne az, ha körülötte nem lenne ott a falu úgy, ahogyan az a maga valóságában igaz? A szénát akkor is hordaniJsftlr-' lene, a jréj^g^-tór^fcellene najteffii, a fát megmetszeni, permetezni. Minket itt megtanított a három víz, hogy egy partot nem lehet arrébb tolni, vagyis hát a föld nagy érték. Csak az a ráfizetéses, ami semmit sem terem. Nem a falunak kellene megszűnni, hanem csak befogadni a mást is. Az or- . szág járna jól vele, nem a mi életünk változna nagyot. Harmatos falú pohárral, koccintunk a szép gondolatokra.-Egy kicsit a hűségre is, meg hát a barátságra, ami nélkül szegényebb lenne az ember. Elköszönünk, megyünk még megnézni azt a partot, látni egy kicsit a falut. Kósáék kikísérnek és az asszony a lelkünkre köti, hogy ha ki tudjuk gazdálkodni az időnkből, akkor menjünk még vissza, mert megvágna egy csirkét szívesen ... Az időnk fukar. A szíves meghívást nem fogadhatjuk el, de így is gazdagabbak lettünk, ha nem is az ebéd, de egy emberi találkozás őrizni való jó ízével. Bartha Gábor KM Olcsvaapátit mindig megvédte a gát... (Császár Csaba felvétele)
