Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. július 14. VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Befejezett korosztály? Egy régebben vetített magyar filmben hangzik el a ta­láló „minősítés”. A fiatal lány mondja a negyven év körüli férfinek: — Magával az a baj, hogy már be van fejezve. Kész. A maga korosztálya álló víz, semmi izgalom ... A fiatal lány értékítéletét más-más formában és más­más szögből, sokszor viszont­látjuk, halljuk, ha a közép­korú emberek kerülnek szó­ba. Hivatalosan aktív korosz­tálynak is nevezik őket, amelyről külön, mint sajátos rétegről, keveset szólnak az elemzések, határozatok. A gyermekek, a fiatalok és az idősek életéről, helyzetükről igen sok közéleti megnyilat­kozás — előterjesztés, intéz­kedési terv, stb. — lát napvi­lágot. De arról a korosztály­ról, amely e kettő között van, amelyre a legtöbb teher jut, érthetően álig esik szó. Való­ban érthetően? * Egy népfront városkörzeti tanácskozáson. Fehérgyarma­ton tették szóvá: jó lenne na­gyobb figyelmet fordítani a középkorosztályra. Mind több jel mutat ugyanis arra, hogy ez a korosztály sem sebezhe- tetlen. Érdemes lefaragni a szélsőségeket, amelyek e foga­lom hordozóihoz tapadnak olykor. A felszólaló saját pél­dáján keresztül azt fejtegette: hiába igyekeznek a családon belül megnyugtatóan megol­dani a nagyszülők ellátását, :gondozását, ez képtelenség, eror:. ir,.a , dolgoz Jnak ■'k „• , — Emiatt leikiismerétfur- dalasunk van, nagyon szeret­jük a szüleinket, igyekszünk többéi velük lenni. Napköz­ben vagy én, vagy a felesé­gem hazaszalad, megnézzük őket. De többre nem futja az erőnkből, az időnkből. Sokan, így mi is, nem azért törődnek viszonylag keveset az időn- ■szülőkkel, mert hálátlanok, hanem a napi hajtás nem te- ‘.szí lehetővé, hogy- több szere - tetet és gondoskodást kapja- ■ nak. >C Kiktől várják el — tegyük hozzá nem alap nélkül — a munkahelyen a legdereka- sabb, :egkiegyensúlyozottabb munkát? A derékhadtól, akik már túljutottak a fiatalkor el­ső állomásán, de még innen vannak á korosodás másik megállójától. j'avakorabelí embereknek nevezzük őket. De gondolunk- arra, hogy ez a réteg a legjobb u: .génybe vett csoportja a társadalom­nak? A-mindenoldalú helytál­lásnak nagy ára vau ... , .. az aktív koron belül jelenleg (1984) 37 ezer rok­kant és baleseti járadékos, akiknek á havi. nyugdíja 3000 forint alat. van.” - olvashat­juk egy elemzésben. Majd: ,,A munkabér', vizsgálva az el­múlt időszakban az aktív ke­resők átlagbére több, mint másfélszeresére növekedett, ennek ellenéra lemaradásunk az országos átlagtól fokozó­dott. Az ipar területén a kü­lönbség már eléri a 700 fo­rintot,: .ennek objektív és szubjektív tényezői ismertek, de nem lehet számunkra megnyugtató. „Megyén belül is jelentős szóródást mutat­nak a bérek és ezen belül is a nők havi keresete jelentő­sen elmarad a férfiak kerese­tétől ...” ★ A megyei vizsgálódásból többek .'között kiderül, hogy a három vagy többgyermekes családok egy főre jutó átla­gos havi jövedelme a felét sem éri el a gyermektelen családokénak és így él a csa­ládok 11,5 százaléka. A sza­bolcsi családok egyharmadá- ban csak egy aktív kereső van, A megállapítások sze­rint: az aktív korú népesség egynarmada átlagos, csaknem ugyanannyi átlagon felüli és a harmadik harmad pedig át­lagon aluli életnívót tud ma­gának és családjának terem­teni. De az egyes csoportokon belül is nagy a szóródás. ★ Az aktív korúak csoportján belül — ahová tulajdonkép­pen minden munkaképes dol­gozó beletartozik — szűkítsük a képet ismét a középkorosz­tályra, amelytől a legtöbbet várja a család, a társadalom. A negyvenesekre, ötvenesekre gondolunk, akik többségükben állják és bírják a terhelést. Figyelmeztető viszont, hogy a megszerzett életszínvonal megtartása, netán erősítése olykor önpusztító, túlfeszített munka árán valósul meg. A megyében a legmagasabb a munkával töltött idő, Az or­szágos idővizsgálat szerint Szabolcs-Szatmárban a háztá­ji gazdálkodásra fordított idő meghaladja a megyék és az ország átlagát. Ez országosan napi 53, megyénkben-97 pe«: Az okok sokfélék, nem csupán a ■' Nil0 :■ ázhatok, c hísBnnsdzisrwentén dolgosak -taufijítj* 4 esi, szatmári, „beregi-, embert, de ez csak az érem egyik Öl­dala A nagyobb jövedelem megszerzése is diktálja a fe­szített tempót, ami . persze nemcsak és elsősorban a fizi­kai dolgozók életvitelére jel­lemző. Az értelmiség egyes csoportjai is, — általában a rosszul fizetett szakmában, — keresnek jövedelmező mel- íékmunkát, — részben szellé- mit; de előfordul,' hogy a ne­hezebb fizikai munka hozza számukra a több pénzt. Külö­nösen azoknak, akik lakásra gyűjtenek. ★ Tanulságos táblázatot tar­talmaz a megye: vizsgálódás ■ i‘£ aktív korú lakosság egész­ségi állapotáról. Ebből kide­rül, hogy a szív és keringés; rendszer betegségeiben meg­halták aránya megyénkben az összlakosság létszámához viszonyítva megnyugtató. Ha viszpnt az összképbő' a 40—59 áveg kórosztály ilyenfajta ve­szedelmei:; vesszük közelebb­ről szemügyre, lehangoló, ső* rnár-rnár kétségbeejtő, adatok válaszolnak &. jogos aggályok­ra, amelyek szerin í ez k kor­osztály kevésbé vigyáz az egészségére, nem ■ mindenben megfelelő az életvitele, élet­módja, íme. a szív és keringési rendszer mind a három kate­góriájában az országosnál lé­nyegesen magasabb megyénk ; ben a 10 ezer lakosra utp halálozások aránya. Nem á két nem szembeállítása, ha­nem a tények miatt írjuk le: a javuló orvosi ellátás ellené­re a 60-as évek közepétől a 40—59 évesek halandósági szintje növekedett és a férfi­aknál lényegesen nagyobD mértékben, mint a nőknél. A statisztikai adatok szerint 1962—63-ban évenként mint­egy kétezer férfi halt meg 45—59 éves korban, amíg az 1979—80-as evekben már 4000 fölé emelkedett. ★ Valóban a befejezettség ér­zése, a munkahelyi, családi konfliktusok, a gyors életmód, lakóhely, szakmavaltás. a túl­méretezett tehervállalás .. . ? Sorolhatnánk a kiváltó oko­kat, amelyek nem egyformán sújtják a középosztály tagjait, mert edzettségük sem egyfor­ma. de változó életünk köve­telésének ütemkülönbségei jócskán közrejátszanak e tár­sadalmi méretű gond kiala­kulásában. Okos tanácsokban persze nincs hiány: kíméljük jobban magunkat, óvakodjunk a fo­lyamatos stresszhelyzetektől, finomítsuk életvitelünket, te­gyük jobbá önismeretünket, alakítsunk ki magunknak olyan életstílust, amelynek egészséges terhelése, feszült­sége, energiája élteti az em­bert. De nem két lángon, nem a lehetetlen feladatokat hajszolva ... Mindez igaz, mégsem kerülhető el az ősré­gi kérdés: de ki tanítsa meg az embert, hogyan kell él­ni ... A család? Igen, a család, még gkkor is, ha mind több öprnlik. leLmegyépk­családén- belüli "éi^éftlStés és ' egymásra fi- i^néh'lselés egy tartós modellt alakíthat ki az em­berben amit tovább finomít­hatnak a munkahelyek, a kü­lönböző közösségek, Ez utób­bi természetesen nem akkor teszi helyesen, ha a kabaré­tréfában szereplő főnök szerint jár el, aki a beosztotthoz így szól: — Látom, maga agyondoí gozza magát. Csak így to­vább . . ★ Szerencsére kevés az ilyen vezető, de bárki találhat pél­dákat a saját környezetébői; aki jól húz, arra nemegyszer még többet raknak, Nem em­bertelenségből, kitolásból, egyszerűen a munkahely presztízsével indokolják, emi- gyen: ha őneki adjuk ezt a munkát, nem égünk le, o jól elvégzi. . Tagadhatatlan, hogy min­den munkahely kitermel: a legjobban, hadráfoghatő csa­patát, amiben nincs kivetni­való. Elgondolkoztató viszont; megközelítően arányos-e a te­herviselés egy-egy azonos képzettségű, munkabírású be osztású dolgozó között. Nem adunk-e hamar felmentést fi lassabban, oiyko: körülmé­nyesebben dolgozónak, vagy éppen a lustának, miközben egyfajta hátránnyá válik a gyors, hatékony munkastílus, amit nem mindig lehet hono­rálni. És ha igen, az nines arányban a túlfeszített, oly­kor önpusztító teljesítmé­nyekkel. Szó sincs persze arról, hogy SOS jelzéseket kellene ad ­nunk az aktív vagy azon belül a középkorosztály étet- és munkaviszonyáról, életvitelének válságairól. Au kézenfekvő, hogy a többség jól megbirkózik az élet által diktált követel ­ményekkel, miközben önmagára is figyel, egyén* tempót szab hétköznapjainak. De a közösségnek továbbra is meg­marad az a kötelessége, hogy vigyázzon azokra, akik önma­gukra képtelenek vigyázni. Páll Géza Kétszer megtalált nyelvemlék Á Königsberg! Töredék Nemzeti értékeink sorsa nem szűkölködik regénybe, sőt gyakran rémregénybe illő fejezetekben, ahogy maga nemzeti történelmünk sem. Tatár, török dúlta kolostora­inknak, templomainknak nemcsak arany és ezüst kin­csei, ötvösremekei szóródtak annyiszor szanaszéjjel, ha­nem a nyelv fölbecsülhetet- len kincseit őrző kéziratos könyvek, a kódexek is. Bécsi-kódex, Müncheni-kó­dex, Königsbergi Töredék, Dubnici Krónika Nikolsburgi i Rovásábécé —. az elnevezések |s is. jó,, mutótjáik,.nyelvprpléka- i zárak ’szétszóródását,-. vándor- | fását. Nemrég a régi Daimá- I ciá (ma: Jugoszlávia) egyik 1 kolostorában, Sibenikben \ bukkant föl a -XIV. századi becses nyelvemlékünk, egy magyar nyelvi könyörgés. Gyakran kétszer is föl kel­lett fedeznünk egy-egy nyelv­emléket. Ilyen a: Königsbergi Töredék is, a Halotti Beszéd (Latiatue feleym , ..) után 1 korban a második szövegem­lékünk, amelynek örvendetes újrafölfedezéséről a napokban vehettünk hírt Í Maga az első fölfedezés sem ment egészen simán Nem is az eredeti kódexben j fedezték föl a becses nyelv­emléket, hanem egy latin nyelvű kódex kötésében: a XIV. századi könyvkötő szab­dalta szét a számára érthetet­len, idegen szövegű lapokat, egyetlen oldalt hagyva meg • csak ún. ,,védőlevél”-ül a be- i kötött kódex elején. A szét- | szabdal ; XIII századi ma- j gyarországi eredetű kódexről | azt tudjuk, nogv 1393-ban | már Boroszióban — mai f Wroelawban — volt; (A ma­ii gvar nyelvemlék több: részét, ! , ________________________ a hiányos szövegű pergamen­csíkokat, a Königsbergi Töre­dék szalagjait — a bőrkötés alól később áztatták ki.) Az első fölfedezés jó száz­húsz éve, 1863-ban történt, ekkor tűnt föl a latin kódexet tanulmányozó H Franz Hip- ler königsbergi káplánnak a fura idegen nyelvű szöveg a kötet védőlapján, s fölhívta rá a könyvtár igazgatójának, Julius Zachérnek figyelmét, aki nem tudván megfejteni, milyen nyelven lehet írva a furcsa kilenc sor, lemásolta s elküldte barátjának, August Friedrich Pottnak, a hallei egyetem nyelvész-professzo­rának. Az általános nyelvé ■ szét tanára már észrevette, hogy itt a finnugor nyelvcsa­ládhoz tartozó nyelvről lehet csak szó. s megküldte Altem- burgba. Johann Gabelentz- nak, a híres urál-altaji nyel­vésznek, aki fölismerte a ki- lencsoros szöveg magyar ere­detét, s meg is küldte, a né­met fordítással együtt Pott­nak, De nemcsak neki: mivel 1858-ban a Magyar Tudós Társaság — az Akadémia — külső tágjául választotta, há ­lából Akadémiánk titkárának, Toldy Ferencnek is elküldte, f ő mindjárt 1863-ban ismer­tette is azt „Ó-magyar,nyelv­emlék a XIII századból, ■ ; a magyar nyelv fejlődési kor­szakai’ címmel. Ugyancsak ő indítványozta, hogy az akkor fölfedezett fontos nyelvemlék a Königsbergi Töredék nevet kapja. A tudósok később a XIV. század derekára tették a nyelvemlék eredetét, az idő azonban az első ismertetőt igazolta: a Szűz Máriát ma­gasztaló versszerű részlei (föltehetőleg egy nagyobb Mária-iegenda része; az 1200- ás .évek első évtizedeiben ke­letkezhetett, megelőzve a XIII. század végére tehető Ó-magyar Mária siralom szö­vegét, amely nemrég tért ha­za a leuveni (löweni) egyete­mi könyvtárból, Belgiumból, ahová német jóvátételként került az I világháborúban elpusztított könyvtár anyagá­nak pótlásakor. (A jóvátételt bizottság egy müncheni antik­váriumtól szerezte meg, aki Toscanában vásárolta a ma­gyar verset őrző kódexet.) S itt kapcsolódik valame­lyest a két nyelvemlék törté­nete: a Königsbergi Töredék a II. világháború viharában tűnt el, s bukkant föl utóbb, hogy most talán visszatérhes­sen maga .is, legillőbb helyé- re. « A Magyar* Irodáími Lexi­kon 1963-ban még azt írta, hogy „A nyelvemléket a kali- nyingrádi egyetemi könyvtár őrzi’ . (Kaiinyingrád let az egykori Königsberg neve, mi­kor a Szovjetunióhoz került.) Kiderült azonban, hogy ez megalapozatlan föltevés volt: a frontok közeledvén ugyanis a németek igyekeztek mente­ni a königsbergi könyvtár ér ­tékeit: egy részüké: tengeren át, hajón elszállították, a töb­bit vidéki kolostorokban, ud­varházakban rejtették el. s á hat rejtekhely közül három Lengyelországhoz került a bé­kekötéskor. Az elmúlt év decemberében közölte a Varsói Központ; Ré­gi Levéltár igazgatója a ma­gyar kutatókkal, hogy a be­cses magyar nyelvemléket megtalálták Torun városában, a Kopernikusz Egyetem könyvtárában i A négy ma­gyar nyelvű szalag azonban, amelyeket a háború előtt üveglapok közé zárva őriztek, egyelőre lappang. Reméljük, hogy hamarosan a szalagok is hazakerülnek. Szilágyi Ferenc A Königsberg! Töredék nagyított fotókópiája Révész Antal grafikája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents