Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-13 / 137. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. június 13. Kevesen hitték jó tíz évvel ezelőtt, hogy a város nagy múltú, de akkor korántsem dicső jelenű üzeme, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat gyáregysége, a vállalaton belül egymásután többször a legjobbak közé kerül. Pedig ahogy fokozatosan megszilárdult, kialakult a gyártási profil, ahogy felnőttek a munkások az új meg új feladatokhoz, úgy vált mind biztosabbá, hogy a jó munkának nem marad el a jutalma sem. tgy történhetett, hogy április végén már hetedik alkalommal vették át a kiváló gyáregység kitüntetést. — Szerintem jó szervezés kell hozzá, hogy mindig legyen elég munkánk, mert a kollektíva jó — állítja Káinok! Lajos targoncás, majd a múltra tereli a szót: — Itt kezdtem 1968-ban, tudom, milyen nehezek voltak azok az évek. Akkor még targoncánk sem volt, géplakatos szakmával cipekedni is kellett. Most jóformán meg sem kell fogni az anyagot, odavisszük, ahová kell. SOK A TÚLÓRA Persze korántsem azt kell gondolni, hpgy Káinok) Lajos csak rózsaszínben látja a világot. Nem marad el a bíráló vélemény sem: — Az a bajunk, hogy sok a túlóra. Hallottam fél füllel, hogy a vállalattól még több Tajga lakókocsit kérnek, aztán ha hirtelen jön meg az anyag — ami korábban hiányzott—, elkerülhetetlen a túlóra. Vannak, akik zúgolódnak ezért, mert ha eltervezték a hét végét, s változtam kell, az rosszul esik a családnak. Való igaz, hogy a gyáregység legkeresettebb terméke a Tajga lakókocsi. Mi több, az idén már nemcsak Fehér- gyarmaton gyártják a szovjet exportra kerülő árut, hanem a 900 darabos rendelésből 300-at átadtak a mátészalkai gyáregységnek, ahol eddig a mezőgazdasági pótkocsikat készítették nagy sorozatban, de most a kisebb igény miatt nincs elég munkájuk. — Az a fontos, hogy tartsuk a határidőt — védi a maga igazát Nagy János anyaggazdálkodó. Hiába tud a hiányzó anyagokról, mert bármily pontos a rendelés, sokszor a kohászati üzemek nem szállítanak időben. — Kisegítjük egymást, csak is így lehet boldogulni — fogalmazza meg Tóth Gyula hegesztő csoportvezető. Nem véletlenül beszél így, hiszen 14 éve jár be Gyügyé- ről a gyáregységbe. Felér egy vallomással, ahogy mondja: — Aki már ideszokott, idehúzza a szíve, az nehezen megy el. „ELCSÁBÍTOTT” DOLGOZOK Nem árt ugyan megemlíteni, hogy tavaly is 25 jól képzett dolgozó volt, akit „elcsábítottak” ' a környező új gyárak, az újonnan alakult terme’, i szövetkezeti melléküzemágak. — Mégis negyvenmillióval többet produkáltunk, mint az előző évben — tájékoztat Pacza Mihály, a gyáregység igazgatója. Gyarmatról indul a Tajga-járat Vasúti kocsikon indulnak útra a Tajga lakókocsik, a messzi Szibériába. Amíg az igazgatónál beszélgetünk éppen a nagysze- keresi termelőszövetkezettől kopogtatnak. Hiányzik egy gép összeállításához néhány anyag, megvennék szívesen, ha a gyár nélkülözni tudja. Kis tételről van szó, amiért jóformán elindulni sem érdemes az ország valamelyik tájára, ahol be lehet szerezni. Az igazgató kérdez, telefonon intézkedik, természetes a segítség. — Így vagyunk a várossal is — folytatja. — Mindig számíthatnak ránk, a mi embereink, az itteni 250 dolgozó tudja, hogy a társadalmi munkájával igen sokat lendíthet a város dolgain. És az az igazság, hogy mi sem panaszkodhatunk, mert megbecsülik az ilyen irányú munkánkat, többször részesültünk valamilyen elismerésben. A MEZÖGÉP-nél állandóan arra kell számítani, hogy új és újabb termékek kerülnek be a gyártásba. Volt olyan év korábban, amikor 20—30 féle terméket gyártottak, köztük olyan igényes konzervipari berendezéseket, mint az előfőzők, a meggyszártépők, a szűrőciklonok. A szakosított telepek trágyakezeléséhez szükséges gépek egy része szintén innen került ki. — A dolgozók belelendültek, hamar megtanulták a gyártást az egyes termékeknél. Tajga lakókocsiknál — mondhatnám — szinte be hunyt szemmel, rajz nélkül dolgoznak. JÓ ÉVKEZDET Az idén jól indult megint a gyáregység. A vállalati átlag fölött termel, ami köszönhető a vállalkozó kedvnek, megfelelő rendelésállománynak. Ám legalább annyira köszönhető az itteni embereknek, akik a városban vagy környékén laknak, itt szereztek szakmát, s lettek meg becsült munkások. S hogy mennyire magukénak érzik a gyáregységet, azt a kapunál elhelyezett „Tiszta üzem” felirat tanúsítja, a virágos, rendben tartott munkahelyek bizonyítják. Az oldalt összeállította: Lányi Botond R századfordulótól napjainkig Tájvédelmi bemutatóterem „Tájvédelmi Körzet bemutatóterme” — hirdeti a felirat Fehérgyarmaton, a Vörösmarty és Kisgyarmat utca sarkán. Mi is készül a falak között? Fehérgyarmat a Szatmár- Beregi Tájvédelmi Körzet központja. A felújított épületben bemutatóterem, s abban kiállítás várja a látogatót. Az egyik részben erdőrészlet és vízparti táj idézi a gazdag növény- és állatvilágot. A leggyakoribb madarak kitömött példányain túl, a régi paraszti udvarok néhány állata is fellelhető: például a ritkaság számba menő mangalica. A kiállítás egy-egy részlete már készen van, s Csáthy Miklós tanár irányításával az iskolás gyerekek több csoportja tett már látogatást. Az épület másik termében néprajzi kiállítás lesz. A századforduló idejének munkaeszközei, korabeli ruhák, régi kisipari foglalkozások szerszámai, használati tárgyai kerülnek majd ide. Az ehhez, s a további bővítéshez szükséges anyag összegyűjtése folyik. A régi épület környékét is felújítják. A telken lévő melléképületeket kijavítják, új kerítés is készül. Az udvar régi talajrétegét, termékeny, parkosításra alkalmas földdel cserélik ki. A munkálatokat — a szatmárcsekei tájház felújításával és berendezésével együtt — az OKTH debreceni központja irányítja. Gyűlnek a régi tárgyak a kiállítóteremhez. (Molnár Károly felvételei) D szolgáltatásról — röviden Fehérgyarmat, lakónépessége az eltelt 3 év alatt 300-zal növekedett, s így elérte 1984. január 1-én a 8701 löt. A szolgáltatás azonban nemcsak a városlakókra, de a 48 vonzás- körzeti községre is kiterjed. A Volán felmérése szerint naponta 6—8000 ember utazik a városba és vissza. A gépjárműjavítást a Mezőgép helyi gyáregysége mellett 4 főfoglalkozású kisiparos és két további szakember (ők a főmunkájuk mellett végzik). Egy gépjárművillamossági műszerész, egy gumijavftó és 3 karosszéria- lakatos révén jelentősen javult a szolgáltatás. Megoldatlan azonban a kerékpárok és motorkerékpárok javítása. Három éve a színes televízió készpénzes javítását is vállalja a Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetkezet, amely a város és vonzáskörzete elektroakusztikai berendezéseinek és háztartási gépeinek egyedüli garanciális javítója a környéken. A lakáskarbantartást, lakásépítést az építőipari, szakipari és szolgáltatóipari szövetkezet, az itt megalakult gazdasági munkaközösség, az asztalos- és vasipari szövetkezet üvegező, képkeretező részlege, a költségvetési üzemben alakult GMK, és 44 kisiparos Végzi. Szükség van azonban a városon kívüli telephelyű kisiparosok tevékenységére is. A szanálások miatt űj helyre költözött a Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet cipőrészlege. Itt korszerűbb körülmények között dolgoznak. A lábbelik árának lényeges növekedése sem váltott ki nagyobb javítási igényt, de ennek ellenére gond az utánpótlás hiánya ebben a szakmában. Fodrászatban és kozmetikában az igazi megoldást az új szalon 1985-ös megnyitása hozza majd. A perifériás részeken újabb kisiparosok kaptak működési engedélyt, így 8 férfi-női fodrász dolgozik a városban kisiparosként. A közelmúltban kozmetikus szakmában ketten kaptak iparjagosítványt. Személy- és áruszállítást a vállalati és szövetkezeti szektor mellett 9 szekérfuvarozó, 6 teherautó és 4 magántaxis végez. Az áremelkedések itt is éreztetik hatásukat. A kisiparosok már keresik a megrendelőket. A közeljövőben nyit a kisiparosok szolgáltató háza, amelyben 8 kisiparos dolgozik majd: fényképész, órás, fodrász, kozmetikus, kézi- munka-előnyomó, férfiszabó, szűcs és háztartási gépszerelő szakmában. Gyerekek ismerkednek a vízpart élővilágával. „Sehonnan sem hiányoztam“ Teherforgalmi vezénylő... Egyszerű „polgári” fülnek majdhogynem idegen a kifejezés. Egy jeles társadalmi munkás foglalkozását azonban hiánytalanul körülírja. Túri László, aki „mellesleg” pártitkár is városunk volántelepén, seregnyi nehéz teherautó napi útját irányítja. Kérdezhetné bárki, mikor jut ideje a köz érdekében önzetlenül tenni? Megkérdeztük magunk is. — Ha a legutóbbi években változott településünkön valami, akkor abban benne volt a mi kezünk is — kezdi sorolni a mosolygós, hosszú barkójú fiatalember. — Segítettünk az új szolgáltatóház építésénél, aszfaltoztuk az „egyes” iskola udvarát, az MHSZ-ru- tinpályát, és a városi fürdő építkezéseiről sem hiányoztunk. — Ezek mind a közösség érdemei... — Én magam pusztán annyival tettem többet, mindamellett, hogy sehonnan sem hiányoztam, megpróbáltam úgy szervezni a dolgokat, hogy minél nagyobb hasznot hajtsunk, és ne a „strigulákat” gyarapít- suk, mondván: ezt a kommunista szombatot is letudtuk. Túri László, és az a kollektíva, amelyiknek tagja, még a szombathoz sem ragaszkodik, ha a városért kell tenni valamit. Ök 126- an megtalálják a módját, hogy akár munkaidőben is társadalmi munkát végezzenek. Régen elszoktak attól, hogy ilyesmit akárcsak fontolgassanak is. Amikor a járdához folyamkavics kellett, rögtön a szemükbe ötlött: Milotára járnak a megrakott teherautók hazafelé meg üresen furikáznak. Az ötletet nem késlekedett követni a tett. — Ma, amikor minden garast a fogunkhoz verünk, a gépkocsivezető azt is mondhatná, fizessék meg neki a visszaút bérét. — Ilyen oktalanul nálunk senki sem gondolkodik Valamennyien gyarmatiak vagyunk és egy lépést sem tennénk, ha nem látnánk, mozdul általunk előre a város. Tudjuk, hogy munkánknak jutalma lesz ezáltal, többszöröse annak, amit egyszer a zsebünkbe tehetnénk. Nincs is ezen mit bizonygatni tovább. Beszélt a „közmunkák” élenjáró irányítója, és beszél helyette a feje fölött lévő polc, tele szép érmekkel és oklevelekkel, amelyek mindegyike az említett dolgokért kapott kitüntetés, (és) Érettségizett szakmunkástanulók A MEKOFÉM fehérgyarmati üzeme már az induláskor fogadta azokat az érettségizett fiatalokat, akik szerszámkészítést kívántak tanulni. A fehérgyarmati 142. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben így május 21-én első alkalommal ültek le érettségizett fiatalok, hogy két év tanulás után megszerezzék a szakmát. Az összesen hét szakmában végzősöket kibocsátó iskola 173 tanulójából 160-an kezdhették az írásbeli vizsgát. A nőiruha-készítők — hasonlóan a többi középfokú iskolában írásbelizőkhöz — központi írásbelin adtak számat tudásukról, amit az országban mindenhol egyszerre írtak. A gyakorlati vizsgák június közepén kezdődnek. Táborozásra szánják Úttörők, kisdobosok gyűitötték A Hazafias Népfront városi bizottsága felhívására idén tavasszal is jelentős erők mozdultak meg Fehérgyarmaton, a hasznos hulladékgyűjtési akció során. A két, általános iskola fiatalsága közel 3 tonna textilhulladékot gyűjtött a zsákos akció során. Háztól házig jártak a kisdobosok és úttörők, a papírhulladékot gyűjtendő is. Több, mint húszezer forint jut így táborozásra, a munka értékeként. A téglagyár KlSZ-esei tevékenysége tízezrekben fejezhető ki, de a MEZŐGÉP, az Építő és Szolgáltató Szövetkezet, valamint a Vízgazdálkodási Társulat fiataljai is több, mint tízezer forint értékű hasznos hulladékot juttattak a MÉH-telepre. Az Ipari Műszergyár, a Malomipari Vállalat helyi üzeme és a Volán KISZ-szervezete is hozzájárult ahhoz, hogy Fehérgyarmaton közel 140 ezer forint értékű vas-, papír- és textilhulladékot gyűjtöttek össze. FEHÉRGYARMATON
