Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-09 / 134. szám
Görögök Kállóban i kereskedelem műrészei BARAKK A VÁROS SZÉLÉN Hatvanéves hadi kórház vszázaddal ezelőtt menni” ugyanazt Felső-M ag ya r őrs zá - íz alföldi városok- i menni és hitelbe Kevesen tudják, tagyarságba olvadt ?k között görögök lár számuk elenyé- idható a többi ide- porthoz képest, an- >b szerepet töltöt- ánk 18. századi ke- életében. ök vetet- iz Északra irányuló delem alapjait, ők meg a külfölddel paprikát. A köznép görögöknek nevez- nagyon mozgékony, lemmel megáldott, ireskedelmi kapcso- endelkező balkáni ot. Voltak köztük polgárok, örmények, e a többséget a mairögök alkották. 1ZA VIDÉKÉN ai és nyelvi különblett abban voltak jzösek, hogy török gú területről jöttek ortodox vallásúak sszekötötte őket a reskedelem nemzet- e, a görög is. Mivel fényeink kezdetben k nekik, hogy váro- ikjanak, magánföl- tokokon telepedtek )csmákat, boltokat, béreltek, házról a kereskedtek. Elő- a vidékén bukkan- itt kellett legkevés- k a német kereske- íyétől — innen ter- később a Felvidék felé. megyékbe menekülők közül többen választhatták maguknak a fontos kereskedelmi utak mentén fekvő Káliót. SZÍVESEN FOGADTÁK ŐKET A városok hosszú időn keresztül ádáz küzdelmet folytattak ellenük. Mozgékonyságuk, több évszázados kereskedelmi tapasztalataik és az uralkodótól nyert kiváltságaik birtokában leküzdhetetlen versenytársnak bizonyultak a magyar és a német kereskedőkkel szemben. Az egyszerű nép viszont szívesen fogadta őket. A görög nem volt szomszédos nép, nem álltunk velük harcban, nem nyilvánult meg ellenük vallási vagy nemzetiségi ellenszenv, csupán gyors meggazdagodásuk miatti irigység. Vitathatatlanul hézagpótló szerepet játszottak a magyarok által megvetett kereskedelmi tevékenységükkel. Ezért a megyék sokszor a városokkal, sőt a kormánnyal szemben is megvédték őket. Arra hivatkoztak — joggal —, hogy nélkülük a falusiaknak a legcsekélyebb dolgokért is a városba kellene menniük, így meg minden valamirevaló faluban van görög szatócsbolt, ahol a falusiak beszerezhetik a szükséges árukat. Hogy Szentmihályon mikor jelent meg először görög kereskedő, azt nehéz kideríteni. A kezünkbe került Szentmi- hály falunak és földesurának 1787-ből származó szerződése, melyben a földesúr tíz évre bérbe adta a communitás- nak, azaz a közösségnek a földesúri haszonvételeket, azaz a kocsmát, a mészárszéket, a Arad és Szabolcs megyékben nem szabad ezután pusztákat bérbe adni görög és örmény kereskedőknek. A bécsi levéltárban bukkantam rá Deák György kállói görög kereskedő hagyatéki irataira, melyek további érdekes adatokat szolgáltatnak a szabolcsi görögökre. Az 1757-ben Kálióban minden valószínűség szerint öngyilkos („maga magát ugyan az maga kargyával vagdalta” — mint ahogy az egyik tanú vallotta) görög kereskedőnek háza, malomrésze volt Kálióban, továbbá szőleje a Szent Imre hegyen. Ingóságai 750 magyar forintot értek, de kilenc kereskedőtársának mintegy ezer forinttal tartozott. Papp György ősegei görög kereskedő vallomásából értesülünk arról, hogy Deák György, mielőtt hazaindult Görögországba, megosztozott kereskedőtársával, az akkor Kisvárdán élő, a tokaji görög kereskedőtársasághoz tartozó Papp Tamással. Az osztozkodásnál 2200 forint jutott Deáknak, amit Papp nem fizetett ki, csupán papírt adott tartozásáról. A kincstár a tokaji kamarai jószágigazgató jelentése alapján kötelezte az akkor már Kállóban lakó Papp Tamást az adósság visszafizetésére. A görögök Magyarországra történő bevándorlása a 18. század utolsó évtizedeiben megszűnt. Közülük többen visz- szatértek hazájukba, többségük azonban letette a hűség- esküt és véglegesen letelepedett Magyarországon, s hamarosan beolvadt a magyarságba. Ács Zoltán Nyíregyházi emlékek 1914-ből n a vásáraikról hí- t látogatták elősze- r jutottak el a tör- ibolcs és Szatmár is, ahol nagyobb Mállóban, Szatmár- íetiben telepedtek : első-magyarországi rtokokon lakó gö- ídők 1667-ben kiét kaptak I. Lipót melyben széles kö- gjogokkal ruházták )ben az okiratban állót is, ami arra ott már ebben a jb görög kereskedő még nem tudjuk honnan kerültek íltételezhető, hogy 1660. évi pusztulá- zán inneni és túli malmot stb. Kivételt csak a bolt képezett, melyet nem bérelhetett a faluközösség. Azt továbbra is a „Botos Görög” bérelhette. PUSZTABÉRLET A görögök közül többen állatokkal, főleg marhával kereskedtek. Ezek nagy kiterjedésű pusztákat vettek bérbe a földesuraktól vagy a mezővárosok közösségétől. Az elharapódzó pusztabérletek ellen emelték fel a hangjukat azok a kereskédők és közösségek, akik nem bírták a versenyt a görögökkel és tönkrementek. Ezért Mária Terézia királynő 1772-ben elrendelte, hogy Borsod, Bihar, Békés, Csanád, A nagykállói vár a XVIII. században (korabeli metszet). „Vármegyénk földrajzi fekvésénél fogva oly nagymértékben beleesik a hadak útjába, hogy hazánk igen sok vármegyéjénél jóval nagyobb mértékben kell, hogy kivegye a részét a háború mozgalmaiból ... Nyíregyháza egyik legfontosabb kötöző és ápoló állomásává lett az északi harctérről lefelé irányuló sebesültfor- galamnak” — hangsúlyozta az 1914. év Szabolcs vármegye állapotát ismertető alispáni jelentés. Az általános mozgósítás: 1914. július 31-én volt. Ezután gyorsan peregtek az események. Jöttek az első sebesültek, s felmerült az északi harctérről elszállított sebesült, illetve beteg (kolera, kiütéses tífusz, influenza stb.) katonák orvosi megfigyelő állomásokon történő elhelyezésének szükségessége. Ilyen megfigyelő állomás felállítására Nyíregyháza várost is kijelölték, s ezzel kezdődött a barakk-kórház története. Az eredetileg körülbelül 4 ezer beteg befogadására tervezett hadikórház építkezésének miniszteri biztosa dr. Ujfalussy Dezső főispán, a helyettese dr. Mihályi Péter országgyűlési képviselő volt, s a helyszíni teendők végzésére dr. Kállay Miklós nagykállói szolgabírót Nyíregyházára rendelték. A barakk-kórház 50 nagyobb faépületből, barakkból állott, az egész telep körül volt kerítve és a közeli pályaudvarról külön vasúti vágány vezetett be. Minden barakk Tábori lap 1914-ből a nyíregyházi barakk-kórházról villanyvilágítással, vízvezetékkel és szennyvízelvezetéssel volt ellátva, mindenütt volt mosdó és closet, valamint külön ápolónői szoba. A fertőző betegek részére szolgáló barakkokban külön fürdőszobák is voltak. Az 50 épületből 42 barakk a betegek rendelkezésére állott (ebből: 8 barakk volt fenntartva a fertőző beteg katonák részére). A betegek ellátására szolgáló ugyancsak 8 barakk megoszlása a következő volt: őrség, betegek várakozója, gazdasági hivatal, műtő és felvételi épület, lakás, raktár, főzőkonyha és végül mosókonyha. A barakkok mellett voltak még kisebb-nagyobb építmények is: fa- és szénkamrák, tűzoltószertár, égető (fertőtlenítő) kemence, szennyvízderítő berendezés épülete és szivaty- tyúház a fúrott kút részére. A barakktábor mellett terült el a „Hősök temetője”. A hygiéne szempontjából tehát modernnek számított e nagy hadikórház, amely körülbelül 3 hónap alatt épült fel. Nyilván ideiglenesnek szánták, hiszen a deszka építőanyag is mutatta ezt, valamint a sürgős szükséget is. Nagyon gyorsan kellett tető alá hozni a sebesültek áradata miatt. Tény, hogy 1915 január havában már 2700 katonát (!) ápolt itt 23 orvos, 160 ápolónő és 200 kiszolgáló férfialkalmazott. Dolgozott itt 81 éves korában Jósa András nyugalmazott megyei főorvos is, mint népfelkelő főorvos, aki a Vöröskereszt által itt adományozott kiÚtjelző «I ««I is ■■ § örökösöknek r udja, hogy új művelődési házat épít a falu? Vasárnaponként ott van minden jóravaló ember, az asszonyok főzik a közös ebédet, a férfiak dolgoznak, a gyerekek játszanak. Csak a fiatalok hiányoznak nekem nagyon. Láthatja, fehér a hajam, és már húsz éve vezetem az asszonyok klubját. Én aztán elmondhatom, hogy sohasem volt szebb hivatás, mint falun élni és világítani. Zokognivaló azoknak a fiataloknak a gondolkodásmódja, akik csak elmenni és leköpni akarják a falut. Hetente átmegyek közéjük a klubba, leülök, nézem, ahogy szórakoznak, játszanak, zenét hallgatnak. Egészségesek, erősek. Boldogan rájuk hagynám az országot. Csak a lelkűk! Kérdem az egyiket a múltkor: mi érdekel, fiam? Semmi — válaszolja —, semmisem. Beszélek erre neki a falu múltjáról; merre volt a földvár, mit csináltak itt a törökök, hol állt meg Rákóczi a néphit szerint, és melyik versét írta Petőfi a határban. Mesélem neki, hogy tudja, hol született, minek lehet a képviselője, mire felnevet: — Nem érdekel ez itt senkit! — Tudod, mit mondtál, fiam? — hajolok hozzá kétség beesve. — Hogy neked semmi közöd ehhez a néphez! Micsoda magyarok lesztek ti? Mi lesz itt? Milyen embereket neveltek ti? Már ne haragudjon, hogy a köny- nyem kicsordul, de öreg az ember, és fáj, ami fáj ... Ha én itt táncot tanítok, az nem csak tánc, az megtartó erő, az világít a falusi lelkekben. Ha én együtt éneklek a többiekkel, a kezüket fogom. Ha én ezt elmondom az asszonyoknak a klubban, ők érzik, hogy őszintén és igazán így hiszem és tudom, átszivárog beléjük is ez a hit: huszonötén is eljönnek az előadásokra, és negyvenen kirándulni. De a fiatalokkal, azokkal mi lesz? Hogyan találják meg az ösvényt hazafelé? Nógrádi Gábor tüntetésére volt a legbüszkébb. Jósa sikerrel alkalmazta a hyp- nosist a légnyomást szenvedett, idegkimerült és epilepsiás harcosok kezelésében. Még e nagy barakkváros sem tudta azonban befogadni az összes beteg, illetve sebesült katonát. így, ha a sebesült hadi szolgálatra képtelenné vált, akkor kerülhetett magánjellegű kórházba is. Ilyen magánjellegű hadikórházat kettőt is tartottak fenn Nyíregyházán: Liptay Jenő 10 ággyal, valamint a „Szabolcs szabad kőműves páholy” 14 ággyal. A Vöröskereszt Egylet némi anyagi hozzájárulással „több- rendbeli” kisegítő kórházat is működtetett Nyíregyházán, így a polgári fiú- és leányiskola épületében is. De sebesült katonákat fogadott ekkor a nyíregyházi Magán Szanatórium (dr. Klekner Károly-féle, ma: Vöröshadsereg u. 42. sz.), a Városi Szegényház és nyíregyházi Kir. Törvényszék Fogházának Kórháza is, sőt a helybeli ,.Erzsébet”-iközkórház akkori 222 ágyából is 120-at ajánlottak fel a sebesült harcosak ellátására. A Vöröskereszt Egylet nyíregyházi fiókja szervezésében a város asszonyai szűnni nem akaró hazafias buzgólko- dással vettek részt a sebesültek kötözésében és ápolásában. Karácsonykor meleg ruhát és élelmiszer-ajándékokat adtak át a katonáknak. Természetesen szükség volt nagyobb számú szakképzett ápolónőre is. Tudjuk, hogy az ’ „Erzsébet”-közkórházban 1914- ben 97 önkéntes ápolónőt képeztek ki, akik a megye területén működő állandó, illetve ideiglenes kórházba kerültek. Működött ekkor még az 1891- ben épült katonakórház, vagyis az Árok utca 53. szám alatti csapatkórhéz is (ma: a 110. számú szakmunkásképző intézethez tartozik az épület), mely azonban nyomban szűknek bizonyult. Az ideiglenesnek tervezett barakk-kórház épületeit az I. világháború után még szükséglakásnak használták, majd lebontották. Helyén új, modern házak épültek, s a városrésznek ma már Friedmann-telep (Friedmann Sélig fakereskedőről elnevezve) helyett Ságvári- telep a neve. Napjainkban már csak az elhanyagolt „Hősök temetője” emlékeztet a letűnt Osztrák—Magyar Monarchia ezen óriási méretű, nyíregyházi hadikórházára. Dr. Fazekas Árpád ■NiigffiO Q
