Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-07 / 132. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. június 7. A harag napja Rotherham közelében rendőrök tömege támadt a sztrájkoló brit bányászokra, akik megpróbálták megakadályozni a szén elszállítását. R asid Karami valószínűleg a világ legkevésbé irigyelt kormányfője. Gondjai persze sok más ország miniszterelnökének is vannak. De olyan főváros Bejruton kívül nem létezik, ahol az is eredménynek számít, hogy egy öt hete megalakult kabinet hivatalos nyilatkozatának megvitatására egyáltalán képes volt összeülni a nemzetgyűlés. Azok az alapvető célok, amiket ez a vezetés maga elé tűzött, nem valósultak, és tegyük hozzá gyorsan, nem is valósulhattak meg. Mik ezek a célok és miért nem valósultak meg? 1. A Karami-kormány biztonsági tervezete; 2. A harcok megszüntetése, a tűzszünet realizálása; 3. A kettészakított főváros egyesítése és 4. A világforgalommal való kapcsolatot biztosító nemzetközi repülőtér, valamint a kikötő megnyitása. Nemcsak a kriminalisztikában, hanem a politikában is mindig érdemes a cui pro- dest (kinek használ) ősi kérdésből kiindulni. Kinek használ, ha késik a konszolidáció, ha megmarad a megosztottság és anarchia? A válasz egy évforduló, amit Nabih Berri síita vezető, az egységkormány tagja találóan nevezett „a harag napjának”: most két esztendeje zúdult rá az izraeli hadsereg Libanonra és mindaz, ami ebben az országban történik, illetve nem történik, igen nagy részben ennek a napnak a következménye. E nap nyomán vannak izraeli megszálló csapatok Dél- Libanonban és izraeli politikai-katonai kulcspozíciók országos viszonylatban. Amikor a nemzeti egységkormány, a lakosság többségének követelésére, a bejrúti izraeli ösz- szekötő iroda bezárása mellett döntött, Tel Aviv (persze, libanoni, még a kabinetben is jelenlévő, szövetségesei segítségével) megtorlásul elzárta a zahrani olajfinomító főcsapját és Bejrutot áramkorlátozásra kényszerítette ... sikerrel osztja meg a libanoni kormányt is. Vagyis Karaminak szembe kell néznie azzal a lehetőséggel, hogy a harag napját a harag hónapjai, sőt talán évei követik Libanonban. (Folytatás az 1. oldalról) dekvédelimi munka. Űj tennivalók vannak a szakszervezet belső életének javításában, elsősorban abban, hogy a Legtehetségesebb szakszervezeti tagok kerüljenek választott tisztségekbe. A szak- szervezeti munka súlypontjának át kell helyeződni a bizalmiak, bizalmi testületek szintjére. Szabó Imréné (a Kender- Juta és Polt textil Vállalat nagyhalászi gyárának szb- titkára, a SZOT tagja) a nevelés, tudatformálás új feladatairól, a választások előkészítéséről, a káderkérdések jó megoldásának fontosságáról szólt Pankotainé Gergely Piroska, a megyei tanács szb-tit- kára a közalkalmazottak körében végzett szakszervezeti munka tapasztalatairól beszélt s szólt azokról a kezdeményezésekről, amelyeket az ösztönzőrendszer javítása érdekében a tanácsoknál bevezettek illetve terveznek. Domonkos László, az MSZMP KB politikai munkatársa többek közt a párthatározat feldolgozásáról, a pártalapszervezetek tennivalóiról beszélt. Hangsúlyozta; a pártalapszervezetek alapvetően járulhatnak hozzá, hogy a munkahelyeken a korábbinál jobb feltételeket teremtsenek a szakszervezeti munkához. A vitát követően az SZMT feladattervet fogadott el. Ezután a testület tájékoztató jelentést hallgatott meg az új vállalkozási formák — különös tekintettél a váMailati gazdasági munkaközösségek — tapasztalatairól, a szak- szervezetek ezzel kapcsolatos feladatairól. Az SZMT személyi ügyekben is döntött. Alexa Lászlót az SZMT vezető titkárát nyugalomba vonulása miatt — érdemei elismerése mellett — felmentette funkciójából. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Alexa Lászlónak több évtizedes munkája elismeréséül a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Sólyom Ferenc adta át, aki egyben méltatta Alexa Lászlónak a párt- és a szak- szervezeti mozgalomban végzett több évtizedes tevékenységét. Elmondta: nagy érdemei vannak megyénk szak- szervezeti mozgalmának fejlesztésében, a káderek nevelésében, "a párthatározatoknak a szakszervezeti munka területén történő érvényesítésében. Jó egészséget kívánt a távozó vezető titkár további munkájához. A testület Tóth Gézát — az SZMT titkárát — megválasztotta a szakszervezetek megyei tanácsa vezető titkárának, Nagy Lászlót — a KISZ megyei bizottságának első titkárát — pedig az SZMT titkárának. 24. Máté korholta magát. Túlságosan hamar elejtette a gyanúsítottak sorából Mohait. Fulladozott a rendező pipafüstjétől, miközben egy fiatalember lépett a szobába, kezében papírlappal. — A gyártásvezetőnk ~ mutatta be a fiút a rendező. A papírlapon a stáb névsora volt. Máté táskájába tette a papírokat kevés reménnyel. Vida segédrendezőt egy emelettel feljebb, a másik épületsáárnyban találta. Kopaszodó, zömök, fiatal férfi állt fel az egyik asztaltól, s fogott kezet lagymatagon a századossal. — Milyen filmet rendez mostanában? — helyezkedett el az egyik széken Máté. Vida lehajtotta a fejét. Bosszúsan. — Nem tudom ... nem lesz könnyű ... erről kell nyilatkoznom a Yardnak? A százados átnyújtotta a levelet, amelyről a labor már levette az ujjlenyomatokat. — Tessék ... olvassa el... erről kellene nyilatkoznia .. Miközben Vida olvasott, Máté szemrevételezte a férfit. A harmincas évek derekán járhat — állapította meg —, nyakában vékony aranylánc, karján szögletes, aranynak látszó óra. Az asztalán dohányzacskó, pipa- szurkáló. A mester hatása. Vida hosszan tanulmányozta a levelet. Aztán felvette a pipáját, s elmélyültten töm- ködni kezdte. — Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ezt a levelet nem én írtam. — De igen — bólintott Máté —, mondania kell, sőt bizonyítani. Vida ránézett. — Semmiféle filmhez nem kerestem, nem is kereshettem szereplőket. Még minden bizonytalan. S ha arra gondol, így ismerkedem nőkkel, biztosíthatom, hogy semmi szükségem erre a módszerre. Babonásan kopogott, — hálaistennek... — Ismerte Halas Violát? . — Ismertem. Kávét főzött nekem is, mint másnak. Eny- nyi. A zsánerem, ha erre gondol, nem ilyen. Lehet, hogy Mohai hajtott rá, ezt sem tudom. — Beszélt mostanában Mohai Tiborral? — Igen. .. tegnap este felhívott... tulajdonképpen nem beszéltünk semmiről... nem értem ... — Tudja, hogy gyilkosság ügyben nyomozunk? — Tudom. De én nem voltam itthon. Külföldön voltam, tegnap délelőtt érkeztem haza. Szerencsére. Máté mindezt tudta. Mégis remélt valamit. A dolgok bonyolódnak, a szálak kuszá- lódnak. — Annyi biztos — próbált segíteni Vida —, hogy a gyilkos filmes fejjel gondolkodott. Ismernie kellett minket. Elképzelhető, hogy a közelünkben tartózkodott, vagy köztünk volt. — Látott olyat, aki nem a stábhoz tartozik? — Hogyne láttam volna. Ilyenkor szokás. Ne kívánja, hogy felsoroljam. — Ismeri a Dolina éttermet? — Talán kétszer, vagy háromszor jártam ott... kicsit drága hely ahhoz, hogy az ember bekapjon néhány falatot Ha szórakozni akartunk, a Béka csárdába mentünk vagy Siófokra. De higy- gye el, ritkán akartunk. Fáradtak voltunk. A Kálváriadombon sátoroztunk, a színészek Siófokról jártak ki hozzánk. (Folytatjuk) Tudósítás Koreából Csollima földién Leszállás nélkül tíz és fél óra a repülés Moszkvától Phenjanig, az Aeroflot IL— 62-esén. Az út rendkívüli élményt ígér: a távol-keleti járatok általaiban este ■ tíz óra körül indulnak — a nappal szembe. Az; éjféli hajnal látványa csodálatos. A hétórás időkülönbség azonban megteszi hatását — csak a legedzettebb utazók lépnek ki frissen a gépből. A phenjani fogadtatás azonban legtöbbször feledteti a fáradtságot. Vendéglátóink udvariasak, szolgálat- készek, a forró tea, a keleti szokások szerint érkezéskor átnyújtott gőzölgő frottírtörülköző felfrissíti a távolról érkező utast — kezdődhet a program. NYÍRSÉGI ALMAFÁK A magyar vendégnek szívmelengető, hogy Ikarus autóbusz indul a repülőtérről a főváros szívébe, s az autóút két oldalán elterülő nagy állami gazdaság gyümölcsöskertjében — mint később megtudjuk — a Nyírségből vásárolt almafák is teremnek. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosa vadonatúj település. Az 1945 —48 közötti újjáépítés eredményeit szinte semmivé tette az 1950—53. évi koreai háború, amely a fiatal demokratikus állam létét is veszélyeztette. A szocialista országok hathatós támogatósa is hozzájárult, hogy létrejött a fegyverszünet, ám az egész országrészben, így Phenjan- ban is lényegében elölről kellett kezdeni az újjáépítést. A várostervezés nagy Országúti pihenő. A Phenjanból keltezett hírek viszonylag ritkák az újságokban, pedig ez a hazánktól egyharmadnyival nagyobb, húszmillió lakosú ország — sajátos körülményei, a se nem béke, se nem háború állapotában — elismerésre méltó ütemű fejlesztéseket, szociálpolitikai intézkedéseket valósított meg. Az 1953 júniusában Pan- mindzsonban megkötött fegyverszüneti megállapodás az eredeti demarkációs vonalat a 38. szélességi foknál jelölte meg — ettől északra, a mai KNDK területén szocialista fejlődés indult meg. Már 1954-ben hároméves fejlesztési terv megvalósításába fogtak, s 1956-ban pedig a Koreai Munkapárt III. kongresz- szusán elfogadták a szocializmus építésének programját. Az 1970-ig tartó időszakban megvalósított fejlesztések eredményeként a KNDK az agráriparj országok közül Ázsia fejlettebb ipari orszámeg kell ismernie: a Csolli- ma-mozgalmat és a dzsucse eszmét. Előbbinek jelképe a szárnyas paripa, amelynek emlékműve Phenjan egész központjából, a Tedong folyó partjáról látható. Csollima azt az össznépi mozgalmat reprezentálja, „amelynek célja az elmaradottság megszüntetése a gazdaság, a kultúra, az ideológia és az erkölcs minden területén, valamint a szocialista építés meggyorsítása.” BÉKE HELYETT FEGYVERSZÜNET A másik alapvető kifejezés, ami lépten-nyomon visszatér nemcsak a hivatalos, hanem a hétköznapi beszédben is, a dzsucse eszme, olyan világ- szemlélet, amelynek középpontjában az ember áll, az egész gondolkodás középpontjába az embert helyezi és mindent az ember érdekeinek szolgálatába állít. SokPhenjan modern belvárosa. (A szerző felvételei) munkájában magyar mérnökök is részt vettek. A városkép magán viseli az eltelt évtizedek megannyi jegyét. A peremkerületek az első panelépítkezések nyomait viselik ma is, a belvárosban az öt-tíz-húsz emeletes, Európában is megszokott modern betonépületek, és a hagyományos keleti stílust követő létesítmények váltogatják egymást. Széles sugárutak, szép terek, szökőkutak, és sok-sok virág jelzi, hogy a lakóik nagy gondot fordítanak a mai Phenjanra, amely most is tetszetősen szépül, fejlődik. Színház, kultúrpalota, sportcsarnok, áruház illeszkedik az új létesítmények sorába. MAGYARNAK LENNI JÓ Három hét tulajdonképpen rövid idő arra, hogy az Európából érkező vendég megismerkedjen a távoli országgal. De arra elegendő, hogy érzékelje: Phenjanban magyarnak lenni jó. Meglepően sokan beszélik nyelvünket — jeleként annak, hogy három evtizede — a KNDK felszabadulását, majd a koreai háborút követően — sok száz koreai fiatal tanult hazánkban. Vannak „magyar gyárak” is, amelyeket részben hazánk szakemberei terveztek vagy építettek. De az üzemekben, üzletekben fellelhetők a mai magyar ipar termékei is. gainak sorába lépett. A hetvenes években a fejlődés némiképp lelassult, ám a VI. pártkongresszuson, 1980-ban változatlanul szép eredményekről adtak számot. SZÁRNYAS PARIPA A sok új létesítmény szembetűnő, s nemcsak a fővárosban, hanem másutt is, például Vonszanban és Namphó- ban, a nagy kikötővárosokban. Az új szuncsoni cementgyár kapacitása hárommillió tonna, de nagy jelentőségű az leshon—Szepho közötti új vasútvonal, amely összekötötte a keleti és nyugati országrészt. A phenjani metróvonalak hossza több, mint 30 kilométer. A gyors ütemű fejlesztések az eredmények mellett számos gondot is magukkal hoztak, hiszen a belső erőforrásokat szinte maximálisan igénybe vették, sőt el is adósodott az ország. A mennyiségi mutatókkal mérhető fejlődés mellett felbillent az egyensúly — a feldolgozó ágazatok rovására. A fogyasztási cikkek termelése sem emelkedett a nagyberuházásokhoz mérhető színvonalon, a termelékenység javításában rejlő tartalékok kiaknázására is csak az utóbbi időben fordítanak nagyobb figyelmet. Ha a távoli vendég a KNDK mai életével ismerkedik, két kifejezést már az első napon féle további magyarázatot hallottam ennek gyakorlati értelmezésére, amelyek nagyjából abban egyeznek meg, hogy a társadalom és építőmunka során felvetődő problémákat mindenkinek önálló, alkotó álláspontra helyezkedve, a koreai forradalom követelményeinek és a nép érdekeinek megfelelően kell megoldani — tehát gondolkodva. Mindezek megismerésére az Európából érkező számára részletesebb történelmi ismereteket, magyarázatokat igényel. A lényeg azonban, hogy ez a távoli testvéri ország —- amelynek partfőtitkára és államfője, Kim ír Szén ma érkezik Magyarorszugra — szép eredményeket ért el a szocializmus építésében. S bár a világgazdasági válság a KNDK-t sem kerülte el, ezekben az években is folytatni tudják az elhatározott célok megvalósítását. Ez persze nem könnyű, hiszen Koreában ma is azt mondják: itt nem béke van, hanem csak fegyverszünet. És ez sajátos feladatokat ró a demarkációs vonallal kettéosztott ország szocialista társadalmat építő északi részének lakóira. Azon a félszigeten, amelynek neve koreai nyelven nagyon is békés, szinte lírai fogalmat jelent: „Csoszon”, a „Hajnali harmat országa”. Marik Sándor
