Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-05 / 130. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. június 5. Napirenden ai egység erősítése Csernyenko—Ceausescu találkozó Moszkvában Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke hétfőn Moszkvában megbeszélést folytatott Nicolae Ceausescuval, az RKP -főtitkárával, a Román Szocialista Köztársaság elnökével, aki hétfőn érkezett munkalátogatásra a Szovjetunióba. A találkozón Konsztantyin Csernyenko tájékoztatást adott az SZKP XXVI. kongresszusán, s az azt követő KB-üléseken hozott határozatok végrehajtásáról. Külön kiemelte azoknak az intézkedéseknek a jelentőségét, amelyek a szovjet gazdaság hatékonyságának növelését, az irányítási rendszer tökéletesítését és a népjólét fokozását szolgálják. Nicolae Ceausescu beszámolt az RKP XII. kongresz- szusán és országos konferenciáján hozott határozatok végrehajtásáról, az RKP XIII. kongresszusának előkészületeiről, s Románia felszabadulása közelgő 40. évfordulójának tervezett ünnepségeiről. Az időszerű nemzetközi kérdések áttekintése során szovjet és román részről is aggodalommal szóltak arról, hogy a világban tovább éleződik a feszültség. Ennek oka a legagresszívabb imperialista erők, elsősorban az Egyesült Államok politikája, amelynek célja a katonai fölény megszerzése, a kialakult viszonylagos katonai-hadászati egyensúly megbontása. Felhívták a figyelmet arra, hogy erősíteni kell a szocialista közösség országainak egységét és egybeforrottságát, tovább kell szilárdítani a Varsói Szerződés tagországainak védelmi szövetségét. A tárgyszerű és elvtársi légkörben megtartott baráti és nyílt eszmecserén szovjet részről jelen volt Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökének első helyettese, külügyminiszter, Dmitrij Usztyi- nov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter, Konsztantyin Ruszakov és Nyikolaj Rizskor, az SZKP KB titkárai, Nyikolaj Talizin, a KB tagja, a Minisztertanács elnökének helyettese. Francois Mitterrand a Sznvjetunióba látogat Francois Mitterrand fran- Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé- cia köztársasági elnök június gének meghívására — közöl- második felében a Szovjet- ték hétfőn hivatalosan Moszk- unióba látogat a Szovjetunió vában. A LEMP KB felhívása Wojciech Jaruzelski zárszavával vasárnap Lódzban befejezte kétnapos kibővített ülését a LEMP Központi Bizottsága. A LEMP Központi Bizottságának első titkára a tanácskozás tanulságait összegezve kijelentette: a két napot az őszinte, nyílt, kritikus és konstruktív eszmecsere jellemezte. A párt a jövőben is folytatni kívánja a konzultációt és véleménycserét a munkássággal a kölcsönös megértés és a bizalom erősítése érdekében. A vasárnapi ülésen a részvevők határozatot fogadtak el a munkásosztály vezető szerepének erősítéséről a lengyelországi Szocializmus építésében és felhívással fordultak a társadalomhoz a közelgő tanácsi választások támogatására. 22. Máté becsukta a dossziét. Nagyon éhes volt. Végszóra hallattszott a kopogtatás, az ügyeletes zsemlyét, szalámit tett az asztalra. Máté evett pár falatot türelmetlenül, kapkodva. Azután a térképhez ment. Balatonkékesdet, a filmforgatás helyét hamar megtalálta. Vibrány ettől a helytől kb. 5—6 kilométerre volt. Kékesd és Hullámos között majdnem ugyaneny- nyi volt a távolság. őrei Szilvia útja Pécsről vezetett Hullámosra, és onnan a Fortuna szálló 151-es szobájába. Halas Viola Vib- rányból indult el két héttel később a Pókerba. Véletlen? Vagy Mohai keze mind a kettőben? Volt-e köze egymáshoz örsi Szilviának és Halas Violának? Mit tudhattak, amiért el kellett pusztulnia ., ha egyáltalán van köze egymáshoz a két ügynek. Máté szerette volna, ha van. De attól, hogy a két gyilkosságot összekösse, még nagyon messze volt. Töprengésébe belecsör- rent a telefon. Balogh jelentkezett röviden. Helgát — Pék Lóránd egyik kenyérkeresőjét — sokan ismerik, de nem tudnak róla. A kutatás tovább tart. Máté visszaült az íróasztalához. Ezúttal lassabban evett, de továbbra sem figyelt oda. A folyosón a mindig siető villanyóra kilenc óra öt percet mutatott. A térkép. A piros, zöld, kék vonalak. Hegyek völgyek, folyók. Máté ott állt a hatalmas papírlap mellett, töprengve nézte. Pálca volt a kezében, mint egy földrajztanárnak. Reggel volt már, napsütés, az asztal fénylett, a takarítónő gondosan, alaposan letörölte. A csoportbeliek nézték Máté pálcás kezét. A százados nagyon határozott, nagyon komoly volt, úgy tűnt, beindul a motor. — Tessék... nézzétek — mutatott a pálcával a térkép egy valószínűtlenül kis piros pontjára. — Bükkiék Kékesden forgatnak. Velük van Mohai Tibor, és itt dolgozik az eszpresszóban Halas Viola. Egy másik piros pont következett. — Ez itt a majdnem szomszédos Hullámos. Itt nyaral Örsi Szilvia, itt lakik a nagynénje. És itt kell vaA Duna ártéri erdejében csak a madarak csiviteűiésót liehet hallani. Az első igazi nyári vasárnap az idén ... Aztán hirtelen minden megváltozik. Ágyú- és gép- puskasorozaitök csattannak:, aknák robbannak, Lángok csapnak fel, a tüzérséggel egyidőben vadászgépek érkeznek, a percekkel azelőtt még békés folyópart katonai tereppé válik. A Magyar Néphadsereg harcászati gyakorlatán vagyunk, mégpedig egy kritikus ponton: a folyó túlpartján „ellenséges csapatok” ásták be magukat, jelentős erővel védik állásaikat, megsemmisítésük, s a további előrenyomulás csak a széles, hétnyolc méter mély folyón történő átkelés után folytatódhat. Mintegy negyedórája zajlik az erős tüzérségi előkészítés a földről és a levegőből, armikor a jól rejtett erdei állásokból fürge felderítő úszó gépkocsik csoportjai érkeznek gyors egymásutánban a Duna széles szakaszán. A vízpartra érve pillanatra sem torpannak meg, csak néhány percig tart, míg a páncélozott járművek tucatjai átérnek a túlpartra, géppuskáikkal — és a mögöttük helyet foglaló tüzérség által támogatva — biztosítják az előrehaladásit. Nem sokkal később a harc már a másik parton zajlik, az elsőként átért lövészek- tisztítják a terepet az egység fő erői előtt. Közben megérkeznek a lánctalpas úszó gépkocsik és az önjáró kompok, hátukra veszik a teherautókat, harckocsikat, s megkezdődik az egység katonáinak, harcjárműveinek átszállítása. A gyors járművek hamar megfordulnak, szervezetten zajlik minden, sehol egy fölösleges mozdulat vagy kapkodás, ijedtlahol lennie az ismeretlennek. X-nek, aki ismeri Halas Violát és örsi SziLviál. Valami kapcsolatnak kell lennie a két lány között. A pálca egy harmadik piros pontnál kötött ki. — Itt adtak fel egy táviratot Halas Violának. Megtaláltuk a nyomát. A szöveg: Este meglátogatom, addig is minden jót. Vida. — Te elárulnád magad egy távirattal? — érdeklődött Tormás. — Nem tudom... lehet, hogy én nem... X talán gyakorlatlanabb. — Szerintem a gyilkos ennél óvatosabb ... ~ Mit jelent egy távirat? Semmit. Ez bizonyítja, ahogy itt ülünk. A gyilkos mégiscsak helyet jelzett... — Ha van egy kis esze, éppencsak bekukkantott a balatonrévi postahivatalba. — Viola mégiscsak a közelben dolgozott... — Gondolod, hogy nem számított rá, hogy a távirat .a kezünkbe kerül? — Ha volt esze és ideje számítgatni, biztosan tudta, hogy így lesz. És ha ezt a lehetőséget bekalkulálta, bottal üthetjük a nyomát Balatonrévén. Máté félbeszakította a vitát: — Mind a három helyen alapos ellenőrzést fogunk végezni. (Folytatjuk) Drotárcsik Mihály honvéd is ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy az általa vezetett teherautóval egyszerűen behajt a folyóba — és máris halad tovább, csak éppen egy kompon, amely „véletlenül” pontosan akkor nyújtotta iszapig csápszerű karjait, amikor az IFA kerékig merült. — Hozzá vagyunk szokva otthon is nehéz munkához, az ófehértói Búzakalász Tsz-ben sem csak a betonúira szólnak a fuvarok — magyarázza, — így aztán itt is végre tudtam hajtani minden feladatot, nem volt semmi baj, csak eleinte az eső zavart. Szeretettel nézi végig kocsiját, amellyel együtt vonult be. Néhány apróbb karcolást szedett össze a fák között, egy alaposabb karbantartást is kíván az autó, de a jövő héten már újra a fehértói határban futhat a megszokott utakon. Gondolatban vezetője már most otthon jár, miközben a friss szabolcsi hírekről beszélgetünk. — Nem tudom, hány órakor érek majd haza, alusznak-e majd a gyerekek — mondja. — Hatéves fiam kedvéért talán még a leszerelés másnapján is felteszem a katonasapkát, mert az nagyon tetszett neki, amikor először meglátott benne... seg. Minden katona pontosain tudja tennivalóját, gyorsan foglalja el helyét — a folyó túloldailán már társaik biztosítják a zavartalan átkelést, továbbhaladást, az „ellenség” üldözését... A lövések, robbanások zaja egyre mesz- sziebbről haHlaitszik. A látvány egyszerre félelmetes és nyugalmat árasztó. Mert a valódi lövések zaját a robbanásokat, a nyomukban felcsapó lángokat — szerencsére — már csak szüleik, nagyszüleik elbeszéléséből ismerik a negyven évnél fda- tailaibbak. A nehéz körülmények között végrehajtott dunai átkelés pedig mutatja: katonáink megbízható, jó technikával, felszerelésekkel, hozzáértéssel biztonságosan védik hazánkat nyugalmunkat. A „harcoló csapatok” mozgásától kissé távolabb, egy part menti magaslaton tisztek, tábornokok, a Magyar Néphadsereg több vezetője figyeli az átkelést végrehajtó csapatok minden mozdulatát, értékelik a harcászati gyakorlat e fontos mozzanatát. — A kijelölt alakulatok pontosan, fegyelmezetten, szakszerűen hajtották végre az átkelés eddigi feladatait — mondta a gyakorlatot a vendégekkel ismertető Évin Sándor vezérőrnagy. — A tartalékosok ezúttal is jó fel- készültségről tesznek tanúbizonyságot, csakúgy mint a harcászati gyakorlat megelőző feladatainak teljesítése közben. A harcászati gyakorlaton minit arról korábbi írásainkban már beszámoltunk mielőbb magáról. Most azt üzeni: nemsokára indulnak haza. Cserepes István szakaszvezető 44 évével az egyik legidősebb az alegységben, pihenőben, viccelődés közben leginkább csak „öregként” szólítják társai. Az ófehértói Vegyesipari Szövetkezet a munkahelye. — A gyakorlaton kívül js összejöttek nekem az események ezekre a hetekre — osztja meg velünk családi híreit. — A fiam a múlt héten ballagott a szakmunkásképzőben, őt nem láthattam, mert akkor már javában úton voltunk. Az elmaradt ünnepet majd bepótoljuk, s erre szép alkalom is lesz a héten: a lányom esküvője. Sokat gondolok rájuk, és igyekszem itt mindent pontosan és jól végigcsinálni a fiúkkal. Mégis csak öröm lesz koccintani az esküvőn — amelyen ter- . mészetesen már ott leszek —, hogy egyenruhában a fiatalok között is helytálltam... Eligazítás. — Szabolcs-Szatmár megyei tartalékosok is részt vesznék. Lánctalpas úszó gépkocsival! indulunk a Duna túlsó partjára, hogy az átkelést végrehajtók közül az egyik megyénkbeli alegységet felkeressük. Greksza Mihály főhadnagy — aki Vaján pb-titkár — az alegység-parancsnok politikai helyettese: — Több, mint két hete vonultunk be, már jól összeszoktunk, mindenki ismeri feladatát, végre is tudja hajtani, igaz, volt idő a gyakorlásra Mostanra feloldódott a feszültség is, hiszen a gyakorlat legfontosabb feladatait sikeresen megoldottuk. Eddig majdnem mindenki izgult, hiszen eltérő munkahelyekről érkeztünk, s van, aki régebben vette kézbe a katonai technikát és — nem akartunk szégyent vallani. Rácz József tartalékos sza- kaszvezető a. Nyíregyházi Konzervgyár forgácsolóüzemében marós. Terdik László á maga 23 évével a legfiatalabb, szakmája szűcs és a családi műhelyben dolgozik. — Két éve voltam sorkatona — mondja —, még frissek az élményeim, a fegyver kezelésétől sem szoktam még el, de ez a gyakorlat mégis adott újdonságokat Először ültem ilyen hatalmas járművekben, amelyeknek mindegy, hogy betonon, földön, vagy éppen vizen haladnak... Gyakorlat közben. (MTI fotók, Friedmann Endre felv.) A sikeres gyakorlat vége felé rengeteg az élmény, bár van, aki borostás, van, akinek fekete a szeme alja — mert otthon ritkán kel hajnali háromkor —, de a hangulat jó, az erdei ebédhez készülődve tréfálkoznak is: a katonaszakács, vagy otthon „az asszony” ízesíti-e jobban a babgulyást. A szabolcsiaktól éppen csak elköszönünk, úszó lánctalpasunk kikötése után újra „hazai környezetben” érezhetjük magunkat: megyénk és Nyíregyháza több vezetőjével találkozunk a gyakorlatot irányító parancsnoknál. Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára, aki végignézte a dunai átkelés minden mozzanatát, elismeréssel nyilatkozott a szabolcs- szatmári tartalékosok teljesítményéről. — Nagyon kemény, férfias helytállást kívánt tartalékosainktól a gyakorlat mai feladatainak végrehajtása — mondta többek között. — Nagyra értékeljük a fegyelmezett, hozzáértő, jó munkát. Számunkra nagy öröm, hogy a gyakorlat vezetői elismeréssel nyilatkoznak a megyénkből bevonultak teljesítményéről. Külön jóleső érzés, hogy nemcsak katonai szempontból volt eredményes a harcászati gyakorlat, hanem emberileg is kitűnően sikerült. Tartalékos katonáink eddig egyetlen rendkívüli esemény, sérülés nélkül teljesítették feladataikat, s valamennyien készülődhetnek a hazautazáshoz. Marik Sándor Roham — nehéz, fel ázott terepen. Átkelés a Dunán — Nekem nem volt szokatlan a gyakorlat, mert 1971- ben szereltem le, s azóta tartalékosként már többször behívtak — bár nem ilyen harcászati gyakorlatra — mondja a fiatalember. Elsősorban az alegység jó összhangját dicséri, ami sokat könnyít a feladatok végrehajtása közben. Örömmel újságolja, hogy menetközben egy ismerőssel üzenni tudott Oros- ra a családjának, hiszen iskolás fia, és ötéves kislánya is lelkére kötötte, adjon hírt
