Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-28 / 150. szám
1984. július 28. Kelet-Magyarország 3 Kulcsember az igazgató a gazdaságirányítás CÉLJA, hatékonyságának mércéje a vállalatok vállalkozó jellegének, versenyképességének erősítése. A készülő intézkedések — az ösztönzés, a szabályozás, a szervezeti és jogi lépések — címzettjei a gazdálkodó egységek. Az intézkedések fogadtatása, értelmezése, végrehajtása pedig döntően vezetői feladat. A megújuló feltételek közt különösen felértékelődik az első számú vezető szerepe, tevékenysége. Az igazgató, az elnök jelenleg is a dolgozó kollektíva kulcsfigurája. Érdemes lenne valamilyen közvélemény-kutatással rangsorolni a szakma, a megye, az ország igazgatóit, elnökeit. És ha ezt követően — már nem szavazással, hanem gazdasági mutatók alapján — a vállalatokat is rangsoroljuk, kiderül, hogy a jó hírű cégek élén jó nevű vezetők állnak. A sereghajtó vállalatok és az élenjáró vezetők aligha kerülhetnek össze. A mű minősíti a mestert, vagy a mester a művet? A kialakuló értékpárok az objektum és a szubjektum kölcsönhatásairól vallanak. Áttekinthető, letisztult viszonyok közt, amikor egyenlő- ek az esélyek és ismeretlenek a kicsinyes gyámkodások, a gazdálkodásba való külső beleszólások, a vezetői képességek még teljesebben érvényesülhetnek. Ennek csak látszólag mond ellent az a körülmény, hogy az igazgatót a vállalatok többségénél majd a dolgozók választják. A vezetői státus egyértelművé válik. Az. irányító hatóságtól való függőség megszűnik, s az igazgató a kollektívának tartozik majd felelősséggel. A megbízatáshoz hasonlóan a felelősség is hosszabb távra szól. A kollektív vezető testület a fejlesztés, gazdálkodás fő irányát, stratégiáját határozza meg. A napi munkában, a végrehajtásban az igazgató operatív módon egyszemélyi felelősséggel dönt. A mozgásteret behatárolják a törvények, a jogszabályok, valamint a személyes képességek. A VEZETŐI KÉPESSÉGEK legfőbb mércéje az eredményes cselekvés. Nem szükséges, hogy az első számú vezető legyen az első az ötletgazdagságban, a vállalkozó készségben, vagy a szakmai fel- készültségben. De mindenképpen legyen nyitott, igényelje a véleményeket, javaslatokat, ismerje föl a jó ötleteket, kezdeményezéseket, a tehetséges embereket és merjen dönteni, a legjobb erőkre építeni. önmagában persze az kevés, ha hagyja érvényesülni a különböző tehetségeket, kezdeményezni a beosztottakat. Nagyon fontos, hogy ő maga kiemelkedjék akaraterő és — mondjuk így — akaratátvi- vő-képesség dolgában. Vagyis tudja mit akar, — és azt el is tudja érni. Ehhez szükségesek egyértelmű, világos célok a munkában, a szívósság és következetesség, mondhatnánk tántoríthatatlan meggyőződés a végrehajtásban. Tehát tudjon igent és nemet mondani, ne akarjon, — úgysem sikerülhet —, mindenkinek és mindig a kedvében járni. Célba érni nem lehet önfejű és makacs módszerrel, csak rugalmas, türelmes, meggyőző munkával. A jó vezető el tudja fogadtatni véleményét, s nem válhat az egyes emberek és csoportok jellegtelen kiszolgálójává. Képes például fordulatot kezdeményezni a meglevő bérezési gyakorlatban. A bérmegállapítások alkalmával az igazgató nem állhat többé a munkavállalók pártjára, hanem következetesen a munkáltatót kell képviselnie. (Miközben erősödik, egyértelművé válik a szakszervizetek partnerszerepe, érdekvédelmi funkciója.) Ehhez nem buzdításra van szükség, hanem a vállalati vezetők költség- és különösen bérköltségérzékenységének fokozására, oly módon, hogy anyagilag érdekeltté teszik őket a nyereség hosszú távú növelésében, a vállalati vagyon gyarapításában. Csak úgy válhat feleslegessé a központi átlagbér-szabályozás, a vásárlóerő központi kézben tartása, ha megteremtik a fedezet nélküli bérkiáramlás ilyen intézményes garanciáit a vállalatoknál. íme, nem könnyű a vezetők dolga, s a követelmény velük szemben csak növekszik. Mégis biztosra vehető, hogy jelentősen gyarapszik a kiemelkedő vezető személyiségek aránya. Azért is, mert ahogy mondják, teher alatt nő a pálma. De nem kevésbé azért, mert a demokratikus nyilvánosság kedvez a legjobb képességek kibontakoztatásának és a természetes kiválasztódásnak. A dolgozó nép okos gyülekezetében csökken a szubjektivizmus veszélye, s az ismeretekkel és az érdekeltséggel arányosan nő a tények tárgyilagos mérlegelésének lehetősége a vezetők kiválasztásában, munkájuk minősítésében. Akkor lesz teljes a kép, ha mindehhez még azt is hozzávesszük, hogy várhatóan növekedni fog a vezető beosztások vonzása, anyagi és erkölcsi elismerése. AZ ÍGÉRETES előnyök és a feltételezhető pozitívumok mellett persze azzal isszámolni kell, hogy a társadalmi demokratizmusnak nincs múltja, hagyománya hazánkban. Ki kell járni a demokratikus gyakorlat iskoláit, az igazgató-, a tanácstag- és képviselőjelölteknek, valamint a választóknak és a testületeknek egyaránt. Mindenekelőtt túl kell jutnunk az érdemi választás, a jelöltség túlhangsúlyozott egzisztenciális kockázatán. A hazai szövetkezeti mozgalom gyakorlata bizonyítja, hogy van rá mód és lehetőség. Kovács József TÜZÉP-telep madártávlatból. Áru van, de sokszor éppen az nem kapható, amit a vevő keres. Építőanyag - előjegyzésre A SOROZAT ELSŐ RÉSZÉBEN A TELEKHELYZET- RÖL OLVASHATTAK AZ ÉRDEKLŐDŐK — EHHEZ MÉG NÉHÁNY DOLGOT TENNÉNK HOZZÁ, OLYAN INFORMÁCIÓKAT, MELYEK HASZNOSAK LEHETNEK A JÖVŐBEN ÉPÍTENI SZÁNDÉKOZÓKNAK. Nyíregyházán a városi tanács alatt megnyílt nemrég a „magánépítési tanácsadó”, ahol bárki felvilágosítást kaphat. Ha telekhez akar jutni, itt jelentkezhet: föl jegyzik, besorolják a listára. A pontozás szempontjai hasonlóak ,a lakáskérelmekéhez. Alapvető szempont, hogy legalább három éve Nyíregyházán lakjon (állandó bejelentéssel) a kérelmező! Nem nyíregyházi lakos is kaphat telket, de hátrább áll a listán ... A legérzékenyebb pont Lássuk, mit kínál még a tanácsadó iroda. Ha a telek megvan, típustervet vásárolhat az építeni vágyó. Ha megkapta az építési engedélyt, akkor segítséget kérhet az építőanyag beszerzéséhez, annak szállításához és így tovább. Egyszóval: (majdnem) mindent egy helyen ... Lépjünk tovább: építőanyag... Máris a ma legérzékenyebb ponton' állunk — a TÜZÉP- telepen. — Sajnos, nincs ... Elfogyott. Azt a téglát már eladtuk ... ilyen és hasonló választ sokan kaptak az elmúlt évben és idén is a TÜZÉP- nél. Az építőanyag-ellátás akadozik, amióta (tavaly januártól) tetemesen megnőtt a magánerős építkezések száma. — A múlt év nehéz volt — mondja Úri Béla, a Kelet-magyarországi TÜZÉP osztály- vezetője. — Ugrásszerűen' nőtt az igény, ugyanakkor KÉSZÜL A TŰRŐ. A rakamazi tsz tejüzemében egyszerre ötezer liter tejből túrót. Ványi Lajosné az alvadást ellenőrzi. (Elek Emil (elvétele) készítenek alig lett több az eladható építőanyag. Az idei év valamivel könnyebbnek ígérkezik, némileg jobb a helyzet. — Még sok minden hiányzik ... — így igaz. Sorolom is mindjárt, miből van kevés. Falazóanyag, cserép, pala, ajtó-ablak, vasbeton elemek ... — Majdnem mindenből! — Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy idén januártól változott az értékesítés az, országban. Az úgynevezett több csatornás értékesítést vezették be, ami azt jelenti, hogy a gyártó vállalatok maguk is adnak el anyagot. — ... és azt is jelenti, hogy ugyanannyi építőanyagot több helyen árulnak. Minőség itt és ott — Valahogy így. A TÜZÉP emiatt nyolc-tíz százalékkal kevesebbet kap a legfontosabb anyagokból. Éppen ezért más beszerzési források után kellett néznünk. Mivel a hazai ipar többet nem tud adni — maradt az import. Már tavaly is találtak telepeinken osztrák cserepet, cseh, román, jugoszláv nyílászárókat... — Jóval drágábban. — Itt álljunk meg egy szóra. Drágáboan — de jobb minőségűt! Érdemes megnézni a magyar cserepet és az osztrákot. Nagy a különbség. Hasonló a helyzet az ajtókkal- ablakokkal. Mivel a fenyő alapanyag minősége enyhén szólva gyenge — olyan a minőség is ... Ezt sajnos, igazolják az időnkénti minőség- ellenőrzések is. Akárcsak más termékeknél. A vállalatot emiatt sok vád éri, — de véleményünk szerint többet kellene forgolódniuk az ellenőröknek a gyárakban is ... — A hiányhelyzet általában vadhajtásokat szül. Az építők gyakran mondják: „csak ennyi meg ennyi csúszópénzért juthatok anyaghoz ...” — Van alapja, kétségtelen. De ha ezt általánosítva mondják a TÜZÉP-dolgozók- ra, akkor nem igaz! Tűzzel-vassal hadakozunk ellene, úgy érzem, eredménynyel. Megszüntettük például azt, hogy magánfuvarozók előjegyzésre anyagot kapjanak — mivel ez komoly fe- ketézési forrás volt. A leglényegesebb azonban: magát az előjegyzési rendszert is megváltoztattuk. — Anyagbiztosítási szerződés ... Kamattal vissza — A neve is más lett, mivel beláttuk: az nem sikerült ... Hitelét vesztette. Most „lakásépítési áruvásárlási előjegyzésnek” hívják — de persze, nem a név a lényeges. Inkább a tartalom: az, hogy immár csak 30 százalékos előleg fejében veszünk föl előrendelést. S ha valami okból a határidőre nincs anyag, — akkor kamattal fizetjük vissza a megrendelő pénzét. Persze, abból építeni nem lehet, ezért az a célunk, hogy ne legyen meghiúsult előjegyzés. Ha megvan az anyag, értesítjük a megrendelőt, nyolc nap áll rendelkezésére, hogy elvigye. Ha nem teszi meg — a listán utána következőé az építőanyag. — A listákkal manipulálni is lehet... — Ellenőrzés dolga. Nem hinném, hogy ezután „sakkozni” tudjanak a nevekkel, ha mondjuk ismerős van a listán. Súlyos következményei lesznek a vétkes dolgozókra nézve... Következik: Egyénileg építkezni. Tarnavölgyi György Meggy? Nem megy! A címben közölt felkiáltójeles mondattal köszönt be a szerkesztőségbe dr.- Vass Menyhért nagykállói kistermelő. Közölte: feleslegesen ment a konzervgyári átvevőhelyre, a rolló lehúzva, a kiírt napi ár 10 forint, teljesen elment a kistermelői kedve. No de járt a két nyíregyházi Csemege Áruházban és ott már szerencséje volt; fogadják, veszik az áruját 16 forintos áron. így a „meggyügy” végtére is megnyugtatóan rendeződött. De hogy miért jött Vass Menyhért a szerkesztőségbe? Nem mondta, de nyilvánvalóan azért, hogy vonjuk le a következtetést és írjuk meg a tanulságot. Van tanulság, de nézzük előbb a tényeket. Meggy és meggy között nagy a különbség fajtában és árban, kínálatban és keresletben is. Legkorábban a meteor érik, ez konzervgyári feldogozásra kevéssé alkalmas. Ezért is nem veszik, ha veszik, ezért is olcsó. További érési sorrend: az érdi bőtermő, a cigány, az újfehértói fürtös és a Pándi. Ezek már valóban — főként a Pándi — alkalmasak a konzervgyári tartósításra és minden bizonnyal zavartalan lesz a felvásárlás. Egyébként itt Szabolcs-Szat- márban most 300 hektáron — főként nagyüzemben — jó közepes a termés, hektáronként ezer kilogramm gyümölcsre lehet számítani. És most következzen a tanulság. Terem a megyében összesen 3000 tonnányi meggy és a piaci, bolti ellátás mégis középszerű ,de ami még rosszabb, drága a meggy ahhoz viszonyítva, hogy a termelő mennyit kap érte. Vass Menyhért és a Csemege most egymásra talált. Kényszerből ugyan, de jól jött ez a találkozás, hiszen pár tonna meggy frissen és viszonylag olcsón jut el a fogyasztókhoz és ebből háromszoros haszon és elégedettség származik. Jól jár a termelő, jól jár a kereskedő és nem panaszkodhat a fogyasztó. Jó lenne, hagy így volna mindig. Igen ám, de nincs mindig lehúzva a konzervgyári átvevőhely rollója és nem mindig kényszerül a termelő partnert keresni. Nagy kár .., S. E. Szabolcsi tsz>»k termelik Hibrid káposztamag Első alkalommal az idén termeltet nyírségi és szatmári termelőszövetkezetekkel hibrid káposztamagot a Szabolcs megyei Vetőmagellátó és Termeltető Vállalat. A nagyon értékes holland káposztamagot első ízben a szabolcs- bákai, az eperjeskei, a mérki, a vállaji és a szamosszegi közös gazdaságok termelik ez évben. Ennek a hibrid magnak a terméséből biztosítják a hazai szükségletet, általa is valutát megtakarítva. A vállalat a gazdaságoknak a hibrid káposztamag mázsájáért 150 ezer forintot fizet. — Hát uram — mondta a jó hírű kiadó vállalat fő- lektora, — elolvastam a kéziratát. Hogy is hívják magát? — Swift kérem. Jonathan Swift. — Hm. Furcsa név. Nem gondolt még arra, hogy magyarosítson? — Megszoktam már, s talán majd az olvasók is megszokják idővel. — Na látja, ez az ami egyelőre még kétséges — forgatta kezében a szemüvegét az egyébként nagyvonalúságáról ismert lektor. — Sajnos nem tudom közölni a dolgait, kedves barátom. így nem. Túlságosan sötétre festi a képet. Nem értem a főhőst, ezt a ... — Gulliver. — Igen, ezt a Gullivert. Miért nem érzi jól magát az emberek között? Miért csak a rosszat látja meg, amikor az .életnek napfényes oldala is van? ön csak a hibákat hántorgatja, s ettől írásai nagyon egyoldalúak. — Ami jó, azt minek leírni? — próbált védekezni a kissé ódivatúan öltözött szerző. — A jót, azt mindenki érzi. A hibák következetes ostorozása viszont... — Hibák, hibák. Miért, maga soha nem hibázik? — Azt hiszem ez nem tartozik ide. — Persze, persze, nem is azért mondom. Egyébként tehetséges Swift úr, csak még nagyon kezdő. Ami a Nyihahák országáról írt útikönyvéből kiderül, a lovakhoz is ért. Mondja, nem írna. nekünk valami pozitivet a hazai lótenyésztésről és a fellendülő lovasturizmusról? A törpék és az óriások országát meg hagyja itt. Majd Benedek Elek átdolgozza az ifjúság számára. Mester Attila
