Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-26 / 148. szám

1984. június 26. Kelet-Magyarország 3 Pártépítés tanulságokkal Rakamazon Nevelés vagy statisztika? Kétévenként testületi ülé­sen értékelik a pártépítő munkát Rakamazon. A nagy­községi pártbizottság irányí­tása alá nyolc alapszervezet és egy pártvezetőség tartozik. — Miért kerül sor ilyen ■gyakran a pártépítő munka értékelésére? —1 kérdeztük Pózer József­től, a nagyközségi párt- bizottság titkárától. — Több okból. Elsősorban azért, mert nem mindegy, ho­gyan és kikkel erősödik a párt. De nem lehet közömbös a számunkra az sem, vajon megfelelő arányban jelent­keznek-e a munkások, főleg a fiatalok és a nők? Rájuk különös figyelmet fordítunk. Nos, felméréseink során meg­állapítottuk, hogy erőfeszíté­seink ellenére sem lehetünk elégedettek az eredmények­kel. Ugyanis kis mértékben, ám mégis csökken a fizikai munkások felvétele. Növeke­dett a fiatalok felvételi ará­nya — ez jó, de még mindig nem éri el a kívántat. — Főleg ezek a tényezők játszanak közre abban is, hogy növekedett és nem csökkent párttagságunk át­lagéletkora az alapszerveze­tekben, s jelenleg meghalad­ja a 46 évet. Ha azt akarjuk, hogy a jövőben egészségesen fejlődjenek a pártszerveze­tek, s a növekvő követelmé­nyeknek megfeleljenek, ak­kor a munkásokra, de főleg a fiatalokra és a nőkre még több figyelmet kell fordítani minden pártszervezetünknek. Az elmúlt 4 évben a munká­sok és a parasztság köréből felvett párttagok aránya 64 százalék volt. Különösen ked­vező jelenség, hogy minden új párttagunk legalább szak­munkásképzettséggel rendel­kezik. — A pártbizottság leg­utóbbi ülésén mégsem volt elégedett. Milyen gondok megoldására fi­gyelmeztetett? — Testületünk megállapí­totta: a párttaggá nevelés munkájának színvonala párt- szervezetenként igen eltérő, hullámzó. Nem minden alap­szervezetben foglalkoznak ér­demének és fontosságának megfelelően a fontos és kol­lektív feladattal. Ez esetben nem egyszerűen kampány­szerűségről van szó. Olykor az érdemi nevelés helyett a statisztikai szemléletre hivat­kozva mondanak le az arra érdemesekkel történő foglal­kozásról. Ezzel magyarázzák némely' helyen, hogy nem vesznek fel űj párttagokat. Pártbizottságunk értékelése szerint még olyan pártszer­vezetünk is akadt, amelyik egész esztendőben nem fog­lalkozott tagfelvétellel. Ez nem engedhető meg. — Kétségtelen: a fiatalok­kal, nőkkel, egyáltalán az emberekkel való törődés kö­rültekintést, felelősséget kö­vetel a pártvezetőségektől, a patronálóktól, a bizalmiak­tól, a szocialista brigádoktól, a KISZ- és a szakszerveze­tektől. Nem elegendő csupán annyit tudni valakiről, hogy példásan helytáll a termelés­ben. Ismerni kell az egész embert, figyelemmel kísérni fejlődését, munkáját, felada­tokkal megbízni, segíteni po­litikai és ideológiai tisztán­látását, képzését és így to­vább. Nyilvánvaló, ezekre a követelményekre fel kell ké­szíteni azokat, akik ügyünk­kel párttagokként is elköte­lezettséget kívánnak vállalni. — Hogyan ítéli meg a nők és fiatalok arányát az új párttagok között? Milyen gondok nehezítik a pártépítő munkát az ő esetükben? — Eredmény, hogy az utóbbi 4 évben a pártba fel­vett új párttagok fele nő volt. Az a tapasztalatunk, hogy a nők érzékenyebben reagál­nak a politikai változásokra, szívesen vesznek részt a köz­életi munkában is! Vannak azonban gondok is. Elsősor­ban a fiatal korosztályhoz tartozók esetében, ugyanis a házassággal, az otthonterem­téssel, a gyermekneveléssel járó teendők még mindig a nőket érintik elsősorban. így aztán közülük nehezbben jut­nak el az arra érdemesek a párt soraiba. Élnek és hatnak még a régi beidegződések, szokások, felfogások, s ezek­kel roppant nehéz megküzde­ni a nőknek is, pártszerveze­teinknek is. — Az elmúlt 4 év során harmincnégy 30 éven aluli fiatallal sikerült erősíteni az üzemi pártszervezeteket, amely az összes felvett új párttagoknak az 59 százaléka. Tehát erőfeszítéseink ellené­re sem sikerült a kétharma­dos arányt elérni. Sajnos több KISZ-szervezetünk sem foglalkozik érdemben a párt­építő munkával. Ez a mi munkánkat is minősíti. S ha azt akarjuk, hogy az után­pótlás biztosított legyen, jó­val több gondot kell fordíta­nunk a jövőben az ifjúsági szervezetekben a nevelésre, a szakszervezetekre, a tömeg- mozgalmakra, a szocialista brigádokra. — Hogyan értékeli az értelmiség körében vég­zett pártépítő munkát? Milyen a párttagság mű­veltségi színvonala? — Az értelmiségnél értük el a legszembetűnőbb ered­ményt. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a korábbi testületi ülésünk határozata elsősorban éppen az agrár- és a műszaki értelmiséggel tör­ténő gondosabb foglalkozás­ra figyelmeztetett valameny- nyiünket. Jelentős eredmény, hogy most párttagságunknak 10 százalékát alkotja a jól képzett, politikánk végrehaj­tását segítő, s érte áldozatot is vállaló értelmiség Raka­mazon. — Párttagságunk művelt­ségi színvonala növekedett. Hetvenkilencen rendelkez­nek középiskolai végzettség­gel, 37-nek van főiskolája vagy egyeteme és 138 a szak­munkás. Az általános és a szakmai műveltség mellett javult a párttagság politikai érettsége és képzettsége. Ez mérhető abban, hogy a nö­vekvő nehézségek ellenére ki­állnak a párt politikája mel­lett és többségük példásan, fegyelmezetten dolgozik meg­valósításáért. Farkas Kálmán Parasztnak tanulni Szép áru kerül piacra a tiszaberceli diákok keze alól. „Kötéllel“ fogott diákok Apám azt mondta; buta vagy, nem tanultál, parasztnak jó leszel. — A Tiszaberceli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet egyik tanulója vallott így tanárának, mikor afelől kérdezte, miért jelentkezett — első helyen — éppen ebbe az iskolába. Ne legyünk igaztalanok! Ne fogadjuk el jellemző­nek a fiú válaszát. Ez a téma sokkal árnyaltabb megközelí­tést érdemel. De kár lenne az is, ha átsiklanánk a fiú monda­ta felett. Soknak utolsó szalmaszál Általános vélemény: a mezőgazdasági szakmunka a szakmák rangsorában meg sem közelíti a dobogós helyet Ahogy az egyik diák fogalma­zott: „Nem lehet felvágni az itt szerzett papírra.” A meglehetősen kedvezőt­len társadalmi megítélés hát­rányos helyzetbe hozta az in­tézményt. „A zöldségtermesz­tő, valamint a szőlő-gyümölcs termesztő szakon — tájékoz­tatott Sóvári Mihály igazgató- helyettes — az első osztályo­sok fele eredetileg nem ide akart jönni. Ök, mire ideve­tődtek, már legalább egy he­lyen sikertelenül jártak. Soknak a megyei pályavá­lasztási tanácsadó intézet nyújtotta az utolsó szalmaszá­lat — megadták az iskolánk címét. Mi pedig nem vagyunk abban a helyzetben, hogy el­utasítsunk. Habár az idén már nem kell különösebben küszködnünk, hogy minden padnak legyen diákja. Mind­ez nem vonatkozik a harma­dik szakunkra, az elegánsnak tartott dísznövénykertészet­re. Itt válogathatunk, hiszen két-háromszoros a túljelent­kezés. Szorzótáblagondok Az iskolába zömében sza­bolcsi gyerekek járnak, s a legtöbben a falujukba men­nek vissza. Minthogy a há­rom szak közül kettőre „gyűj­teni” kell a tanulókat, óhatat­lanul megesik, hogy kínosan felkészületlen fiúk, lányok is megkezdik a tanévet. Meg­esett például, hogy valakinek gondja volt a szorzótáblával. A tantestület korrepetáláso­kat szervez, hogy csökkentsék a tudásbeli hátrányokat. Egy nagyobb csapat végzős­sel, harmadikossal beszélget­tem. Ök, minden nem szak­mai jellegű tárgyat haszon­talan sallangnak tekintettek. gy van az jól, hogy aki RJ bírja még, teszi a dol­gát. Tele a határ em­berekkel. Millió a háztáji és ott millió féle a munka. Vé­gig a naményi úton a dohány, a káposzta, a paradicsom és a burgonya a divat. Napkor határában dohányt kapálnak sokan, Eeveleknél már a ká­posztával teszik ugyanezt. És egyszerre csak átgurulunk a naményi tiszai hídon. A sző­ke folyam cseppet sem szőke, zavaros a vize, hiszen teg­nap még áradt, mára már apad. Akkor mennénk már Jánd- nak, Gulács felé, de megállít az útban a gergelyiugornyai csoda. Strand. Dugig. No néz­zük meg mi van ott, ki van ott, amikor gyomlálni, kapál­ni illene. Két véglet a meden­cékben és a medencék körül. Tíztől húszig és hetventől nyolcvanig. Életkorban. Az egyik korosztály nem termett kapára, kaszára, a másik kor­osztályt pedig már bántja valami. Reuma, Ízület, csuz, termál vizet kíván. Ez van Ugornyán. ötvenhat fokos hévvel tör elő a mélyből az, amit most Krasznai Sándor kedvel. Nézem az öreget, ő nézi a medencét. Végre süt a jú­niusi nap, a fejét kalappal, hátát törölközővel védi és szívja cigarettáját faszipká­ból élvezettel. Beszél. v — Jó dolog ez a víz. Be­jártam én már az országot és úgy érzem, ez mindennél job­ban használ. A csontjaimnak. Ötödször vagyok már itt. Jö­vök amikor nem esik az, eső. A lábamat nézi? — Nem. Miért nézném a lábát? — Hát a foci nyomait. Eze­ket a foltokat. Itt, meg itt, meg itt. Régen rúgtam már a labdát. — Hol? — Mátészalkán a vasutas­ban. Ott voltam vasutas. — És most? — Hetvenöt éves vagyok. Felültem a kerékpárra és át- karikáztam ide. Nincs mesz- sze Vitka, hét kilométer. Ha jó lesz az idő, jövök akár­hányszor. Próbálja ki. Jó víz. Mint borát a gazda, saját­jaként kínálja a termált Krasznai Sándor. Nem meg­Krasznai Sándor lepő. Az övé. Meg a szünidős diákoké, vannak vagy kisez- ren. Na déhát fürödni dolog­időben? Egyébként így van ez jól. Helyet csinál az élet mindenféle foglalatossság- nak. Van aki kapál, más strandol, megint más kilo­métereket ró az országúton. Egyébként süt a nap — ha süt —, mindenkire. Seres Ernő Alapvető történelmi, gazdasá­gi, politikai kérdésekre he­lyenként sablon válaszokat sem adtak. A szakismeretekben biztos, hogy okosodtunk —, véleke­dett egy lány. Véleményét a többiek is osztották. He a kapanyélhez Tizenöt forintos órabérnél kevesebbet az innen kikerü­lők nem kaphatnak. Erre ren­delet van. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a frissen vég­zettek három-négy ezer fo­rinttal kezdenek. Ezt a pénzt keveslik. Különben mivel ma­gyarázhatnánk, hogy a volt diákok mintegy 40 százaléka egy éven belül otthagyja a mezőgazdaságot. — Az egyik igen jó képes­ségű tanítványunk Pesten, a BKV-nál váltókat pucol, mert ezért 20 forintot fizetnek — említett egy példát a sok kö­zül az igazgatóhelyettes. Érdekes összefüggés, hogy a legjobb — országosan is jegy­zett — cégek például a buda­pesti Sasad Tsz, az albertir- sai Micsurin, a csepeli Duna Tsz tartanak elsősorban igényt a mezőgazdasági szak­munkákra. A gyengébben „muzsikáló” üzemek, kevésbé. Ez utóbbiaknál alig használ­ják ki a megszerzett szaktu­dást. Megesik, hogy a kapa­nyélhez „ragasztják” a fiata­lokat. Igaz olyan helyekről is tudunk, ahol a továbbtanulást ösztönzik. A fiúk előnyösebb helyzet­ben vannak, hiszen ők a ta­nulmányok alatt vontatóveze­tői vizsgát tesznek, illetve az iskola befejezése után nö­vényvédelmi tanfolyamokat végezhetnek. Mindkettő eme­li a fizetésüket. Kell a szaktudás, semmit sem ér, ha az agronómus mögött nincs ott a szakmun­kás. A mezőgazdaságban nem állunk messze' egy biológiai forradalomtól. Erre készülni kell, meg kell hozzá felelni, alapszinten is, itt Szabolcs­ban is. ­Sztancs János EXPORT­támogatás A megyében három szövet­kezet: a rakamazi cipőipari, a nyíregyházi Nyírség és a kis- várdai Ruhaipari Szövetkezet kapott külön bérfejlesztési keretet, mivel többlet tőkés­export termelését vállalták. Az idén az OKISZ azért hagyta jóvá a külön bérfej­lesztést, mert tőkés megren­delésekkel igazolták ezek a szövetkezetek, hogy reális le­hetőség kínálkozik a dollárel­számolású export további szé­lesítésére. Kölcsönös fejlesztési alapból Közel 25 millió forintot fordítanak a kölcsönös fej­lesztési alapból a megye ipa­ri szövetkezeteinek fejleszté­sére. Ezek közül a legna­gyobb összeggel az anyagta­karékosságot célzó, valamint a technológiai korszerűsítést szolgáló beruházások szere­pelnek, amit az export nö­velésére fordítandó beruhá­zások követnek. A nagyobb beruházások többek között a nagykállói cipőipari, az ibrá- nyi építő és a nyíregyházi Elekterfém szövetkezeteknél valósulnak meg. Ismerkedés a számítógéppel A nyíregyházi mezőgazda- sági főiskola dolgozóinál KISZ-szervezete számítógépes „ismerkedési” tanfolyamot rendezett az intézmény dolgo­zóinak gyermekei számára a múlt héten. Ez a hír akár egy munkahely belügyének is felfogható lenne, ám napja­inkban, amikor a számítógép (talán még nem megkésve) nálunk is tért hódít, közügy, hogy egy intézmény, ahol szá­mítógép is van, gyerekeket igyekszik beavatni a kezelés rejtelmeibe. így követendő példának is számít a rövid információ, hiszen akár csak Nyíregyházán is ,számos vál­lalat rendelkezik azokkal a feltételekkel, melyek a ha­sonló, néhány napos, iskolaév után rendezendő számítógé­pes tanfolyamhoz szüksége­sek. Pástétom sertésfejből Új termékkel jelentkezik a Szabolcs megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat. A sertésfejből készülő pástétom és felvágott kellemes fűszere­zésével, de nem utolsósorban olcsó ára miatt valószínűleg elnyeri majd a fogyasztók tetszését. r Uj konzervdobozüzem Vaján Sikeres volt a próba, megkezdte a folyamatos termelést a Nyíregyházi Konzervgyár vajai dobozüzeme. Itt készülnek hazánkban a legkorszerűbb, a legszigorúbb előírásoknak is megfelelő élelmiszeripari csomagolóanyagok. Az ötvenmillió forintos költséggel létrehozott üzemben a konzervdobozok palástját nem a hagyományos ónozással, hanem hegesztéssel forrasztják össze. Ez az eljárás ma már sok országban alap- feltétele az élelmiszerkészítmények exportjának. A varratoknál dupla védőréteggel fedett, kívül-'oelül arany­színű lakkal borított, esztétikus külsejű, a higiéniai követel­ményeknek megfelelő 3,5 és 5 literes űrtartalmú nagydobo­zokból az idén 2,5—3 millió darabot gyártanak a vajai üzem automata gépsorai. Jövőre pedig ennek kétszeresét.

Next

/
Thumbnails
Contents