Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-23 / 146. szám

1984. j únius 23. Höfcnefc—lériiaknal: szellos, könnyed öltözékek ? > ÍP . Párizsi kék és pompei vörös, izgalmas szín- A könnyű, szellös, gallér nélküli T-ujjú ing hangulatú, esti selyemöltözék. A redőzött a nyár slágere, vászon- és farmernadrágok- felső részt és a puha hajtásokkal bővülő kai jól ki lehet használni. Tervezője: Mészá- nadrágot derékon széles piézett öv fogja ros Éva. (A Magyar Divat Intézet modelljei) össze. Tervező: Gembár Olga. Vádlott a társadalom? A magatartászavarokról Elcsodálkozik a felnőtt, mert a fiatal nem úgy szól, nem úgy cselekszik, mint az elvárható volna tőle. Esetleg nem érti a gyermek, miért viselkedik a felnőtt társada­lom olyan egységesen, ha az ifjúság magatartása kerül szóba. Körforgás kezdődik, mert a lázadó, oldaltáskás ifjúból szülő lesz és amit nagy lelkinyugalommal kri­tizált a szüleinél, ő ugyan­úgy tiltani fogja a gyerme­kének. Apjára ütött, nem várhatunk mást tőle, legyint az anya és esetleg fel sem merül benne, hogy a neve­léssel is korrigálhatok a ge­netikára kenhető hiányos­ságok. A közelmúltban Nyíregy­háza adott otthont a Magyar Gyermekorvos Társaság és a Magyar Ideggyógyászok Tár­sasága közös szekcióülésének. Gyermekneurológiai, pszichi­átriai és idegsebészeti kér­déseket tűzött napirendre az ugyanilyen nevű szekció. A megyei kórház gyermekosz­tályának két szakorvosával beszélgettünk a háromnapos vándorgyűlésen elhangzott, magatartászavarban jelent­kező viselkedésről A SZERVEZET NEM „EMLÉKSZIK” — Ha nem is megyünk messzire a következtetésekkel — kezdi a beszélgetést dr. Princzinger Ágota, csoport- vezető főorvos gyermek-ideg­gyógyász —, annyit azonban leszögezhetünk: a felnövekvő nemzedék magatartásáért nem okolhatjuk kizárólagosan sem az öröklést, sem a neve­lést. Már néhány napos cse­csemőkön, de még inkább a pár hónapos kisemberen megfigyelhet a szakember olyan tulajdonságokat, ame­lyeket, ha nem kezel az or­vos idejében, az évek múl­tán felerősödve, negatív sze­mélyiségjegyekké alakul. Mi­ről is van szó? A kisgyermek lehet ingerlékeny, ideges, nyugtalan, s nagyon sok édesanya ezeket a tüneteket alábecsüli. Majd kinövi — ez a reagálás és esetleg hosz- szadalmas betegségnek néz­het elébe a gyermek egy kellően nem értékelt tünet- csoport miatt. —Ez persze nem azt je­lenti, hogy minden apróság­gal orvoshoz kellene szalad­ni — veszi át a szót dr. Sá­torhegyi Éva gyermekszak­orvos. — Az anyák nagy többsége biztonsággal el tudja dönteni, hogy a gyermek mi­kor reagál szokatlanul a kül­világ jelenségeire. Az ilyen korai életszakaszban elkez­dett terápia nemcsak hogy megfelelő eredménnyel ke­csegtet, hanem később a fej­lődés során a szervezet nem „emlékszik” erre a korábbi betegségre. MIÉRT ROSSZ A GYERMEK? Sok gyermek viszont ma­gában hordozza azokat a tü­neteket, amelyekből — mi­után éveken át cipeli magá­ban — torz személyiségje­gyek alakulnak ki. A kis­iskolás már elsajátítja a be­illeszkedés alapelemeit. De mit tesz olyankor, ha az ál­tala helyesnek vélt magatar- tásmodell a környezete el­lenkezését váltja ki? A leg­több esetben nem önmagától változtatja meg a viselkedé­sét, hiszen csak önként vál­lalt és elfogadott formát tel­jesít legszívesebben minden gyermek.­— Az egyszerű utánzástól már a tudatosabb követés szakasza következik — foly­tatja dr. Princzinger Ágota. — Ám ha zavar áll be a tár­sadalom, jelen esetben az is­kola és a család elvárása, valamint a gyermek megíté­lése szerint helyes magatar­tásforma közt, az idegorvos, a gyermekgyógyász segítségé': tanácsos kérni. Ma már ki­épített pszichológiai hálózat áll rendelkezésre, hogy a gondozókban és a megyei kórházban megalapozott vá­laszt adjanak az olyan hét­köznapi kérdésre is: miért rossz a gyermek? FELNŐTTEK FELELŐSSÉGE A felnőtt társadalom kü­szöbére érkezve a legtöbb fi­atalban kialakul az a fajta „diplomáciai” érzék, amely a megfelelő magatartást, az el­várható helyes választ „súg­ja” neki minden szituáció­ban. A felnőtteket sokszor kritizáló fiatal is lassan tud­ja, mikor mit illik mondani, milyen helyzetben mi a meg­felelő magatartásmód. De még serdülőkorban is szép számmal találni olyan fiút és lányt, akik az orvos segítsé­gére szorulnak. A legtöbb esetben nagy biztonsággal megtalálhatja az orvos vagy a pszichológus az eltérő magatartást kiváltó okot, és a baj feltárásával egyúttal a gyógymódot is megszabja. De nem ritka az sem, hogy az éveken át ma­gával cipelt, s közben felerő­södött magatartászavar tár­sadalomellenes, antiszociális formát ölt. Amit korábban gyógyíthatott volna az orvos, később a rendőr, a bíró dönt az ügyben. Bármennyire is humánus jogszolgáltatásunk, mégsem kizárólag a nevelés­re, a gyógyításra alapul, ha­nem a megtorlás, a vissza­tartás is szerepet játszik egy- egy ítélet kiszabásában. — A nyíregyházi vándor- gyűlésen elhangzott több olyan előadás, amely a szü­lők, a felnőtt társadalom fe- felelősségét húzza alá az eddi­gieknél jobban. Hiszen az egyénnek és a közösségnek is úgy a célszerűbb, ha a kis­gyermek viselkedéséből ki­szűrjük és megszüntetjük a negatív jelenségeket, hogy ez később ne forduljon a társa­dalom, a szülők ellen. Korai gyógyítással megelőzhetjük a nehezebben gyógyuló, esetleg sorsokat megpecsételő végle­ges sebet. Tóth Kornélia A pizzatészta készítése Hozz&viüók: 40 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 1 csésze tej. 1 kávés­kanál cukor, S evőkanál olaj. Az élesztőt két evőkanál tejjel és a cukorral elkeverjük, liszttel megszórjuk a teledét, és letakarva 10 percig állni hagyjuk langyos helyen. Ugyanígy langyos helyre tesz- szük a lisztet, és a tejet is kicsit langyosítjuk. Mély tálba tett liszt közepébe öntjük a megkelt élesztőt, az egy csésze langyos tejet, és hozzáadjuk az öt evőkanál olajat: a turmixgép tésztagyúró tarto­zékával addig keverjük az anyagot, míg teljesen összeáll, illetve el­válik a táltól. Ezután még 2—3 percig szintén dagasztjuk a tésztát, hogy jó sok levegő kerüljön bele. Lisztezett tálban, letakarva a tésztát, langyos helyen kelesztjük. A kelesztés kezdetekor bekap­csoljuk a sütőt. Forró sütőben sütjük. A pizzát süthetjük egybe is, és az asztalnál adagoljuk, vagy kis adagokban. Az utóbbi esetben a tésztát 4—0 darabra vágjuk. Lángostésztához hasonlóan köralakúra nyújtjuk. Közepén kb. 5 mm legyen. A pizza szélét úgy alakítjuk ki. hogy ujjainkkal a nyúj­tással egy időben a tésztát a szélén a középfelé körbe fölcsavar­juk. Ha készen van. sütőlemezre rakjuk, és a pizza jellegének meg­felelően töltelékanyagot terítünk szét a közepén. Szabadtéri tálalóeszközök Ahogyan a díszesen megterí­tett asztalra, ünnepi vacsorához nem való a papírtányér, a kerti tűzhelyen sütött kolbászt, sza­lonnát sem tálalhatjuk díszes porcelán étkészletben. Ilyen al­kalomra kitünően megfelelnek a falapokból, lécekből összeállított tálalódeszkák, rekeszek, aláté­tek. A paprikát, paradicsomot, ret­ket, hagymát, a gyümölcsöket 30 X 20 cm-es farekeszekben (1) kínálhatjuk. Készítéséhez egy 30 X 20 X 0,5 cm-es fenéklap, 4 db 30 és 4 db 20 cm-es. 3X1 cm keresztmetszetű léc, valamint egy négy részre fűrészelt, kb. 6 cm átmérőjű, 8 cm hosszú farúd (a sarkok merevitéséhez) szüksé­ges. A lefürészelt darabokat sze­gekkel erősítsük össze. Sajt, felszeletelt kenyér, sza­lonna tárolására való egy lécek­ből összeállított, lábakon álló falap (2). Készítésekor két, hosszában elhelyezett, kb. 35—40 cm-es lécre szegeljünk sűrűn egymás mellé 25 cm-es lécdara­bokat. Az így kialakított lapra 2—2 felülről beütött szeggel erő­sítsünk négy darab, 4X4 cm-es fahasáb lábat. A megsült hús, kolbász, bur­gonya stb. egy lábakon áUó deszkán (3) található. A lábas deszka egy 30 X 25 cm-es falap­ból és a lap négy sarkára alul­ról felszegeit négy fahasáb­ból áll. A deszka felületét ne lakkozzuk vagy fessük, esetleg alufólia darabot terítsünk rá. ha sült húst vagy kolbászdarabokat helyezünk ei rajta. A sütés, főzés nélkül fogyaszt­ható felvágottak, kolbászfélék, szalámi stb. egy fatörzsszeletből készült, és egy „fogassal” ellá­tott állványon (4) található. Egy kb. 20 cm átmérőjű fatörzssze- letbe marjunk vagy faragjunk 2 cm-nyi átmérőjű mélyedést. Ab­ba üssünk egy 25 cm-es, a lyuk­ba illő vastagságú farodat. A rúd felső végébe fúrjunk 4 db. egymásra merőleges irányú fél centiméter átmérőjű lyukat. A lyukakba ragasszunk rövid ke­ményfa csapokat, vagy ragasztás nélkül, szorosan illesztve négy csaprúddarabkát. A négy „fo­gasra” akaszthatjuk majd a pá­ros kolbászt, szalámit, esetleg a zsinegen függő szalonnadarabot. Evőeszközöket, szalvétát, szí­vószálat stb. helyezhetünk a kerti asztalra egy négyrekeszes tartóban (5). Ugyanúgy készül, mint a zöldség-gyümölcsklnáló, csak az oldalfalak magasabbak, belsejét pedig két válaszlap négy részre osztja. A fenéklap és a válaszlapok azonos vastagságú (kb. 8 mm-es) falemezből ké­szülhetnek. Az alacsonyabb vá­laszlap fele magasságáig fűré­szeljünk bevágást. Hosszát mér­jük meg, és egy ugyanilyen méretűt alakítsunk ki a maga­sabb válaszlapon is. Az egész tartó felemelhető és szállítható lesz a válaszlapba vágott nyílás­nál fogva. A kéz számára fűré­szeljünk ki a falapból egy 10 X 3 cm-es részt. A válaszlapokat sze­gekkel kapcsoljuk az oldalak­hoz, majd 2—2 facsavarral a fe­néklaphoz is. A tálalóeszközöket ne fessük be. s a felületeket ne is lakkoz­zuk. Szebb a természetes színű faanyag. Miért kell anyatej? Századunk ipari fejlődése, sí tápszeripar növekvő kínálata visszaszorította az anyatejes táp­lálást. A nők foglalkoztatottsá­gának emelkedése, a társadalmi élet elszívó hatása, a szórakozás igényének és lehetőségének a növekedése, a bölcsődék szapo­rodása és a csecsemőtápszerek kínálatának a bővülése vissza­szorította a szoptatás időtarta­mát. A magyarországi felmérések tapasztalataiból megállapították, hogy az anyák 95 százaléka megkísérli a szoptatást, de sokan igen korán, már két-három hét elteltével — „nincs tejem" indo­kolással — elhagyják. Sokan gondolják azt, hogy háromhóna­pos koron túl már nem is cél­szerű az anyatejes táplálás. A védőnők jelentéseiből az derül ki, hogy az anyák többsége hat hét után hagyja el vagy kezdi leépíteni a szoptatást. (Ez az időpont egybeesik a fogamzás- gátlók ismételt szedésével.) Az anyatej biológiai értékét azok a kutatási eredmények fémjelzik, amelyek szerint a mesterségesen táplált csecsemők halálozása körülbelül hatszoro­sa. megbetegedéseinek száma pedig tíz-tizenkét szerese volt a szoptatottakéhoz mérten. Az anyatej fertőzés elleni védőhatá­sa bebizonyosodott, s ez a be­tegségek leküzdése szempontjá­ból jelentős. A szoptatás előnye az is, hogy az anyatej mindig friss, egyenletes hőmérsékletű, sterilnek tekinthető, és na­gyobbára állandó összetételű. A kis súlyú koraszülöttek esetében az életben maradás feltételei közé számit az anyatejes táp­lálás is. Az utóbbi évek kutatá­sai bebizonyították, hogy akik nem szoptatják az újszülöttei­ket. olyan védelemtől fosztják meg az élet első hónapjaiban, melyet semmiféle tápszerrel nem lehet pótolni. Még nem késő... A rendőrök a megmond­hatói, és sajnos a mentők is, hogyan emelkedik ugrásszerűen a közúti gyermekbalesetek sta­tisztikája szünidő beköszön­tővel. A gyerekek nagy része csak a nyári szünidő néhány hetét tölti szüleivel, nagy­szüleivel, iskolai úttörőtábor­ban — egyszóval felnőttfel­ügyelet alatt. Azok a gyere­kek — elsősorban azok a városi gyerekek —, akiket nem íratnak be a nyári nap­közibe, bizony a nap nagy részén utcán, tereken töltik idejüket. A forgalom pedig nagy, mindig nagyobb, megérkez­nek a külföldi turisták is és a gyerekre — ha nem készít­jük fel jól, nap mint nap őt — ezernyi veszély leselke­dik. A szülő dolga, hogy a gyereket rendszeresen figyel­meztesse az utcai közlekedés óvatosságot követelő szabá­lyaira, de ez még nem elég. Tenni elsősorban a felnőtt társadalomnak kell. Az ut­cán közlekedő gyalogosnak bizony rá kell szólni a „más gyerekére” is, ha az ész nél­kül rohan át a forgalomban, de még ennél is fontosabb, hogy a járművezetők óvato­sak legyenek, többet tartsa­nak be meg az írott szabá­lyoknál is, hiszen ha egy gyerek az úttest szélén ro­han vagy akárcsak álldogál, akkor sem lehet tudni, mi­kor jut eszébe lelépni róla. Tanítjuk a gyerekeket, hogy álló jármű előtt ne lépjenek az úttestre, mégis talán eb­ből származik a legtöbb, na­gyon súlyos, olykor sajnos halálos gyermekbaleset. Ha felnőtt áll két autó kö­zött, azt a közlekedő jármű­vezető rendszerint látja, és módja van óvatosabban ve­zetni, de a gyerek kicsi, őt takarhatja az autó. Bizony ilyen esetben olyan baleset is történhet, ami kivédhetet­len a vezető részére. Csak a leggondosabb felkészítéssel lehet védeni a gyereket. Előkerülnek a biciklik is. Sok gyerek most ül először kerékpárja nyergébe. Tálán éppen azért kapta, mert jó volt a bizonyítvány, mert az egész tanévben becsületesen dolgozott. Jó dolog a kerék­pár, de nem forgalmas vá­rosi utcákra való! Alig kez­dődik meg az iskolai szünet, máris hajmeresztő mutatvá­nyokat látunk: autók, autó­buszok között cikázó kis ke­rékpárosokat. Egyik oldalról óvjuk őket, de a másik ol­dalról — és ez a szülő fel­adata — csak olyan helyen engedjük őket kerékpározni, ahol nincsenek veszélynek kitéve. Engedjük őket a köz­lekedési parkokba, ha lehet, vigyük magunkkal a kerék­párt a nyaralásra, vagy a lakótelepeknek azon a ré­szén kerékpározzanak a gye­rekek, ahol nincs nagy for­galom. És amire harmadszorra, de talán legjobban hangsúlyoz­va szeretnénk felhívni a fi­gyelmet: egy-egy nyár több száz vízi balesetére, melynek áldozatai jórészt a gyerekek, a kis- és nagykamaszok so­rából kerülnek ki. □ gyereket tanítsuk meg úszni, és tanítsuk meg arra, hogy a vízzel nem szabad könnyelműsköd- ni még annak sem, aki tud úszni. Ne üljön csónakba — még felnőtt kísérettel sem az a gyerek — aki nem úszik biztonságosan. Ne evezzen gumimatracon a Balatonba mélyen még az sem, aki úsz­ni tud, hiszen pillanatok alatt támadhat olyan vihar, ami terhével együtt piheként kapja fel a gumimatracot. A vakáció legyen jó, kelle­mes, nem tiltótáblák szegé­lyezte néhány hónap, de ép­pen ezért időben tegyünk meg mindent a gyermekek biztonsága érdekében. S. M. [{ft HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents